Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

 

A Mester 67 éves volt, amikor a Róma melletti Tivoliban, a Villa d’Estében nekifogott, hogy régebbi tervei alapján megírja passióját, a Via crucist (Keresztút), amelyet 4 kézre –orgonára vagy zongorára- készült kiadni Albrecht Dürer (1471-1521) Passió-metszeteivel.

Ám az 1879-ben elkészült remekmű kiadásáért nem versengtek a kiadók. Liszt 1884-ben, néhány más munkájával, a Septem Sacramentával (A Hét Szentség), a Rosarióval (Rózsafüzér) és a Sicut cedrus (Miként a cédrus) motettával együtt tisztelettudó levélben maga kínálta föl műveit a regensburgi Pustet cégnek, hozzátéve, hogy a honorárium számára mellékes, mert ez neki szívügye. A cecíliánusok nagyhatalmú kiadója elutasította valamennyit, mondván túl világiasak. A Mester azonban tapasztalatból már átlátta, hogy kompozíciói nem kelendők, mert nem ígérnek anyagi hasznot. (Bezzeg ma egy-egy kotta, partitúra vagy CD-felvétel sok ezer forintot kóstál; remek haszon!- a szerk.) Több, mint ötven évnek kellett eltelnie Liszt Ferenc halála után, hogy végre megjelenhessen a kompozíció. Ősbemutatója Harmat Artúr (1885-1962) karnagy jóvoltából a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban volt 1929 nagypéntekén. Rákoscsabai bemutatója itt, e 271 éve épült, és az idén 250 éve főplébániai rangra emelt Nepomuki Szent János-templomban lesz 2012. március 25-én, nagyböjt 5. (fekete) vasárnapján este 6 órakor a CARMINA CELEBRAT-kórus előadásában Zimányi István karnagy vezényletével. Orgonán közreműködik dr. Bednárik Anasztázia orgonaművésznő; szólót énekel Komáromi Márton (Jézus), Duba Szilvia, Fodré Lajos, Kiss Edit, Koffler Katalin, László Norbert és Nádasdi János.

A Via crucis 15 tételes, ciklikus alkotás; bevezetésből és Krisztus  keresztútjának 14 stációjából áll. A Mester sajátos, önálló koncepciójú, egységes, hatáskeresés nélküli kései műve, amely nem követi a hagyományos passiók műfaját. Liszt oratóriumai között ez már nem állókép-sorozat, hanem legmélyebb emberi szenvedés szívbe markoló zenei ábrázolása. Az egykori szemtanúkat férfikar, a mai híveket vegyes-, illetve női kar és szólista-csoport képviseli: köztük egy basszus: Pilátus, és egy bariton: Jézus, valamint egy mezzoszoprán: egy névtelen asszony a nép közül. A mű szövegét a Mester szándéka szerint Wittgenstein hercegné állította össze. Krisztus megkínzása és halála az ártatlanul szenvedőkkel való  azonosulás drámai kifejezése.

 

Ökumenikus ihletésű is: a latin biblikus szövegek közé nem csak két középkori

himnuszt, hanem beilleszt két német korált is. A tételeknek francia címet ad.

A kommunista érában hétszer bebörtönzött és „az Isten vándora”-ként is

emlegetett Regőczi István prépost úr Mindszenty-keresztútjával tisztelgünk a

hős lelkű kardinális előtt születése 120. évfordulója (március 28.) közeledtén.

 

Liszt Ferenc: Via crucis.

Regőczi István: Mindszenty-keresztút

 

Bevezetés: Vexilla regis (Venantius Fortunatus Szent Kereszt-himnusza).

Rövid orgona-bevezető után fölcsendül a gregorián himnusz, amit négyszólamú vegyes kar folytat: Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált. Az ősi jóslat itt betelt, mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr –halljátok, nemzetek- kereszten trónol köztetek.” A szenvedés ez ünnepén, kérünk, kegyelmet adj nekünk, add vétkünkért vezeklenünk. Amen.

