Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

Sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleményem?! Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Vatikánban az új evangelizációról zajló püspöki szinóduson magyar ember, Kunszabó Zoltán beszélhetett a pápa előtt. Ő sorait közöljük:

Testvéreim!

 

Még teljesen a tegnapi nap révületében élek, nem hiszem el, ami történt! Az ötven auditorból csak tizenkettőnek adtak szót, nagy részük világszerte elterjedt mozgalmak vezetője volt (Pepe, Kiko, Maria Voce, a Szent Egyed Közösség vezetője…). Ebből a 12-ből összesen 5 olyan volt, aki a Szentatya jelenlétében beszélhetett — az egyik én voltam. Egyébként reggel még nem voltam fönn a felszólalók listáján, a Szentlélek a délután folyamán csempészett föl rá.

 

A beszéd után sokan megdicsértek, Schönborn bíboros külön odajött hozzám gratulálni (vele már az előző napokban megegyeztünk abban, hogy mi a kérügma tartalma, úgyhogy szövetségesemnek tekintem.) Ma megkérdeztem Erdő bíboros urat is, hogy mit szólt a beszédemhez. “Nagyon jó volt. Mindenkinek nagyon tetszett!” — ez a visszajelzés a bíborosok közül jött, úgyhogy végképp megnyugodtam…

Itt küldök két képet a felszólalásomról. Az elsőn középen a Pápa olvassa az előre leadott szövegemet, fölötte kivetítve a nevem, a kisebb képernyőkön a fejem… A másodikon az látszik, ahogy a helyemen ülve éppen mondom a beszédemet a mikrofonba.

 

Most lehet, hogy azt érzitek, hogy nagyon elszálltam. Ez igaz. De nem önmagamtól, és nem is önmagam miatt. Hihetetlen látni, hogy miket tud művelni a Szentlélek — és biztos, hogy nagyon céltudatosan dolgozik a tervei beteljesítésén. Csak úgy mondom: 6-7 éve még nagyon az Egyház margóján voltunk, a legtöbben nem fogadtak volna nagy tételben arra, ami azután történt…

Még egyszer nagyon köszönöm az imáitokat, a böjtjeiteket, nélkületek nem sikerült volna semmi!

 

Shalom, (Új) Jeruzsálem:

 

Zoli

A beszéd szövege:

Szent Atya, Tisztelt Szinódusi  Atyák, Testvéreim!

Ez a hozzászólás húsz év missziós tapasztalata alapján született. Eddigi szolgálatom csúcspontja a 2007-es Budapesti Városmisszió volt, amelynek keretében Erdő Péter bíboros úr hívására az egész egyházmegye soha nem látott egységben fogott össze az evangélium hirdetésére. A folyamatos evangelizáció  azóta  is számos megváltozott életet eredményezett, különösen a szegények, a hajléktalanok és a kitaszított emberek körében, valamint a fiatalok között. Tapasztalatom szerint a hatékony tanúságtétel kulcsa nagyon egyszerű: végig tartanunk kell magunkat az evangelizáció szellemi törvényszerűségeihez, amelyeket a Szentírás alapján az Egyház elénk tár.

Az zsinati és a zsinat utáni dokumentumok fényében világosan előttünk áll a hit átadásának teljes folyamata. Ez — egy lehetséges előkészítő időszak után — valójában az első meghirdetéssel kezdődik, ami nem más, mint a kérügma, vagyis a Jézus Krisztusról szóló evangélium meghirdetése, amely tartalmazza a megtérésre való meghívást is! Ezután kezdődik a katekézis folyamata, amelynek már a meghirdetés hatására megszületett hitre kell épülnie. Az első meghirdetést a megtérésre hívással együtt nem hagyhatjuk el, és nem próbálhatjuk meg semmi mással helyettesíteni!

A Redemptoris Missio visszatérően beszél a meghirdetés kiemelt jelentőségéről  a misszió folyamatában. (vö. 44. pont) A szó ’euangelion’ több, mint százszor szerepel az Újszövetségben, e helyek túlnyomó többségében a meghirdetés kontextusában. A meghirdetés természetében különbözik  a puszta tanítástól vagy a párbeszédtől!

