Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Hosszú nap volt. Jeruzsálem tele van a Páska ünnepre érkezett vendégekkel, akiknek nagy része a Tanítót szeretné legalább megpillantani. A tavaszi napfény jó meleg. Az utcák szárazak. A tanítványok pedig, messze vannak otthonuktól. Jól esne egy kis frissít

Jézus megmossa tanítványai lábát

ő hideg víz.

A tanítványok egyesével belépnek a szobába, majd elfoglalják a helyüket. A falon lóg egy törölköző, a földön egy kancsó és egy mosdótál vár használatra. Bármelyik tanítvány önként vállalkozhatna a feladatra, de egyikük sem teszi.

Néhány pillanattal később, Jézus leveszi a felsőruháját, és felövezi magát, ahogyan a szolgák szokták. Letérdel a tanítványai elé, és egyik piszkos lábat mossa meg a másik után. Jézus idejében a lábmosás a szolgák feladata volt, és közülük is, a legalacsonyabb rendű szolgáké.

Ebben az esetben, aki a törölközővel a vállán a mosdótálnál tüsténkedik, a világmindenség Királya ...

Útjára indul a MennybeMenő-kampány

Bár az országgyűlési választásokhoz közeledünk, egy más, egészen különleges célú kampány is kezdetét vette március 30-án. Az óraátállítás napján indult a MennybeMenő elnevezésű kezdeményezés, amelyhez a Magyar Kurír is csatlakozott. Ennek céljáról Gégény Istvánt, a szervezőcsoport vezetőjét kérdeztük.

Mi indította Önöket erre a kezdeményezésre?

– Alig egy hónap van hátra április 27-ig, amikor Ferenc pápa szentté avatja elődeit, II. János Pált és XXIII. Jánost. Meggyőződésünk, hogy rengeteg kincset hordoz a két szentéletű egyházfő tanítása, életpéldája, amelyekről érdemes beszélnünk, és ezeket a kincseket egymással megosztanunk. Minderre nagyon kevés az az egyetlen nap, az a néhány óra, amikor újra a vatikáni Szent Péter térre, az egyház szívére figyel majd a világ. Az elkövetkező négy hétben ezért rá szeretnénk hangolni mindazok lelkét erre az eseményre, akikhez eljutnak az üzeneteink, hogy valóban felemelt szívvel kapcsolódhassunk be akár személyesen, akár távolról a szentté avatás örömteli eseményébe.

Miért éppen a MennybeMenő nevet választották?

– Olyan elnevezést kerestünk, amely tömören kifejezi az előbb említett célt. Egyrészt aki szent, az hitünk szerint a mennybe ment. Ugyanakkor a szentté avatás cselekménye példát is ad, követendő példaképeket állít számunkra, akik még zarándokolunk a földön. Mi is lehetünk mennybe menők, ha azon értékek mentén élünk, mint a szentek. Ráadásul a mennybe menni minden ellenkező vélekedés ellenére – fiatalosan fogalmazva – „menő” dolog, bár erről talán keveset beszélünk. Beszédes tény, hogy a mostani szentté avatásban érintett mindhárom pápát a maguk idején az év emberének választotta a Time magazin. Ez a fő üzenet: légy te is mennybe menő! A kampányunk nem elsősorban a két egyházfőről szól, ők csak példaképek, akik segíthetnek közelebb kerülni a mennyországhoz, a személyes életszentséghez. Ez a történet rólunk szól. Azokról is, akik például ezt az interjút olvassák.

Hogyan lehet bekapcsolódni a kezdeményezésbe?

– A MennybeMenő elsődleges felülete a Facebookon létrehozott közösségi oldal, melynek elérhetősége: facebook.com/mennybemeno. Ott rendszeresen közzéteszünk majd üzeneteket, videókat, valamint iránymutató gondolatokat megfogalmazó személyekkel készült interjúkat. Ezek azonban csupán feldobott labdák, amelyekre remélhetőleg minél többen reagálnak majd saját élményeikkel, gondolataikkal. Lehet üzenni e-mail útján is, a mennybemeno@katolikus.hu címre küldött elektronikus levéllel. Nagy örömöt jelent számunkra, hogy a katolikus hírportál mellett több katolikus médium is bekapcsolódott a hír közzétételébe. A kezdeményezők között van az Új Ember hetilap, a Mente Médiamisszió, a Magyar Katolikus Rádió és a Bonum Televízió, további sajtóorgánumok részvételét pedig szintén köszönettel fogadjuk.

