Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

Köszönet és hála mindazoknak a kedves híveknek, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy egyházközségünk méltóképpen ünnepelhette meg Endre atya pappá szentelésének 25. jubileumát! A jó Isten áldása legyen életükön!

Endre atya ebben június 24-én ünnepli pappá szentelésének 25. évfordulóját. Ezüstmiséjét június 24-én 15 órakor tartja templomunkban.

Erre az alkalomra szeretnénk összeállítani számára egy emlékkönyvet a rákoscsabai hívek gondolataival, imaszándékaival, köszöntésével, az elmúlt 11 év emlékeivel.

Az emlékkönyv szerkesztését Dudásné Fekete Imelda és Hajnal Piroska vállalta el. A kézzel írt bejegyzéseket számítógépbe visszük, az egységes megjelenés érdekében.

Kérünk mindenkit, hogy amennyiben hozzá kíván járulni írásával az emlékkönyvhöz, akkor az elkészült írást e-mail-ben küldje el az alábbi címre:

fekete.imelda@gmail.com

A kézzel írt írásokat a sekrestyében gyűjtjük!

Határidő: június 18-a vasárnap (Úrnapja)!

Az emlékkönyvet és az Endre atyának szánt ajándékot az ezüstmisén nyújtjuk majd át!

Tegyük emlékezetessé ezt a szép jubileumot Endre atya számára!

A mai napnak, a negyedik és egyben utolsó adventi vasárnapnak a liturgiáját a közelség témája jellemzi, Istennek az emberiséghez való közelségének témája. Az evangéliumi szakasz (vö. Mt 1,18–24) két személyre irányítja figyelmünket, két olyan személyre, akik mindenki másnál jobban bevonódtak ebbe a szeretetmisztériumba: Szűz Mária és férje, József. Szeretetmisztériumról, Istennek az emberiséghez való közelségének misztériumáról van szó.

Máriát annak a jövendölésnek a fényében mutatja be, amely így szól: „Íme, a szűz fogan és fiút szül” (Mt 1,23). Máté evangélista felismeri, hogy ez Máriában ment végbe, aki a Szentlélek működése révén foganta Jézust (vö. Mt 1,18). Isten Fia „jön” az ő méhébe, hogy emberré váljon, ő pedig befogadja. Isten ekképpen – egyedülálló módon – jött közel az emberi lényhez azáltal, hogy testet vett magának egy asszonytól: Isten közel jött hozzánk, és testet vett egy asszonytól. Hozzánk is – másképpen – közeledik Isten az ő kegyelmével, hogy belépjen életünkbe, és felkínálja nekünk ajándékul az ő Fiát. És mi mit teszünk? Befogadjuk-e, engedjük-e, hogy közeledjen, vagy elutasítjuk, elzavarjuk? Ahogyan Mária szabadon felajánlotta önmagát a történelem Urának, és megengedte neki, hogy megváltoztassa az emberiség sorsát, úgy mi is, azáltal, hogy befogadjuk Jézust, és iparkodunk napról napra követni őt, együttműködhetünk az ő rólunk és a világról alkotott üdvözítő tervében. Mária tehát követendő példaként jelenik meg előttünk, de támaszként is, akire számíthatunk istenkeresésünkben, Istenhez való közeledésünkben, annak megengedésében, hogy ő közeledjen hozzánk, azon igyekezetünkben, hogy a szeretet civilizációját építésük.

A mai evangélium másik főszereplője Szent József. Az evangélista világosan bemutatja, hogy József magától nem tudna magyarázatot adni a szeme előtt zajló történésre, vagyis Mária áldott állapotára. És Isten épp akkor, a kétely – és a szorongás – pillanatában közel jön – őhozzá is – az egyik hírnökével, és József felvilágosítást kap az anyaság hogyanjáról: „a benne fogant gyermek a Szentlélektől van” (Mt 1,20). Így, szemközt ezzel a rendkívüli eseménnyel, mely biztosan sok kérdést vetett fel benne, teljesen rábízza magát a hozzá közeledő Istenre, és követve az ő kérését, nem tagadja meg jegyesét, hanem magához veszi, feleségül veszi Máriát. Mária befogadásával József tudatosan és szeretettel azt fogadja be, aki Máriában megfogant Isten csodálatos közreműködésével, akinek semmi sem lehetetlen. József, ez az alázatos és igaz férfi (vö. Mt 1,19), azt tanítja nekünk, hogy mindig bízzunk Istenben, aki közel jön hozzánk: amikor Isten közeledik hozzánk, bíznunk kell benne. József azt tanítja nekünk, hogy tudatos engedelmességgel hagyjuk, hogy ő vezessen minket.

