A bűn

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás. A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle. Ő igazából szabadságában örömét leli. A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.

Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire múlandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert. Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi. Az elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti el. A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi.

 Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgain.

Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!