Lehet-e tudni, hogy kik lesznek azok, akiknek a pápákkal való találkozásáról szóló élményeit, a mennyről megfogalmazott gondolatait interjú formájában olvashatjuk majd?

– Húsz ilyen interjút tervezünk, ebbe a folyamba kapcsolódnak be a hírportál által március első hete óta közölt interjúk is, melyekben már megszólalt Szabó Ferenc jezsuita, Somorjai Ádám bencés, Pápai Lajos püspök és Puskely Mária nővér. A további személyek kapcsán elárulhatjuk, hogy főpásztorok, szerzetesek mellett művészek, médiamunkások is lesznek közöttük, és – ha már a kampányban is dominánsan szereplő M-betűnél maradunk – egy miniszter is megosztja gondolatait. Érdekesség, hogy a kapuk kitárása, az aggiornamento jegyében nem csupán katolikusokkal beszélgettünk. Sok személyes élményt, szépen ragyogó lelki értékeket hoznak felszínre ezek az interjúk.

Maga a kampány mennyire katolikus?

– Teljes mértékben. Abban az értelemben mindenképp, hogy egyetemes, tehát mindenkihez igyekszünk szólni, inkulturált módon, lelkesen, közvetlen nyelvezettel. A Magyar Katolikus Egyház vezetői pedig örömmel értesültek a MennybeMenő elindításának szándékáról, Beer Miklós püspök vállalta a védnökséget. Magam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szereztem diplomát, azóta kommunikációs területen tevékenykedem. Érdekes „véletlen”, hogy a szervezőtársak egy része az évfolyamtársaim közül került ki. Újra összehozott minket a Gondviselés, talán nem is annyira véletlen ez.

Mi történik majd április 27. után, amikor letelik az említett négy hét?

– A kampányunk akkor véget ér: ilyenek a kampányok. Azt viszont már most tudjuk és hirdetjük, hogy április 29-re egy ifjúsági hálaadó zenés este szerveződik Budapesten. Biztosan sok hasonló utódallam, visszhang is szárnyra kel majd. Konkrét tervünk van arra is, hogy miként tudnánk a jövő számára megőrizni mindazokat az értékeket, amelyeket a MennybeMenő felszínre hoz. Időben hírt adunk majd ezzel kapcsolatban, most azonban arra törekszünk, hogy minél többekhez elvigyük a kezdeményezés hírét.

Örömmel buzdítok mindenkit a MennybeMenő kezdeményezésben való részvételre, amely XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatásához kapcsolódóan, az egyházfők életpéldája, tanítása mentén a mai kor nyelvén, frissen, fiatalos lendülettel mutat rá a mennyország örömére, egyben Krisztus derűs, elkötelezett követésére hív.

Korunk szentjei köztünk élnek: egy közülük talán épp e sorokat olvassa most.

Azt kívánom, hogy akihez eljutnak a MennybeMenő üzenetek, maga is váljon Krisztus képmásává, mennybe menni vágyó emberré!
Beer Miklós püspök
a MennybeMenő védnöke

 

forrás

Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”. Megmutatkoznak az akadályok, kitapintható a legsúlyosabb kihívás – és mindezek alapján megfogalmazódik a sikeres evangelizáció néhány megfontolandó szempontja.

