Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Ef 3,17-16

A betlehemi jászoltól kezdve a jeruzsálemi keresztig láthatjuk Mennyei Atyánk szeretetét irántunk. Mit lehet mondani egy ilyen hatalmas szeretetre? Amikor rádöbbensz, hogy Isten inkább vállalja a halált, minthogy nélküled éljen, mit szólsz ehhez? Hogyan lehet egy ekkora szeretetet megmagyarázni?

…szabadulást hozott, mert szeretett. Zsolt 18,20

Több oka van annak, hogy Isten megmentett: azért, hogy megdicsőítse Önmagát, azért, hogy megelégítse igazságát, azért hogy megmutassa mindenek felett való hatalmát. De a legdrágább Tőle, hogy azért mentett meg, mert szenvedélyesen szeret. Szereti, ha a közelében vagy. Nagy becsben tart.

…és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened. Iz 62,5

Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Na és a karácsonyi ajándékod, egyenesen Betlehemből? Kedves barátom, be kell látnod: teljesen odavan érted!

Max Lucado

kép

1. Örüljön a puszta… és örömében ujjongva daloljon! (Iz 35,1–6)

Az advent örömteli várakozás. A nagyböjttől is ez különbözteti meg. A rózsaszín vasárnap harmadik gyertyájának fényénél nemcsak óvatos örömre szólít fel, hanem a próféta szavával már bátran láttatni meri a közelgő messiási idő megvalósulását. Izajás a szabadulás örömét, győzelmét és vigasztalását vetíti elénk, mert az Úr nem hagyja magára népét. A szenvedéssel, szegénységgel, hitványsággal teli világba az egyháznak ma is bele kell kiáltania az örömhírt: Isten megszabadít, megváltottak vagyunk! A jó erősebb a rossznál, a fény erősebb az árnyéknál!

2. Legyetek türelemmel… az Úr eljöveteléig! (Jk 5,7–10)

Szent Jakab apostol türelemre inti olvasóit. Az Úr eljövetelére való várakozás állandó ébrenlétet, készenlétet, örömteli készülődést jelent. Nincs helye a toporzékoló türelmetlenségnek, az elégedetlen okoskodásnak. A messiási idő megvalósulása rajtunk is múlik. Adventünk tevékeny készülődés, örömteli buzgó szorgoskodás, de úgy, hogy figyelünk az apró részletekre. Nem összecsapjuk dolgainkat, hanem hagyjuk, hogy a maguk természetes rendje szerint történjenek, és közben tapintattal elősegítjük, hogy beérjenek testi-lelki munkánk gyümölcsei. A gyermeknek is kilenc hónap kell anyja méhében, a szántóvető ember is mindent megtesz, hogy előkészítse a talajt, irtsa a gyomot, de az áldás Istené, és türelemmel kivárja, amíg a kalász szárba szökken, megérik és kész az aratásra. Az Úrjövet számunkra nemcsak karácsony, de akár halálunk órája is. Erre felkészülni, készen állni egész életprogram.

3. Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–11)

Keresztelő Jánoson a börtön mélyéről, közelgő halála tudatában lesz úrrá a kétely: valóban az általa megkeresztelt Jézus a Messiás? Jézus válasza pedig a prófétai ígéretek beteljesedésére irányítja a figyelmet. Nem szűnt ugyan meg a szenvedés, de Krisztus által a bitófából a feltámadás és megdicsőülés fája lett. Jézus „lelkigondozói” figyelmessége innen is látszik: nézz körül, már észreveheted Isten irgalmas tetteinek gyümölcseit… Türelmetlen korunkban ez a szent időszak is óva int, ne szaladjunk rögtön más istenek után, ha az Úr nem váltja be azonnal ígéreteit, ha imáinkat nem abban a percben hallgatja meg. Ne keressük máris máshol életrendezésünk receptjeit. Más megváltók, keleti-nyugati eszmeáramlatok, vallásos ízű szellemi koktélok után nyúlva – amelyek azonnali, instant üdvösséget biztosítanak, emelik az adrenalin szintet, és elkábítanak boldogság-igézetükkel, félő, hogy teljesen összezavarodunk, a lelki környezetszennyezés áldozataivá válunk. Ha igazán várjuk az Üdvözítőt, meg is érkezik. Az esztelen rohanás helyett több csendes odafigyelés, tapintatos várakozás szükséges, hogy észrevegyük „az Úr érkezését”. Töltsön el minket örömmel, hogy ő maga is elindult felénk. Reményünk már megvalósulóban, hiszen ő nem akar megvárakoztatni, szüntelen kopogtat lelkünk ajtaján. Legfeljebb mi ne késsünk le a vele való találkáról.

