Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

PÁNIK HELYETT IMA

Arra hívunk Téged, hogy vasárnap este 20 órakor otthonodban egy gyertyát meggyújtva csendesedj el: imádkozz a betegekért, az őket ápoló orvosokért és ápolókért, azokért akiknek a helyzete ellehetetlenült ebben az esztendőben. Ezen az estén állj meg egy percre, hogy emlékezz az elhunytakra és fohászkodj azokért, akiknek az életéért jelenleg is küzdenek.

Magyarországon – és szerte Európában – minden korábbinál erősebben tombol a koronavírus: hazánkban százezernél is több aktív fertőzött van, hétezer embert ápolnak kórházban és napi szinten száz körül mozog a halálos áldozatok száma. A járvány miatt tízezrek munkahelye van veszélyben, miközben éjszaka az országunk a kijárási korlátozások miatt szinte teljesen kihalt. Történelmi időszakot élünk, amely történelmi összefogást igényel: arra hívjuk Magyarország lakosait – függetlenül felekezeti hovatartozástól és hitélettől – hogy november 15-én, vasárnap este 20 órakor otthonaikban egy gyertyát meggyújtva emlékezzenek az elhunytakra, imádkozzanak a betegekért, a bajba jutottakért és az őket ápolókért. Hívjuk a nem hívőket is, hogy egy percre csendesedjenek el, így emlékezve az 1,3 millió elhunytra, akik közül háromezren a honfitársaink.

Mit kell tenned, hogy csatlakozz a kezdeményezéshez?

  1. Vasárnap este 20 órakor gyújts meg otthonodban egy gyertyát.
  2. Mondj el egy fohászt vagy egy kötött imát (pl. Miatyánk) mindazokért, akiket bármilyen módon is érint a koronavírus. Ha saját szavaiddal imádkozol, akkor nem kell mást tenned, csak őszintén mondd el a benned lévő érzéseket és kéréseket.  (A 777 vasárnap reggel közzétesz egy ajánlott imát, de ez valóban csak egy ajánlás.) Ha nem vagy hívő, akkor csak egy percre csendben maradva emlékezz az elhunytakra, a betegséggel küzdőkre és hozzátartozóikra, az őket ápolókra, és mindazokra, akik bajba jutottak a járvány miatt.

A tavaszi imaláncunkkal ellentétben ezúttal nem készítettünk külön térképet, de ide kattintva bejelölheted, hogy honnan imádkoztál. Megköszönjük, ha segítetek a kezdeményezés gyors terjesztésében, hiszen szeretnénk, ha ez egy valódi, nagy összefogás lenne. Hiszünk a közös ima erejében, abban hogy nem csak érdemes, hanem szükséges is összefognunk ebben a nehéz pillanatban. 

“És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. (Mt 18,15-20)

forrás

Martos Balázs elmélkedése Mindenszentek főünnepére

Mindenszentek ünnepének olvasmányát a Jelenések könyvéből vesszük: János látomása a megváltottak és üdvözültek égi seregére mutat. A könyvnek ez a szakasza azonban nemcsak látomás, hanem egy párbeszéd leírása is: az égi lények és az üdvözültek dicsőítő éneke felelget egymásnak, és a látnok is ebbe kapcsolódik be. A maga módján a földi egyház, a templomi ünneplő közösség is ehhez az ünnepléshez társul, amikor az olvasmányra feleletül a 24. zsoltár szavait ismétli, énekli.

