Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.
– Mit csinálsz te itt? – kérdezte meglepetéssel.
– Éppen úgy megyek a templomba, mint ti – felelte a sátán. – Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?
– És hogyan védelmezed magadat? – kérdezte erre a templombajáró.

Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! Először is tehát jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekszem ellentétet szítani a férj és a feleség között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztül menni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti jókedvét; a feleség pedig elveszti a jóhangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyűjét.
– Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elrontom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák.
– Azoknak az embereknek a számára, – folytatta az ördög, – akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy lány vagy asszony, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruhájára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi műveltségük van, a prédikációban itt és ott egy-egy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész.
– Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghűléstől; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érintő veszedelemre.
– Na, és a kereskedők! Úgy intézem a dolgokat, hogy az előző este vagy reggel, az istentisztelet előtt rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük.http://www.portfolio.hu/img/upload/2012/07/re_1.png
Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsőben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész idő alatt nyugtalan lesz. Látok néhány jó megjelenésű urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem őket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meglévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal.
– Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstől, akkor megpróbálom őt hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenféléről kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom őket, hogy isntentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és így kitörlök a lelkükből minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek.http://www.torrisholmemethodist.org.uk/photos/goodfriday/coming%20out%20of%20church.jpg
Ezek voltak az ördögnek nyilatkozatai a kérdezősködő számára, amikor a templom felé indult. Mennyire így van ez csakugyan az életben is. Mindenki megtoldhatja ezeket az adatokat a saját tapasztalataiból.

Ne láss!

Veszekedés

Rossz hír

Templomból kijövet

forrás

 

 

2012. december 31., hétfő

Karácsony nyolcada alatti 8. nap

1Jn 2,18-21 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus, most sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való. Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok. Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.

Jn 1,1-18

(…) Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Az Isten szeretetét visszautasító emberek életében minden óra utolsó óra, mert a testi halál felé sodródnak, amely mögött az örök kárhozat rémületes örvénye vár rájuk. Azok életében, akik eladták lelküket, hitüket a pillanatnyi gyönyöröknek, már most láthatjuk a végső ítélet elővételezését. Látszólag boldog, sikeres életük mélyén a legteljesebb értelmetlenség szakadékai tátonganak. A hitről már nem lehet szólni hozzájuk, mert nem értik, ha viszont arról próbálunk meg beszélgetni velük, ami őket érdekli, mindjárt feltárul kiüresedett, kiégett, értelmetlenné vált, halott életük. Szavaik távoliak, mosolyuk erőltetett, arcuk élettelen, s a halál jeges hidegét árasztják maguk körül. Valóban: elérkezett az utolsó órájuk – még nem a végső evidencia rémületével, de igenis a végső értelmetlenség kimondhatatlan keserűségével.
Ugyanakkor Szent János hozzánk intézi figyelmeztetését, akik hiszünk Isten Fia valóságos megtestesülésében, s ezért Istenből születtünk. Mivel az isteni természet részesei lettünk –persze nem a magunk érdeméből, hanem az Isten végtelen kegyelméből –, hiába öregszik a testünk, és sodródunk a biológiai pusztulás felé, a személyünk mélyén istengyermeki élet van, mely egyre áradóbb lendülettel visz a létezés végtelen óceánja felé, az Atyához. Minden óránkat az örökkévalóság járja át, s minden órával közelebb kerülünk ahhoz, hogy az isteni élet teljesen birtokba vegyen minket.
Ám ez nemcsak ajándék és kitüntetés, hanem feladat is: úgy kell élnünk, mintha minden óra az utolsó óránk lenne itt a földön.
Nem halogathatjuk a bűnnel, a rossz szokásainkkal való szakítást, nem várhatunk tovább szívbéli megtérésünkkel, mert Urunk Jézus arra figyelmeztet, hogy nem majd, nem akkor, hanem most lehet és kell belépnünk Isten országába, különben az bezárul előttünk. Életünk minden órája kegyelmi „most” lehet, ha el nem vesztegetjük, egészen az utolsó „most”-ig: halálunk órájáig, amikor véglegesen beleszülethetünk Isten dicsőségébe.