A türelmes várakozás már önmagában képes átalakítani gondolkodásunkat, értékrendünket. Belső béke és öröm tölt el, és szemmel látható közösséggé tesz. Észrevesszük a mellettünk élő nincstelent, szegényt, hajléktalant, egy családtag arcában újra felismerjük Krisztus tekintetét, szerethető lesz a szomszéd, imát mondhatunk a politikusért, akit megválasztottunk, de időközben csalódtunk benne. Adventben Isten kicsalogatja belőlünk a jót, hogy elsimuljanak a ráncok, és értelmet kapjon minden, ami addig nyűg, szenvedés volt. Isten Krisztusban nem erőszakkal, törve-zúzva tesz igazságot az ember világában, hanem a szeretet szelídségével, tapintatával, a megélt hit meggyőző, átütő erejével. Örvendezzünk, fakasszuk fel másokban is a megváltottság örömét!

forrás

2019. május 28-án 19h-kor mutatja be újmiséjét Merva Péter atya

Dr. Merva Ferenc, XVII. kerület és Rákoscsaba közismert ügyvédjének fiát, Merva Pétert 2018. június 15-én Veszprémben pappá szentelte Dr. Márfi Gyula érsek.  2018.08.01-től Várpalotán káplán.

 

Merva család történetében nem ő az első pap. Merva Imre kispesti prépost Rákoscsaba határában állította fel a prépost keresztet, Dr. Merva László kanonok Regnum Marianum papja volt.

Merva Péter Dunakeszin kezdte iskoláit, Kecskeméten a piaristáknál folytatta. Melkben a német nyelvvel gazdagodott tudása, majd Angliában kezdte pszichológia tanulmányait, amit Magyarországon fejezett be.  Vác környéki falvakban, és Dunakeszin pszichológusként , családterapeutaként dolgozott.

Az Úr hívását meghallva a veszprémi teológián fejezte Pázmányon és a Sapientián elkezdett tanulmányait.

 

 

 

 

 

 

 

 

szentelés

prépost kereszt

fotó

 

Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi szentmisét celebrált hamvazószerdán, március 6-án az esztergomi bazilikában. A szentmisén koncelebráltak: Mohos Gábor segédpüspök, és az Érseki Papnevelő Intézet elöljárói. A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Amikor böjtöltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésüket… amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat” (Mt 6,16–17) – erre tanít Jézus az evangéliumban.

A böjtről már a legrégibb keresztény irodalom úgy beszél, mint a bűnbánat cselekedetéről. Ha a Didachét olvassuk, amely valószínűleg a második század elején keletkezett, ott a jézusi mondásnak eléggé földhözragadt magyarázatát találjuk: „Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a szombat utáni második és ötödik napon böjtölnek, (vagyis hétfőn és csütörtökön); ti a negyedik napon és az előkészületi napon böjtöljetek (vagyis szerdán és pénteken)”. Ha meggondoljuk, hogy a mai Egyházban is csak ez a két böjti nap maradt, közülük is szerdai böjt egyedül ma, hamvazószerdán, akkor lenyűgöz minket a hagyomány folytonossága.

Ugyanakkor Jézusnak a böjtről szóló tanításában, amit az imént hallottunk, nem azon van a hangsúly, hogy melyik napon böjtöljünk, hanem a lelkületen. Páduai Szent Antal Jézus most hallott mondataiból négy gondolatot emel ki: a képmutatók színlelését, a fej megkenését olajjal, az arc megmosását és a jócselekedet elrejtését.