A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Jóllehet minden ember lelki kibontakozása egyedi, nagy vonalakban mégis felvázolható a fejlődés útja. A felmérés alapján az alábbi állomások különíthetőek el (zárójelben az adott érettségi fokra eljutott, magukat kereszténynek nevező válaszadók aránya):

1. Nem ismeri a bűn fogalmát. (1%)
2. Tudja, hogy a bűn létezik, de nem érdekli. (16%)
3. Bánkódik bűnei következményei miatt. (39%)
4. Megvallja bűneit, és Jézustól kéri a szabadulást. (9%)
5. Vallási tevékenységet végez. (24%)
6. Hosszabb időn át lelki nyugtalanságot tapasztal. (6%)
7. Megtapasztalja az összetöretést. (3%)
8. Dönt, hogy átadja és alárendeli magát Istennek: teljes ráhagyatkozás. (1%)
9. Szereti Istent, és mély, meghitt kapcsolatban van vele. (0.5%)
10. Szereti az embereket, és mélyen együtt érez velük. (0.5%)

A legtöbb válaszadó tehát nem jut tovább a 3. állomásnál (vagyis elismeri a bűnt és következményeit, de nem kéri Krisztus segítségét), sőt az úgynevezett újjászületett keresztények többsége sem lép az 5. szinten túl (vagyis Krisztus szabadítását kéri, majd beleveti magát a vallási tevékenységekbe). A kutatók azt is megállapítják, hogy a legtöbb egyházi program az 5. szintre igyekszik eljuttatni a hívőket, a krisztusivá válás további állomásaira azonban nem.

A legkomolyabb kihívást a 7. állomás, a megtöretés jelenti. A keresztény embernek három vonatkozásban kell „összetöretnie”: a bűnnel, saját magával és a külvilággal való szakításban. A mai világ különösen megnehezíti, hogy az ember teljesen megtagadja önmagát és a világot, hogy Istenre figyeljen, neki engedelmeskedjen és benne gyönyörködjék.

A felmérés szerint egyes keresztények egyenesen haladnak az elsőtől a tizedik állomásig, mások viszont vargabetűkkel, a következőképen:

• Megáll a vallásosság szintjén: a 6. állomáshoz érve inkább megállapodik az 5. szinten.
• Visszaél az ingyenes kegyelemmel: eljut a 6. állomásig, majd visszatér a 2-es szintre.
• Megharagszik Istenre: a 6. szintet végigélve, a 7. állomásig jutva megharagszik Istenre, amiért ilyen megpróbáltatásoknak vetette alá, és sok esetben visszatér a 2-es szintre.
• A bibliai utat járja: a 3-as szintről a 7-esre ugrik, majd onnan tovább.

A fentiek fényében hogyan tehető eredményesebbé az evangelizáció?

A felmérés azt mutatja, hogy sok keresztény a boldogságot, a jótékonyságot vagy az egyházi közösséghez tartozást tekinti célnak, s csak nagyon kevesen az Isten segítségével történő teljes átformálódást. Ugyanebbe a hibába esik az az egyházi vezető is, aki az egyházi rendezvények számával vagy a résztvevői létszámmal méri az evangelizáció sikerességét.

Valójában az evangelizáció eredményessége kizárólag azon múlik, hogy egy-egy rendezvény hatására mennyit haladnak előre az emberek a lelki fejlődés útján: mennyire változik jellemük, életvitelük, viselkedésük, milyen elhatározásokat hoznak.

A legfontosabb tehát, hogy világosan lássuk: a keresztény élet út, fejlődés. Az úticél: hogy a hívő ember teljes szívéből szeresse Istent és az embereket (Mk 12,30-31); Szent Pál megfogalmazásában: hogy új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15).

Az igazán eredményes egyházi vezető ezért nem csupán lelki programokat kínál, hanem tudatosítja a hívőkben, hogy úton vannak, melynek során krisztusi emberré formálódnak, és ebben igyekszik őket segíteni. A lelki átformálódást nem az ember, nem az egyház, nem is a vallási aktivitás hozza létre, hanem egyedül az Isten. Ha hajlandóak vagyunk rá figyelni és vele együttműködni, biztosak lehetünk benne: mellénk szegődik és vezet.

 A keresztény lelki fejlődés tíz állomása

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. A felmérés szerint a keresztény ember lelki fejlődésének elsősorban a következő négy akadály vet gátat:

1. Az eltökéltség hiánya
Míg a magukat kereszténynek valló felnőttek 81%-a vallja, hogy Jézus Krisztus mellett döntött, és 78%-a nagyon fontosnak tartja a lelki életet, mindössze 18%-uk mondja azt, hogy elszántan tesz lelki fejlődéséért. Ez megmagyarázza, miért érzi úgy a keresztények több mint fele (52%), hogy a keresztény élet sokkal többet tartogat, mint amit megtapasztaltak. Ha az ember nem kezd teljes elszántsággal Krisztusért és krisztusi módon élni, megreked az átformálódást jelentő úton.