 

Barsi Balázs

 

2011. májusában merült fel az ötlet, hogy bizony szükségünk lenne egy plébániai honlapra, ahol a hirdetéseket, információkat tudjuk megmutatni, és ne csak egyesek emberek – akik a levelezőlistán rajta vannak – kapjanak híreket. Ahogy az lenni szokott, a gondolat megfogant, majd szép lassan fejlődött. Őszre már nagyon megindult a fejlődés, míg végül fél év múltán 2011. december 23-án a honlapunk megszületett!

Emlékszünk, épp a pásztorjáték végén kaptuk az SMS-t, hogy sikerült, immáron kikerült a világhálóra a honlapunk, amelyen bemutatkozunk, fontos dolgainkat, tudásunkat, örömünket megosztjuk. Izgalommal teli munka kezdődött számunkra: elkezdtük feltölteni a honlapot mindennel, amit fontosnak tartottunk. Feltettük a templomi bemutatkozást, a hittanórákat, közösségeinket, és magunk is elcsodálkoztunk, hogy mennyi minden érték van a plébániánkon. Lett tudástár, ahova lelkesen gyűjtöttük hitünk alaptudományát, vezettük a plébániai anyakönyvet. Folyamatosan kapjuk a napi evangéliumot és elmélkedést, és gondoltunk a könnyedebb órákra is, amikor gyerekeknek játékokat, pályázatokat hirdettünk, vagy a felnőtteknek tudtunk nézni- olvasni- sütnivalót ajánlani. Itt osztottuk meg a pásztorjátékról illetve az elsőáldozásról készült videóinkat. Nyári élményeket rögzítő fotók is bekerültek a fotóalbumba.Később a bejegyzések között megjelentek az egyházi ünnepekkel kapcsolatos ismertetőink is. Mindezen komoly munkákért itt szeretnék köszönetet mondani aktív munkatársainknak. Aki idáig eljutott, küldjön egy e-mailt a rakoscsabanet@ gmail .com-ra. Az első három ajándékban részesül.

Visszatekintve az elmúlt évre, az ember számadást is tesz, ez történt velünk is. Statisztikákat nézve látjuk, hogy az év folyamán havonta 2-3000 megkeresést kaptunk, ami a nyári hónapokban leesett 1000-1500-ra (helyes, hogy nyáron nem a gép előtt ülnek az emberek!), és meglepve tapasztaltuk, hogy nemcsak Rákoscsabán ismernek, hanem Magyarországról, Erdélyből, USA-ból is ránk találtak. Egy év alatt 28 000-szer kattintottak honlapunkra és közel 50 000 cikket nyitottak meg. Ez az érdeklődés is megmutatta számunkra, hogy igen jó irányba indultunk, az internetes világban is van igény arra, hogy megjelenjenek gondolataink, értékeink, és így, a neten keresztül a világban hirdessük Krisztus igéjét, szeretetét, evangéliumát.

Kérés Olvasóinkhoz!

http://4szoba.hu/upload/images/photos/000/017/007/fb_torta.jpeg?1306325435

“Igen,a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Lk 16,8

Legyünk okosak, mint a világ fiai!  Ők tudják, hogy a honlapjuk a Google rendszerben hogyan kerül a kereső listában minél előrébb: like-olással Facebookra , e-mailban továbbadják a cikket, üzenőfalat, hozzászólásokat használják . Ez mind növelik a Google-rendszerben előre jutást!

Ez nem öncélú érdek, hanem, hogy egy  keresztény  értékeket nyújtó honlap jusson előrébb és talán egy nem hívő erre bukkan rá internetes keresgélése közben. Minél előrébb vagyunk, annál nagyobb eséllyel jut el hozzánk. Ez ma  a misszió egy formája.

 

Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!Mt 10,16

 

Kedves Látogatók!