2. A képmutatás problémáját akkor értjük meg, ha belegondolunk, mit jelent a böjt. A böjt növeli az ember erejét, és könyörgésnek számít Isten előtt. A Teremtés könyvében olvassuk, hogy Ádám amíg megtartóztatta magát a tiltott eledeltől, addig megőrizte ártatlanságát és Isten barátságát. Eszterről pedig elmondja a Biblia, hogy böjtölve könyörgött azért, hogy a népét fenyegető Ámán terve meghiúsuljon, és hogy visszanyerje a perzsa király jóindulatát népe iránt (vö. Eszt 4). Ebben a drámai helyzetben az egész közösség három nap és három éjjel böjtölt, és ugyanígy tett Eszter királyné is. Utána pedig vakmerő lépésre szánta el magát, hívatlanul belépett a királyhoz, hogy közbenjárjon népe érdekében. Számunkra is érvényes, hogy böjtölnünk kell, ha el akarjuk érni a győzelmet a gonosz fölött, és vissza akarjuk nyerni az elveszett kegyelmet. Ne feledjük, maga Jézus is ezt mondja tanítványainak, amikor sikertelenül próbálkoznak az ördögűzéssel: „ez a fajta nem megy ki, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9,29). Nem véletlen, hogy az Egyház is a legrégibb időktől fogva a keresztelés előtti készület alatt a keresztelő és a keresztelendő számára is böjtöt írt elő. Az ördögűzés régi szertartáskönyveiben is külön hangsúlyozzák az előírások, hogy az ördögűzőnek minden esetben böjttel és imádsággal kell készülnie feladatának elvégzésére. Az esztergomi rituálé szerint az imádság és a böjt a két legfontosabb eszköz Isten segítségének elnyerésére és a démonok kiűzésére. Az exorcizmus mai római szertartáskönyve ugyanezt tanítja. Vagyis magának az exorcistának is böjtölnie és imádkoznia kell, ebben mások is segítségére lehetnek. Az ugyanarra a szándékra együtt imádkozó és böjtölő közösség hangos kiáltás Istenhez. Ő pedig meghallgatja könyörgésüket. A képmutatók, amikor arcukat elváltoztatva böjtölnek, túlzásban esnek éppúgy, mint azok, akik hivalkodóan elegánsak vagy éppen azzal kérkednek, hogy a tényleges helyzetüknél sokkal rongyosabbak és elhanyagoltabbak. Mindez csak arra jó, hogy különbözőnek tűnjünk a többi embertől, hogy szuperembereknek tartsanak minket. Ez pedig nem a hiteles böjt magatartása. A keresztény böjt nem sportteljesítmény, nem mutatvány, hanem diszkrét és derűs önfegyelem.

3. Jézus arra szólít, hogy kenjük be fejünket illatos olajjal. Ez mindenképpen az öröm jele. Ha böjtölünk, megvalljuk bűneinket, de ezzel már Istent dicsérjük. Bizalommal kérjük bocsánatát és segítségét. Ez pedig annak kifejezése, hogy ő a leghatalmasabb, hogy minden nehézségen, szenvedésen, kísértésen túl ő a győztes, aki minket is részesíteni akar boldogságában.

4. Az arc megmosását Szent Antal a nyilvános megjelenés előtti tisztálkodáshoz hasonlítja. Mielőtt kilépünk a lakásból, az előszobában belenézünk a tükörbe, ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e, szégyenkezés nélkül kiállhatunk-e az emberek elé. Így kell megvizsgálnunk a lelkiismeretünket is, így kell megmosni arcunkat is Isten irgalmának forrásában, a bűnbánat szentségében.