Mindenható Mennyei Atyánk, add, hogy Szent Fiad keresztútját végigjárva megelevenedjen előttünk Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk keresztútja, mert ő valóban Krisztus Szíve szerinti papja volt a magyar népnek.

1. stáció: Jézust halálra ítélik.

Az 1. állomás zenei képe erőteljes, szinte vad orgonaszóval indul, amit Pilátus szólója követ: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek halálában.” Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása is így állt megbilincselve bírái előtt, akik hamis vádakat koholva halálát kívánták. Az Úr Jézus hallgatott. Mindszenty bíboros sem védekezett. Most már ő is igazán egy szeretett Mesterével: az igazságért szenvedett.

2. stáció: Jézus fölveszi keresztjét.

A tétel a zenei főtéma változatával indul: a szenvedést kromatikus mozgású fölső szólam alatti érdes bővített hármasok fejezik ki. Az orgonatétel két szakasza között a bariton szóló Jézus szavait idézi: „Üdvöz légy, kereszt, üdvöz légy!” Mindszenty bíboros atya átölelte az üdvösség fáját; a sok kínzástól meggyötörve ő is vágyódott, hogy Krisztussal népéért szenvedhessen, mert tudta, hogy a keresztben van reménységünk és győzelmünk.

3. stáció: Jézus először esik el.

A zenei mottó éles akkordokkal jelentkezik; az unisono férfikar fölkiált: „Jézus elesik”, majd a Stabat Mater háromszólamú tercimája szólal meg női tercettben: Áll a gyötrött Isten anyja, kín az arcát könnybe vonja; úgy siratja szent Fiát. Amikor Mindszenty bíborost elhurcolták a nyilasok, egy szeminarista odaugrott, hogy besározott köpönyegét letörülje. Ő  daszólt neki: „Hagyd, fiam, eleget fognak még rajtam taposni.” Ő is vállalt minden megaláztatást népéért.

4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik.

Ezt a témát orgona jeleníti meg: előbb az összecsukló Krisztust, majd az anya láttán érzett gyöngédséget ábrázolja a hangkészlet mind a12 fokát alkalmazva. Mindszenty bíboros atyának is az fájt legjobban, amikor megalázva édesanyjával találkozott. Mint az Úr Jézusnak, úgy neki is ugyanúgy fájhattak szeretett édesanyja könnyei.

5. stáció: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.

A gyötrődést, majd a részvétet megjelenítő orgonatétel. Mindszenty bíboros atyánk önként segít az Úr keresztjét hordozni, hiszen a megalázott magyarságban Krisztust és szenvedő embertestvéreit látja.

6. stáció: Szent Veronika.

Ó, Krisztus-fő, te zúzott, te véres szenvedő, te töviskoszorúzott, kigúnyolt drága fő, ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek, de most megcsúfolódtál: szent fő, köszöntelek. Az orgona a Veronika kendője-történetet mutatja be a zenei mottó anyagával. Ezt követően a témát Liszt úgy formálja, hogy megjelenítse benne a Bach iránt érzett tiszteletét a b-a-c-h hangok megszólaltatásával. Utána a János- passió legfontosabb koráljának („O Haupt voll Blut und Wunden”) földolgozása következik négyszólamú vegyes karra; a végét orgonával kerekíti le. Mindszenty bíboros atyánk vérző, leköpdösött orcájának vonásai Krisztusért itatódnak a magyar egyházüldözés gyászos lapjaira, hogy emlékezzünk hősies tanúságtételére.

7. stáció: Jézus másodszor esik el.

Ez az orgonatétel a 3. állomás muzsikáját hozza változatlan szöveggel. Mindszenty József bíboros hercegprímásunk a durva ütések és rúgások következtében esik össze a kínzókamrában, de nem tudják megtörni: mindig újra és újra föltápászkodik.

8. stáció: Jeruzsálem asszonyai.

