Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

2012. december 15-én este ¾  7-kor Tüzes Marcell Sámuel orgonahangversenyt ad az esti szentmise után templomunkban.

Ez alkalomból közlünk egy riportot vele, amelyben hitoktatójának kérdéseire válaszol.

Marcell, a hangszerek közül miért pont az orgonát választottad?

A legfrappánsabb válasz az lenne, hogy azért, mert az orgona a hangszerek királynője! De amikor először leültem az orgonához és játszhattam rajta, erre még nem gondoltam (bár anyukám jóvoltából ismertem ezt a meghatározást). A mi gyönyörű templomunkban orgonálhattam először: hatodik osztályos voltam ekkor és a kántorasszony, Vera néni biztatására, 2006-ban egy karácsonyi diák-koncerten Johann Sebastian Bach: C-dúr prelúdiumát játszottam. Az ezt követő hónapokban Vera néni tanított orgonálni.

És az előzmények? Gondolom, nem ekkor pillantottad meg először a fekete-fehér billentyűzetet?

A rákoskeresztúri Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola zenei osztályába jártam négy évig, két év előkészítő után 2003-ban kezdtem zongorázni a Bartók Béla Zeneiskolában (Rákoskeresztúron), ahol Tüzes Ágnes növendéke voltam, szolfézs tanárom Décsi Magdolna volt. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, Ági néni még az orgona gyakorlásba is besegített később, a kőbányai Szent László Templom orgonáján is játszottam. 2009 januárjában a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola “Tiétek a Steinway” versenyén indultam zongorista növendékként, és felvételt nyertem a konzervatórium zongora, majd a felvételin a szolfézs szakra is. Jelenleg itt tanulok, szeptembertől már a 12. évfolyamon: Vallóné Nagy Anna tanárnő növendéke vagyok.

Mesélj az orgona tanulmányaidról!

Orgona tanulmányaimat hivatalosan 2007 szeptemberében kezdtem el, azóta  Dr. Finta Gergely orgonaművész-tanár (a Deák téri Evangélikus Gyülekezet kántora) tanítványa vagyok, mint a Weiner Leó Zeneiskola orgona szakos növendéke. 2006-2009-ig (a 6. 7. és 8. osztály) a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója voltam. Itt hallottam a Fóti Evangélikus Kántorképző Intézet nyári tanfolyamairól, 2007. óta veszek részt rendszeresen a nyári tanfolyamokon (vezetője: Dr. Bence Gábor), és 2010. óta az őszi-téli tanfolyamon is. Itt orgona tanárom mindkét évben Kéménczy Antal volt. A nyári tanfolyamokon Róth Mártonnál, Dóbisz Áronnál és Gálos Miklósnál tanultam, és az idén már én is tanítottam, hat tanítványom volt. Ettől az évtől a Szent István Király Szakközépiskola énekkarát és a Weiner Leó Zeneiskola énekkarát is kísértem orgonán.

Életem első “orgonás megmérettetésén”, Salgótarjánban, a IX. Országos Orgonaversenyen (2010. április 16-17) a III. korcsoportban 3. helyezést értem el. Én voltam a legfiatalabb a mezőnyben.

Az orgona, az egyházzene és a templomi zenei szolgálat iránti szeretet családom minden tagját áthatja, az idén Ágoston öcsém is belépett Finta Gergely tanítványainak sorába.

Honnan az evangélikus kötődés?

Anyukám nagyapja evangélikus kántortanító volt, az édesapja pedig evangélikus teológus. Anyutól és a nagymamámtól sokat hallottam róluk, a dédnagyapám harmóniumja ott áll a nappalinkban, azon kezdtem el ismerkedni a billentyűzettel. Mindketten (és mi valamennyien) Bach zenéjének rajongói voltak, kiskoromtól emlékszem, hogy a szüleim feltettek egy-egy Bach-lemezfelvételt a lemezjátszóra. A fóti kántorképzővel való kapcsolatom is visszavezet a családi múltba. Én természetesen római katolikus kántor szeretnék lenni, és a Jóisten segítségével, orgonaművész-tanár. Nagyon szeretném az orgonaépítés műhelytitkait is ellesni valamilyen szinten. És természetesen a zongorával kapcsolatban is vannak álmaim, terveim.

Szereted és szívesen végzed a kántori szolgálatot?

