Teréz életéről, gondolatairól és érzéseiről kizárólag az Egy lélek története címmel kiadott naplójából, valamint nővértársai visszaemlékezéseiből tudunk.

1873. január 2-án született a franciaországi Alençonban, négyéves volt, amikor édesanyja meghalt, ekkor édesapja Terézzel és négy leánytestvérével Lisieux-be költözött. Már kétéves korában tanúságot tett arról, hogy szerzetesi hivatást érez, ami tovább erősödött benne, amikor két nővére belépett a Kármelbe.

1889-ben lépett be a lisieux-i Kármel kapuján. 1893-ban kinevezték második újoncmesternőnek, akkor fedezte fel Teréz, hogy a lelki gyermekség mennyire hatékony törvény a természetfeletti életben. 1895-ben a rendfőnöknő tanácsára kezdte leírni gyermekkora emlékeit – ez a munka az Egy lélek történetének első nyolc fejezete (a munkát 1897-ben fejezte be). Legfontosabb lelkiségét tükröző gondolatait rendfőnöknője gyűjtötte össze, Az utolsó szavak címmel jelent meg 1926-ban. 1897. szeptember 30-án halt meg.

XI. Pius pápa 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatta, még ugyanebben az évben a missziók főpatrónájává avatta. XII. Pius pápa 1944-ben Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette.

Életszentségének és teológiai tanításának első jellemzője az Úr Jézus iránti mindent felülmúló szeretet. Ezzel a szenvedélyes és menyasszonyi szeretettel viselt el minden próbatételt, és szüntelenül a Végtelen felé vágyott. Másik vonása, hogy misztikusként oldotta meg az életszentség problémáját. Teréz önátadása Isten irgalmas szeretetének szólt. Teréz elszánta magát arra, hogy minden embertársát úgy fogja szeretni, ahogyan Jézus szereti őket. Tökéletes önátadását a hitből fakadó szeretet valósította meg. Ez a Teréz által megfogalmazott „lelki gyermekség kis útja”.

 

Dsida Jenő: Sainte Thérèse de Lisieux

(részlet)

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

Mindörökkön élni, élni
adassék meg nékem,
lábatoknál üldögélni
rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni
fent a tiszta égen,
éldegélni, üldögélni
rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából
szirmokat csinálni,
csillagházunk ablakából
földre ledobálni,
szent szerelem szüzi bokra,
egy szobában hálni
Veletek és ágyatokra
rózsákat dobálni!

 (Hajnal P., Forrás: Szentek élete, Új Ember Évkönyv 2007)

kép1

kép2

kép3

kép4