Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

Januártól immár harmadik évfolyamába lép az általam alapított Élő Kenyér újság. Általános iskolás korú gyermekeknek készítjük, havonta jelenik meg. 64+4 oldal, teljesen színes, tele képekkel. Tartalmazza a vasárnapi szentmiséket, játékos feladatokat, szenteket, történeteket. Az Élő Kenyér segíti a gyerekeket, hogy bekapcsolódjanak a szentmisébe. A hitoktatók is jól használhatják a hittanórákon, ministránsfoglalkozásokon.
Egy Élő Kenyér előfizetés kiváló karácsonyi ajándék lehet egy gyermek számára. A 2013. januári számot még karácsony előtt küldöm. Az újsághoz kapcsolódó, gyerekeknek szóló internetes játék a www.elokenyer.hu oldalon található.

Szeretettel ajánlom főként a szülők és nagyszülők figyelmébe, akik gyermekük, unokájuk hitre nevelését fontosnak tartják a Hit évében és utána is.

István atya (Horváth István Sándor)

Megrendelhető az alábbi linken elérhető űrlapon.

Krisztusi szemlélet

A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele. Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el. Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket. Szép a Szentírásnak az a története, amikor Jézus találkozik a garadai ördöngössel.

Nézd, megszakítottam a munkámat, mert fontos vagy nekem, mert szeretlek Téged, mondja szó nélkül is ennek az embernek Krisztus. Igen, Te jó vagy, bár van benned valami rossz, amitől megszabadulhatsz, amit kidobhatsz magadból, hogy tiszta legyél, szent legyél, igaz legyél. Jézus szelídsége, jósága, türelme az embert megtisztítja, felszabadítja.

Célunk, egymást szeretve felszabadítanunk az önzés, kapzsiság, a bűn megannyi formája alól. Mi nem legyőzni akarjuk egymást, elpusztítani, hanem felszabadítani a bizalomra, szeretetre, a vidám csapatmunkára, mely mindannyiunkat tovább vihet.

Hiszek a szeretet végső győzelmében! Hiszek, mert jó dolog szabadnak lenni, jó dolog tiszta szívvel élni, jó dolog Isten gyermekeinek szabadságát megtanulni, megtapasztalni az önzetlen szeretet világ formáló erejét. Azt gondolom, hogy fontosabb feladatunk nincs, mint egymást segíteni abban, hogy fel tudjunk szabadulni a bűn minden formája alól.

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!

Kiengesztelődés

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre való készség. Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus ujjá fog születni. Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából nem lesz szalonna. Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától. Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörő asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem vétkezik. Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg tud térni, és ki tud engesztelődni.

Ő maga is ki tud engesztelődni Saullal, aki üldözi őt és a tanítványait, a későbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett, de a Népek Apostola lett. Az őszinte szeretet, a történelem folyamán nagyon sok bűnöst fel tudott emelni a szentjei közé. Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt mindannyiunknak gyakorolni kell. Kiengesztelődés nélkül nincs jövőnk!

Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni.

Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.

Gyermekek azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját gyengeségeiket még nem tapasztalták meg, ezért nagyon nehezen tudnak megbocsátani. Nekünk felnőtteknek tudnunk kell, hogy Isten mindannyiunkat egy marék porból teremtett, és esendők, gyengék, kicsik vagyunk.

Életünk folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy maradjatok tökéletesek, hanem arra bíztat, hogy legyünk tökéletesek, mint az ő mennyei Atyja. Adja az Isten, hogy segíteni tudjunk egymásnak ebben a tökéletesedésben!

Adja az Isten, hogy őszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelődni, el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk közösen holnapot, életet teremteni!

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

2012. december 15-én este ¾  7-kor Tüzes Marcell Sámuel orgonahangversenyt ad az esti szentmise után templomunkban.

Ez alkalomból közlünk egy riportot vele, amelyben hitoktatójának kérdéseire válaszol.

Marcell, a hangszerek közül miért pont az orgonát választottad?

A legfrappánsabb válasz az lenne, hogy azért, mert az orgona a hangszerek királynője! De amikor először leültem az orgonához és játszhattam rajta, erre még nem gondoltam (bár anyukám jóvoltából ismertem ezt a meghatározást). A mi gyönyörű templomunkban orgonálhattam először: hatodik osztályos voltam ekkor és a kántorasszony, Vera néni biztatására, 2006-ban egy karácsonyi diák-koncerten Johann Sebastian Bach: C-dúr prelúdiumát játszottam. Az ezt követő hónapokban Vera néni tanított orgonálni.

