Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Mindenki vágyakozik a boldogságra. Ha valakit megkérdezünk: „Boldog akarsz lenni vagy boldogtalan?”, egész biztosan azt válaszolja: „Boldog!” Ebben egyet-ért mindenki.
Azonban arra vonatkozólag, hogy miképp lehetünk boldogok, nagyon eltérő az emberek véleménye. Van, aki a jó keresetben, van, aki a vagyongyűjtésben, van, aki a hatalmi állás elnyerésében, van, aki a művészi alkotásban, van, aki a szesz élvezetében, van, aki a nemi gyönyörben, van, aki a sportolásban, van, aki egészsége ápolásában, van, aki a motorozásban, van, aki békés családi életben keresi boldogságát. Mindez örömmel jár ugyan, de vajon elégséges-e az igazi boldogsághoz? Sok ember megtapasztalta már, hogy elúszott a nagy fáradsággal megszerzett vagyon, elveszett a kiharcolt jó állás, csömör lett a gyönyörből, elveszett a nagy gonddal őrzött egészség. Még a kis családi boldogságot is megrontja néha a hűtlenség vagy a halál. Mindenki boldog szeretne lenni, de úgy látszik, hogy nehéz meg-találnia boldogsághoz vezető utat. A földi paradicsomot és minden vágyunk evilági kielégítését ígérgető álbölcsek tanácsainak kudarcát pedig a magunk bőrén tapasztaltuk meg. ....

2014. április 27-i vasárnap nagyon különleges volt: fehér vasárnap, irgalmasság vasárnapja és két pápa szentté avatása. Ezenkívül a 10h-ás szentmisén 9 gyermeket iktatott be Sebastian atya a Szent Gyermekség Művébe. A gyermekek vállalták, hogy minden nap imádkoznak. Hetente vállalnak kis lemondást, pl Túró Rudiról és ennek árát beteszik egy perselybe. Ezt gyűjtik össze és küldik ki idén Kenyába.   A szentmise fényét a Rotunda együttes emelte gyönyörű éneklésükkel.

Szentmise után testi-lelki táplálékkal várták a gyerekeket a szervezők.

Képek itt megtekinthetők (kattintson erre a linkre!)

 

Beszámoló a Pápa Missziós Művek honlapján

Újabb képek itt

 

Szent Gyermekség Műve

Rotunda

Anegada a Brit Virgin-szigeteket alkotó szigetcsoport legészakabbra fekvő szigete. Míg a többi szigetet hegyek emelik ki a tengerből, Anegada lapos és sík. Legmagasabb pontja a tengerszint felett 8,5 m-re található. Az Anegada szó jelentése „elöntött föld”.

A helybeliektől kérdeztem, hogy elmenekülnek-e a szigetről, amikor jön a hurrikán, hiszen az annyira lapos, hogy a hatalmas hullámok teljesen elmossák.   Azt válaszolták: „Nem. Ez az otthonunk. Megtesszük a megfelelő előkészületeket, és Istenre bízzuk magunkat.”

Ezek a szavak sokáig motoszkáltak a fejemben: „Megtesszük a megfelelő előkészületeket, és Istenre bízzuk magunkat.” Szóval így kezeli az ember a közeledő hurrikánt.

Volt már olyan az életedben, hogy tudtad előre, valamiféle hurrikán szele fog megcsapni? Hogyan kezelted? Én többször azon kaptam magam, hogy magam próbálom uralni a szelet.

„Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában….” (Náh 1:3). Csodálatos módon, Isten megtalálja a módját, hogy véghezvigye a célját olyan helyzetekben is, amik látszólag teljesen tönkre akarnak tenni minket.

Amikor gyanítjuk, hogy hurrikán készülődik, bepánikolunk, és össze-vissza rohangászunk. Nézzük meg, mit tett Jézus a viharban. Mit csinált, mialatt tombolt a vihar? Aludt (Lk 8,23). Annyira bízott Mennyei Atyjában, hogy még a vihartól sem félt. Tudta, hogy Atyja mindent kézben tart.

Szóval, mit tegyünk, ha látjuk a hurrikánt közeledni? Megtesszük a megfelelő előkészületeket. Azaz, megbizonyosodunk arról, hogy az életünk minden része Annak a szeretetében és mindenhatóságában gyökerezik, Akiről azt valljuk, hogy túlságosan szeret minket ahhoz, hogy ártana nekünk. Mindazt, amik vagyunk, és amink van, Neki adjuk. Felismerjük, hogy ez a világ nem végleges, ezért nem belőle merítjük az identitásunkat.  Azután Istenre bízzuk magunkat. Hit (nem pedig érzések) által valljuk, hogy Ő kézben tartja a dolgokat – semmi nem történhet és nem fog történni, ami kívül esik hatalmának és az irántunk való szeretetének a hatókörén. Bízunk Benne.!Ilyen egyszerű. Nem mindig értjük. Csak bízunk. Nem minden körülményben érezzük, hogy szeret, de bízunk Benne.