Ez a két alak, Mária és József, akik elsőként fogadták be Jézust a hit által, bevezetnek minket a karácsony titkába. Mária segít, hogy rendelkezésre állással fogadjuk Isten Fiát a mi konkrét életünkbe, a mi testünkbe. József arra sarkall minket, hogy mindig Isten akaratát keressük, és azt teljes bizalommal kövessük. Ők mindketten hagyták, hogy Isten közeledjen hozzájuk.

„Íme, a szűz fogan és fiút szül, akit Emmánuelnek fognak nevezni, és ez azt jelenti: »Velünk lévő Isten«” (Mt 1,23). Ezt mondja az angyal: „Emmánuelnek fogják nevezni, ami azt jelenti: velünk lévő Isten,” vagyis hozzánk közeli Isten. És a közeledő Isten előtt – az Úr előtt – kinyitom-e az ajtót: amikor egy belső indíttatást érzek, amikor hallom, hogy ő valami többet kér tőlem másokért, amikor arra hív, hogy imádkozzam? Velünk lévő Isten, közeledő Isten! Ez a karácsonykor beteljesedő reményüzenet teljesítse be az Istenre való várakozást mindannyiunkban, az egész egyházban, és abban a sok-sok kicsinyben, akiket a világ megvet, Isten azonban szeret, és akikhez Isten közel jön.

Jövő vasárnap karácsony lesz. Ezen a héten – biztatlak titeket – szánjunk időt arra, hogy egy kicsit megálljunk, elcsendesedjünk, és magunk elé képzeljük Máriát és Szent Józsefet, amint Betlehembe tartanak. Képzeljük el, ahogyan mennek: nézzük a haladásukat, a fáradozásukat, de az örömüket, az izgatottságukat is, továbbá a szorongásukat, hogy találnak-e szállást, az aggódásukat… és így tovább. Ebben sokat segít a felállított betlehem. Próbáljunk belépni az igazi karácsonyba, Jézus születésének ünnepébe, amely közeledik hozzánk – „velünk lévő Isten”, közel lévő Isten –, hogy megkapjuk ennek az ünnepnek a kegyelmét, a közelség, a szeretet, az alázat és a gyengédség kegyelmét.

 

forrás

kép

Presentatio Beatae Mariae Virginis

A zsidó szokásoknak megfelelően a csecsemő Máriát születése (szeptember 8) után hetven nappal szülei felvitték a jeruzsálemi templomba és ott bemutatták Istennek. Mária születésének feltételezett helyén I. Jusztinianosz császár 543-ban templomot építtetett. Az Egyház a mai napon ennek a Mária-templomnak a felszentelését ünnepli. Az apokrif Jakab ősevangéliumban maradt fenn az a hagyomány, mely szerint Máriát a szülei hároméves korában a jeruzsálemi templomban Istennek ajánlották.

A keleti egyházban már a kora középkorban megünnepelték ezt az eseményt, a nyugati egyházban XI. a XVI. században V. Sixtus pápa rendelte el megünneplését. Magyarországra a Bizáncban nevelkedett III. Béla királyunk hozta a Boldogságos Szűz Mária bemutatásának ünneplését, így itt már XII. századtól megünnepelték ezt a napot.

Hajnal Piroska

kiemelt kép (Giorgione)

Giotto

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet” Péld 4, 23

Általában úgy értelmezzük ezt a verset, hogy vigyáznunk kell a szívünkre, mint valami veszélyes törvényszegőre, vagy egy rossz kutyára, amit a szomszédok kiengedtek:

„Ne veszítsd szem elől!” Azt feltételezzük, arra kell vigyáznunk, hogy ne keveredjen bajba. Így hát szépen elzárjuk a szívünket, eldobjuk a kulcsot és tesszük a dolgunkat. Azonban, ennek a figyelmeztetésnek egyáltalán nem ez a lényege. Nem arra biztat, hogy őrizd a szívedet, mert egy gonosztevő; hanem arra bátorít, hogy őrizd, mert egy kincs, mivel minden rajta múlik. Milyen kedves Istentől, hogy ezt a figyelmeztetést adta nekünk. Mint amikor valaki a barátjára bíz egy értékes dolgot: „Kérlek, nagyon vigyázz rá – sokat jelent nekem.”