Egy fájdalmas sirató szólal meg az orgonán, majd a zenei mottó következik. Zengő orgona-akkord után a bariton szóló tolmácsolja Jézus szavait: „Ne fölöttem sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” A rövid, záró, mintegy indulós (allegro marziale) rész kvázi az ítélet végrehajtását sürgeti. Mindszenty bíboros atyánk –hirdetve az Igét-  hányszor rámutatott népének égbekiáltó bűneire! Bűnbánattal kell megsiratnunk vétkeinket; engesztelnünk és küzdenünk kell a bűn ellen.

9. stáció: Jézus harmadszor esik el.

A tétel zenéje és szövege a 3. és 7. állomásét ismétli még magasabb hangokon. Mindszenty bíboros atyánknak is csak népe iránti nagy szeretete adott erőt újra, hogy ismételten fölállva vonszolja keresztjét a magyarság Golgotájára.

10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól.

Az orgonatételből panaszos-fájdalmas hangok hallatszanak ereszkedő kromatikus tematikával és éles disszonanciákkal. A mottó az orgona legfölső szólamából csendül ki. Mindszenty bíboros atyánkról az Andrássy úti kínzókamrában letépték ruháit főpapi és emberi méltóságában porig alázva: ki volt szolgáltatva ellenségei csúfolódó megjegyzéseinek. Mindezt szótlanul tűrte.

11. stáció: Jézust keresztre szögezik.

Az alig egyperces tételben a férfikar erőteljes ritmikájú, disszonáns hangokkal ismételgeti: „Feszítsd meg!” Végül az utolsó szavak egyike: „Beteljesedett.” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk Szent Pállal elmondhatja: „Én pedig keresztre feszíttettem a világnak és a világ nekem: hazámért, egyházamért, minden szenvedő és üldözött magyar testvéremért.”

12. stáció: Jézus meghal a kereszten.

Ez a mű leghosszabb tétele. Jézus bariton hangon fohászkodik: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?”, dallamát az orgona ismétli. A bariton második dallama a beletörődést érzékelteti: „Kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezt követi az orgona az O crux, ave (Ó, üdvöz légy, kereszt) dallam földolgozását fokozódó hangerővel. Jézus végszava: „Beteljesedett.” Ezt női tercett ismétli, a szakaszt pedig a zenei mottó zárja magyar mollban. A tétel befejezéseként az 1628-ból származó „O Traurigkeit, o Herzeleid” német protestáns korál hangzik fel négyszólamú vegyes karra írva: „Ó gyász, ó szívfájdalom! Nem ok ez a gyászra; az Atyaisten egyszülött Fiát teszik a sírba.” Hányszor hirdette ezt Mindszenty bíboros atyánk, aki nemegyszer fölajánlotta életét népéért, vállalva minden áldozatot, meghurcoltatást, megaláztatást, vértanúi szenvedést! Szinte eggyé lett a szerető, szenvedő keresztre feszítettel, aki legyőzve is győzött!”

13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről.

Orgonatétel, melyben a korábbi tételek zenei anyagából tér vissza néhány, pl. a mottó és a Jacopo da Todi Stabat Mater (Fájdalmas Anyáról szóló) himnusza. Mindszenty bíboros atyánknak az volt a nagy fájdalma, hogy kiszakítva édesanyja karjai közül hurcolták börtönbe. Hosszú éveken át alig láthatta  édesanyját; nem lehetett jelen halálos ágyánál, de még a temetésén sem. Sőt amikor száműzetésbe kényszerítik, még édesanyjának sírkeresztjét sem csókolhatta meg búcsúzóul a magyar hazától.

14. stáció: Jézus testét sírba teszik.