Igen, nagyon. Megnéztük a naptárban, hogy mikor szolgáltam először szentmisén: 2007-ben, az áldozási éneket kísértem, majd Vera néni fokozatosan a szentmise egyre több zenei részét rám bízta. Most az öcsém, Ágoston járja végig ezt az utat.

Már rendszeresen orgonálok (vagy/és ministrálok) a szentmiséken, litániákon a kántori szolgálatot végzem, illetve a templom Krisztus Király énekkarát kísérem.  Gyakorolni is templomunk orgonáján szoktam, amikor csak tehetem. Nehezen tudom szavakba önteni, mit is jelent számomra, amikor a mi gyönyörű templomunkban az egyházzene-irodalom óriásainak műveit megszólaltathatom, vagy a szentmisén orgonálhatok. Az idő múlását én olyankor egyáltalán nem érzékelem.

Mennyi időt töltesz gyakorlással?

Már megtanultam, hogy erre a kérdésre az a helyes válasz: amennyit csak lehet! Zongorát minden nap, orgonálni pedig hetente legalább háromszor, ám ha vizsgára, koncertre, vagy az énekkarral közös szolgálatra készülünk, akkor többször is, és az orgona darabokat zongorán is ki kell gyakorolni. Nagyon hálás vagyok Endre atyának, hogy támogat orgona tanulmányaimban és különösen nagy köszönettel tartozom Gyuri bácsinak (Kripner György, sekrestyésünknek), aki hetente több alkalommal (a téli hidegben is) eljött velem, s a templomot kinyitotta, hogy gyakorolhassak.

Templomunkban mi is hallattunk már orgonálni. Máshol volt már koncerted?

Igen, volt. Finta Gergely tanítványainak félévi és év végi vizsga-koncertje a Buda-hegyvidéki Evangélikus Templomban van már évek óta. Növendék-koncert résztvevőjeként a Zuglói Evangélikus Templomban is játszottam már. 2011. május 22-én és 2012. szeptember 2-án a budai Szent Anna Templom “Fiatal tehetségek az orgonánál” sorozatában orgonáltam. Boldoggá tett, hogy Endre atya, Vera néni, a Krisztus Király Énekkar tagjai és a rákoscsabai hívek közül többen is eljöttek és meghallgattak.

Megtisztelő, hogy a tavalyi Liszt-évben, a nagy zeneszerző születésnapján és halálának évfordulóján, Európa nagy koncerttermeihez és templomaihoz hasonlóan, a mi templomunkban is megemlékeztünk Liszt Ferencről, a két koncerten Liszt, Bach és Reger műveit játszottam. Már több alkalommal orgonáltam az éjféli szentmise előtt is, erre mindig különösen nagy szeretettel és izgalommal készülök, ebben az évben is. Az advent 3. (örvendező) vasárnapjának előestéjén, szombaton (december 15-én) az esti szentmise után egy félórás koncertet adok templomunkban, melyre sok szeretettel hívok mindenkit. Ezen a koncerten már az öcsém is bemutatja, hol tart orgona tanulmányaiban.

A zene szerettette meg veled a liturgiát?

Azt mondanám, hogy mélyebben megismertette velem a liturgiát, sőt vannak olyan hittitkok, melyekre például a népénekek és az Éneklő Egyházban található himnuszok éneklése közben csodálkoztam rá. A bérmálkozásra való felkészülés során tanulmányoztuk a katekizmust, jól meg is tanultuk, és rájöttem arra, ha a népénekeket odafigyelve énekeljük, nem felejtjük el például a katekizmusban megtanultakat. A liturgiát az oltárszolgálat során szerettem meg, csodálatos dolog, ahogyan a legjelentéktelenebbnek tűnő mozdulatnak vagy szónak is rendkívül fontos jelentése van.

A nagy zeneszerzők közül ki a szívednek legkedvesebb?

Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc mindenek felett és előtt. De rögtön ott van még Beethoven, Chopin és Schubert, az orgona muzsikában pedig C. Franck és Max Reger.

A zene közelebb vitt Istenhez?

Igen, hiszen a zene is imádság. A zene megtanított még egy nagyon fontos dologra is: mindig mindenben csakis Istené a dicsőség. Ez latinul úgy hangzik: Soli Deo Gloria! Ennek a három szónak a kezdőbetűit, S. D. G., írta oda Bach minden egyes kéziratára. Ez lett az én jelmondatom is.