2. A bűnbánat hiánya
Noha a megkérdezett keresztények többsége (64%) válaszolta azt, hogy többször megvallotta bűneit Isten előtt, bocsánatát kérve, mégis csupán 12%-uk mondta, hogy érzelmileg komolyan megrendült, amikor rádöbbent bűnei súlyára. A lelki fejlődés utolsó állomásaira pedig – ahol az ember életét, akaratát teljesen átadja Istennek – a magukat kereszténynek valló válaszadók mindössze 3%-a jutott el.

3. Külső tevékenykedés
Teljesítményorientált világunkban rengeteg keresztény nem választja szét kellően a vallási tevékenységet és a lelki elmélyülést. A megkérdezett keresztények 39% százaléka például egy héten belül három „szokványos” vallási tevékenységet végzett (istentisztelet, ima, szentírásolvasás stb.), de kevesebb mint 10%-uk evezett mélyebbre (böjt, hosszabb elmélkedés, elvonulás, önmegtagadás stb.)

4. Lelki közösség hiánya
A legtöbb keresztény, bár jól érzi magát az egyházi közösségben, nem veszi azt igazán komolyan. Mindössze 21% véli úgy, hogy a lelki érettséghez nagyon fontos, hogy valamilyen hívő közösséghez tartozzon.

Mindezek alapján a szakemberek szerint három dologra érdemes figyelni és figyelmeztetni:

• Az igazi cél
A hívők, akiket az egyház mind nagyobb vallási aktivitásra biztat, könnyen megfeledkeznek arról, hogy a lelki fejlődés végső célja nem az emberi teljesítmény, hanem a krisztusi jellem. A számok azt mutatják, hogy a templomi programok szervezése, a jótékonykodás vagy valamiféle vallási vonatkozású eredmények elérése sokszor olyannyira leköti őket, hogy elhomályosul hitük célja: az életet átformáló kapcsolat Jézussal.

• A szenvedés szükségessége
A mai világban, amely irtózik a szenvedéstől – amely érlel és mélyít –, fontos segíteni a hívőket, hogy el tudják fogadni: a szenvedés és az önként vállalt áldozat elengedhetetlen, ha teljesen át akarják adni magukat Istennek. Megtöretés nélkül elakadunk a krisztusivá formálódás útján.

• A közösség
A közösség döntő fontosságú az istenkapcsolat erősítése szempontjából. A keresztények 25%-a tartozik olyan kisközösséghez, ahol rendszeres összejöveteleken Szentírást olvasnak, imádkoznak, beszélgetnek. Fontos azonban, hogy a résztvevők valóban megnyíljanak, és felelős odafigyeléssel kísérjék egymást, másként a találkozók kellemes, szellemileg építő alkalmak lesznek, de ritkán indítanak bárkit arra, hogy valóban megváltozzék.

Alapvetően fontos tehát, hogy tudatosítsuk: a keresztény élet út, amelynek célja, hogy a hívő ember Istent és az embereket szerető (Mk 12,30-31), új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). Ha tudjuk, milyen útszakaszokra és milyen akadályokra számíthatunk, utasként is, vezetőként is könnyebb elkerülnünk a buktatókat, és napról napra egy-egy lépéssel közelednünk a Célhoz.

Négy legjellemzőbb akadály

kép

2014 március 15-én délután Lothringer Éva(a Szociális Testvérek Társaságának tagja, szerzetesnő, képzésben levő családterapeuta)volt a vendégünk plébániánk hittantermében. Sok év tapasztalatával beszélt nekünk arról, hogy napjainkban milyen külső tényezők, problémák „húzzák lefelé” a házasságokat, okoznak gubancokat, s mi sokszor nem megfelelő szinten véljük felfedezni a probléma okát. Elsősorban a társunkban látjuk az okot, a hibát, pedig a gondot sokszor a szervezetlenség, a külső körülmények hatása okozza. Meg kell tanulni a konfliktus határait kiterjeszteni, a társunknál kijjebb vinni!