Az utolsó tételben az orgona, a mezzoszoprán szóló és a vegyes kar dominál. Zeneileg a bevezető párja. A mű az orgonán fölhangzó pianissimo szó-lá-dó motívummal, a Liszt más, jól ismert műveiben is gyakran előforduló zenei kereszt jelképével fejeződik be: „Kereszt, egyetlen reményünk, köszöntünk; világ megváltója és dicsősége, légy kegyes az igazakhoz, a bűnösöknek pedig  ajándékozd kegyességed!” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk idegenben szenderült át az örökkévalóságba. Bölcs előrelátással a magyar vonatkozású Mária-kegyhelyen, Máriazellben helyezték (1975) ideiglenes nyugvóhelyére. A magyarság fölszabadítása után (1991) hazahozták épen maradt testét az esztergomi bazilika sírboltjába.

Záróima: Jóságos Mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked Mindszenty József

bíboros, hercegprímás atyánkért, aki minden szenvedést, megaláztatást,

börtönt, számkivetést vállalva áldozta életét a magyar egyházért, hazáért, az

emberi jogokért és a szabadságért. Imádkozzunk boldoggá avatásáért! Amen.

Dürer képek

 

nagyböjt

Én nem voltam a Tábor hegyén,
Arcod sem láttam fényleni,
De az a kert, a Getsemáni
Már elém szokott sejleni.

 

Nagy Krisztián,

a Központi Papnevelő Intézet p r e f e k t u s a

 

kedden, csütörtökön, szombaton este 6h-kor

mond szentmisét és tart lelkigyakorlatos szentbeszédet.

 

Előtte gyóntat!

A Megváltó jövendő őrzője, “József úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta, és magához vette feleségét”.
Az első évszázadok egyházatyái épp az evangélium indítására hangsúlyozták, hogy Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.
Száz éve jelent meg XIII. Leó pápa Quamquam pluries kezdetű enciklikája. Ezért, kedves testvéreim és nővéreim, e jubileum alkalmából, a Szent József iránti tisztelet több százados nyomán haladva szeretnék nektek felvetni néhány elmélkedő gondolatot arról a férfiról, akire Isten “legdrágább kincsei védelmezését” bízta. Örömmel töltöm be ezt a lelkipásztori kötelességet, hogy minden keresztényben növekedjék az egyetemes Egyház patrónusa iránti tisztelet, valamint a Megváltó iránti szeretet, hiszen Szent József őt úgy szolgálta, hogy mindenki számára ragyogó példát adott.