(Fotó: Isóczki Péter Pál)

J. S. Bach

Liszt Ferenc

2012. szeptember 2-i koncert részlete

 Istenben bízhatunk 

Nagyon szeretem Jézus kenyérszaporításos történetét. A Szentírásból tudjuk, hogy közvetlen előtte való nap, Heródes, Keresztelő János fejét veszi. Jézust is, akárcsak minden jó érzésű embert, megdöbbent, hogy lehet ilyen cinikus, buta, barbár tettet véghezvinni? De nem omlik össze, nem csügged, és nem is liheg bosszú után, csendesen visszavonul, majd az utána menő emberek felé fordul: gyógyít, bátorít, erőt, hitet ad nekik. Este, mikor leszáll a nap, és az emberek összebújnak, akkor arra buzdítja apostolait, hogy adjanak enni mindenkinek. Az emberek szomorúan számolják össze mindazt, amijük van: néhány hal, kevés kenyér. Isten a maga jóságával megáldja és megsokszorosítja az emberek adományát. Az Apostolok szétosztják a betevő falatot, és csodálkozva látják, hogy bőségesen jut mindenkinek. Senkinek nem kell üres gyomorral elmennie. Csoda!!!

Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, mi a tőlünk telhető kis lépéseket kell, hogy megtegyük. A szeretetből vállalt kis ajándékainkat meg tudja sokszorosítani, és gyümölcsözővé teszi. Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni. Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!

Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak volt Magyarország, és nemcsak a történelmi múltunkkal kell foglalkoznunk, hanem Istenben bízó lélekkel, a népek nagy családjával váll-váll mellett kell elindulnunk, és népünk újból egészséges, egységes családdá válik.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

Gyengeségünk tudatában elindulunk

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat. A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon. Ha összefogás van, csodákat tehetünk!

A minap egyik gyermekünket néztem, ő rajzolt egy ákom-bákom kis rajzot, amit a pár évvel nagyobb társa el akart venni tőle. A kis óvodás megvédte az alkotását a nagy kamasszal szemben. Azt ő teremtette, formálta, szülte meg.

A mi mennyei Atyánk, ki ezt a világot 5 milliárd évvel ezelőtt szülte meg a tudósok szerint, lépésről–lépésre formálta, alakította, mindazt mi körülvesz bennünket, és minket, magunkat is.  Vajon hagyni fogja, hogy széthulljon a világunk, és elpusztuljon? Nem hiszem, hogy mindazt, amit szeretettel, jósággal megteremtett, hagyná veszendőbe menni. Ő a világunkat tovább akarja teremteni.

Szent István királyunk a boldogságos Szűz Anya gondjaira bízta népünket. Az Istent szülő Szűz az eltelt ezer esztendő alatt nagyon sokat alakított, formált minket. Nagyasszonyunk nagyon sok módon segítségünkre sietett. Miért engedné veszni erőfeszítése gyümölcsét, a nemzetünket? Biztos vagyok abban, hogy jó végre fogja vinni mindazt, amit szeretetből elkezdett!

 Népünk, nemzetünk történelme során sokszor voltak nehéz pillanatok, a mohácsi vész után, Trianon után, a vesztett világháborúk után. Sokan úgy érezték, hogy nincs tovább, hogy elveszett, összedőlt minden, talán nem is érdemes tovább menni. Mindig azoknak volt igazuk, akik a reményre fogadtak, akik hittek abban, hogy van tovább, hogy érdemes újra kezdeni. Bármilyen nehézség is van, akár fizikai, egyéni létünkben, akár kisebb-nagyobb közösségi létünkben, akár az emberiség nagy létében, tudnunk kell, hogy mindig van tovább.

Isten nem engedi meg, hogy végérvényesen zsákutcába sodródjon az Ő gyermeke.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

…amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek…

A Jó Istenünk arra bíztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe kovácsolta. Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is lehettek eltérések. Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe. Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.

 Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor. A II. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg: “Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.” Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni! Biztos, hogy ez áldozatokkal jár. Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni.

Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!

 Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak a családnak gyermekei vagyunk.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

Bizalom

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát, Szent Józsefre és Szűz Máriára bízza. Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat. A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt, hogy az ember jó, hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt. Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé, és tudja azt, hogy ez az emberpár gondját viseli. Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet, a szeretet mellett dönteni. Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét. Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!