Ezúton köszönjük, hogy rendszeresen olvassa a honlapot. Reméljük, hogy a jövőben még több és jobb tartalmakat tudunk  megosztani a honlapon, és így közösen fejlődünk Hitünkben, Reményünkben és Szeretetünkben!

                                                       rakoscsaba.plebania.hu szerkesztői                                                                                                                                          

Ha pedig még idáig is eljutott, akkor egy kis játékra invitáljuk. Válaszoljon az alábbi kérdésekre és a jutalma nem marad el:

  1. Hány imacsoport van a plébániánkon?
  2. Hány elsőáldozó volt 2012-ben?
  3. Mi a legnagyobb eltérés a templomunk jelenlegi állapota és a honlapon lévő gömbpanorámás bemutató között? (plusz 1 pont: ki szerepel az egyik gömbpanorámás felvételen?)
  4. Hányféle változatban található meg a „Miatyánk” imánk a honlapon?
  5. Mennyi gyermekimádságot tettünk fel a honlapra (3 csoportban összesen)?
  6. Hány egyházi dokumentumra lehet továbblépni a honlapról?
  7. És végül: Mennyi netes játékot gyűjtöttünk a gyerekeknek (és játékos felnőtteknek)?

+1: Mi is a jutalom?

1.születésnapi torta

Facebook torta

A brüsszeli városházán úgy döntöttek, idén nem állítják fel a hagyományos karácsonyfát a város főterén, csak egy erősen leegyszerűsített stilizált karácsonyfát állítanak a muszlimok érzékenységére hivatkozva – írja a Brussels News.

A Brussels Expat szerint a bevett karácsonyfa és betlehem helyett egy 25 méter magas, „eletronikus télfát” állítanak, amelyet tévéképernyőkből raknak össze, és aminek fel lehet menni a tetejére. Amint besötétedik, a „fa” világítani kezd, és „minden tízpercben lenyűgöző showt” élvezhetnek a látogatók.

A városháza a városban lakó muszlimok feltételezett érzékenységével magyarázta a lépést, Bianca Debaets önkormányzati képviselő szerint a vallással kapcsolatos félresiklott érvelés vezetett a karácsonyfa eltávolításához. Ő úgy látja, ha a karácsonyfa nem utalna a kereszténységre, maradhatott volna.

Egy 2008-as tanulmány szerint Brüsszel lakosságának már a 25,5 százaléka muszlim. Két muzulmánt be is választottak a városi tanácsba, ők ketten az előző hónapban a saríjára alapozott állammá akarták tenni Belgiumot.

Debaets a „télfa” kapcsán feltette a kérdést: nem kellene-e egy olyan multikulturális városnak, mint Brüsszel, tisztelnie minden világnézetet, és biztos ki kell zárnia a hagyományt? A polgármester szóvivője ugyanakkor leszögezte: nem a muszlim érzékenység miatt távolították el a karácsonyfát, és a betlehem is maradhat.

“Idén a téli élvezetek a mottónk, a kulturát és a modernitást szerettük volna kihangsúlyozni. Arra kértük a művészeket, hogy teremtsék újra a karácsonyfa motívumát, ami egyébként egy pogány szimbólum”, érvelt a döntés mellett a turisztikai hivatal első embere, Phillipe Close, aki szerint a mostani ünnepség legalább annyira autentikus lesz, mint a korábbiak.

A döntés nem aratott osztatlan sikert. Eddig több mint tízezren fejezték ki tiltakozásukat az egyik közösségi oldalon a hagyományos karácsonyi ünnepség megtartását követelve. A belga sajtóban és online fórumokon az a hír terjedt el, hogy a muzulmánok érzékenységére való tekintettel döntöttek az elektronikus karácsonyfa mellett, amit aztán cáfoltak. A háttérben egyszerűen csak nagyfokú ízlésficam állhat. De vélhetően ez sem nyugtatja meg a jóérzésű, hagyománytisztelő brüsszelieket, akik valódi fenyővel és nem egy alternatív, elektronikus alkotással képzelik el az ünnepeket.

