Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám…
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen…
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha…
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem – így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott…
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh…
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó…
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha…
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram…
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel…

Görög katolikus Fülöp atya levele

 

A böjt lényegéhez tartozik ez a kettősség: testi és lelki egyszerre. Ha csak testi volna, azt inkább fogyókúrának mondanánk, ha meg merőben lelki, akkor csupán az agyunkban játszódik le, s nem is nevezhető igazán böjtnek.

 

A böjt a test önmegtagadása, lemondás valamely élvezetről, de mindig lelki célzattal. A keresztény böjt mindig Krisztushoz kötődik. Ő a második Isteni Személy, aki hozzánk hasonló módon testben élt, tudta mi a szenvedés (Iz 53,3), és aki éppen e szenvedést hordozó test számára hozott megváltást. A böjt mindig a megváltáshoz, a megszabaduláshoz kapcsolódik. Valamiről lemondani azt jelenti, hogy megszabadulunk valamilyen kötöttségtől. Ugyanakkor e csekély önként vállalt szenvedéssel lelkileg csatlakozhatunk Krisztus Urunk szenvedéséhez (Kol 1,24).

 

Sokféleképpen lehet böjtölni. Közlünk néhány gyakorlatot, hogy ezzel is segítségére legyünk azoknak, akik komolyan akarják venni a böjtöt.

 

Első és legfontosabb, hogy mindig Krisztusért végezzük a böjtünket, mindig Őneki ajánljuk fel, bármilyen csekélység legyen is az.

 

Böjtölhetünk ételről való lemondással. A legkeményebb – amelyet ma már többnyire csak szigorú szerzetesrendben szoktak megvalósítani – a liturgikus előírások pontos követése: Húshagyó vasárnapon elhagyják a húsos, Vajhagyó vasárnap pedig a tejes, tojásos eledeleket, s ezekből legközelebb majd a húsvéti pászkából részesülhetnek. Ehhez általában párosul szerdán és pénteken az un. xerofágia, vagyis a kizárólag főtlen, teljesen nyers étel fogyasztása. A többi napon vízben főtt ételt lehet fogyasztani, olajosat pedig csak szombat és vasárnap illetve az ünnepi napokon.

 

Ezt ma csak azoknak javasoljuk, akik az egész Nagyböjtöt lelkigyakorlatként tudják megélni, minden nap sokat tudnak imádkozni, ha lehet, a zsolozsmát végezni. E nélkül a bőséges imaháttér nélkül roppant veszélyes, és egyáltalán nem javasolt ennyire komoly böjtöt tartani.

 

Ennél jóval szerényebb és visszafogottabb böjttel is nagyon szépen meg lehet szentelni ezt az időszakot. Van, aki csupán hústól tartózkodik egész nagyböjt folyamán. Vagy bizonyos napokon tartja meg ezt a lemondást: hétfő, szerda, péntek. Görög katolikusoknak ajánlott a szerda és pénteki hústilalom! Ezt terjeszthetjük ki buzgóságból hétfői napra is.

 

Van, akinek nem okoz nehézséget a hústól tartózkodás. Az ilyen ember valami más ételt választhat ki, amelyet bár szeret, de nem fogyaszt egész nagyböjtben, de legalábbis (hétfőn), szerdán és pénteken. Ilyen lemondás lehet az édesség, a kávé, az alkohol fogyasztásának elhagyása vagy mérséklése.

 

Lehet más lemondást is gyakorolni: játékgép, valamely sport, egyéb játék vagy szenvedély.

 

Nem képzelhető el a böjt a több és mélyebben végzett imádság nélkül. Ilyenkor többet kell imádkoznunk!

 

A liturgikus imáinkban többször szerepel a bűnbánat. Így kell ennek lennie egyéni imádságainkban is.

 

Különböző böjti imák a honlapunkon is megtalálhatók.