És az előzmények? Gondolom, nem ekkor pillantottad meg először a fekete-fehér billentyűzetet?

A rákoskeresztúri Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola zenei osztályába jártam négy évig, két év előkészítő után 2003-ban kezdtem zongorázni a Bartók Béla Zeneiskolában (Rákoskeresztúron), ahol Tüzes Ágnes növendéke voltam, szolfézs tanárom Décsi Magdolna volt. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, Ági néni még az orgona gyakorlásba is besegített később, a kőbányai Szent László Templom orgonáján is játszottam. 2009 januárjában a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola “Tiétek a Steinway” versenyén indultam zongorista növendékként, és felvételt nyertem a konzervatórium zongora, majd a felvételin a szolfézs szakra is. Jelenleg itt tanulok, szeptembertől már a 12. évfolyamon: Vallóné Nagy Anna tanárnő növendéke vagyok.

Mesélj az orgona tanulmányaidról!

Orgona tanulmányaimat hivatalosan 2007 szeptemberében kezdtem el, azóta  Dr. Finta Gergely orgonaművész-tanár (a Deák téri Evangélikus Gyülekezet kántora) tanítványa vagyok, mint a Weiner Leó Zeneiskola orgona szakos növendéke. 2006-2009-ig (a 6. 7. és 8. osztály) a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója voltam. Itt hallottam a Fóti Evangélikus Kántorképző Intézet nyári tanfolyamairól, 2007. óta veszek részt rendszeresen a nyári tanfolyamokon (vezetője: Dr. Bence Gábor), és 2010. óta az őszi-téli tanfolyamon is. Itt orgona tanárom mindkét évben Kéménczy Antal volt. A nyári tanfolyamokon Róth Mártonnál, Dóbisz Áronnál és Gálos Miklósnál tanultam, és az idén már én is tanítottam, hat tanítványom volt. Ettől az évtől a Szent István Király Szakközépiskola énekkarát és a Weiner Leó Zeneiskola énekkarát is kísértem orgonán.

Életem első “orgonás megmérettetésén”, Salgótarjánban, a IX. Országos Orgonaversenyen (2010. április 16-17) a III. korcsoportban 3. helyezést értem el. Én voltam a legfiatalabb a mezőnyben.

Az orgona, az egyházzene és a templomi zenei szolgálat iránti szeretet családom minden tagját áthatja, az idén Ágoston öcsém is belépett Finta Gergely tanítványainak sorába.

Honnan az evangélikus kötődés?

Anyukám nagyapja evangélikus kántortanító volt, az édesapja pedig evangélikus teológus. Anyutól és a nagymamámtól sokat hallottam róluk, a dédnagyapám harmóniumja ott áll a nappalinkban, azon kezdtem el ismerkedni a billentyűzettel. Mindketten (és mi valamennyien) Bach zenéjének rajongói voltak, kiskoromtól emlékszem, hogy a szüleim feltettek egy-egy Bach-lemezfelvételt a lemezjátszóra. A fóti kántorképzővel való kapcsolatom is visszavezet a családi múltba. Én természetesen római katolikus kántor szeretnék lenni, és a Jóisten segítségével, orgonaművész-tanár. Nagyon szeretném az orgonaépítés műhelytitkait is ellesni valamilyen szinten. És természetesen a zongorával kapcsolatban is vannak álmaim, terveim.

Szereted és szívesen végzed a kántori szolgálatot?

Igen, nagyon. Megnéztük a naptárban, hogy mikor szolgáltam először szentmisén: 2007-ben, az áldozási éneket kísértem, majd Vera néni fokozatosan a szentmise egyre több zenei részét rám bízta. Most az öcsém, Ágoston járja végig ezt az utat.

Már rendszeresen orgonálok (vagy/és ministrálok) a szentmiséken, litániákon a kántori szolgálatot végzem, illetve a templom Krisztus Király énekkarát kísérem.  Gyakorolni is templomunk orgonáján szoktam, amikor csak tehetem. Nehezen tudom szavakba önteni, mit is jelent számomra, amikor a mi gyönyörű templomunkban az egyházzene-irodalom óriásainak műveit megszólaltathatom, vagy a szentmisén orgonálhatok. Az idő múlását én olyankor egyáltalán nem érzékelem.