A 24. zsoltár maga is párbeszédes felépítésű. Bevezetése hitvallás: „Az Úré a föld, és ami betölti…” Folytatása ünnepélyes kérdés és válasz – „Ki mehet föl az ÚR hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén?” – „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű…” A befejező rész meg, amelyet az ünnepen nem éneklünk, újabb párbeszéd: a szentélybe érkező Urat köszönti, mialatt ez bevonul. A zsoltár így a teremtő Isten megvallásával kezdődik, majd a templomba, a mindenség kicsinyített másába bevonuló istenséget ünnepli. Középrésze szól az emberről: arról, hogy ki léphet be Istennel együtt az ő szentélyébe, ki vehet részt vele együtt az ünneplésben. A szentélybe való bevonulás azt az ünnepi pillanatot jelenti, amikor ennek „gazdája”, Ura elfoglalja helyét, „lakást vesz” templomában, elfogadja és magáévá nyilvánítja, ezzel megszenteli hajlékát. Az ember útja ehhez képest csak másodlagos: áldozatot bemutatni jön, életének zarándokútját járja, irányát keresi, illetve az a tisztesség éri, hogy Isten oldalán léphet be szentélyébe.

Az Ószövetség néhány olyan szöveget kínál, amelyek Isten ilyen ünnepi bevonulásáról, a szentély elfoglalásáról tudósítanak. Dávid vitte a szövetség ládáját Jeruzsálembe ünnepélyesen, miközben áldozatot mutatott be és táncolt is a láda előtt (2 Sám 6). A Kivonulás könyve szerint az Úr dicsősége leereszkedett a Szent Sátorra, és eltöltötte hajlékát (Kiv 40,20). Ezekiel könyve meg egyfajta teológiai látomásban ír arról, hogy az Úr dicsősége, amely népével volt, betöltötte templomát (Ez 40,3). Isten jelenléte úgy folyamatos, hogy mindig megújul. A szentélybe való bevonulás liturgiája talán ősi rítus emléke, de valójában Istennek ezt az örökké fiatal, örökké friss és energikus jelenlétét vallja és ünnepli.

A zsoltárnak azért kell a teremtés titkával kezdődnie, nehogy félreértsük Isten jelenlétének titkát: ő nem csak a szentélyben van jelen, nem csak azon a földön, amelyet lakóhelyéül választott. A szentély beteljesíti Isten nagy tervét, amellyel a világot létrehozta. A szent Isten mindenütt jelenvalósága az ember részéről tisztaságot, erkölcsi szentséget követel. Aki fel akar hozzá emelkedni, aki fel akar zarándokolni hozzá, hogy áldást és igazságot nyerjen, annak a maga részéről tisztaságra kell törekednie. „Ártatlan kéz”, „tiszta szív” – a tettek és a szándék tisztasága, mégpedig nemcsak Isten felé, hanem a gyengék és kiszolgáltatottak felé is.

„Ez az istenkeresők népe, amely arcát kutatja Jákob Istenének” – mondja a zsoltár, szinte végigtekintve a zarándokokon. A „keresés” és „kutatás” itt a tisztelet gesztusa, a tanácsot kérő emberé, aki nemzetségének Istenéhez fordul, és felismeri benne az egész teremtett világ Urát, sőt a helyes cselekvés Mesterét is. Isten arcát kutatni ma a szeretet gesztusa is, ahogy a kedves kutatja eltűnt szerelmét, ahogy a szekuláris világ gyakran úgy szomjazza Istent, hogy nem, vagy csak alig ismeri.

Az ókori egyház a mennybe fölmenő Krisztust köszöntötte e zsoltár szavaival, a Feltámadottat, aki legyőzte a halált, és kiszabadította a halál fogságában szenvedőket, hogy vele együtt jussanak az égi hazába. Mint „előfutár” és „főpap” ő lépett be minden szentje előtt az égi oltárhoz, hogy értünk közbenjárjon (Zsid 6,20). Adjon nekünk könnyű szívet és a Lélek legyőzhetetlen erejét, hogy gyengeségeink ellenére vele futhassunk, és vele meg az üdvözültek seregével együtt célba érhessünk!

Martos Balázs

kép

Október 22-én podcastsorozatot indított a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága. A podcasting technológia lehetővé teszi digitális hang-, videó- és más állományok sorozatszerű közzétételét az interneten, úgy, hogy a felhasználók feliratkozhatnak az adott műsor epizódjait tartalmazó csatornákra. Az ilyen technológiával közzétett műsorok neve a podcast.