Így az egész keresztény nép nemcsak buzgóbban fog Szent Józsefhez fordulni és kérni az ő pártfogását, hanem azt is szem előtt fogja tartani: milyen alázatos és bölcs módon szolgálta az emberek üdvözítésének művét, és miként vett részt abban. Meg vagyunk győződve, hogy ha az Egyház ismét elelmélkedik Mária jegyesének az isteni misztérium szolgálatában való részvételéről, az segíteni fogja az egész emberiséggel együtt a jövő felé haladva, hogy sajátos természetét mindig megtalálja annak az üdvözítő szándéknak a keretében, amelynek alapja a megtestesülés misztériuma.
A Názáreti József éppen ebben a misztériumban töltött be — Máriát, az emberré lett Ige édesanyját kivéve — egyetlen más emberi teremtményhez sem hasonlítható szerepet. Máriával együtt részese volt e misztériumnak, mert Isten őt is bevonta a tulajdonképpeni üdvtörténeti eseménybe, és ugyanannak a szeretetnek lett a védelmezője, amelynek hatalma révén az Örök Atya “eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk”.
 Az evangélium adatai:
“József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, mert a gyermek, amelyet a szíve alatt hordoz, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezel el, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől”. Ezek a szavak tartalmazzák a Szent Józsefről szóló szentírási igazság központi magját, életének ezt a pillanatát, amelyre az egyházatyák különösen sokszor hivatkoznak. Máté evangélista megmagyarázza e pillanat jelentését, elmondván, miként élte meg azt József. Ám ahhoz, hogy egészen megérthessük mondanivalójának tartalmát és összefüggéseit, föl kell idéznünk Lukács evangéliumának párhuzamos helyét. Ugyanis Mária várandósságának a Szentlélektől való eredete — melyet Máté így mond el: “Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől” — Lukácsnál is olvasható, amikor az angyali üdvözletről ír, de sokkal részletesebben és pontosabban.
“Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták”
Az angyal szavai — “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” — Máriában komoly nyugtalanságot keltettek és gondolkodóba ejtették. A hírnök ekkor megnyugtatta a szüzet, és kinyilatkoztatta Isten reá vonatkozó különleges tervét: “Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják nevezni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját…
Néhány verssel korábban az evangélista megerősítette, hogy az angyali üdvözletkor Mária “jegyese volt egy József nevű férfinak, aki Dávid házából származott”. E jegyesség lényegét Lukács közvetve magyarázza meg, amikor Mária az égi hírnök szavainak meghallgatása után a gyermek születésével kapcsolatosan megkérdezi: “Hogyan történik mindez, amikor férfit nem ismerek?”. Erre a következő választ kapja: “A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő gyermek szent lesz és Isten Fiának fogják nevezni”. Mária, még ha József “jegyese” is, szűz marad, mert az angyali üdvözlet során benne megfogant gyermek a Szentlélek közreműködésével fogant.
Ezen a ponton Lukács szövege megegyezik a Máténál leírtakkal, és megvilágítja azt, amit itt olvasunk. Ha a Józseffel való eljegyzés után úgy mutatkozott, hogy Mária “gyermeket vár a Szentlélek közreműködése által”, ez a kijelentés teljesen megfelel a hírüladás tartalmának és különösen Mária ezt követő szavainak: “Történjen úgy, ahogy mondtad”. Miután Mária igent mondott Isten tervére, a következő napokban és hetekben nyilvánvalóvá vált az emberek és József előtt, hogy gyermeket vár, hogy szülni fog és az anyaság titkát hordozza magában.
Ilyen körülmények között “József, aki igaz ember volt és nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, elhatározta, hogy titokban bocsátja el”. Nem tudta ugyanis, hogyan viselkedjen Mária “csodálatos” anyaságával kapcsolatban. Választ keresett a nyugtalanító kérdésre, és kiutat a számára nehéz helyzetből. “Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: ‘József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől'”.
A Máténál és Lukácsnál közölt híradás között szoros egybehangzás figyelhető meg. Isten küldötte beavatja Józsefet Mária anya-ságának titkába. Mária, aki a törvény szerint az ő “hitvese”, miközben szűz marad, a Szentlélek erejétől “megárnyékozva” anya. Ha majd világra jön a fiúgyermek, akit Mária méhében hord, a Jézus nevet kell kapnia. A “Jézus” név ismert volt a zsidóknál, és időnként a fiúgyermekek kapták. Ebben az esetben azonban arról a Fiúról van szó, aki — az isteni ígéret szerint — beteljesíti a Jézus név jelentését: Jézus — Yehosua azt jelenti: Isten üdvözít. A hírnök úgy fordul Józsefhez, mint “Mária hitveséhez”, akinek az lesz a kötelessége, hogy a Názáreti Szűztől, az ő jegyesétől születendő fiúgyermeknek a Jézus nevet adja. Tehát Józsefhez fordul, és megbízza, hogy ő lássa el Mária mellett a földi apa fel-adatait.
