Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi szentmisét celebrált hamvazószerdán, március 6-án az esztergomi bazilikában. A szentmisén koncelebráltak: Mohos Gábor segédpüspök, és az Érseki Papnevelő Intézet elöljárói. A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Amikor böjtöltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésüket… amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat” (Mt 6,16–17) – erre tanít Jézus az evangéliumban.

A böjtről már a legrégibb keresztény irodalom úgy beszél, mint a bűnbánat cselekedetéről. Ha a Didachét olvassuk, amely valószínűleg a második század elején keletkezett, ott a jézusi mondásnak eléggé földhözragadt magyarázatát találjuk: „Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a szombat utáni második és ötödik napon böjtölnek, (vagyis hétfőn és csütörtökön); ti a negyedik napon és az előkészületi napon böjtöljetek (vagyis szerdán és pénteken)”. Ha meggondoljuk, hogy a mai Egyházban is csak ez a két böjti nap maradt, közülük is szerdai böjt egyedül ma, hamvazószerdán, akkor lenyűgöz minket a hagyomány folytonossága.

Ugyanakkor Jézusnak a böjtről szóló tanításában, amit az imént hallottunk, nem azon van a hangsúly, hogy melyik napon böjtöljünk, hanem a lelkületen. Páduai Szent Antal Jézus most hallott mondataiból négy gondolatot emel ki: a képmutatók színlelését, a fej megkenését olajjal, az arc megmosását és a jócselekedet elrejtését.

2. A képmutatás problémáját akkor értjük meg, ha belegondolunk, mit jelent a böjt. A böjt növeli az ember erejét, és könyörgésnek számít Isten előtt. A Teremtés könyvében olvassuk, hogy Ádám amíg megtartóztatta magát a tiltott eledeltől, addig megőrizte ártatlanságát és Isten barátságát. Eszterről pedig elmondja a Biblia, hogy böjtölve könyörgött azért, hogy a népét fenyegető Ámán terve meghiúsuljon, és hogy visszanyerje a perzsa király jóindulatát népe iránt (vö. Eszt 4). Ebben a drámai helyzetben az egész közösség három nap és három éjjel böjtölt, és ugyanígy tett Eszter királyné is. Utána pedig vakmerő lépésre szánta el magát, hívatlanul belépett a királyhoz, hogy közbenjárjon népe érdekében. Számunkra is érvényes, hogy böjtölnünk kell, ha el akarjuk érni a győzelmet a gonosz fölött, és vissza akarjuk nyerni az elveszett kegyelmet. Ne feledjük, maga Jézus is ezt mondja tanítványainak, amikor sikertelenül próbálkoznak az ördögűzéssel: „ez a fajta nem megy ki, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9,29). Nem véletlen, hogy az Egyház is a legrégibb időktől fogva a keresztelés előtti készület alatt a keresztelő és a keresztelendő számára is böjtöt írt elő. Az ördögűzés régi szertartáskönyveiben is külön hangsúlyozzák az előírások, hogy az ördögűzőnek minden esetben böjttel és imádsággal kell készülnie feladatának elvégzésére. Az esztergomi rituálé szerint az imádság és a böjt a két legfontosabb eszköz Isten segítségének elnyerésére és a démonok kiűzésére. Az exorcizmus mai római szertartáskönyve ugyanezt tanítja. Vagyis magának az exorcistának is böjtölnie és imádkoznia kell, ebben mások is segítségére lehetnek. Az ugyanarra a szándékra együtt imádkozó és böjtölő közösség hangos kiáltás Istenhez. Ő pedig meghallgatja könyörgésüket. A képmutatók, amikor arcukat elváltoztatva böjtölnek, túlzásban esnek éppúgy, mint azok, akik hivalkodóan elegánsak vagy éppen azzal kérkednek, hogy a tényleges helyzetüknél sokkal rongyosabbak és elhanyagoltabbak. Mindez csak arra jó, hogy különbözőnek tűnjünk a többi embertől, hogy szuperembereknek tartsanak minket. Ez pedig nem a hiteles böjt magatartása. A keresztény böjt nem sportteljesítmény, nem mutatvány, hanem diszkrét és derűs önfegyelem.

3. Jézus arra szólít, hogy kenjük be fejünket illatos olajjal. Ez mindenképpen az öröm jele. Ha böjtölünk, megvalljuk bűneinket, de ezzel már Istent dicsérjük. Bizalommal kérjük bocsánatát és segítségét. Ez pedig annak kifejezése, hogy ő a leghatalmasabb, hogy minden nehézségen, szenvedésen, kísértésen túl ő a győztes, aki minket is részesíteni akar boldogságában.

4. Az arc megmosását Szent Antal a nyilvános megjelenés előtti tisztálkodáshoz hasonlítja. Mielőtt kilépünk a lakásból, az előszobában belenézünk a tükörbe, ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e, szégyenkezés nélkül kiállhatunk-e az emberek elé. Így kell megvizsgálnunk a lelkiismeretünket is, így kell megmosni arcunkat is Isten irgalmának forrásában, a bűnbánat szentségében.

5. A jócselekedet elrejtése, amiről az evangéliumban szó van, nem csupán a böjtre vonatkozik. Amikor adakozunk, és a rászorulókat segítjük, akkor is gondolnunk kell a diszkrécióra, hiszen maga Krisztus is arra tanít, hogy ne kürtöltessünk magunk előtt, mint a képmutatók, sőt közmondásszerűen fogalmaz: „ne tudja bal kezed, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). Ezt pedig a régi keresztények az üldözések korában úgy értelmezték, hogy a jobb kéz azokat jelenti, akiket majd az Üdvözítő a jobbjára állít az ítélet napján. A bal kéz pedig az ellenség, a gyűlölködő világ szimbóluma. Az Egyházon belül tehát tudnunk kell egymásról és segítenünk kell egymást, sőt az egyházi karitatív munkát is a püspöknek kell irányítania. De mindez nem tartozik az ellenséges és bámész külvilág elé, ahogyan a Didaszkália tanítja a harmadik század első felében.