A NEK podcast első adásának vendégei Mohos Gábor Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Általános Titkárságának vezetője és Fábry Kornél, a NEK főtitkára volt. Olyan kérdésekre keresték a választ mint Mi a lelkipásztorok legfőbb felelőssége napjainkban a fiatalok kapcsán? Mitől vált hitelessé Carlo Acutis? Miért övezi ilyen óriási népszerűség? Vannak-e kapaszkodási pontjai, keretei, iránymutatói a mai fiatal generációnak? Mennyire könnyű papként, lelkipásztorként megszólítani a fiatalokat és megtartani őket egy biztonságos értékrendben?

A „Podcast” szó az iPod és a broadcast (jelentése: közvetít, sugároz) szavak összeolvadásából keletkezett, a „podcasting” kifejezés az ilyen jellegű műsorok készítését, illetve hallgatóként, nézőként való fogyasztását takarja. A kifejezés félrevezető lehet, mert a podcasting technológia használatának nem feltétele egy iPod vagy bármilyen specifikus hordozható zenelejátszó megléte.

A NEK podcast első adása ITT hallgatható meg.

Magyar Kurír

– Mit gondolsz, testvérem, miben áll a szív tisztasága?

– Ez abban áll, hogy nincs hibánk, amit szemünkre vethetnénk magunknak – válaszolta gondolkodás nélkül Leó.

– Most már megértem szomorúságodat – mondotta Ferenc. – Mert hiszen mindig van valami, amit a szemünkre vethetünk.

– Igen – hagyta jóvá Leó -, és éppen ez az, ami engem elkeserít. Sohasem fogom elérni a szív tisztaságát.

– Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepette Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és tisztaság.

– De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.

– Kétségtelenül – válaszolta Ferenc. – De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr nem engedi elrabolni dicsőségét senki emberfia által. Ő mindig Úr. Az Egyetlen, az egyedüli Szent. De kézen fogja a szegényt, kiemeli a sárból, és népének fejedelmei közé ülteti, hogy lássa az ő dicsőségét. Isten a lélek kék ege lesz.Elmerülni Isten dicsőségének szemléletében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és örvendezni azon, hogy ő van, elragadtatásba esni örök ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága. Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.

– Hát akkor hogyan? – kérdezte Leó.

– Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.Leó elmerülve hallgatta, miközben atyja előtt lépdelt. S ahogy haladtak, egyre könnyebbnek érezte szívét, és mérhetetlen békesség ölelte át.

forrás

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből Az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”. Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János révén tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.

forrás

Szeptember 27-én Páli Szent Vincére, „a szegények atyjára”, a Misszióstársaság alapítójára emlékezik Egyházunk. A lazaristák néven is ismert szerzetesrend célja a falusi nép oktatása és a papság mélyreható képzése volt.

Vince 1581. április 24-én született Dél-Franciaországban, az 1823 óta Saint-Vincent-de-Paulnak nevezett településen. Szülei szegény földművesek voltak. Taníttatását egy jótevőjük vállalta. Dax városban, a ferencesekhez járt, később egyházjogot és teológiát tanult a spanyol Zaragozában, majd Toulouse egyetemén. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá 1600 szeptemberében.

Szeressük Istent, de a két kezünk munkája és arcunk verítéke árán!

Egy hajóúton török kalózok fogságába esett, akik Tuniszban eladták rabszolgának. Egy hitehagyott egykori ferences szerzetes vette meg, akit aztán sikerült visszatérítenie a keresztény hitre. Közösen szöktek vissza Franciaországba.

1610-ben IV. Henrik király első felesége, Valois Margit házi káplánja lett. Nem sokkal később megismerkedett Pierre de Bérulle-lel, aki hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát, és aki Vince lelkivezetője lett. Hatására Vince lassanként feladta e világi céljait. Amikor lopással vádolták, hősies türelemmel viselte a megaláztatást. Ez az eset elvezetett végleges megtéréséhez. 1612-től a Párizs közelében található Clichy plébánosa lett. Megismerte a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát, és kiváló lelkipásztornak bizonyult, apostoli buzgósággal egészen hívei szolgálatának szentelte magát.