A bibliai alapokhoz való visszatérés ugyancsak tisztázná az  ’evangelizáció’ szó hiteles értelmét. Igazán megvilágosító erejű lenne, ha az ’evangelizáció’ kifejezést elsődleges értelemben az evangélium meghirdetésének szituációjára tartanánk fenn, és csak másodlagosan hivatkoznánk rá, mint a teljes ember, vagy a teljes társadalom megszentelésének folyamatára. Ezzel elhárítanánk azt a veszélyt is, hogy minden egyházi tevékenységre ráhúzhassuk az evangelizáció fogalmát, mert ha minden evangelizáció, akkor végül is semmi sem lesz az, s különösen nem lesz „új”.

Az apostoli beszédek alapján, az Újszövetség teljes tanításának fényében világos a kérügma tartalma: Isten szereti az embert, annak ellenére, hogy az a bűn miatt elszakadt tőle. Az ember a maga erejéből nem szerezheti vissza sem ártatlan állapotát, sem pedig az elveszített örök életet, amely az Istennel való közösségből fakad. Az apostoli kérügma szerint az Atya azért küldte el a Fiát, hogy bennünket ebből a reménytelen helyzetből kimentsen. Hogy halálában magára vegye és eltörölje bűneinket, feltámadásával pedig felajánlja nekünk az új életet, amely a Jézus Krisztusba vetett hit és a megtérés által lehet a miénk a Szentlélek kiáradásával, beletestesülve az Egyház közösségébe.

Világossá kell tennünk, hogy ez egy megmentő üzenet! A bűn ma is ugyanúgy elszakítja az embert Istentől, ahogy az apostoli korban. Ebből a szempontból semmi sem változott. Ha nem beszélünk a bűnről, ha nem beszélünk annak végső következményeiről és a megtérés szükségességéről, akkor az emberek többségét nem fogja érdekelni az üzenetünk. Az emberek figyelmét csakis az örök üdvösség megmentő üzenete ragadja meg!  A Lumen Gentium 16. fejezetének utolsó három mondatának e témában különös jelentősége van…

Az evangelizáció – a szó elsődleges értelmében – az alapvető evangélium hirdetését jelenti, ami  isteni erőt hordoz: „A hit hallásból fakad”! (Róm 10,17)

Ez a hozzászólás az Instrumentum Laboris 131-től 141. pontjáig terjedő részeket érintik az evangélium első meghirdetéséről, illetve a 28. pontot az evangélium tartalmáról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 Új Jeruzsálem Közösség honlapja

Bemutatkozójuk:

Magyar alapítású katolikus közösség vagyunk, nevünket 1997. január elsején vettük fel. Jelenleg 80 teljes jogú, 40 társult felnőtt tagunk van és kb. 30 gyerek.
Heti nyílt evangelizációs alkalmunkat keddenként 18 h-tól tartjuk a Krisztus Király Katolikus Missziós Központban (1119 Bp. Fehérvári út 168-178.) Közösségi alkalmainkat havonta egy vasárnapon tartjuk, egész napos program (dicsőítés, tanítás, tanúságtétel, szentmise, agapé, közbenjárás) keretében.
Egyetlen célunk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése, hogy az Örömhír elérje elpogányosodott társadalmunkat. A misszió számos formáját gyakoroljuk: 1997 óta tartunk TŰZ evangelizációkat Budapesten, vidéken és a környező országok magyar-lakta területein. Hetente tartunk utcai evangelizációt. Plébániákkal és iskolákkal együttműködve rendszeresen szervezünk hétvégi hitébresztő kurzusokat, lelki napokat, ill. hosszabb hitbeli bevezető tanfolyamokat, mint pl. az Alpha-kurzus. Jelenleg nagy kihívást jelent számunkra a 2007-es Budapesti Városmisszióban való részvétel.
Alkalmainkon és egyéb szolgálatainkban – a Szentlélek kegyelmi adományait használva – az evangélium hirdetése mellet nagy szerepe van Isten dicsőítésének (ez mind zenében mind szóbeli spontán imában megnyilvánulhat), tanúságtételeknek, az egymásért való imának, közbenjárásnak.

elérhetőségek

Az egymással való nagyobb törődés, egymás hordozása és segítése szeretetben, a megosztás kisebb imacsoportokban valósul meg. Hét csoportunk közül több az Országúti Ferences Plébánián kapott helyett. Tagjai 20 és 35 év közöttiek. Komolyan vesszük az evangelizálást, “specialitásunk”  az Alpha-kurzus hitetlenek és érdeklődők számára.
Mind nagy-, mind kisközösségi alkalmaink nyitottak, szívesen és szeretettel várunk új tagokat.

 

 

Görögkatolikus Egyházművészeti Napot és Centenáriumi Gálahangversent rendezünk 2012. október 29-én 19 órai kezdettel Budapesten a Művészetek Palotájában.

A műsorban közreműködnek Kocsis Fülöp megyéspüspök, Orosz Atanáz püspök-exarcha, a Szent Efrém Férfikar és magyarországi görögkatolikus kórusok.

Jegyek vásárolhatók 1,000, -Ft-os áron

Dr. Mosolygó Marcellnél (Marci atya)

Elérhetősége:

marcellmosolygo@gmail.com
Tel: 2573-375, 06-309-559-486

Kedves Testvérek!

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, amely 2012. október 11-től 2013. november 24-ig, Krisztus Király ünnepéig tart. 50 évvel ezelőtt, 1962. október 11-én nyitotta meg ugyanis Boldog XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinatot. Ez a nap akkor Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe volt. Ehhez a dátumhoz kapcsolódik egy másik fontos esemény, amelyre a Szentatya hivatkozik. Boldog II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtt adta ki a „Katolikus Egyház Katekizmusát”, mint a II. Vatikáni Zsinat egyik gyümölcsét, „hogy a hit szépségét és erejét minden hívőnek bemutassa” (Porta fidei, 4).

Mit szeretne elérni a Szentatya a hit évével? A hit kapuja kezdetű apostoli levelében írja, hogy„Újra fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét” (Porta fidei, 2). Ugyanis – ahogy írja – „nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét veszítse, sem azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot” (Porta fidei, 3).

A kereszténységet ma sajnos a hagyományosan keresztény országokban is sokan csak szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintik, és legfeljebb szép szokást látnak benne. A kereszténység hajnalán, Szent Pál korában a vallást az akkori pogány gondolkodók is szokásnak tartották, és ezzel elősegítették a pogány vallások megszűnését, mert életet, hitet nem lehet tartósan szokásra építeni, hanem csak az igazságra. A Szentatya, XVI. Benedek pápa az 1967-ben, teológus professzorként írt, Bevezetés a keresztény hit világába című könyvében hivatkozott Tertullianusra, a második-harmadik században élt teológusra, aki szerint: „Krisztus igazságnak, nem pedig szokásnak nevezte magát.” Ezzel valóságos forradalom történt a hit világában: a kereszténység ugyanis nem szokásra építette a hitét, hanem az igazságra: Krisztusra. A keresztény vértanúk sem egy szokásért adták oda az életüket, hanem az Igazságért: Krisztusért. A mi hitünk is csak Krisztusra, az Igazságra épülhet, és csak a vele való élő kapcsolat adhatja meg azt a szívbéli örömet, amit sugározni tudunk a világban. De hogy a hit örömét sugározni tudjuk, először nekünk kell megújulni hitünkben.

A Szentatya októberre összehívta Rómába a Püspöki Szinódust, amelynek a témája: Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében. A világ összes püspöki konferenciájának küldöttei a Szentlélek megvilágosító kegyelmét kérve vitatják meg az evangélium hirdetésének mai kihívásait. Tapasztaljuk ugyanis, hogy olyan népek körében is, ahol hosszú évszázadok vagy akár ezer év óta is jelen van a Katolikus Egyház, sokan vagy hitetlenek, vagy egyáltalán nem tudnak semmit Jézus Krisztusról. Talán könnyebb elmenni egy olyan országba Krisztust hirdetni, ahol még soha nem hallottak Róla, mint egy hagyományosan keresztény környezetben, ahol sokan azt mondják: „ezt már hallottuk, ezt már ismerjük”, de valójában sem nem ismerik, sem komolyan nem gondolkodtak el róla. Aki azonban komolyan veszi, aki hisz Krisztusban, az Igazságban, annak számára a mi katolikus hitünk ma is az élet, az örök élet boldogító forrása.