 

Ezek között sok bűnbánati zsoltárt is találunk. Szép és sokat ígérő a többi zsoltárt is imádkozni. Nem árt, ha tudjuk, hogy a keleti zsolozsma minden héten egyszer végigimádkozza a 150 zsoltárt, de nagyböjt idején hetente kétszer is. Ha nehéz is volna ezt követnünk, de amennyit éppen sikerül, annyit imádkozzunk el belőlük. Természetesen kerülve a teljesítményhajhászást. Világban élő emberek számára az is sokat adhat, ha a 40 nap alatt imádkozzák el a 150 zsoltárt. Ez átlagban napi 3-4 zsoltárt jelent.

 

A zsoltárokon kívül a Szentírás egyéb gazdag lelki táplálékot is kínál. Szép és hasznos, ha böjti időben a Szentírásból többet olvasunk. Az év többi részén is törekednünk kell a napi szentírásolvasásra, de ebben az időszakban érdemes egy-egy könyvet (Izaiást vagy valamely más prófétát) külön kiválasztani, s azt nap nap után módszeresen végig elmélkedni. Ez is jó böjti gyakorlat lehet.

 

Olvashatunk más lelki könyveket is. Ezekből is érdemes egyet kiválasztani még az elején, és a 40 napra szétosztva alapos tanulmányozással végigolvasni.

 

Ez utóbbiak, bár jószerivel szellemi táplálékok, mégis böjti cselekedetek közé sorolhatjuk őket, hiszen erősen próbára teszik az elmét is, mely szintén a testünk része. Ám tegyük hozzá, mindezek nem helyettesíthetik azt a böjtöt, melyet a gyomrunk is megérez.

 

Görögkatolikus egyházunkban a böjtnek egyfajta újra fölfedezését tapasztalhatjuk. Ez lehet lelki megújulásunk része, de csak akkor, ha jól végezzük, ha a lelki és testi böjtöt összekapcsoljuk, ha lemondásainkat egyben mindig föl is ajánljuk Krisztus Urunknak.

 

Minthogy az egyházmegyénk megalapításának 100 éves megemlékezése kapcsán is ezt tűztük ki célul: „Egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!” – adódik a lehetőség és kívánatos is, hogy mi, görög katolikusok az idei nagyböjtöt különösen is nagy odaadással végezzük, s ezzel járuljunk hozzá egész egyházunk lelki megújulásához.

 

 

+Fülöp

2012. február 14., kedd

 

A pap tiszte összekötni az eget a földdel. A latin pontifex szó azt jelenti: hídverő. Micsoda vakmerőség az ember részéről az Istent a világtól elválasztó szakadék áthidalásának kísérlete! A vallás valami lehetetlenséget tűz ki célul maga elé: elérni Istenhez. Majdhogynem a bábeli toronyépítéshez hasonló abszurd ötlet ez – az különbözteti meg tőle mégis, hogy azon a vágyon alapszik, melyet Isten maga oltott belénk. Jézus Krisztus nélkül azonban a vallás soha nem érhette volna el célját. Őnélküle Istenről csak ábrándozni lehetne, s áldozatbemutatásainkkal a magunk lelkiismeretét nyugtatgatni – hiába. Jézus Krisztus az egyetlen valódi pontifex, sőt, ő maga a híd, amely összeköti az eget a földdel. Csodái mind annak tanújelei, hogy általa Isten jelen van a világban; nem az ember megy föl Istenhez, hanem Isten hajol le az emberhez, és Jézusban magához emeli.

Pontifex

Isten azáltal, hogy a bűneinkért odaadja a Fiát, kinyilvánítja, hogy az Ő ránk vonatkozó terve a jóakaró szeretet terve, mely minden érdemünket megelőzi: “Ebben áll a szeretet, nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelésül a bűneinkért” (1Jn 4,10). “Isten azonban azzal ajánlja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8).

Jézus áldozata

E hatalmas áldozat mai nyelven:

A hamu szó hallatán sokféle kép idéződik fel bennünk. Rögtön magunk előtt látjuk ezt a porszerű, szürke anyagot, amely az égés végterméke. Ha valami teljesen leég, azt mondjuk, hogy porrá égett. Így lett a hamu a mulandóság, a bűnbánat jelképévé. Hamvazószerdán a miséző pap a fejünkre hinti, és ezt mondja: „ember emlékezzél porból vagy és porrá leszel. ” A másik változatbantérjetek meg és higgyetek az evangéliumban!