Abban a rövid két órában, melyet Éva velünk töltött, hatalmas tudásának csak néhány szeletkéjét adhatta át. Szó volt még a fogyasztói társadalomról, a plázákról, melyek az elképzelt mennyei Jeruzsálem mintájára vannak felépítve. Beszélt a „folyékony identitásról”, a „nukleáris családokról”.

 

Reméljük, hogy Éva a meghívásunkat máskor is elfogadja és újból hallgathatjuk előadását. Köszönet a szervezőknek, akik nemcsak lelki, de testi táplálékról is gondoskodtak!

 egy résztvevő anyuka

Lothringer Éva

Néhány évvel ezelőtt szívműtéten estem át. A szívverésem leginkább morzejelekhez hasonlított: gyors, gyors, gyors, lasssúúú. Többszöri sikertelen gyógyszeres kezelés után sem tudták visszaállítani a normális szívritmust, így az orvos úgy döntött, hogy műtéti beavatkozás szükséges. A folyamat során az orvos a “rosszalkodó részeket” kiégeti.

Miközben a műtőbe toltak, megkérdezte tőlem, hogy van-e még egy utolsó kérdésem? (Talán máshogy is feltehette volna a kérdést.) Próbáltam szellemes lenni.

– “Szóval, kiégeti a szívem belsejét, ugye?”

– “Pontosan.”

– “Tulajdonképpen megöli a rosszalkodó sejteket, igaz?

– “Ez a tervem.”

– “Ha már úgyis ott bent jár, esetleg nem tudná mindjárt kiégetni az irigységet, az önzést, a bűntudatot és a gőgöt is?”

Elmosolyodott, majd így válaszolt: “Sajnálom, de ez nincs a munkaköri leírásomban.”

Tényleg nincs. Azonban Istenében van! Az Ő foglalkozása az, hogy szíveket változtat.

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ez a változás egyik napról a másikra történik. Viszont akkor is tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy soha nem történik meg. Itt egy kicsi, ott egy kicsi. De mindenképpen jön az áttörés. “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). A zsilipek nyitva vannak, a kegyelem árad. Hagyd, hogy magával ragadjon!

Max Lucado

szív

Új szív

Figyelem!

Nagyböjti hegymászó-tanfolyam indult.
Ideje: minimum 40 nap.
Helyszínek: Tábor és Golgota.
Jézus jelenléte mindkét esetben garantáltan arra késztet, hogy életed eddigi “színét” megváltoztasd. Megéri felkapaszkodni, a kilátás pótolhatatlan.
Hegyeimet megmászni, csak Veled, Uram!

 

forrás

„A nagyböjtben hozzuk rendbe az életünket és mondjunk nemet a szentnek álcázott képmutatóknak” – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája


Nagyböjt annak az időszaka, hogy “rendbe hozzuk” életünket, hogy közelítsünk az Úrhoz – hangsúlyozta Ferenc pápa azon a szentmisén, amelyet kedden reggel mutatott be a Szent Márta-házban.

A pápa óva intett attól, hogy jobbnak érezzük magunkat másoknál. A képmutatók jónak álcázzák magukat, miközben nem értik, hogy senki sem igazul meg önmaga által, mindnyájunknak szükségünk van a megigazulásra.

Ferenc pápa a megtérés szóval kezdte homíliáját, nyomatékosan rámutatva, hogy ez nagyböjt kulcsszava. Kommentálta az első olvasmányt Izajás könyvéből (Iz 1,10.16-20). Az Úr Szodomát és Gomorrát, a két bűnös várost megtérésre hívja.

Ez azt mutatja: mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megváltoztassuk életünket, megvizsgálva lelkünket, amelyben mindig találunk valami kivetni valót. Nagyböjt azt jelenti, hogy rendbe hozzuk életünket, közeledve az Úrhoz. Az Úr azt akarja, hogy közel legyünk hozzá. Azt akarja, hogy őszintén közeledjünk, ne legyünk képmutatók.