Én soha nem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett.

A következő év őszén Bérulle kérésére nevelői állást vállalt Philippe-Emmanuel de Gondi gróf családjában, aki a királyi gályák parancsnoka volt. A család szerette Vincét, ő 1617-ben mégis lemondott nevelői munkájáról, és elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Chatillon-les-Dombes nevű plébánia vezetését. Itt alapította az első „szeretettestvérületet”, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett.

1625-ben aztán szerzetesrendet alapított, mely a szegény falusi nép oktatását tűzte ki célul népmissziók indításával, valamint a papság mélyreható képzését. A társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár-kolostor lett. Innen származik a társaság népies elnevezése: lazaristák. 

1643-tól külföldön is egymás után alakultak a házaik: Algírban, Tuniszban és Madagaszkárban is sikerült Vincének missziós állomásokat szerveznie. A női közösség alapításában, szintén 1643-ban, Marillac Szent Lujza segítette őt. A rend a Szeretet Leányai nevet kapta (ismertebb nevük: irgalmas nővérek).

A szegények a ti breviáriumotok és a ti litániátok! Ez elég. A ti kolostorotok a betegek házai, cellátok a betegszobák, kápolnátok a plébániatemplom, kvadrumotok a város utcái, klauzúrátok az engedelmesség. Jól bánjatok a szegényekkel, mert uraitok ők.

A segítő szeretet nagy mesteréről, aki önmagáról úgy nyilatkozott, hogy „egy ilyen nyomorult emberről nem érdemes egy szót sem ejteni”, a tettei oly tanúságot tesznek, hogy egyenként is alkalmasak volnának neve halhatatlanságának megalapozására. Mert Szent Vince szentek lelki vezetője, szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja, társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere; a háború, a nyomorúság és az éhség leküzdője volt; s szinte litániaszerűen lehet sorolni, mi mindenben volt Isten dicsőségére és felebarátai üdvösségére.

A szerzetesrendek körül további intézmények is létrejöttek, melyek felkarolták a szegényeket, az elhagyatottakat és a betegeket, és foglalkoztak a gályarabokkal és az árva gyermekekkel is. Ez utóbbi tevékenység különösen is fontos volt a harmincéves háború (1618–48) idején.

Nem kell kapkodással megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit előttünk, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell!

Amit a király és hatalmas miniszterei nem tudtak vagy nem is akartak véghezvinni, azt megtette ő – nem az adó emelésével, nem törvényekkel és rendeletekkel, hanem szívének hatalmas szeretetével, amelyre a szívek százezreiben dobbant visszhang. Ez a jelentéktelen kis pap több pénzt gyűjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi Franciaország összes bankjában volt akkoriban. Gabonát és vetőmagot küldött, ekéket és szerszámokat szerzett be az elpusztult gazdaságok számára. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözőknek. Párizsban megszervezte a menekültek ellátását: a Szent Lázárból menhelyet és raktárt alakított ki, népkonyhákat szervezett. Röplapokat szerkesztett és nyomatott, hogy a népet tájékoztassák a járványok elleni védekezés módjairól. A kevesebbet szenvedett tartományokba megrendítő üzeneteket küldött, hogy fölébressze az emberek adakozó jóságát. Lazarista szerzetesei és az irgalmas nővérek az utcákon és a mezőkön heverő holttesteket temették. Ezen az általános zűrzavaron teljes nyugalommal lett úrrá: felügyelt és irányított, semmi sem hozta ki a sodrából, mindig és mindenhová időben érkezett a segítség.

Vincét a nép és a papság lelki problémái is foglalkoztatták. Szentelési lelkigyakorlatokat tartott teológusoknak, és megszervezte a papi rekollekciókat.