Az Egyház figyelmeztető szavai, amelyek önmagunkba tekintésre, bűnbánatra ösztönöznek.

Hamvazószerdát másként böjtfogószerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik.
Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos.

Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek. A paraszti étkezésben az év egyéb szak

ában szokatlan módon vajjal, növényi olajjal főztek. Volt ahol napjában csak egyszer ettek, máshol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is tiltották. A szigor az évszázadok alatt fokozatosan enyhült, a XX. századra az vált általánossá a keresztények körében, hogy a hívők a nagyböjt időszakában is csak a pénteki böjtnapot tartják, ilyenkor növényi táplálékot vagy halat vesznek magukhoz. Gyakran került az asztalra cibereleves. Ennek az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel, tejföllel behabarják, és főznek még bele kölest vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek voltak a böjti időszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse.

 Hamvazószerda

 

XVI.Benedek pápa nagyböjti üzenetéből

Kedves Testvéreim!
„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37) Ez a bibliai mondat vezeti nagyböjti gondolatainkat ebben az évben. A nagyböjt ideje alkalmas arra, hogy megtanuljunk megállni, elidőzni Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal amellett, aki a kereszten feláldozta életét az egész emberiségért.(1) Most, a bűnbánat és az ima idején tekintsünk tehát élőbb részvétellel a keresztre feszített Krisztusra, aki a kálvárián meghalva teljesen kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét. A Deus caritas est enciklikámban a szeretet témáját vizsgáltam. Két alapvető formáját emeltem ki: az agapét és az eroszt.

Isten szeretete: agape és erosz
Az Újszövetségben sokszor szereplő agape kifejezés annak az ajándékozó szeretetét jelenti, aki kizárólag a másik javát keresi; az erosz szó viszont annak a szeretetét jelzi, aki birtokolni akarja, ami hiányzik neki, és egyesülni vágyik a szeretett személlyel. Az a szeretet, amellyel Isten körülvesz bennünket, kétségkívül az agape. Tud-e az ember valami olyat adni Istennek, ami még nincsen neki? Mindaz, ami az ember, és amit birtokol: Isten ajándéka, következésképpen az emberi teremtménynek van szüksége mindenben Istenre. De Isten szeretete erosz is. Az Ószövetségben a világegyetem Teremtője megmutatja a választott nép iránti megkülönböztetett szeretetét, amely felülmúl minden emberi motivációt. Ozeás próféta olyan vakmerő képekkel ábrázolja ezt az isteni szenvedélyt, mint amilyen egy férfi szeretete egy házasságtörő nő iránt.(2) Amikor Ezekiel Isten és Izrael népének kapcsolatáról beszél, nem idegenkedik a tüzes és szenvedélyes nyelvhasználattól.(3) E bibliai szövegek mutatják, hogy az erosz Isten szívének része: a Mindenható úgy várja, hogy teremtményei „igent” mondjanak, miként a fiatal vőlegény várja menyasszonya igenjét. A gonosz hazugságának csábítására az emberiség sajnos már történetének kezdetétől fogva elzárkózott Isten szeretetétől az önelégültség képtelen illúziójába ringatva magát.(4) Ádám önmagába fordulva eltávolodott az élet forrásától, amely maga Isten, és első lett azok között „akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett” (Zsid 2,15). Isten azonban legyőzhetetlen maradt, sőt, az ember által kimondott „nem” volt a végső ösztönzés ahhoz, hogy kinyilatkoztassa szeretetét annak egész megváltó erejével.