Magyar Kurír

Magyar Hírlap

“karácsonyfa”

Karácsonyfa

Brüsszelben is tilos az idén, helyette plazma tv-k sokasága fa alakban…

        A  Fehér Ház a Karácsonyfát – elsõ alkalommal -, Karácsonykor “Ünnepi Fá”-nak  nevezte. Ez a  tény arra késztette a CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy  megírja a lenti cikkét. Úgy gondoljuk, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.
        Az itt leírt eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes  elgondolkodni…


        A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi  kommentárjában.

        Bevallom:

        Zsidó  vagyok és minden egyes õsöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem,  ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat,  Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék  különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.

        S  egyáltalán nem zavar, amikor az emberek ‘Boldog Karácsony’-t kívánnak nekem.  Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az,  hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian  testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S  egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik  forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az  emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a  Menorah néhány száz yardnyira arrébb.

        Nem  szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom,  hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.  Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások  idõszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az  “Ünnepi Fa“ötlet,  miután Amerika kifejezetten ateista ország.

        Vagy  akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a  hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik  elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az  Amerika, amit mi ismertünk…

Billy  Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a  riporter) ezt kérdezte: ‘Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi  (Katrina hurrikán) megtörténjék?’ Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles  elméjű választ adott. Azt mondta, ‘Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott  emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az  iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből.  S mivel, úgy vélem, Õ egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált Hogyan  várhatjuk el Istentõl, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt  követeljük Tõle, hogy hagyjon minket békén?’

A  legutóbbi események fényében… terrorista támadások, iskolai  lövöldözések,  úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine  Murray O’Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott,  hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van.  Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában A  Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi  azt mondtuk, rendben van.

Aztán  Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor  csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy  megrongáljuk önbecsülésüket  (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja,  mirõl beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.

Most  meg azt kérdezzük magunktól:  miért van az, hogy
– a  gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
–  miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
– és  miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy   önmagukat?

Valószínű,  ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is  rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy ‘AZT ARATJUK, AMIT  ELVETÜNK’.

Vicces,  milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy  miért halad a világ a pokolba.

        Vicces,  mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a  Biblia mond.

        Elgondolkodtató,  hogy email-en küldünk ‘vicceket’, amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha  üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is  meggondolják, mielőtt megosztják azokat.

        Elgondolkodtató  az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a  világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a  munkahelyeken.

Tetszenek  már nevetni?

Vicces,  ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a  címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit  gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.

Ugyancsak  vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt,  hogy Isten mit gondol rólunk.

Küldd  tovább, ha úgy gondolod, van értelme:   mindenkinek. Ha  nem, csak dobd el… senki nem fogja tudni, hogy így tettél.  De,  ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dõlj hátra a székedben és panaszkodjál  arról, milyen rosszul alakul a világ.

Megbecsüléssel,  őszintén és tisztelettel:
Ben  Stein

Ben Stein

 

ÍME ELJÖVÖK

az ember várja az Istent
az Isten várja az embert

 Az ünnep rólad szól lepd meg magad magadnak KÖLTS!

Az ünnep arról szól, hogy töröd magad másokért, persze vegyél és KÖLTS!

Az ünnep az otthonról szól, díszíts, egyszerű, olcsó, vedd meg KÖLTS!

Az ünnep a szeretet ünnepe

ajándéklisták

tennivalólisták

menülisták

programlisták

vendéglisták

munka munka munka

díszítés fejtörés kreativitás

együtt készüljünk csináljuk

ragyogjon csillogjon villogjon

ide égősor ablakba ajtóra díszesre fényesre hadd lássa mindenki

 hogy legyen mint legyen

 ünnepek ünnepe!!!

És utolsó lehetőség az évben talpon maradni a cégnek, utolsó remény, utolsó esély a csőd előtt KÖLTS KÖLTS KÖLTS

Az ember várja a pénzt

a pénz várja az embert

ide a lelkeddel!