Azt gondolom, hogy nekem is bíznom kell az emberben, az Isten által teremtett csodában, akit Isten társul, testvérül, barátul adott nekem.

Hiszem, hogy a törött csont vágyik összeforrni, egésszé válva életre kelni. Él a vágy a gyógyulás után! Hiszem, hogy népem, nemzetem él, és együtt akar szeretetben élni mindazokkal, akik szeretettel megosztják vele a Kárpát-medence csodaszép tájait.

Hiszem, hogy akár a többi nemzetet, Isten bennünket, magyarokat is szeretetből, jóságból teremtett. Arra teremtett, hogy világító, életet adó, fényt hordozó gyermekei legyünk.

Isten áldása legyen a bizalmukon, mely otthont ad nekünk!

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

ZARÁNDOKLAT

A Kaszap István Alapítvány buszos zarándoklatot szervez Székesfehérvárra a Kaszap István halálának 77. évfordulója alkalmából tartandó szentmisére.

A zarándoklat ideje 2012. december 17. hétfő délután.

Indulás 13 órakor Rákoskeresztúrról a Szakorvosi Rendelő parkolójából (1173 Budapest, Ferihegyi út 95.).

Részvételi díj 1.500 Ft. Jelentkezés: Tompa Attiláné Marikánál a 257 98 49, +36 202 543 644, vagy Nagyné Ongjerth Magdolnánál a +36 202 549 140 telefonszámon.

Kaszap István Alapítvány

emléktábla

Adj Uram élő hitet nekünk!

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el. Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.

Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.

Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk. Pedig mi mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve, topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé. Meg-meg csillan Napunk, Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem vagyunk Istenek.

Sokszor a gonosz, a gyűlölet mozgatja kezünket, lábunkat, nyelvünket, de nem vagyunk gonoszak, a gonosztól megszabadulhatunk és tisztán, szabadon vándorolhatunk. Utunk maga is teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.

Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha őseink hitét követve térdet hajtanánk Istenünk előtt, és a tékozló fiú atyjának szeretetével ölelnénk át a gonosz karmaiból szabaduló testvéreinket.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

 „Az irgalmas szeretet bűnöket töröl el”

Sok bűn történt az elmúlt évezredben, erőszak, önzőség, kapzsiság. Ezek a közösségileg elkövetett bűnök beszennyeztek minket is. Közös jócselekedetek által megtisztulhatunk!

Olyan szép lenne, ha a 2006-os év Adventjében, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt évben, az Erdélyi Magyarok csatlakozásának évében, népünk – nemzetünk, tudatosan és közösségileg próbálna a szeretet útjára lépni. Együttgondolkozva felkészülnénk az új Karácsony ünnepére, arra, hogy a szeretet megszülethessen közénk.

A fizikai személyt az irgalmas szeretet meg tudja tisztítani, szentté tudja tenni, fel tudja emelni, ugyanúgy hiszem és vallom, hogyha népünk, nemzetünk közösségileg az irgalmas felebaráti szeretet útjára lép, akkor mindannyian megtisztulhatunk az önzés, a hazugság, a korrupció bűnétől, mely sajnos, sokakat megtévesztett. Ne vérben, könnyben, szenvedésben, hanem szeretetbe mossuk magunkat tisztára!

Milyen szép lenne, ha minden faluban, városban, ahol magyarok élnek, az előttünk álló évben, az emberek tudatosan megszerveznék a lelki, anyagi újjászületés napját: „Reménnyel Jövőt Mindenkinek”.

Szép lenne, ha erre a napra a közösség papjai, lelkészei, művészei, lelki vezetői programot állítanának össze, hogy lelkünket felemeljük az Istenhez. Megfürdetnénk azt, népünk nagyjainak művészi alkotásaiban, a szent, szép, igaz és jó értékekben. Felújítanánk szívünkben az Isten- és emberszeretetet, az értékek, erények iránti elkötelezettséget.

Ajándékozzuk meg magunkat egy szép nappal, amikor megújulhatunk hitben, reményben, szeretetben, népünk iránti elkötelezettségben, nemzeti–vallási identitásunkban, hogy így az EU határain belül békésen egyesülhessen a mi nemzetünk.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép