Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

Virágvasárnapon, április elsején már a hatodik alkalommal ismét ingyen látható lesz Gödöllőn, a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika udvarán a Besnyői Passió.

Egy bő órában Krisztus szenvedéstörténete elevenedik meg úgy, hogy minden jelenlévő egyben résztvevő is, átérezheti az egész szenvedéstörténetet.
A passiójáték 16 órakor kezdődik. Nyilvános főpróbát március 31-én 16 órától tartanak.
.

 

Március a szántó-vető és gyümölcstermesztő emberek számára az új év első dolgos hónapja. A tartós tél után lassan ugyan, de mégis kitavaszodunk. Ilyenkor szorgosan munkához kell látni, mert a növényvilág élete hirtelen kibontakozik és vannak olyan munkák, amik nem tűrnek halasztást. Ha mégis nem végezzük el, pl. a fák megmetszését, vagy a gyümölcsoltást, akkor egy esztendő minden reménye odavész. […]
A gyümölcsoltáskor a nemes ágat oltjuk a vadalanyra, hogy növekedjék jó gyümölcsöt hozó fává. A mai ünnep lényegét, Urunk születésének hírüladását Szent János evangélista prológusában így írta le: „Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél. (…) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött-ének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt el be” (Jn 1,1-2; 15).
Az emberiség bűnbeesésével, a nemes emberből, az istengyermekből vad és bűnös ember lett. Azzal, hogy a Fiúisten értünk emberré lett, istenségét egyesítette emberi természetünkkel. Ebben az isteni cselekedetben fontos hely jutott a boldogságos Szűz Máriának, aki egész valóját, testét és lelkét Isten rendelkezésére bocsátotta, hogy a megtestesülés megtörténjék. Így a „nemes ág”, az örök Ige, a Fiú a „vadalanyba” oltódott, azaz emberré lett, hogy az ő istenemberségéből éljünk: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.” (Jn 1, 16-17). Szűz Mária istenanyává, Boldogasszonnyá lett az Ige megtestesülése révén.
Ünnepünk, akár a Szentírás, nem Istenről beszél, hanem az Isten és ember kapcsolatáról. Itt is az Isten képére alkotott emberről beszél, és arról, hogy az ember akkor talál magára, ha Istenre talál. Isten, mint üdvösséget nyújtó Valaki jelentkezett a kinyilatkoztatásban. És ez az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak beteljesedése. Az ember lényének törvényeit és kibontakozásának útjait a kinyilatkoztatásban az Isten tárja fel. Isten akkor hatékony a számomra, amikor saját emberségemről döntök az Ő igényei szerint.
Isten és ember kapcsolatról szól az áldozat és ajándék, az engesztelő és elégő áldozat. Az ember kereste a kapcsolatot Istennel, és a külső tettektől a lélek benső odaadásáig bizony hosszú utat kellett bejárnia. Nagyobb távot, mint amekkora távolság volt Káin külsőséges és látszat áldozatától Ábel szívből jövő és eget áttörő hálaáldozatáig.
Életünk kezdetben önmagunk és testünk körül fordul: gondoskodjatok rólam, cselekedjetek helyettem és szeressetek engem. Amikor megérünk, amikor Istenre találunk, akkor a szellem hódolatával, az akarat engedelmességével és szívünk odaadásával fejezzük ki. Ezt egy valaki tudta meg tenni úgy, hogy igazi áldozat lett odaadása, ez Jézus. „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének a feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,9,10).
Milyen az ember? Milyenek szoktunk lenni? Hát erről szól az ószövetségi olvasmány. Kr. e. 735-ben Szíria és Izrael királya szövetkeztek Júdea és a dávidi dinasztia ellen. Hadaikkal már Szamariában táboroztak, amikor Júdea királyának, Acháznak tudomására jutott. „Erre úgy megremegett a király szíve és a népnek a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.” (Iz 7,2). Ekkor küldte Isten Izaiás prófétát ezzel az üzenettel Acházhoz: ”Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat, és ne félj! Ne remegjen a szíved”. (Iz 7,4). Izajás az Úr megbízásából az ellenséges terv sikertelenségét hirdeti a királynak.
Ahogy ilyenkor történni szokott, mindenki megmutatja, hogy milyen lelkület van benne. Acház király emberi segítséget akar, nem bízik Isten ígéreteiben. Ezért az Úr újra szól Acházhoz: ”Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” (Iz 7,11). A király kép-mutató válasza hitetlenségét takarja: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” (Iz 7,12).
A próféta egy gyermek születéséről jövendöl, aki jel lesz a hívők számára, mint a dávidi dinasztia megmaradásának és az ország megszabadulásának záloga. Ő az Immánuel-jel. Ki ez a csodálatos Gyermek? A zsidó és keresztény hagyomány a Messiást látja benne. Máté evangélista Krisztus csodálatos születésének meghirdetését olvassa ki a szövegből, utalva Máriára, aki szűz és anya egyszerre (Mt 1,23). Immánuel, velünk az Isten, hogy megszabadítson.
Az evangélium Urunk születésének hírüladásáról szól. Beteljesedik, amit Isten megígért. Az isteni világ hirtelen világunkba lép. Itt is a legtisztább lélekbe, a kegyelemmel teljes názáreti Szűz életébe. Gábor angyal megjelenése, az isteni világ berobbanása még a legártatlanabb teremtményben is félelmet keltett. A félelem – érzelem. Érzelmeink nem valami bűnös kinövések. Ugyanúgy hozzánk tartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk.
Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk uralkodnunk kell érzelmeinken. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1,30). A félelmet a szeretet oldja fel. Meg kell őriznünk, vissza kell állítanunk lelkünk nyugalmát. Az Istennel való találkozás elveszi a félelmet, a gonosz kísértő megjelenése nem.
Mária okos szűz, aki az angyali jelenés alatt mindvégig értelmét használja. Gondolkozni kezdett. Megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34).
Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni, hogy elveszítjük józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és ott megjelent a Szűzanya, ezt meg ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „engedelmeskednek” és nyomban terjesztésbe kezdenek. Csakhogy ez nem hit, hanem az emberhez méltatlan naiv hiszékenység. A Szűzanya magatartása szerint szabad kérdéseket föltenni, szabad gondolkodóba esni, nem szabad elfelejteni a természet rendjét, amely Istentől való. Szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval minden bűn és hiba nélkül: hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni.
Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik. Az angyal válasza arról tanúskodott, hogy őt valóban a mindenható Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz beleegyezését Isten terveihez, alávetve neki értelmét és akaratát. „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,37-38).
És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára.
Ma a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra. Térdemnek, testemnek ez a mozdulata fejezze ki földi életem teljes odaadását, akaratom beleegyezését, elmém értelmes meghódolását, érzelmeim elcsendesedését Isten rám vonatkozó terveire. Ámen.

 

Darvas-Kozma József

 

 

Forrás:  vizforrasmagazin.hu

 

 

A Mester 67 éves volt, amikor a Róma melletti Tivoliban, a Villa d’Estében nekifogott, hogy régebbi tervei alapján megírja passióját, a Via crucist (Keresztút), amelyet 4 kézre –orgonára vagy zongorára- készült kiadni Albrecht Dürer (1471-1521) Passió-metszeteivel.

Ám az 1879-ben elkészült remekmű kiadásáért nem versengtek a kiadók. Liszt 1884-ben, néhány más munkájával, a Septem Sacramentával (A Hét Szentség), a Rosarióval (Rózsafüzér) és a Sicut cedrus (Miként a cédrus) motettával együtt tisztelettudó levélben maga kínálta föl műveit a regensburgi Pustet cégnek, hozzátéve, hogy a honorárium számára mellékes, mert ez neki szívügye. A cecíliánusok nagyhatalmú kiadója elutasította valamennyit, mondván túl világiasak. A Mester azonban tapasztalatból már átlátta, hogy kompozíciói nem kelendők, mert nem ígérnek anyagi hasznot. (Bezzeg ma egy-egy kotta, partitúra vagy CD-felvétel sok ezer forintot kóstál; remek haszon!- a szerk.) Több, mint ötven évnek kellett eltelnie Liszt Ferenc halála után, hogy végre megjelenhessen a kompozíció. Ősbemutatója Harmat Artúr (1885-1962) karnagy jóvoltából a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban volt 1929 nagypéntekén. Rákoscsabai bemutatója itt, e 271 éve épült, és az idén 250 éve főplébániai rangra emelt Nepomuki Szent János-templomban lesz 2012. március 25-én, nagyböjt 5. (fekete) vasárnapján este 6 órakor a CARMINA CELEBRAT-kórus előadásában Zimányi István karnagy vezényletével. Orgonán közreműködik dr. Bednárik Anasztázia orgonaművésznő; szólót énekel Komáromi Márton (Jézus), Duba Szilvia, Fodré Lajos, Kiss Edit, Koffler Katalin, László Norbert és Nádasdi János.

A Via crucis 15 tételes, ciklikus alkotás; bevezetésből és Krisztus  keresztútjának 14 stációjából áll. A Mester sajátos, önálló koncepciójú, egységes, hatáskeresés nélküli kései műve, amely nem követi a hagyományos passiók műfaját. Liszt oratóriumai között ez már nem állókép-sorozat, hanem legmélyebb emberi szenvedés szívbe markoló zenei ábrázolása. Az egykori szemtanúkat férfikar, a mai híveket vegyes-, illetve női kar és szólista-csoport képviseli: köztük egy basszus: Pilátus, és egy bariton: Jézus, valamint egy mezzoszoprán: egy névtelen asszony a nép közül. A mű szövegét a Mester szándéka szerint Wittgenstein hercegné állította össze. Krisztus megkínzása és halála az ártatlanul szenvedőkkel való  azonosulás drámai kifejezése.

 

Ökumenikus ihletésű is: a latin biblikus szövegek közé nem csak két középkori

himnuszt, hanem beilleszt két német korált is. A tételeknek francia címet ad.

A kommunista érában hétszer bebörtönzött és „az Isten vándora”-ként is

emlegetett Regőczi István prépost úr Mindszenty-keresztútjával tisztelgünk a

hős lelkű kardinális előtt születése 120. évfordulója (március 28.) közeledtén.

 

Liszt Ferenc: Via crucis.

Regőczi István: Mindszenty-keresztút

 

Bevezetés: Vexilla regis (Venantius Fortunatus Szent Kereszt-himnusza).

Rövid orgona-bevezető után fölcsendül a gregorián himnusz, amit négyszólamú vegyes kar folytat: Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált. Az ősi jóslat itt betelt, mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr –halljátok, nemzetek- kereszten trónol köztetek.” A szenvedés ez ünnepén, kérünk, kegyelmet adj nekünk, add vétkünkért vezeklenünk. Amen.

Mindenható Mennyei Atyánk, add, hogy Szent Fiad keresztútját végigjárva megelevenedjen előttünk Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk keresztútja, mert ő valóban Krisztus Szíve szerinti papja volt a magyar népnek.

1. stáció: Jézust halálra ítélik.

Az 1. állomás zenei képe erőteljes, szinte vad orgonaszóval indul, amit Pilátus szólója követ: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek halálában.” Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása is így állt megbilincselve bírái előtt, akik hamis vádakat koholva halálát kívánták. Az Úr Jézus hallgatott. Mindszenty bíboros sem védekezett. Most már ő is igazán egy szeretett Mesterével: az igazságért szenvedett.

2. stáció: Jézus fölveszi keresztjét.

A tétel a zenei főtéma változatával indul: a szenvedést kromatikus mozgású fölső szólam alatti érdes bővített hármasok fejezik ki. Az orgonatétel két szakasza között a bariton szóló Jézus szavait idézi: „Üdvöz légy, kereszt, üdvöz légy!” Mindszenty bíboros atya átölelte az üdvösség fáját; a sok kínzástól meggyötörve ő is vágyódott, hogy Krisztussal népéért szenvedhessen, mert tudta, hogy a keresztben van reménységünk és győzelmünk.

3. stáció: Jézus először esik el.

A zenei mottó éles akkordokkal jelentkezik; az unisono férfikar fölkiált: „Jézus elesik”, majd a Stabat Mater háromszólamú tercimája szólal meg női tercettben: Áll a gyötrött Isten anyja, kín az arcát könnybe vonja; úgy siratja szent Fiát. Amikor Mindszenty bíborost elhurcolták a nyilasok, egy szeminarista odaugrott, hogy besározott köpönyegét letörülje. Ő  daszólt neki: „Hagyd, fiam, eleget fognak még rajtam taposni.” Ő is vállalt minden megaláztatást népéért.

4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik.

Ezt a témát orgona jeleníti meg: előbb az összecsukló Krisztust, majd az anya láttán érzett gyöngédséget ábrázolja a hangkészlet mind a12 fokát alkalmazva. Mindszenty bíboros atyának is az fájt legjobban, amikor megalázva édesanyjával találkozott. Mint az Úr Jézusnak, úgy neki is ugyanúgy fájhattak szeretett édesanyja könnyei.

5. stáció: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.

A gyötrődést, majd a részvétet megjelenítő orgonatétel. Mindszenty bíboros atyánk önként segít az Úr keresztjét hordozni, hiszen a megalázott magyarságban Krisztust és szenvedő embertestvéreit látja.

6. stáció: Szent Veronika.

Ó, Krisztus-fő, te zúzott, te véres szenvedő, te töviskoszorúzott, kigúnyolt drága fő, ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek, de most megcsúfolódtál: szent fő, köszöntelek. Az orgona a Veronika kendője-történetet mutatja be a zenei mottó anyagával. Ezt követően a témát Liszt úgy formálja, hogy megjelenítse benne a Bach iránt érzett tiszteletét a b-a-c-h hangok megszólaltatásával. Utána a János- passió legfontosabb koráljának („O Haupt voll Blut und Wunden”) földolgozása következik négyszólamú vegyes karra; a végét orgonával kerekíti le. Mindszenty bíboros atyánk vérző, leköpdösött orcájának vonásai Krisztusért itatódnak a magyar egyházüldözés gyászos lapjaira, hogy emlékezzünk hősies tanúságtételére.

7. stáció: Jézus másodszor esik el.

Ez az orgonatétel a 3. állomás muzsikáját hozza változatlan szöveggel. Mindszenty József bíboros hercegprímásunk a durva ütések és rúgások következtében esik össze a kínzókamrában, de nem tudják megtörni: mindig újra és újra föltápászkodik.

8. stáció: Jeruzsálem asszonyai.

Egy fájdalmas sirató szólal meg az orgonán, majd a zenei mottó következik. Zengő orgona-akkord után a bariton szóló tolmácsolja Jézus szavait: „Ne fölöttem sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” A rövid, záró, mintegy indulós (allegro marziale) rész kvázi az ítélet végrehajtását sürgeti. Mindszenty bíboros atyánk –hirdetve az Igét-  hányszor rámutatott népének égbekiáltó bűneire! Bűnbánattal kell megsiratnunk vétkeinket; engesztelnünk és küzdenünk kell a bűn ellen.

9. stáció: Jézus harmadszor esik el.

A tétel zenéje és szövege a 3. és 7. állomásét ismétli még magasabb hangokon. Mindszenty bíboros atyánknak is csak népe iránti nagy szeretete adott erőt újra, hogy ismételten fölállva vonszolja keresztjét a magyarság Golgotájára.

10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól.

Az orgonatételből panaszos-fájdalmas hangok hallatszanak ereszkedő kromatikus tematikával és éles disszonanciákkal. A mottó az orgona legfölső szólamából csendül ki. Mindszenty bíboros atyánkról az Andrássy úti kínzókamrában letépték ruháit főpapi és emberi méltóságában porig alázva: ki volt szolgáltatva ellenségei csúfolódó megjegyzéseinek. Mindezt szótlanul tűrte.

11. stáció: Jézust keresztre szögezik.

Az alig egyperces tételben a férfikar erőteljes ritmikájú, disszonáns hangokkal ismételgeti: „Feszítsd meg!” Végül az utolsó szavak egyike: „Beteljesedett.” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk Szent Pállal elmondhatja: „Én pedig keresztre feszíttettem a világnak és a világ nekem: hazámért, egyházamért, minden szenvedő és üldözött magyar testvéremért.”

12. stáció: Jézus meghal a kereszten.

Ez a mű leghosszabb tétele. Jézus bariton hangon fohászkodik: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?”, dallamát az orgona ismétli. A bariton második dallama a beletörődést érzékelteti: „Kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezt követi az orgona az O crux, ave (Ó, üdvöz légy, kereszt) dallam földolgozását fokozódó hangerővel. Jézus végszava: „Beteljesedett.” Ezt női tercett ismétli, a szakaszt pedig a zenei mottó zárja magyar mollban. A tétel befejezéseként az 1628-ból származó „O Traurigkeit, o Herzeleid” német protestáns korál hangzik fel négyszólamú vegyes karra írva: „Ó gyász, ó szívfájdalom! Nem ok ez a gyászra; az Atyaisten egyszülött Fiát teszik a sírba.” Hányszor hirdette ezt Mindszenty bíboros atyánk, aki nemegyszer fölajánlotta életét népéért, vállalva minden áldozatot, meghurcoltatást, megaláztatást, vértanúi szenvedést! Szinte eggyé lett a szerető, szenvedő keresztre feszítettel, aki legyőzve is győzött!”

13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről.

Orgonatétel, melyben a korábbi tételek zenei anyagából tér vissza néhány, pl. a mottó és a Jacopo da Todi Stabat Mater (Fájdalmas Anyáról szóló) himnusza. Mindszenty bíboros atyánknak az volt a nagy fájdalma, hogy kiszakítva édesanyja karjai közül hurcolták börtönbe. Hosszú éveken át alig láthatta  édesanyját; nem lehetett jelen halálos ágyánál, de még a temetésén sem. Sőt amikor száműzetésbe kényszerítik, még édesanyjának sírkeresztjét sem csókolhatta meg búcsúzóul a magyar hazától.

14. stáció: Jézus testét sírba teszik.

Az utolsó tételben az orgona, a mezzoszoprán szóló és a vegyes kar dominál. Zeneileg a bevezető párja. A mű az orgonán fölhangzó pianissimo szó-lá-dó motívummal, a Liszt más, jól ismert műveiben is gyakran előforduló zenei kereszt jelképével fejeződik be: „Kereszt, egyetlen reményünk, köszöntünk; világ megváltója és dicsősége, légy kegyes az igazakhoz, a bűnösöknek pedig  ajándékozd kegyességed!” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk idegenben szenderült át az örökkévalóságba. Bölcs előrelátással a magyar vonatkozású Mária-kegyhelyen, Máriazellben helyezték (1975) ideiglenes nyugvóhelyére. A magyarság fölszabadítása után (1991) hazahozták épen maradt testét az esztergomi bazilika sírboltjába.

Záróima: Jóságos Mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked Mindszenty József

bíboros, hercegprímás atyánkért, aki minden szenvedést, megaláztatást,

börtönt, számkivetést vállalva áldozta életét a magyar egyházért, hazáért, az

emberi jogokért és a szabadságért. Imádkozzunk boldoggá avatásáért! Amen.

Dürer képek

 

nagyböjt

Én nem voltam a Tábor hegyén,
Arcod sem láttam fényleni,
De az a kert, a Getsemáni
Már elém szokott sejleni.

 

Nagy Krisztián,

a Központi Papnevelő Intézet p r e f e k t u s a

 

kedden, csütörtökön, szombaton este 6h-kor

mond szentmisét és tart lelkigyakorlatos szentbeszédet.

 

Előtte gyóntat!