A kereszt bemutatja Isten szeretetének teljességét
A kereszt misztériumában tárul fel teljesen a Mennyei Atya irgalmának korlátlan ereje. Nagy árat fizetett azért, hogy visszanyerje teremtményei szeretetét, mégpedig egyszülött Fiának vérét. Így a halál, amely az első Ádám számára a magány és a tehetetlenség végső jele volt, átalakult az új Ádám szabadságának és szeretetének legfőbb jelévé. Bizonyosan állíthatjuk tehát Maximosz hitvallóval, hogy „Krisztus, ha lehet így mondani, isteni módon halt meg, mivel szabadon halt meg”.(5) A kereszten mutatkozik meg Isten irántunk érzett erosza. Hiszen az erosz – ahogy Pszeudo-Dionüsziosz mondja – az az erő, „mely nem engedi meg a személynek, aki szeret, hogy önmagába zárkózzon, hanem arra készteti, hogy egyesüljön azzal, akit szeret”.(6) Létezhet-e „őrültebb erosz”(7) annál, ami Isten Fiát arra indította, hogy egyesüljön velünk olyannyira, hogy sajátjaként szenvedje el bűntetteink következményeit?

„Akit keresztül szúrtak”
Kedves Testvéreim! Tekintsünk a kereszten átszúrt Krisztusra! Ő a legmegrázóbb kinyilatkoztatása Isten szeretetének, annak a szeretetnek, amelyben az egymással szembenálló erosz és agape kölcsönösen megvilágítják egymást. A kereszten maga Isten könyörög teremtményei szeretetéért: Ő szomjazik mindannyiunk szeretetére. Tamás apostol felismerte Jézusban „Urát és Istenét”, amikor oldalának sebébe tette a kezét. Nem meglepő, hogy a szentek közül sokan Jézus szívében találják meg e szeretetmisztérium legmeghatóbb megnyilvánulását. Azt is mondhatnánk, hogy Isten eroszának megnyilatkozása az ember felé nem más, mint agapéjának legnagyobb kifejezése. Valójában a szeretetnek csak az a foka teszi könnyebbé a legnehezebb áldozatokat, amelyben egyesül az ingyenes önajándékozás és a kölcsönösség iránti szenvedélyes vágy. Jézus azt mondta: „ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Az Úr mindenekelőtt azt várja tőlünk égő vággyal, hogy befogadjuk szeretetét, és hagyjuk, hogy magához vonzzon. Nem elég azonban csupán elfogadni szeretetét. Viszonoznunk is kell azt, és aztán elköteleznünk magunkat, hogy továbbadjuk másoknak: Krisztus „magához vonz”, mert egyesülni akar velem, hogy megtanuljam szeretni testvéreimet az ő szeretetével.

Vér és víz
„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Tekintsünk bizalommal Jézus átszúrt oldalára, melyből „vér és víz folyt ki” (Jn 19,34)! Az egyházatyák ezt a keresztség és az Eucharisztia szentségei szimbólumának tekintették. A Szentlélek működésének köszönhetően a keresztvízzel feltárul előttünk a szentháromságos szeretet belső világa. A nagyböjt arra késztet, hogy a keresztség kegyelmével lépjünk ki önmagunkból, hogy bizalmas ráhagyatkozással megnyílhassunk az Atya irgalmas ölelése előtt.(8) A vér, amely a Jó Pásztor szeretetének szimbóluma, különösen az Eucharisztia misztériuma révén árad belénk: „Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának cselekményével… részeseivé válunk önátadása dinamikájának”.(9) Éljük tehát a nagyböjtöt úgy, mint „eucharisztikus” időt, amikor Jézus szeretetét befogadva megtanuljuk továbbadni magunk körül minden gesztusunkkal és tettünkkel. Annak szemlélése, „akit keresztülszúrtak”, arra késztet bennünket, hogy megnyissuk szívünket mások előtt, és felismerjük az emberi méltóságot ért sebeket. Mindenekelőtt arra fog ösztönözni, hogy küzdjünk az élet megvetésének és az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, valamint arra, hogy enyhítsük sokak drámai elhagyatottságát és magányát. Legyen a nagyböjt minden keresztény számára megújuló tapasztalat Isten szeretetéről, amelyet Krisztusban ajándékozott nekünk, és amelyet nekünk is minden nap tovább kell ajándékoznunk a felebarátunknak, főleg a szenvedőnek és rászorulónak. Csak így részesülhetünk gazdagon a húsvét örömében. Mária, a Szép Szeretet Anyja vezessen minket ezen a nagyböjti úton, hogy valóban megtérjünk Krisztus szeretetére. Kedves Testvéreim, gyümölcsöző nagyböjtöt kívánok, és szívből adom rátok különleges apostoli áldásomat.