6. Ma is gyakran érezzük a kísértést, hogy a jótékonysági akciókat reklámnak használjuk fel. Való igaz, hogy a média nyilvánossága segít a jótékony célú gyűjtésekben. Ha azonban az egész karitatív munkának a nyilvánosság lesz a célja és a lényege, ha a befolyt adományok nagy része a reklámot szolgálja, akkor el kell gondolkoznunk, hogy jó úton járunk-e.

7. Van a diszkrét adakozásnak egy másik oka is, ami manapság újra tudatossá válik. A világ nagy részében az Egyház üldözésnek, elnyomásnak vagy legalábbis negatív propagandának van kitéve. Ilyen helyzetben pedig sokszor az Egyháztól kapni vagy elfogadni sem veszélytelen, de az Egyház javára adakozni sem kényelmes dolog. Ugyanakkor, éppen nehéz helyzetben a hívő közösségnek nagyon is össze kell tartania. Plébániai szinten ismernünk kell egymást, különösen is keresztény testvéreinket kell segítenünk, ahogy Szent Pál tanítja a Galatákhoz írt levélben: „amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10). Nem lehet tehát követelmény számunkra, hogy soha se adakozzunk kifejezetten a keresztények számára, vagy ne segítsük azt, aki a saját egyházközségünkhöz tartozik. Sőt, legyenek közösek örömeink és gondjaink. Most, amikor plébániai közösségeinket újraépítjük, hogy hatékonyabb eszközei legyenek az örömhír hirdetésének a világban, különösen is elszántnak és nagylelkűnek kell lenni. Meg kell ismernünk egymást, vállalnunk kell azt, amit a templom és a közösség érdekében tenni tudunk. Ez a feltétele annak, hogy hívő közösségeink örömteli, meghívó üzenettel forduljanak a világ felé. Ehhez kérjük Isten segítségét az idei nagyböjtben minden önmegtagadásunkkal, imádságunkkal és segítő szeretetünk minden kifejezésével. Ámen.

Magyar Kurír

Elengedhetetlen, hogy keresztényként ismerjük és megszívleljük Isten Igéjét. Problémáink, elkeseredésünk és a stressz közepette Isten ígéretei tartják bennünk a lelket. A Szentírás emlékeztet rá, hogy amíg Krisztuson tartjuk szemünket, minden nehézségen úrrá tudunk lenni. A Biblia történetei biztosítanak minket arról, hogy az Úr sosem hagy el, és mindig szeretettel fogad minket.

 

Képesek vagyunk elfeledkezni Isten ígéreteiről, éppen ezért fontos tudatosítanunk magunkban ezt a 6 pontot, amelyeket Isten valóban kijelentett a számunkra.

 

Az Úr nem fog elhagyni.  (Második Törvénykönyv 31,6)

Az Úr megőriz a gonosztól. (2 Tessz 3,3)

Az Úr erőt ad minden küzdelemhez. (Iz 40,31)

Az Úr megad minden kegyelmet ahhoz, hogy a szenvedést elviseld. (2 Kor 12,9)

Az Úr akkor is megbocsát, ha vétkeztél ellene. ( 1 Jn  1,9)

Az Úr szeretete soha meg nem szűnik. (Ef 3,17-19)

 

Ne hagyd, hogy a gonosz megfosszon téged az Úrban rejlő örömtől és erőtől! 
Emlékezz a fenti idézetekre a megpróbáltatásaid közepette is!

forrás

Elindult a misemagyarázó videósorozat Fábry Kornél atyával.

Minden, amit tudni akarsz a szentmiséről, de soha nem merted megkérdezni. Minden csütörtökön új résszel jelentkezünk!

 

Johann Sebastian Bach: C-dúr preludium (Tüzes Johanna Róza)

 

Johann Sebastian Bach: Nun komm der heiden Heiland (Tüzes Marcell Sámuel)

 

Domenico Zippoli: Pastorale (Tüzes Ágoston Károly)

 

Louis-Claude Daquin: Noël étranger (Tüzes Marcell Sámuel)

 

Adolphe Adam: Minuit chrétiens (Hajnal Piroska – ének)

 

Gergely Ferenc: Csendes éj (Tüzes Marcell Sámuel)

 

A Mária Légió tagjai csütörtökön elhozták templomunkba a fatimai Magyarok Nagyasszonya vándor kegyszobrot.

A szobrot a Mária-oltáron helyeztük el és jövő csütörtökig “vendégeskedik” nálunk.

Augusztus 19-én (vasárnap) a fatimai jelenés augusztusi évfordulóján a reggeli szentmise után, 9 órakor tartjuk a fatimai engesztelő áhítatot (szentségkitétellel).

Gyertek minél többen, hogy együtt engeszteljük a fatimai Szűzanyát!  Imádkozzunk és kérjük a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását az Egyházért, a keresztény Európa megmaradásáért és hazánkért!

 

 

Sajnálattal közöljük a kedves hívekkel, hogy dr. Zsombor Kálmán prépost úr vasárnapra meghirdetett vasmiséje elmarad. Kálmán atya felépülése a két héttel ezelőtt történt balesetből lassú folyamat, bízunk benne, hogy az atya az elkövetkező napokban még tovább erősödik és így együtt ünnepelhetjük vele ezt a szép jubileumot templomunkban, jövő vasárnap! Megértéseteket köszönjük, imáitokra Kálmán atya bizalommal számít!