Én vagyok a lényeg

Én mozgatok mindent

bírsz ha bírsz

szerezz meg és KÖLTS

hogy ünneped legyen

miért is? mit is? mindegy, sodor az ár

muszáj, muszáj!!!

Szeretet, szeretet, szeretet az jó, az kell azért érdemes tenni gyötrődni fáradni, harcolni, törni, zúzni:

legyen legyen legyen !!!

Együtt legyünk muszáj szépen most az egyszer muszáj együtt mosoly jókedv ajándék finomság jó legyen szép legyen !!!

De miért is?

A Megtestesült Isten az utat fürkészve várja az embert magába száll-e, felkel-e, jön-e a Házhoz???

 Jön-e már, jön e még, jön-e valaha még???

Uram, irgalmazz!!!

Gréti

 

Isten és ember

költs!

pénz

lista

égősor

Kosztolányi Dezső ifjú korában elvesztette hitét, és csak élete végén lett ismét vallásossá. De nem hívő korában is közelállónak érezte magához a katolicizmust, mert azt mondta, hogy ez a vallás szép.
Egy alkalommal így nyilatkozott egy pap-költő barátjának: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt.

 

November 1-jén, amikor kezdődik az őszi vörös hervadás, kiviszitek az embereket a temetőbe és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait. Virággal borítjátok a sírokat, és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra…

Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal , kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv. Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet „szentestének” neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. – Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül.

De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az embert és azt mondjátok neki: Elég volt! Hamut hintetek a kijózanult fejekre és azt mondjátok: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! És igyekeztek meggyőzni a világot, hogy mindenkinek szenvednie kell. A Kálváriára járatjátok az embereket és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik… És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. – Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. – Igen! Igen! – mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz.
Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk.

Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.”

 
Ilyen csodálattal beszél egy – akkoriban nem hívő – költő az egyház ünnepeiről, az egyházi évről.

 

Te ismered-e az egyházi év szépségét és mondanivalóját?

forrás

Kosztolányi Dezső

temető

ködös hajnal

karácsonyi tűzijáték

por

húsvéti körmenet

Háború van.

Értelmetlen, gyilkos, néma háború.

Esztelen, öldöklő harc, melynek végkimenetele pedig már rég eldőlt, végérvényesen, visszavonhatatlanul, diadalmasan, mégis folyik, lelkek tömegeit rántva az örvénybe, mely a kárhozatba visz, s melyből szinte lehetetlen a visszaút.

Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. (Lk 10,18) – a vesztest és a vereség tényét ismeri, akinek füle van a hallásra.

Mégis, mégis, oly sokan elesnek a harcban ma is.

Ha körülnézek, látom a keresztlányomat, aki pár éve még misére járt, ma jógaoktató.

Látom keresztapám lányát, aki ifjúsági énekkarban és közösségben nőtt fel, lelkes domisként, ma a táltos hitet kutatja és energiákat küldözget.

Látom a lányom keresztapját, aki gitáros volt egy neves atya templomi énekkarában, s ma ősmagyar és fajgyűlölő.

Látom másik keresztlányom anyját, aki ott volt megtérésemnél, és ma lelkes híve a homeopátiának és az ezoterikus szeretet-tanoknak.

Látom egyik gyerekem hitoktatóját, aki bizonygatja, hogy az agykontroll nem is ördögtől való, és ezt egy egyházi kiadású könyvvel alá is tudja támasztani, micsoda szégyen.

Látom a paráznát vasárnapról vasárnapra  magához veszi az Úr Testét – saját ítéletét.

Látom a híres atyát, aki kiingáztatja a fekhelyét, biztos, ami biztos.

Látom, hogy fiatalok, akik tegnap még lelkigyakorlatra jártak, ma fásultak, kiábrándultak és éjt nappallá téve dolgoznak, hogy valahogy elkezdődjön az élet, pedig épp most múlik el belőle Ő, akiért egyedül érdemes fáradni, élni.