XVI. Benedek pápa

 

 

 

Január 29-én délután, a bécsi Stephansdomban került sor Hildegard Burjan – családanya, politikus, rendalapító – boldoggáavatására. Christoph Schönborn bíboros bevezetőjében így fogalmazott: régóta és örömmel vártunk erre a mai napra – utalva ezzel arra, hogy elődje, König bíboros 1963-ban indította el a boldoggáavatási eljárást.

A boldoggá avatási szentmisét Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, mint XVI. Benedek pápa követe mutatta be. Jelen volt Ausztria apostoli nunciusa, valamint a teljes osztrák püspöki kar, a szerzetesrendek elöljárói, a különböző keresztény felekezetek képviselői. Állami részről megjelent Michael Spindelegger alkancellár, az osztrák parlament alsóházának elnöke, Barbara Prammer, és alelnöke, Fritz Neugebauer.

Első alkalommal történt boldoggáavatás a Stephansdomban. Az osztrák fővárosban azonban volt már rá példa, 1998. június 21-én boldog II. János Pál pápa a Heldenplatzon avatta boldoggá Restituta Kaffka nővért, Anton Maria Schwarzot és Jakob Kern atyát.

A szertartás elején röviden ismertették Hildegard Burjan életét, majd Amato bíboros felolvasta a boldoggáavatási dekrétumot latinul, amely azután németül is elhangzott. Szokásos módon kihirdették az új boldog emléknapját, amely minden évben június 12-én lesz. Ezt követően a főoltár előtt egy óriási drapérián az új boldog portréját emelték a magasba, majd ünnepélyesen behozták és az oltár elé helyezték az ereklyetartót. A háromszög alapú, hasáb alakú üveg ereklyetartóba boldog Hildegárd egy csontszilánkját, a jegygyűrűjét és azt a rendi kitűzőt helyezték, amelyet 2005-ben koporsójának felnyitásakor találtak.

Lánykori nevén Hildegard Lea Freund 1883. január 30-án a szászországi Görlitzben született egy liberális zsidó családban. Zürichben irodalmat és filozófiát, Berlinben társadalomtudományokat tanult, Zürichben doktorált. 1907-ben kötött házasságot a Magyarországról származó Alexander Burjannal. Egy gyermekük született. 1908 októberétől tartó súlyos betegségéből 1909 húsvétján csodásan gyógyult fel, ezt követően tért át a katolikus hitre, augusztus 11-én megkeresztelkedett. Megérezte magában az erőt: tudott hinni. Hozzájárult ehhez a kórházban átélt keresztény szeretet, a betegápolók – Szent. Borromeo nővérei – élete, odaadó szolgálata. Amit értelmével, intellektusával nem tudott felfogni, azt a szíve értette meg.

Egész elkövetkező életét mint egyetlen nagy ajándékot élte meg. Veszélyeztetett terhesség után szülte egyetlen gyermekét, ezt követően férje is megkeresztelkedett. Erősen hatottak rá XIII. Leo pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikájának gondolatai. 1912-ben alapította meg a Keresztény Házi Munkásnők Szövetségét, 1918-ban a Szociális Segély Egyletet. Ekkor lett a bécsi városi tanács tagja. 1919. október 4-én megalapította a Caritas Socialis (CS) elnevezésű női apostolkodó társulatot, amely 1936-ban nyert pápai jóváhagyást, majd 1961-től pápai jogú társulat lett. Ausztrián túl Németországban, Olaszországban, Brazíliában és Betlehemben is megtelepedtek. Jelmondatul Szent Pál szavait választotta: „Krisztus szeretete sürget minket”.

1919-től keresztényszocialista országgyűlési képviselőként működött, a parlament lelkiismeretének tekintették. Küzdött a nők egyenjogúságáért, a gyermekmunka megszüntetéséért, a szociális helyzet javításáért. Fellépett az ifjúsági bűnözés, az elzüllés és a prostitúció ellen, amivel sok szociáldemokrata politikus tiszteletét is kivívta. Az első köztársaságban vezető politikusok — többek között Ignaz Seipel prelátus, osztrák kancellár  — tanácsadója is volt. Hildegard Burjan közélettel kapcsolatos elkötelezettségét így fogalmazta meg: „A politika iránti odaadó érdeklődés a kereszténység gyakorlati megvalósításához tartozik.” Észrevenni a szociális gondokat és azonnal tenni valamit ellene, ez vezérelte. Hitvallása így szólt: „Biztosan tudom, hogy csak egy igazi boldogság van és ez Isten szeretete. Minden más szerezhet örömet, de csak akkor értékes, ha ebből a szeretetből származik, ha abban van megalapozva.”

1933. június 11-én hosszantartó, súlyos betegség után adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírjára a Te Deum két sorát íratta: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!”

„1962-ben történt a boldoggáavatáshoz szükséges csoda. Egy osztrák hölgy, akinél orvosilag lehetetlennek látszott a gyermekáldás, Hildegard Burjan közbenjárását kérte, aki annak idején maga is nagy nehézségek árán hordta ki leányát. Az orvostudomány számára máig megmagyarázhatatlan módon megfogant és egészségesen a világra hozta gyermekét.

Hildegard Burjan példakép számunkra – mondta prédikációjában Christoph Schönborn bíboros –, törekednünk kell követni őt. Beiratkozni Jézus iskolájába — ahogyan ő mondta. „Olyan egyszerű lenne egyszer végre engedni, hogy Jézus kézen fogjon minket, hogy Rá tekintsünk és csendben engedjük, hogy vezessen minket, kivárni, hogy mi a szándéka. Éppen ez az a program, amit országunk és a bécsi egyházmegye számára magam előtt látok. Hildegard Burjan megmutatta, hogy ez az út, a jézusi életiskola megváltoztatja az egyházat és a világot.

 

Ugyanakkor Boldog Hildegard nemcsak példakép, hanem a közbenjárását, segítségét is kérhetjük a szociális érzékenység és cselekedetek e nagy asszonyának, aki egy nehéz időszakban, állandó szenvedései ellenére nagy dolgokat tett. Nagy szavak nélkül élte és gyakorolta a társadalom kirekesztettjei iránti szeretetet. Boldog Hildegard Burjan, könyörögj érettünk!” – fejezte be beszédét a bécsi érsek.

 

 

Varga János /Magyar Kurír

Mínusz 20 fok körüli hidegben nemcsak a megfelelő öltözködés, hanem a belső "fűtés" is nagyon fontos – ezt már a szentként tisztelt Bingeni Hildegard apátnő is tudta.

Christiane Brehm, a dalheimi kolostor múzeumának kulturális vezetője február 8-án Lichtenauban adott nyilatkozatában elmondta: Bingeni Szent Hildegard felismerte, milyen szoros összefüggés van a táplálkozás és testünk-lelkünk állapota között. Vallotta és tanította, hogy az élelmiszerek az életért való, azt segítő „szerek”.

ferences nővér

„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”

 Jézus az apostolok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádságban töltötte. Minden döntését mennyei Atyjával megbeszélve, az Ő tetszését keresve hozta meg.

Az apostolok kiválasztása nem csodálatos, átlagfeletti tulajdonságok mentén történt. Nem volt bennük semmi rendkívüli- egyszerű, gyarló, átlagemberek, mint a többség: halászok, vámosok, írni, olvasni sem tudtak. Viszont életrevalóak, képesek voltak egy családot eltartani, talpraesettek. Jézus őket választotta ki.
Egy fontos dologgal rendelkeznek, és erre tud építeni az Úr: készségesek a jóra, szívük nyitott az Úrra. Képesek elhagyni addigi életüket és képesek változtatni, hagyják, hogy Jézus átalakítsa őket.
Jézus ma is meghív és mondja:
„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.
Kövess engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy....

Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk?

Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk feljogosít.
Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk? Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?! Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kellett volna felvenni a kölcsönöket!
Keseregni fölösleges. Eső után köpönyeg! Mi a megoldás? – kérdezik itt is, ott is? Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kellett volna tenni, hanem itt és most mit kell tennünk?
A cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai között vergődött, ezért a fényűző életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy októberi forradalomban elhajtotta, és nagyrészt, mint halálos ellenségét kiirtotta. Milliók és milliók haltak meg és nyomorodtak meg, és nem csak Oroszországban.

Németország a fojtogató pénzügyi örvényből próbált kitörni, és végül Hitler vezetésével egy világégés szörnyű kataklizmájába rántotta az emberiséget. Nem csak a politikusok és a katonák, de a pénzvilág bűne is volt a második világháború!

A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket, így pénzedből nem földet, otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod pénzedet, kik a legnagyobb kamatot ígérik. Persze őket is viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel, mint cápák vetik magukat bele a pénz világába. Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók és te pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyörtelenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszassz, munka nélkül is gazdag lehetsz… de valóban az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe.

Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs elosztása, hatalmas feladat! A múltban ott vannak a félelmetes kudarcok! A kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító fenevad szedi az áldozatait. Van más megoldás?

Egyetlen elfogadható válasz a mai világ haláltáncára, Jézus Krisztus válasza. Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem szülőföldjén Názáretben, megélte szeretteivel a maga csendes, becsületes munkáséletét. Fenntartható vágyakat állított elénk, egy olyan életformát, mely elérhető, s mely boldoggá is tesz. Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt az ördög ganajának nevezte a pénzt, egyszerű, vidám életútja ma is járható. Fenntartható, tiszta örömök után kell kinyújtsuk a kezünket. Olyan örömök után, melyet nem esz meg a rozsda, melyet nem rág szét a moly, melyek után másnap nem keserű a szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő, ropogó világunk kérdéseire. Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti élétét szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács vagy földműves, vagy tanár, vagy orvos becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén, ahol született.

Meg kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot, hajtsuk el magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni vágyat. Autónkban nem maximalizálni akarjuk a fogyasztást. A cél egy optimális, takarékos motor, mely kevés üzemanyaggal célba visz. Miért nem ugyanez a cél életed minden területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény, egyszerű megoldás is célravezető. Egy angol polgármester névnapi ünnepségén voltam, szerény, egyszerű vacsora volt a 170 vendégnek: svédasztal kétfajta hússal, háromféle körítéssel, előétel nem volt, a végén mindenki vehetett egyféle süteményből, az italokat mindenki saját kontójára kérhette. Néztem a kedves 70 éves vendéglátónk egyszerű, természetes, vidám ünneplését, magamban azokra a rendezvényekre gondoltam, melyeket itt a Kárpát-medencében rendeznek és elszégyelltem magam. Igen, a soktornyos, bádogtetejű házak lakóit lenézzük, de újgazdag rongyrázásban az egész társadalmunk ott liheg a nyomukba. Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválóságunkat, és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság szőrnyű szakadékába. Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára vagyonokat költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a fiataljaink? Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?

Nézzétek az ég madarait, a mezők virágait! Van megoldás, adjátok oda a császárnak ami a császáré, és ti keressetek olyan kincseket, mik megmaradnak az örök életre, mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti csendes, egyszerű életével bizonyította, hogy szeretteink körében, szülőföldünkön, becsületes, egyszerű munkás életet élve, a szép természetben boldog lehet az ember. Ez az az út melyet ő is járt, és melyet mi is járva egy fenntartható életet élhetnénk és boldogok lehetnénk.

Induljunk el Krisztus nyomában!

Szeretettel, Csaba testvér

Böjte Csaba