Magyarországi, Türingiai vagy Marburgi Szent Erzsébet néven is tisztelik világszerte. Két ország (Magyarország és Németország), s három város (Sárospatak, Eisenach és Marburg) vallja magáénak. A szegények, az elesettek, a jótékonykodók és a házastársi hűség védőszentje. A világegyház november 17-én ünnepli.

 II. András (1205-1235) magyar király és Gertrudis királyné leánya, a későbbi IV. Béla király testvérhúga, Erzsébet Sárospatakon született, 1207-ben. A Magyarország és Türingia közötti szövetségi szerződést megpecsételendő 1211-ben, az akkor négy esztendős magyar királykisasszonyt eljegyezték a türingiai őrgróf még szinten gyermek fiával. Erzsébet ekkor került az Eisenach városa fölé magasodó Wartburg várába, hogy leendő férje otthonában nevelkedjék. Vőlegénye, Hermann halála után annak öccse, az őrgrófi cím örököse, Lajos vette feleségül az akkor tizennégy éves Erzsébetet.

 A korabeli legendák és krónikák szövegéből félreérthetetlenül kitűnik a magyar királylány és az ő erkölcsi és hitbéli elvárásaihoz idomuló Lajos egymás iránt érzett őszinte szerelme és házasságuk boldogsága. Lajos őrgróf uralma békésnek, nyugodtnak és igazságosnak bizonyult atyjának erőszakos politikájával összevetve, és ez nagyrészt Erzsébetnek köszönhető. Három gyermekük született: Hermann, Zsófia és Gertrúd. A II. Frigyes német-római császárral kötött szövetség feltételeit teljesítendő, valamint Erzsébet gyóntatójának, Marburgi Konrádnak unszolására Lajos őrgrófnak csatlakoznia kellett a császár keresztes hadjáratához. Így hát 1227 novemberében Lajos útra kelt lovagjaival, hogy Itáliában csatlakozzék a császári sereghez. Az Alpokon való átkelést követően Dél-Itáliában egy ismeretlen járványban ágynak esett, majd néhány nap múlva meghalt.

A szegényeket, a betegeket és az elesetteket addig férje jóváhagyásával istápoló özvegy helyzete egyre elviselhetetlenebbé vált Wartburg várában. Ebben az időben történet meg a „rózsa csoda”, amikor egy téli estén Erzsébet a szegényekhez indult és a köpenye alatt egy kosár kenyeret akart kicsempészni a várból. Az új őrgróf, aki korábban megtiltotta Erzsébetnek, hogy alamizsnát osszon, megállította és rárivallt: „Mit rejtegetsz a köpenyedben?” „Rózsákat” – hangzott a válasz. Henrik gróf letépte Erzsébet válláról a köpenyt, ám a kosárban valóban gyönyörű rózsák illatoztak. Férje családja elől, Marburgi Konrád tanácsára Marburgba költözött gyermekeivel, ahol ispotályt alapított. Assisi Szent Ferenc életeszményét tette magáévá. Szegénységi fogadalmat tett és élete hátralévő éveit az ispotályban töltötte, nem riadva vissza a legalantasabb munkáktól sem. 1231. november 17-én, huszonnégy esztendős korában, súlyos betegen adta vissza lelkét teremtőjének.

Halála után négy évvel IX. Gergely pápa avatta szentté. Édesapja, II. András király még itt e földön örvendhetett annak, hogy leánya oltárra emeltetett.

Árpád-házi Szent Erzsébet apai ágon Prágai Szent Ágnes unokahúga, bátyja, IV. Béla király révén Szent Kinga, Boldog Jolán és Szent Margit nagynénje. Fiatalabb leányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük. Életszentsége  a zeneszerző óriást, Liszt Ferencet is megihlette, 1862-ben komponálta Szent Erzsébet legendája című oratóriumát, melynek ősbemutatója a Pesti Vigadóban volt, 1865-ben.

Hajnal Piroska

kép1

kép2 (Marianne Stokes: Szt. Erzsébet  a rokkánál)

kép3 (E. B. Leighton: Szt Erzsébet alamizsnát oszt a szegényeknek)

kép4