Mit jelent a Jézus Krisztusba vetett hit, amit a hit évében szeretnénk elmélyíteni és élővé tenni? A hit mindenekelőtt személyes találkozás Istennel. Az ember nem egy arcnélküli végső okban hisz, nem egy világmagyarázatban vagy ideológiában, hanem a személyes Istenben. Paul Claudel foglalta így össze megtérését: „elindultam valaminek a keresésére, és íme VALAKI lettél számomra, Istenem.” A találkozás mindig Istentől indul el. Ő adja a kegyelmet, és Ő szólít meg az Egyház igehirdetése által. Szent Pál szerint: „A szívbéli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál” (Róm 10,10). Szentatyánk, XVI. Benedek pápa így tanít: „A szív azt jelenti, hogy a hitre jutás első aktusa Isten ajándéka és a kegyelem műve, amely hat és átformálja a személyiség mélyét” (Porta fidei, 10). Szent Lukács írja az Apostolok Cselekedeteiben, hogy Filippiben egy bizonyos Lídiának „az Úr megnyitotta a szívét arra, amit Pál mondott” (16,14), vagyis a hit tartalmának ismerete önmagában még nem elég. Szükséges, hogy a szívet – vagyis az emberi személy szentélyét – megnyissa a kegyelem, hogy lásson és értse, miről szól valójában Isten hirdetett szava. Tehát a személyes találkozás a kegyelem és az igehirdetés révén az első. Aki ezután rábízza magát Istenre, Krisztusra, az elfogadja az általa adott kinyilatkoztatást is, amelyet szájjal kell megvallani, hirdetni és az életével tanúsítani.

A hit a legszemélyesebb aktus, ugyanakkor közösségi is. Az Egyház hitében részesülünk a keresztség szentségében, így leszünk Isten népének tagjai, hogy elnyerjük az üdvösséget. A „hiszek”, amit a kereszteléskor személyesen megvallunk, az Egyház hite. A „hiszünk”, amit a liturgiában közösen imádkozunk, szintén az Egyház hite. A II. Vatikáni Zsinat azt írja a hitről: „A kinyilatkoztató Istennek ’a hit engedelmességével’ tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, ’értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt’, és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást” (Dei Verbum, 5). Mivel a kinyilatkoztatás nem az ember istenkeresése, hanem Isten embert kereső lehajló szeretete, azért a keresztény hit nem akármilyen emberi hiedelem, hanem Isten kinyilatkoztatására adott hívő válasz. A kinyilatkoztatás az Egyház igehirdetése, Szentírása, imája, szentségei, különösen is a Szent Eucharisztia révén jut el hozzánk, így keresztény hitünk elválaszthatatlan Jézus Krisztus Egyházától. Az apostolokra épülő katolikus keresztény egyháznak szól Jézus kijelentése: „…tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20).

A hit évében tehát egyre jobban meg kell ismernünk Jézus Krisztust, Katolikus Egyházát, a Szentírást, a szentségeket, az Egyház imáit, hogy megújuljunk hitünkben. Így felfedezzük, hogy hitünk nem elmélet, hanem személyes találkozás Istennel, aki az Egyházban él. Egyházunk liturgiája és a szentségek teszik hatékonnyá hitünk megvallását, és adják a kegyelmet a tanúságtételhez. Erkölcsi életünk (is csak) akkor éri el tökéletességét, ha kapcsolatban van a hittel, a liturgiával, az imádsággal (vö. Porta fidei, 11). Mindezt csodálatosan tárja elénk a II. Vatikáni Zsinat tanítása, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa, amelyről Boldog II. János Pál pápa írta, hogy: „igen fontos segítség lesz az egész Egyház megújításának a munkájában… Hatékony és törvényes eszköz (…) az egyházi közösség szolgálatára, mint a hit tanításának biztos normája” (Porta fidei, 11 idézi a „Fidei Depositum”-ból).

A hit éve különösen is rávilágít a gyermekek és fiatalok hitoktatásának fontosságára, katolikus egyházi iskoláink értékére és a hit ismeretében való állandó előrehaladásra a felnőttek és a családok körében is.

Lelkipásztorainkat külön is buzdítjuk és bátorítjuk, hogy sorozatos előadásokban, katekézisekben ismertessék meg katolikus hitünk tanításának tartalmát, és különféle lelki programokban (így pl.: szentóra, misszió, zarándoklat, lelkigyakorlatok stb.) kérjék a plébániai közösségek számára a hit drága ajándékának megértését, megőrzését, megélését. Ebből az élő hitből fakad majd a karitász, a szeretetszolgálat tanúságtétele is. Ahogy a Szentatya írta: „A szeretet nélküli hit terméketlen, míg a hit nélküli szeretet kétségek között vergődő érzelem marad” (Porta fidei, 14). A hit örömének sugárzása, továbbadása révén tesszük a legnagyobb szolgálatot a minket körülvevő világ számára is.