„Mindennél jobban…”? Hát, mi még kicsit sem vigyázunk rá! Mintha a megtakarított pénzünket lehúzott ablakok mellett az autó ülésén hagynánk – körülbelül ilyen gondatlanok vagyunk, amikor a szívünkről van szó. Pedig, ha tényleg odafigyelnénk rá, akkor minden más lenne. Előrébb lennénk és a hitünk mélyebb lenne, a kapcsolataink pedig jobbak. Az Isten által kijelölt ösvényen járnánk. De mi teljesen fordítva csináljuk. Minden más fontosabb, előrébb való, mint a szívünk. Még azt is megkockáztatom, hogy sokakban fel sem merül, hogy egyáltalán törődniük kellene vele. „Na, lássuk csak. El kell vinnem a gyerekeket edzésre, az autót meg a szerelőhöz… És a szívemre is szakítanom kell néhány órát a héten.” Azok után, amiket végigcsinálunk, valahogy nem is hangzik biblikusnak, ha ilyet mondunk.

Most komolyan felteszem neked a kérdést: mit teszel naponta a szívedért?

 

forrás

 

A Biblia így ír az Ef 6,18b-ban: “Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért”

Miért kellene kitartónak lenned az imádságban, amikor semmilyen választ nem kapsz? Itt van erre a kérdésre négy válasz.

A kitartó imádság összpontosítja a figyelmed.

Amikor újra és újra imádkozol valamiért, azzal nem Istent emlékezteted. Neki nincs szüksége emlékeztetőre. Magadat emlékezteted arra, hogy ki a válaszaid és minden szükséged  forrása. Ha eddig minden imádra, amit csak elmondtál választ kaptál volna, két dolog vált volna valósággá. Először is, az ima a pusztítás fegyverévé vált volna az életedben. Másodszor, soha nem gondoltál volna Istenre, mert csak egy imádság automata lenne számodra. Ha minden alkalommal, amikor imádkoztál megláttad volna azok eredményét, csak az áldásokra gondolnál. Isten azt akarja, hogy az Áldóra figyelj.

A kitartó imádság megtisztítja a kérést.

Az imára adott válasz hiánya időt ad neked, hogy tisztázd, mit is akarsz tulajdonképpen és hogy finomítsd az imádságaidat. Ha töretlenül imádkozol a mennyei Atyádhoz és valamit újra és újra elismételsz, az megtisztítja az imáidat a puszta szeszélyektől. Ezzel azt fejezed ki: “Istenem, számomra ez valóban fontos.” És ez nem jelenti azt, hogy Isten nem akar válaszolni az imáidra, mert akar. Csak azt szeretné, hogy biztos legyél abban, amit kérsz.

A kitartó imádság teszteli a hitedet.

A Jakab 1,3-4-ben ezt olvassuk: “A hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek…” Az egyetlen módja a lelki növekedésnek, ha a hited megpróbáltatik. Az egyik módja annak, hogy Isten megpróbálja a hitedet az, ha nem válaszol minden imádra.

 A kitartó imádság előkészíti a szíved a válaszra.

Amikor kérsz valamit Istentől, Isten majdnem mindig egy jobb s áldásosabb utat készít elő neked, mint amit te elképzeltél. Néha Isten nem ad választ az imáidra, mert túl kicsiben gondolkodsz. Valami nagyobbat és jobbat akar neked adni. De erre először téged kell előkészítenie. Ezért Isten néha nem válaszol az imáinkra, s ezt arra használja, hogy növekedj általa, hogy felkészülj, és előkészítsen egy jobb s áldásosabb válaszra.

Ne feledd: “Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk,” (Ef 3,20)

Rick Warren

kép

Október 1-től érvényes az április 30-ig tartó TÉLI MISEREND:

Vasárnap:

8h

9h-kor rövid, max. 40 perces diákmise

10h

Köznapi szentmisék:

7h-kor  szerda, péntek

18h-kor kedd, csütörtök, szombat

 

Októberben közösen végezzük a szentolvasót vasárnap reggel ½ 8-kor és -hétfőt- kivéve rögtön a köznapi szentmisék után (k-cs-sz: 18.30 h, sz-p-v: 7.30 h).