Magyarországon május első vasárnapja hagyományosan anyák napja. Ilyenkor, eleget téve Isten negyedik parancsolatának is, megkülönböztetett szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat. A Boldogságos Szűz Mária legyen példaképük és pártfogójuk. Rájuk, sőt az édesapákra is hálás szívvel gondolunk irodalmunk minden bizonnyal legtermékenyebb költőjének, a 26 évesen meghalt Petőfi Sándornak Pesten, 1844 júniusában írt alábbi versével. Ez figyelmeztesse a fiatalokat is, hogyan kell majd szüleiket gyámolítaniuk.

 

István öcsémhez

 

Gondoltok-e úgy néha-néha rám?/ Mondjátok-e, ha estebéd után

Beszélgetéstek meghitt és vidám,/ Mondjátok-e az est óráinál,

Hát a mi Sándorunk most mit csinál?/ És máskülönben hogy van dolgotok?

Tudom, sokat kell fáradoznotok./ Örök törődés napotok, éjetek,

Csakhogy szűkecskén megélhessetek./ Szegény atyánk!/ ha úgy nem bízik

Az emberekben: jégre nem viszik./ Mert ő becsűletes lelkű, igaz;

Azt gondolá, hogy minden ember az./ És e hitének áldozatja lett,

Elvesztve mindent, amit keresett./ Szorgalmas élte verítékinek

Gyümölcseit most más emészti meg./ Miért nem szeret úgy engem, Istenem?

Hogy volna mód sorsán enyhítenem./ Agg napjait a fáradástul én

Mily édes örömest fölmenteném./ Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet

Most ez keseríti meg./ Tégy érte, amit tenni bír erőd;

Légy jó fiú, s gyámolítsad őt./ Vedd vállaidra félig terheit,

S meglásd, öcsém, az Isten megsegít./ S anyánkat, ezt az édes jó anyát,

O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!/ Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom,

Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;/ De megmutatná a nagy veszteség:

Ha elszólítaná tőlünk őt az ég./ E néhány sorral érd be most, öcsém,

Én a vidámság hangját keresém,/ És akaratlan ilyen fekete

Lett gondolatimnak menete;/ S ha tovább fonom e fonalat,

Szívem repedne a nagy kín alatt./ Más levelem majd több lesz és vidám.

Isten megáldjon, édes Pistikám!

 

kép