“Amikor József felébredt, úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta, és magához vette feleségét”.Magához vette őt anyaságának egész titkával, magához vette a fiúval együtt, akinek a Szentlélek ereje által kellett világra jönnie: így a Máriáéhoz hasonló készséges beleegyezésről tett bizonyságot mindazzal kapcsolatban, amit Isten rábízott a küldötte által. Amikor Mária nem sokkal az angyali üdvözlet után belépett Zakariás házába, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, a köszöntéskor megértette a szavakat, melyeket Erzsébet “a Szentlélekkel eltelve” mondott. Az angyal köszöntésével egybehangzó szavai után Erzsébet így szólt: “Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott”. E szavak adták a vezérgondolatot Redemptoris Mater kezdetű enciklikánkhoz, amellyel a II. Vatikáni Zsinat tanítását kívántuk elmélyíteni, mely azt mondja: “A Boldogságos Szűz a hit zarán-dokútját járta. A Fiával való egységet hűségesen megőrizte, egészen a keresztig”, ezzel “megelőzvén” a hitben Krisztust követő embereket.
A zarándokút kezdetén Mária hite találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: “Boldog az, aki hitt…”, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igen-nel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal “híradására”, mint Mária, hanem “úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát mint hitvesét”. Amit tett, az a “hit legtisztább engedelmessége”
Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott. A Zsinat ezt tanítja: “A kinyilatkoztató Istennek a ‘hit engedelmességével’ tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, ‘értelmével és akaratával egészen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt’ és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást”. Az előbb idézett mondat, amely a hit lényegét érinti, teljességgel és egészében ráillik a Názáreti Józsefre.
Ezért egyedülálló módon lett annak a titoknak őrzője vagy letéteményese, amely “kezdettől fogva el volt rejtve Istenben”. Ami-ként Mária birtokosa lett ennek a titoknak abban a döntő pillanatban, melyet az apostol az “idők teljességének” nevez, amikor ugyanis “…Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, … hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük”. “Istennek úgy tetszett — mondja a Zsinat — az ő jóságában és bölcsességében, hogy kinyilatkoztassa önmagát és tudtunkra adja akaratának titkát, hogy az emberek Krisztus, a testté lett Ige által a Szentlélekben eljussanak az Atyához, és az isteni természet részesei legyenek”.
József Máriával együtt az első letéteményese ennek az isteni titoknak. Máriával együtt — és éppen Máriához való kapcsolatában is — kezdettől fogva részesedik Isten Krisztusban megvalósuló önkinyilatkoztatásának döntő szakaszából. Ha szem előtt tartjuk a két evangélista, Máté és Lukács szövegét, azt is mondhatjuk, hogy József az első, aki részesedik az Istenanya hitében, és ezáltal támogatja hitvesét az isteni hírüladás hitében. Ezen túlmenően ő az; akit Isten elsőként állított a “hit zarándokútjára”, amelyen Mária — különösen a Kálvária és a pünkösdi események óta — tökéletes módon előttünk jár.
József személyes útja, hitbeli zarándoklása előbb ér véget, mint Máriáé. Mária még ott áll a Kálvárián a kereszt tövében, és miután Krisztus visszatért az Atyához, ő még jelen van az utolsó vacsora termében pünkösdkor, azon a napon, amikor a világ előtt nyilvánosságra lép az Igazság Lelkének erejéből született Egyház. Mégis, József a hitnek ugyanazt az útját járja, mint Mária. Az ő útját is teljességgel az a misztérium határozza meg, amelynek Máriával együtt lett első letéteményese.
A megtestesülés és a megváltás ugyanis feloldhatatlan, bensőleg összefüggő egységet alkot, amelyben “a kinyilatkoztatás üdvrendje egymáshoz lényegileg kapcsolódó eseményekben és szavakban bontakozik ki”. Épp eme bensőséges kapcsolat miatt rendelte el XXIII. János pápa, Szent József kiváló tisztelője, hogy a megváltás örök emlékezetében, nevezetesen a római misekánonban, Szent József neve Máriáé mellé kerüljön, megelőzve az apostolok, a pápák és vértanúk neveit.

 

 

Forrás: vizforrasmagazin.hu

 

 

Gödöllői Királyi Kastély Lovardájában

 

2012. március 17.

szombat 19h

részletek

Magyar Rendfőnöknői Konferencia felterjesztése alapján március 14-én a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetésében részesül Sztrilich Ágnes, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárója, a konferencia elnöke.

 Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most:
üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.