Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

Sajnálattal közöljük a kedves hívekkel, hogy dr. Zsombor Kálmán prépost úr vasárnapra meghirdetett vasmiséje elmarad. Kálmán atya felépülése a két héttel ezelőtt történt balesetből lassú folyamat, bízunk benne, hogy az atya az elkövetkező napokban még tovább erősödik és így együtt ünnepelhetjük vele ezt a szép jubileumot templomunkban, jövő vasárnap! Megértéseteket köszönjük, imáitokra Kálmán atya bizalommal számít!

Minden kedves adózónak, aki az Alapítványunk részére ajánlotta fel adója 1 %-át, valamint a Magyar Katolikus Egyház részére az adója egyházi 1%-át:

Szombathelyen kerül sor Brenner János vértanú pap boldoggá avatására.

 

Csendes szentségben élt,
csak mosolygott, nem volt glóriája.
Taposták, rugdosták,
hóban, vérben, sárban.
Gyalázták emlékét,
meghurcolták nevét…

Nem mondták ki nevét a gyilkosoknak,
feljegyezték nevük a Feledés Könyvébe.
A pap vérét a föld itta be szomjasan
hogy vérszíntiszta virágot teremjen.

(Rozványi Dávid)

A boldoggá avatási szertartáson részt vesz a magyar Tarzíciusznak is nevezett fiatal vértanú pap öccse, Brenner József Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan nagyprépostja is, aki a Brenner János emlékév (2016) megnyitása alkalmából készült interjúban idézte fel bátyja emlékét.

János egész biztosan tudta, hogy megölhetik, mert már korábban is megpróbálták. Két hónappal korábban, amikor Farkasfán tartott hittanórát, az erdei útra, amelyen motorral hazafelé tartott, fahasábokat szórtak, hogy a sötétben felbukjon bennük. A gyilkosságot nem személyesen ellene, hanem a pap ellen követték el. Ezt bizonyítja az is, hogy abban az évben öt papot gyilkoltak meg szerte az országban. János a lelki naplójában megemlíti, hogy ha kell, az életét is odaadja a hivatásáért.

Hogy mint pap konkrétan mit tett, amiért meggyilkolták? Ez is kiderült, egy Szentgotthárdról Budapestre küldött rendőrségi jelentésből. Az volt a bűne, hogy összefogta, a plébániára gyűjtötte az ifjúságot.

A hívő katolikus Brenner-szülők mindhárom fia (László, János és József) a papi hivatást választotta. János halála után bátyja és öccse is fájó szívvel, de töretlen hittel folytatta küldetését.

János ügye védett, bennünket már nem mertek bántani. Megbízhatatlannak számítottunk, így én több mint harminc évig káplán maradtam, de bajunk nem esett. 2005-ben elhunyt László bátyámnak is hasonló volt a sorsa: csak kis falvakban szolgálhatott. Az mindkettőnknek rettenetesen fájt, hogy Jánosról szinte beszélni sem szabadott. Sőt még a fényképét is levetették a győri szemináriumban!

A szülők és a testvérek is a hitben, Istentől nyertek vigasztalást és éltek hosszú éveken át úgy, hogy a vértanúhalált halt Jánosnak a nevét is csak a négy fal között említhették.

Egymást nem kellett vigasztalnunk, sokkal inkább a szüleinket. Őket ugyanis nagyon megviselte a fiuk erőszakos halála. Apánk néhány évvel később meghalt, de édesanyánk hosszú életű volt, és mindig emlegette, soha nem tudta elfelejteni. Mindvégig bántotta, hogy nem volt szabad beszélni Jánosról és az ügyéről. Csak a hitbe kapaszkodhatott, az adott neki vigaszt.

A fiatal, tiszta lelkű, a katolikus ifjúság nevelését nagy lelkesedéssel végző Brenner János vértanú halálát azonban még a klerikális reakciótól folyamatosan rettegő, az egyház államellenes tevékenységét folyamatosan figyelő “Klerikális reakció elhárítás” (ORFK, II. c osztály), majd 1957. decemberétől a Belügyminisztérium alá rendelve (Politikai Nyomozó Főosztály, II/5-c Klerikális reakció elhárítás) nem tudta teljesen eltitkolni a hívek elől.

Miután Jánost meggyilkolták, négy falut félemlítettek meg kutyás rendőrökkel. Ez évtizedes hallgatáshoz vezetett. A hitélet viszont érdekes módon fellendült, és a gyilkosság napján, december 15-én minden évben mécseseket gyújtottak a helyszínen. Az eset híre pedig a tiltás ellenére az egész országban elterjedt. 1989-től egyre többeket érdekeltek a részletek, így engem is sokfelé meghívtak, hogy beszéljek róluk, Jánosról.

Brenner János – a jó pásztor, aki életét adja juhaiért – életét és papi szolgálatát az újmisés jelmondata foglalja keretbe:

Az Istent szeretőknek minden a javukra válik! (Római 8,28)

 

Hajnal Piroska

Források:

http://szemlelek.blog.hu/2017/11/15/brenner_janos

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nagy-peldakep-lehet-belole-brenner-jozsef-batyjarol

https://brennerjanos.hu

http://valasz.hu/kultura/el-nem-meselt-papi-sorsok-a-xx-szazad-egyik-legsotetebb-evtizedebol-126573

https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/brenner_janos_boldogga_avatasa_szombathely_2018_majus_1

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nagy-peldakep-lehet-belole-brenner-jozsef-batyjarol

https://pestisracok.hu/rozvanyi-david-az-igaz-emleke-orokke-el-brenner-janos-boldogga-avatasara-keszulunk/

 

 

 

 

 

 

 

Ha védőszentet akarsz választani az új évre: itt a „szentgenerátor” 

Ha elfogadunk egy védőszentet az egész évre, vagy akár csak egy hónapra, esetleg csupán egy bizonyos ügyben, az esélyt jelent számunkra, hogy megkérhessük őt: „Taníts meg arra, amit te tudsz!”

 

Csokifigurává merevedett a szemünkben egy férfi, akihez meghökkentő események fűződnek, aki nem született fehér szakállal, ráadásul valószínűleg életében nem látott rénszarvast. A Szent Milkóshoz köthető legendák közül csak a három megajándékozott lány története ismert, pedig az elfeledettek némelyike a december 6-i ünnep kialakulásához is kapcsolódik.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is.

Egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után – lecsillapítván a vihart is – biztonságban hagyta ott őket.

Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Szent Miklós segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor hazug módon vádolták őket.

Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

A három megölt gyermek történetét dramatizálva is megjelenítették. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

Hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.

E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, ikonosztázokon is megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza” ige azt jelenti: leissza magát.

Jelen körülmények között – félretéve az összes történeti problémát – Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak Télapó.

forrás