Rábízzuk magunkat Arra, Aki megígérte, hogy soha nem hagy el, és soha nem hagy cserben. A Róma 8,28-ba kapaszkodunk, és nem engedjük el. Tombolhat a vihar. Süvíthet a szél. Csapkodhatnak a hullámok. Mi azonban tudjuk, hogy biztonságunk Annak a szeretetében van, Aki annyira szeret minket, hogy az életét adta értünk.

Látod a felhőket életed horizontján? Ne félj! A Biblia azt mondja, hogy „lábainak pora a felhő” (Náh 1,3). Ahogy a vihar közeledik, tedd meg az előkészületeket, és aztán bízd magad Istenre!

Steve McVey

És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül… (Mt 28,7)

Húsvét hajnalán néhány asszony kiment Jézus sírjához, hogy „megnézzék a sírt”. A tiszteletük, a kegyeletük, a szeretet indította őket erre. S hamarosan ők lettek a feltámadás örömhírének első hírnökei. Milyen állomásokon át vezetett az útjuk?

1. Kimentek szemlélődni. Sokan keresik így ma is Jézust, érdeklődnek utána, szívesen megismernék a vele kapcsolatos irodalmat, gyakran nem is fogalmazzák meg pontosan, mire vágynak, csak hiányérzetük van.

2. Legnagyobb meglepetésükre angyal szólította meg őket, s kaptak egy feladatot: ne féljetek, Jézus feltámadt, mondjátok meg ezt tanítványainak! Az angyal szó azt jelenti: küldött. Így hallunk mi is információkat Jézusról, igehirdetést az ő mai küldötteitől.

3. Ők ezt elhitték, és azonnal engedelmeskedtek a felszólításnak, indultak, hogy elmondják az örömhírt. A hit mindig engedelmességben valósul meg. Ha kezdem megvalósítani, amit a Bibliában olvastam, a prédikációban hallottam, akkor elindultam a hit útján.

4. Eközben éljük át mi is, amit az asszonyok akkor: szembejött velük Jézus. Tapasztalattá lesz a hit. Kiderül, hogy igazat mondott a mennyei követ. Jézus meggyőz arról, amit előtte látatlanban komolyan vettem, a küldött szavára elhittem.

5. És így még teljesebb meggyőződéssel lehet továbbmenni a jó hírrel a tanítványokhoz. Azok egyébként ezt nem hitték el, de ez nem veszi el a hírvivők kedvét, ők már egészen bizonyosak abban, amit előbb hittel elfogadtak.

Mi hol tartunk ezen az úton? Onnan lépjünk tovább, s legyünk boldog hírvivők!

 

forrás

kép

Számos kiadványt készült XXIII. János és II. János Pál április 27-i szentté avatása alkalmából. A Laudetur Kiadó Közeledj Istenhez, és utat mutat számodra című könyve a két pápa tulajdonságai közül nyolc erényt állít elénk követendő példaként.

„…egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«” – olvashatjuk Péter első levelében (1Pét 15-16). A mérce tehát igen magasra állították, hiszen itt nem kevesebbet vár az Isten az embertől, minthogy váljon tökéletessé. De vajon hogyan? Nem irreális elvárni a halandótól, hogy hasonlatossá váljon Teremtőjéhez? „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,26)

Igen, lehetséges az életszentség legmagasabb fokára jutni. Bizonyítják ezt azok, akiknek életéről az Egyház azzal tesz bizonyságot, hogy példaképül állítja hívei elé. Április 27-én két XX. századi egyházfőt, XXIII. Jánost és II. János Pált avatja szenté Ferenc pápa. Azt, hogy ez egy rendkívül különleges esemény lesz, az is bizonyítja, hogy számtalan kiadvány készült ebből az alkalomból. Közéjük tartozik a Laudetur Kiadó Közeledj Istenhez, és utat mutat számodra – XXIII. János és II. János Pál 8 erénye, ami közelebb visz a boldogsághoz című könyve, amely a két pápa tulajdonságai közül nyolc erényt állít az olvasók elé, követendő példaként.

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot.
Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia.
Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti őt e szavakkal: „Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott!
Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!
Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.
Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre.
Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.
Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.
Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.
Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.
Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

forrás

Hogy vére folyott, nem kímélték,
Ütötték, verték, ahol érték,
Kigúnyolták és megalázták,
Nem fogta senki sem a pártját,
Elítélte a saját népe,
Kiért folyt vére, verítéke,
S ő mégis, mégis megbocsátott.
Ereje fogytán nem kiáltott,
Csak nézett fel a magas égre,
Suttogó szavát ő sem értve:
“Uram, ki mindezt látva látod,
Népemnek Te is megbocsátod?
Ne büntesd nagyon vakságáért,
Egy nemzetet pár rongy fiáért!”
Az Öregisten rámosolygott:
“Fiam, a néped a Te sorsod!”