Háború van, és hullanak az áldozatok.

Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. (Mt 24, 40)

És: Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. (Mt 24, 42)

De egyre több keresztény alszik el, vagy kóborol el a nyájtól olyan messzire, hogy izgulni kell már érte, visszatalál-e még, ha jön a farkas. Mert amarra egy szép virág, erre ízletesebb a fű, itt nem lökdösnek, és most jobb egyedül lenni – kellemesebb most a magam módján hinni, ne fárasszanak vasárnap, hadd aludjam ki magam, unalmas a prédikáció, kihagyom, ugyan már, csak nem hiszed, hogy elkárhozok, mert gondolkodni kezdtem?

Jön a vallási torkosság is rabolni a nyájból: itt egy jelenés, ott egy látomás, hát nincs ebben semmi rossz, mert hisz ugyanazt mondja, és nem mond ellen semmi, de olyan érdekes végre valami, és hallottad, hogy itt ez történt, ott az, menjünk, nézzük meg …és mire eszmélne, már nem veszi észre, hogy becsapták, nem veszi észre a különbségeket, melyek eleinte hajszálrepedések csupán, és végül áthághatatlan szakadék lesz belőle, és nincs visszaút, nincs visszaút…

Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. (2Tim 4, 3)

 Háború van, a lelkek üdve a tét, és ilyenkor minden leegyszerűsödik.

Végül már csak az számít, ki az életed Ura: Jézus Krisztus, vagy nem?

És ilyenkor a hit is csupaszabb lesz, egyszerűbb, erősebb.

Nem, nem hiszem, hogy számít, honnan jöttél, nem számít, mióta vagy az Úré, nem számít, kinél tanultál, és hogy kerülsz ide, csak az számít:

Hiszed-e, hogy meg vagy mentve? Hiszed, hogy a győztes az Úr Jézus Krisztus? Elfogadod, hogy Istenhez végül is Ő az egyetlen Út, hogy Ő az Igazság, hogy Ő az Életed? Átadod neki magad? Ma is? Holnap is? Kész a szíved arra, hogy meghalljad a csatazajban a kedves, finom halk hangot, mely a neveden szólít? És ha meghallod, megteszed-e amit mond? Akkor is, ha kinevetnek érte? Akkor is, ha értelmetlennek látod? Akkor is, ha a pusztába kell kiáltani, a sivatagba, ahová nem mennek szívesen, ahol senki sincs, aki meghallja?

Tisztán tartod-e a kommunikációs csatornáidat, ahol tudod venni az Úr hangját?

Kézbe veszed-e a Bibliát? Érted-e, amit ott olvasol?

Figyelsz-e az Anyaszentegyház mindig igaz és hiteles tanítására és hangjára, vagy eltántorítanak a botrányok?

Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. (1Kor 10,12)

 A hit éve van.

S ha megvallom hitemet, a régi idők gyűlölete, dühe, megvetése helyett néma közöny, közömbösség, elfordulás a válasz – vagy a vegyes és gyanús hátterű „szeretet”vallásokba való beleölelési kísérlet, mert hisz egy nyelvet beszélünk – véli a másik.

 Könyörülj rajtunk, Urunk, Egyedül Igaz Istenünk, hisz nélküled elveszünk a vidám és zajos forgatagban, mely a széles út, s mely a halálba visz.

Könyörülj rajtunk, szánd meg népedet, s küldd el Szentlelkedet, újítsd meg a megkeresztelteket, hogy megszülethessen ma újra a kihűlt és csupasz szívekben a Megváltó, hogy újra rád találjon a sok elveszetted!

Könyörülj rajtunk, segíts, küldj el és használj minket, haszontalan szolgákat, aki még megmaradtunk Neked, hogy átadjuk a lakodalmas ház meghívóját az út szélén ücsörgő reménytelen koldusoknak, ha a meghívottak nem akarják látni az örömödet…

Gréti

Háború

kereszt

kiütéses győzelem