Az apostolokhoz hasonlóan visszük kérésünket Mesterünkhöz és az egész Egyházzal, Róma püspökével együtt kérjük:

„Uram, növeld bennünk a hitet” (Lk 17,5).

Ezért imádkozunk most, hogy a Szentlélek felélessze bennünk az élő hitet Jézus Krisztusban, akit az Atya küldött a világba az emberek üdvözítésére. Hitünk váljék szerető bizalommá az Egyház megújulására. „A Hit évében a kegyelem ezen idejét Isten Anyjára bízzuk,” – írja a Szentatya – „akit ’boldognak’ mondunk, ’mert hitt’ ” (Porta fidei, 15). Ámen.

Budapest, 2012. október 8.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

püspöki kar körlevele

út

Krisztus kép

KEK

fa

 

XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából, 2012. október 11-i kezdettel meghirdette a Hit évét. Az új evangelizáció szellemében rendezett tematikus év a Szentatya szándékának megfelelően 2013. november 24-én fejeződik be. Hazánkban az egyházmegyék saját szervezésű programokkal kapcsolódnak a hit évéhez.

 

Milyen kérdések merülhetnek fel bennünk ennek kapcsán??

Rózsafüzér Királynéja,
sajgó szívek gyógyítója
most hozzád imádkozunk -
Légy Fiadnál szószólónk!

Szentolvasó minden szeme
reményünknek igazgyöngye!
Te megértő vagy Szent Anyánk,
palástodat borítsd ránk!

Kölcsönözd hű lelkületed,
alázatod, szelídséged!
Szent Jegyesed küldjed el!
Jó Atyánkkal békíts meg!

Ámen

automentes nap

A kerületünkben, 2012. szeptember 22-én, megrendezett Autómentes Napon templomunk is aktívan részt vállalt a Rákosmenti Katolikus Plébániák standjánál.A Rákoscsaba Főplébániát képviselő fiatalok délután 3 és 5 óra között igyekeztek kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak szórakoztató programokkal szolgálni, és emellett bemutatni templomunk életét. Több plakát is igyekezett megeleveníteni közösségeink hétköznapi és tábori élményeit, valamint egy diavetítés is színesítette a bemutatót. A gyerekeknek alkalmuk volt kipróbálni célba dobó ügyességüket,  rajztudásukat, valamint aki akart, egy csodás csillámtetoválással térhetett haza. Bár azt sejtettük, hogy ez utóbbinak nagy sikere lesz, végül minden program nagy sikert aratott. Igazi csoda volt látni a gyerekek arcán, hogy az ajándékba járó apró cukorka mekkora örömet okozott nekik. A szervezés során szerintem még senki sem gondolta, hogy pár konzervdoboz és zokni, valamint színező segítségével ennyi vidám, boldog arcot láthatunk, mely  mindannyiunkban megerősítette, hogy jövőre is mindenképpen itt a helyünk!

Köszönjük a segítséget Katának, Zsófinak, Hannusnak, Dorcinak, Horinak, Donátnak és Daninak!

Sári

"Immár több mint egy évtizede ismerem és szeretem a Gável fiúk dalait, ezért leszek ott a jubileumi Eucharist ÉLŐ koncerten. Gyere el Te is, ünnepeljünk együtt!"
dr. Beer Miklós váci megyéspüspök
az ÉLŐ koncert fővédnöke

NEKED szólnak a dalok! Gável András és Gellért 15 év zenei szolgálatért ad hálát az Eucharist együttes nagykoncertjével szeptember 28-án, pénteken 19 órától a legendás helyszínen. Több év után ismét életre keltik a Pecsa nagytermét, és Benne szívünket, lelkünket régóta szeretett, már hozzánk nőtt énekekkel, és vadonatúj, magával ragadó dalokkal. Egy igazán ÉLŐ koncertre készülj!

Nagy örömünkre vendég előadóként köszönthetjük majd Sillye Jenőt, és velünk ünnepel az est fővédnöke, dr. Beer Miklós váci megyéspüspök atya is.

TIÉD a dicsőség!

 

Interjú Sillye Jenővel

SOS Ingyenes jegyvételi lehetőség!