5. A jócselekedet elrejtése, amiről az evangéliumban szó van, nem csupán a böjtre vonatkozik. Amikor adakozunk, és a rászorulókat segítjük, akkor is gondolnunk kell a diszkrécióra, hiszen maga Krisztus is arra tanít, hogy ne kürtöltessünk magunk előtt, mint a képmutatók, sőt közmondásszerűen fogalmaz: „ne tudja bal kezed, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). Ezt pedig a régi keresztények az üldözések korában úgy értelmezték, hogy a jobb kéz azokat jelenti, akiket majd az Üdvözítő a jobbjára állít az ítélet napján. A bal kéz pedig az ellenség, a gyűlölködő világ szimbóluma. Az Egyházon belül tehát tudnunk kell egymásról és segítenünk kell egymást, sőt az egyházi karitatív munkát is a püspöknek kell irányítania. De mindez nem tartozik az ellenséges és bámész külvilág elé, ahogyan a Didaszkália tanítja a harmadik század első felében.

6. Ma is gyakran érezzük a kísértést, hogy a jótékonysági akciókat reklámnak használjuk fel. Való igaz, hogy a média nyilvánossága segít a jótékony célú gyűjtésekben. Ha azonban az egész karitatív munkának a nyilvánosság lesz a célja és a lényege, ha a befolyt adományok nagy része a reklámot szolgálja, akkor el kell gondolkoznunk, hogy jó úton járunk-e.

7. Van a diszkrét adakozásnak egy másik oka is, ami manapság újra tudatossá válik. A világ nagy részében az Egyház üldözésnek, elnyomásnak vagy legalábbis negatív propagandának van kitéve. Ilyen helyzetben pedig sokszor az Egyháztól kapni vagy elfogadni sem veszélytelen, de az Egyház javára adakozni sem kényelmes dolog. Ugyanakkor, éppen nehéz helyzetben a hívő közösségnek nagyon is össze kell tartania. Plébániai szinten ismernünk kell egymást, különösen is keresztény testvéreinket kell segítenünk, ahogy Szent Pál tanítja a Galatákhoz írt levélben: „amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10). Nem lehet tehát követelmény számunkra, hogy soha se adakozzunk kifejezetten a keresztények számára, vagy ne segítsük azt, aki a saját egyházközségünkhöz tartozik. Sőt, legyenek közösek örömeink és gondjaink. Most, amikor plébániai közösségeinket újraépítjük, hogy hatékonyabb eszközei legyenek az örömhír hirdetésének a világban, különösen is elszántnak és nagylelkűnek kell lenni. Meg kell ismernünk egymást, vállalnunk kell azt, amit a templom és a közösség érdekében tenni tudunk. Ez a feltétele annak, hogy hívő közösségeink örömteli, meghívó üzenettel forduljanak a világ felé. Ehhez kérjük Isten segítségét az idei nagyböjtben minden önmegtagadásunkkal, imádságunkkal és segítő szeretetünk minden kifejezésével. Ámen.

Magyar Kurír

Elengedhetetlen, hogy keresztényként ismerjük és megszívleljük Isten Igéjét. Problémáink, elkeseredésünk és a stressz közepette Isten ígéretei tartják bennünk a lelket. A Szentírás emlékeztet rá, hogy amíg Krisztuson tartjuk szemünket, minden nehézségen úrrá tudunk lenni. A Biblia történetei biztosítanak minket arról, hogy az Úr sosem hagy el, és mindig szeretettel fogad minket.

 

Képesek vagyunk elfeledkezni Isten ígéreteiről, éppen ezért fontos tudatosítanunk magunkban ezt a 6 pontot, amelyeket Isten valóban kijelentett a számunkra.

 

Az Úr nem fog elhagyni.  (Második Törvénykönyv 31,6)

Az Úr megőriz a gonosztól. (2 Tessz 3,3)

Az Úr erőt ad minden küzdelemhez. (Iz 40,31)

Az Úr megad minden kegyelmet ahhoz, hogy a szenvedést elviseld. (2 Kor 12,9)

Az Úr akkor is megbocsát, ha vétkeztél ellene. ( 1 Jn  1,9)

Az Úr szeretete soha meg nem szűnik. (Ef 3,17-19)

 

Ne hagyd, hogy a gonosz megfosszon téged az Úrban rejlő örömtől és erőtől! 
Emlékezz a fenti idézetekre a megpróbáltatásaid közepette is!

forrás