„Mit tesznek az álszentek? Jónak álcázzák magukat: olyan az arcuk, mint egy szentkép, égre emelt szemmel imádkoznak, hogy lássák őket, igazabbnak érzik magukat másoknál és lenézik a többieket. Azt mondják: én nagyon katolikus vagyok, mert nagybátyám egy nagy jótevő, a családom ilyen és ilyen, ismerem ezt a püspököt, azt a bíborost, azt az atyát. Jobbnak érzik magukat másoknál. Ez álszentség. Az Úr ezt mondja: Nem, ez nem jó. Senki sem igazul meg önmaga által. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy megigazuljunk. És az egyedüli, aki igazzá tesz bennünket, az Jézus Krisztus” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Ezért kell közelednünk az Úrhoz. Ne legyünk kikozmetikázott keresztények. Amikor eltűnik a látszat, és felszínre kerül a valóság, kiderül, hogy nem vagyunk keresztények. Honnan tudjuk, hogy mi nem vagyunk képmutatók és hogy közeledünk az Úrhoz?

A választ maga az Úr adja meg az első olvasmányban, amikor ezt mondja: „Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni!” Erre hív az Úr. De mi a jele annak, hogy valóban jó úton járunk? – tette fel a kérdést Ferenc pápa.

„Siessetek segítségére az elnyomottaknak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!” Gondoskodjatok testvéreitekről: a betegekről, a szegényekről, a rászorulókról, a tudatlanokról. Ehhez kell hasonlítani tetteinket. Az álszentek nem képesek erre, mert el vannak telve önmagukkal, vakok arra, hogy észrevegyék a többieket. Amikor valaki egy kicsit közeledik az Úrhoz, akkor az Úr világossága megláttatja vele ezeket a dolgokat és arra készteti, hogy menjen és segítsen testvéreinek. Ez a jel, ez a megtérés jele.

Annak a jele, hogy Jézus Krisztussal vagyunk, az az, hogy gondozzuk testvéreinket, a szegényeket, a betegeket, mint ahogy az Úr tanítja ezt nekünk. Ezt olvassuk Máté evangéliumának 25. fejezetében. A Nagyböjt arra való, hogy helyreigazítsuk, megváltoztassuk életünket, hogy közeledjünk az Úrhoz.

Az álszentség annak a jele, hogy távol vagyunk az Úrtól. Az álszentnek nincs szüksége az Úrra, azt hiszi, hogy saját magától üdvözülhet, és szentnek álcázza magát. Ha bűnbánó lélekkel járulunk az Úrhoz, bocsánatot kérve és gondozzuk szükséget szenvedő testvéreinket, akkor az annak a jele, hogy közeledünk az Úrhoz.

Az Úr adja meg mindnyájunknak a világosságot és a bátorságot: világosságot, hogy tudatára ébredjünk, mi történik bennünk és bátorságot, hogy megtérjünk, hogy közeledjünk az Úrhoz. Olyan szép az Úr közelében lenni – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
 Vatikáni Rádió

megtérés

arc

I.
Mosakodni hasztalan:
Urad áll itt szótalan.
II.
Élet fáját ölelem:
erôs, mint a szerelem.
III.
Kereszt súlya malomkő:
földi ember esendő.
IV.
Szerető szív valahány,
egytől egyik mind anyám.
V.
Gyönge karral gyámolíts,
igaz szívvel felüdíts.
VI.
Vérben ázott arcomat
jegykendőül elfogadd.
VII.
Másodízben bukom el.
Terhem elnyom s fölemel.
VIII.
Élő fába fejsze vág,
mit remél a száraz ág?
IX.
Hegytetőn, hol nincsen út,
elnyúlt testem ingyen út.
X.
Miért csupán az ingem kell?
Ölts magadra engem fel.
XI.
Vasszögekkel veretem.
Aki gyűlöl, szeretem.
XII.
Föld is, ég is elhagyott,
két lator közt lankadok.
XIII.
Megfeszített Istened
szép szelíden ölbe vedd!
XIV.
Földbe tér a búzaszem:
kicsírázik csöndesen.
forrás

kálvária

kereszt