Mennyi időt töltesz gyakorlással?

Már megtanultam, hogy erre a kérdésre az a helyes válasz: amennyit csak lehet! Zongorát minden nap, orgonálni pedig hetente legalább háromszor, ám ha vizsgára, koncertre, vagy az énekkarral közös szolgálatra készülünk, akkor többször is, és az orgona darabokat zongorán is ki kell gyakorolni. Nagyon hálás vagyok Endre atyának, hogy támogat orgona tanulmányaimban és különösen nagy köszönettel tartozom Gyuri bácsinak (Kripner György, sekrestyésünknek), aki hetente több alkalommal (a téli hidegben is) eljött velem, s a templomot kinyitotta, hogy gyakorolhassak.

Templomunkban mi is hallattunk már orgonálni. Máshol volt már koncerted?

Igen, volt. Finta Gergely tanítványainak félévi és év végi vizsga-koncertje a Buda-hegyvidéki Evangélikus Templomban van már évek óta. Növendék-koncert résztvevőjeként a Zuglói Evangélikus Templomban is játszottam már. 2011. május 22-én és 2012. szeptember 2-án a budai Szent Anna Templom “Fiatal tehetségek az orgonánál” sorozatában orgonáltam. Boldoggá tett, hogy Endre atya, Vera néni, a Krisztus Király Énekkar tagjai és a rákoscsabai hívek közül többen is eljöttek és meghallgattak.

Megtisztelő, hogy a tavalyi Liszt-évben, a nagy zeneszerző születésnapján és halálának évfordulóján, Európa nagy koncerttermeihez és templomaihoz hasonlóan, a mi templomunkban is megemlékeztünk Liszt Ferencről, a két koncerten Liszt, Bach és Reger műveit játszottam. Már több alkalommal orgonáltam az éjféli szentmise előtt is, erre mindig különösen nagy szeretettel és izgalommal készülök, ebben az évben is. Az advent 3. (örvendező) vasárnapjának előestéjén, szombaton (december 15-én) az esti szentmise után egy félórás koncertet adok templomunkban, melyre sok szeretettel hívok mindenkit. Ezen a koncerten már az öcsém is bemutatja, hol tart orgona tanulmányaiban.

A zene szerettette meg veled a liturgiát?

Azt mondanám, hogy mélyebben megismertette velem a liturgiát, sőt vannak olyan hittitkok, melyekre például a népénekek és az Éneklő Egyházban található himnuszok éneklése közben csodálkoztam rá. A bérmálkozásra való felkészülés során tanulmányoztuk a katekizmust, jól meg is tanultuk, és rájöttem arra, ha a népénekeket odafigyelve énekeljük, nem felejtjük el például a katekizmusban megtanultakat. A liturgiát az oltárszolgálat során szerettem meg, csodálatos dolog, ahogyan a legjelentéktelenebbnek tűnő mozdulatnak vagy szónak is rendkívül fontos jelentése van.

A nagy zeneszerzők közül ki a szívednek legkedvesebb?

Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc mindenek felett és előtt. De rögtön ott van még Beethoven, Chopin és Schubert, az orgona muzsikában pedig C. Franck és Max Reger.

A zene közelebb vitt Istenhez?

Igen, hiszen a zene is imádság. A zene megtanított még egy nagyon fontos dologra is: mindig mindenben csakis Istené a dicsőség. Ez latinul úgy hangzik: Soli Deo Gloria! Ennek a három szónak a kezdőbetűit, S. D. G., írta oda Bach minden egyes kéziratára. Ez lett az én jelmondatom is.

(Fotó: Isóczki Péter Pál)

J. S. Bach

Liszt Ferenc

2012. szeptember 2-i koncert részlete

 Istenben bízhatunk 

Nagyon szeretem Jézus kenyérszaporításos történetét. A Szentírásból tudjuk, hogy közvetlen előtte való nap, Heródes, Keresztelő János fejét veszi. Jézust is, akárcsak minden jó érzésű embert, megdöbbent, hogy lehet ilyen cinikus, buta, barbár tettet véghezvinni? De nem omlik össze, nem csügged, és nem is liheg bosszú után, csendesen visszavonul, majd az utána menő emberek felé fordul: gyógyít, bátorít, erőt, hitet ad nekik. Este, mikor leszáll a nap, és az emberek összebújnak, akkor arra buzdítja apostolait, hogy adjanak enni mindenkinek. Az emberek szomorúan számolják össze mindazt, amijük van: néhány hal, kevés kenyér. Isten a maga jóságával megáldja és megsokszorosítja az emberek adományát. Az Apostolok szétosztják a betevő falatot, és csodálkozva látják, hogy bőségesen jut mindenkinek. Senkinek nem kell üres gyomorral elmennie. Csoda!!!

Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, mi a tőlünk telhető kis lépéseket kell, hogy megtegyük. A szeretetből vállalt kis ajándékainkat meg tudja sokszorosítani, és gyümölcsözővé teszi. Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni. Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!

Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak volt Magyarország, és nemcsak a történelmi múltunkkal kell foglalkoznunk, hanem Istenben bízó lélekkel, a népek nagy családjával váll-váll mellett kell elindulnunk, és népünk újból egészséges, egységes családdá válik.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

Gyengeségünk tudatában elindulunk

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat. A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon. Ha összefogás van, csodákat tehetünk!

A minap egyik gyermekünket néztem, ő rajzolt egy ákom-bákom kis rajzot, amit a pár évvel nagyobb társa el akart venni tőle. A kis óvodás megvédte az alkotását a nagy kamasszal szemben. Azt ő teremtette, formálta, szülte meg.

A mi mennyei Atyánk, ki ezt a világot 5 milliárd évvel ezelőtt szülte meg a tudósok szerint, lépésről–lépésre formálta, alakította, mindazt mi körülvesz bennünket, és minket, magunkat is.  Vajon hagyni fogja, hogy széthulljon a világunk, és elpusztuljon? Nem hiszem, hogy mindazt, amit szeretettel, jósággal megteremtett, hagyná veszendőbe menni. Ő a világunkat tovább akarja teremteni.

Szent István királyunk a boldogságos Szűz Anya gondjaira bízta népünket. Az Istent szülő Szűz az eltelt ezer esztendő alatt nagyon sokat alakított, formált minket. Nagyasszonyunk nagyon sok módon segítségünkre sietett. Miért engedné veszni erőfeszítése gyümölcsét, a nemzetünket? Biztos vagyok abban, hogy jó végre fogja vinni mindazt, amit szeretetből elkezdett!

 Népünk, nemzetünk történelme során sokszor voltak nehéz pillanatok, a mohácsi vész után, Trianon után, a vesztett világháborúk után. Sokan úgy érezték, hogy nincs tovább, hogy elveszett, összedőlt minden, talán nem is érdemes tovább menni. Mindig azoknak volt igazuk, akik a reményre fogadtak, akik hittek abban, hogy van tovább, hogy érdemes újra kezdeni. Bármilyen nehézség is van, akár fizikai, egyéni létünkben, akár kisebb-nagyobb közösségi létünkben, akár az emberiség nagy létében, tudnunk kell, hogy mindig van tovább.

Isten nem engedi meg, hogy végérvényesen zsákutcába sodródjon az Ő gyermeke.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

…amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek…

A Jó Istenünk arra bíztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe kovácsolta. Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is lehettek eltérések. Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe. Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.

 Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor. A II. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg: “Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.” Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni! Biztos, hogy ez áldozatokkal jár. Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni.

Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!

 Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak a családnak gyermekei vagyunk.

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép

Bizalom

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát, Szent Józsefre és Szűz Máriára bízza. Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat. A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt, hogy az ember jó, hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt. Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé, és tudja azt, hogy ez az emberpár gondját viseli. Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet, a szeretet mellett dönteni. Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét. Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!

Azt gondolom, hogy nekem is bíznom kell az emberben, az Isten által teremtett csodában, akit Isten társul, testvérül, barátul adott nekem.

Hiszem, hogy a törött csont vágyik összeforrni, egésszé válva életre kelni. Él a vágy a gyógyulás után! Hiszem, hogy népem, nemzetem él, és együtt akar szeretetben élni mindazokkal, akik szeretettel megosztják vele a Kárpát-medence csodaszép tájait.

Hiszem, hogy akár a többi nemzetet, Isten bennünket, magyarokat is szeretetből, jóságból teremtett. Arra teremtett, hogy világító, életet adó, fényt hordozó gyermekei legyünk.

Isten áldása legyen a bizalmukon, mely otthont ad nekünk!

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!
kép