Nagy munkabírás jellemezte, prédikált, írt – csupán leveleinek száma 30 ezerre tehető –, a legmagasabb politikai körök tanácsadója volt, imádkozott, virrasztott, és már életében szentként tisztelték. 

Anekdotákat mesélnek arról a természetes egyszerűségről, amellyel Vince a királyi udvarban forgolódott, amikor Anna királynő a gyóntatójává választotta. Az egyik napon Condé herceg fölszólította, hogy mellette foglaljon helyet. Vince megjegyezte: „Köszönöm, túlságosan nagy megbecsülés ez a disznópásztor fiának!” Mazarin bíboros pedig, aki ellenségesen nézte Vincét, egy alkalommal kacagva mutogatta Vince kopott cingulumát az udvari embereknek: „Nézzék csak, uraim, micsoda öltözékben jelenik meg Vince úr az udvarban!” 

Előbb szívünket kell önmagunktól megtisztítani, majd ezután Isten tölti azt be. Akkor maga Isten költözik be és cselekszik. Az alázat az, ami önmagunktól megszabadít, a szent alázat.

Páli Szent Vince 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban, rendje központi templomában nyugszik. 1729-ben boldoggá, 1737-ben pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa az egész világ minden karitászegyesületének pártfogójává nyilvánította.

Istenünk, te a szegények gondozására és a papság képzésére apostoli erényekkel töltötted el Páli Szent Vince áldozópapot. Adj nekünk is lelki buzgóságot, hogy szeressük, amit szeretett, és tettekre váltsuk, amit tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

forrás

A NEK Titkárság videósorozatot indít. A kisfilmekben, amelyeket Erdő Péter bíboros személyes hangvételű felvezetői előznek meg, a világ öt kontinenséről tizenegy, a Kongresszusra meghívott előadó mondja el gondolatait és tartja bennünk a lelket ezekben az embert próbáló időkben. Az online előtalálkozó nézőit Erdő Péter bíboros, prímás köszönti. A főpásztor fontosnak nevezte, hogy imádságban együtt reflektáljunk arra a nagy élményre és megrázkódtatásra, amit a járvány számunkra jelentett. 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapest | 2021. szeptember 5-12. www.iec2020.hu Kövess minket! ➡Facebook: https://www.facebook.com/nek2020 ➡Instagram: https://www.instagram.com/nek2020buda… ➡Web: https://www.iec2020.hu/

„Istenünk, az Örökkévaló szólt hozzánk: „Most már induljatok útnak, mert elég sokáig időztetek ennél a hegynél!” (Kiv 1,6)

Az izraeliták 40 évig vándoroltak a pusztában, hogy megtegyék azt az utat, ami valójában 11 napig tartott volna. Miért?

„Az izraeliták azért nem tudtak továbbmenni, mert pusztai mentalitással rendelkeztek.” Nem volt egy pozitív jövőképük az életükre nézve, nem voltak álmaik. Meg kellett szabadulniuk ettől a mentalitástól és bízniuk kellett Istenben.

De nem kell csodálkoznunk a hozzáállásukon, mert legtöbben ugyanazt tesszük, mint ők. Körbe-körbe járunk a kis hegyünk körül, ahelyett, hogy előrehaladnánk, és évekbe telik, mire győzelmet aratunk valami felett, amivel nagyon hamar el lehetett volna bánni.

Új gondolkodásmódra van szükségünk. El kell kezdenünk hinni, hogy Isten Igéje igaz. A Máté 19,26 azt tanítja nekünk, hogy Istennel minden lehetséges. Csak arra van szükségünk, hogy higgyünk Neki, bízzunk Benne, és Ő majd gondoskodik a többiről.

Az Úr ma ugyanazt mondja neked és nekem, mint amit Izrael gyermekeinek mondott: „Elég sokáig időztél ennél a hegynél. Ideje útnak indulni!”

forrás

Sínai hegy