Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Márc. 1. Hamvazószerda – „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban…”

A keresztény lét koncentrátuma ez a negyven nap: a megújulásra való felhívástól a Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadásig magába sűríti a Krisztus-követés valamennyi fázisát.

Márc. 2. Tanuljunk meg egészen a jó Istené lenni!
Márc. 3. Hiányzik életünkből valami nagyon fontos: a szeretet jó íze!
Márc. 4. Annyi fölösleges dologhoz ragaszkodik szívünk.Böjt nélkül hatástalan a hitünk.
Márc. 5. A böjt vágyakozás Istenre!
Márc. 6. Szembesülnünk kell a földi élet végességével, akár a halállal is.
Márc. 7. A nagyböjti szentidőben rácsodálkozunk arra, hogy mit tett értünk az Isten…
Márc. 8. A fájdalom: út a találkozáshoz. Mély találkozás Krisztussal a fájdalom által lehetséges.
Márc. 9. Ha nem nyitjuk meg magunkat, nem találkozhatunk Krisztussal.
Márc. 10. Nem találkozhatunk Krisztussal anélkül, hogy önmagunkat kitárva ki ne üresednénk.
Márc. 11. A Végtelen befogadásához a végesnek szét kell törnie.
Márc. 12. A megtérés azt jelenti, hogy elsősorban nem a saját gyötrelmeinkkel, problémáinkkal, bűneinkkel, félelmeinkkel foglalkozunk, hanem hagyjuk, hogy Jézus Krisztus magával ragadjon a messiási útra.
Márc. 13. Ne roskadjunk magunkba szenvedéseink miatt! Jézus keresztfájdalma és elhagyatottsága által egyesítette az embereket Istennel és egymással
Márc. 14. Ne álljunk meg, ne torpanjunk meg a megrázkódtatás miatt, hanem szeretettel lépjünk tovább.
Márc. 15. Nem roskadhatunk magunkba valami kis személyes szenvedés miatt.
Márc. 16. Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, a világ minden terhét és bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Minden helyet kapott Isten életében…
Márc. 17. Érzem, hogy Jézus újra az ő helyén van a szívemben. Egyetlen gondom sincs, egyetlen érzésem sincs, amely ne lenne egészen az Övé.
Márc. 18. Mennyivel kevesebbszer bíztam volna magam rád, Jézusom, ha kevesebbet szenvedtem volna! Legyen meg a te akaratod.
Márc. 19. Uram add, hogy megtérjek!

Minden hatalmadra szükségem van, hogy szívemet megtisztítsam!

Márc. 20. Istenem, minden, amit tőled kérek, az a tiszta szív, hogy szeresselek téged mindenek fölött és mindenben osztatlanul.
Márc. 21. A keresztény életből nem maradhat ki a böjt. De böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez.
Márc. 22. A fájdalom az, ami elmúlik, vagy amit mi okozunk magunknak. A kereszt az, ami végig kíséri az életünket, ami alatt annyiszor elesünk, annyiszor megsebződünk, de nem tudunk elszakadni tőle.
Márc. 23. „A beteg és az orvos közti érintkezési pont a betegség. A Krisztus és a köztünk fennálló érintkezési pont a bűnünk.”(Spurgeon)
Márc. 24. Minden szenvedés különleges ideje a kegyelemnek, melyet kár lenne fel nem használnunk.
Márc. 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony.  A fának gyümölcsoltásra azért van szüksége, hogy teremjen jó gyümölcsöt. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy legyen jó a termése.

A Szűzanya az igazi gyümölcsnek: Jézusnak a világra szülője, gyümölcsözésre váró életünknek az útját adja számunkra: Jézust

Márc. 26. A kereszt üdvösségünk eszköze – nagy vigasztalás, hogy Jézus a mindennapok terhét is keresztnek nevezi.
Márc. 27. Az az út, amely Istenhez vezet, hétköznapjainkon halad keresztül.
Márc. 28. Én azért lehetek én, mert Jézus Ő volt. Élni azért nem szégyen az embernek, mert Jézus élt. És szenvedni, csak azért nem gyalázat, mert Krisztus kínhalált halt.
Márc. 29. A szenvedések legmélyét egyedül Jézus járja meg velünk. A szenvedés nem sorscsapás, hanem egy szilánk az Úr keresztjéből.
Márc. 30. Isten gondolatai nem végződnek zsákutcában.
Márc. 31. Ha a kereszt kimaradna életünkből, kimaradna a lehetőség is, hogy személyiségünk a maga teljességében kibontakozzék.
Ápr. 1. Rengeteg nehézség van az életben… De milyen lelkülettel éljük meg?
Ápr. 2. ­ Nem tehetünk egész életen át másokat felelőssé azért, mert olyan nehéz a dolgunk. Valamikor fel kell vállalnunk a felelősséget életünkért.
Ápr. 3. Ma is fájó sebeink csak akkor gyógyulnak, ha osztozunk küldetésedben, és megalázva, félredobottan is felkínáljuk szívünket az embereknek.
Ápr. 4. Megfeszített Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk.
Ápr. 5. Soha nem tudjuk Isten annyira szeretni, mint amennyire Ő szeret minket! Istenhez a szív egyszerűen benyit, ész és szellem soká vár, míg beengedik.
Ápr. 6. Az Atya szeret minket. Soha nem csügged el bukásaink miatt. Soha nem ragaszt ránk címkéket. Olyannak ismer, amilyenek vagyunk: hisz, remél bennünk.
Ápr. 7. Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyformán hálára indít.
Ápr. 8. Isten soha, de soha nem engedné meg, hogy cél nélküli legyen a fájdalmad!
Ápr. 9. Virágvasárnap Jézusom, a hozsannázó lelkületben tarts meg engem, tarts meg minket. Vonulj be életembe, járd át az életemet.
Ápr. 10. Végy bennünket magad mellé megváltásod művében, és mi hűséges társaid leszünk…
Ápr. 11. Jézus erőssé teszi a mi gyengeségeinket saját gyengeségével. Megtanít kitartani a megpróbáltatásban.
Ápr. 12. Megvallja a szeretetet mely által átöleli próbatételeinket és megújítja a meghívásunk útját. Tartsunk ki a próbatételekben, maradjunk Benne. Minden próbatételünk Jézusé, Jézus meghív, hogy Vele együtt éljük meg.
Ápr. 13. Nagycsütörtök  Egyébről se szól a búcsúbeszéd, mint egy megdöbbentő egymásbalevésből. Jézus az Atyában van. Az Atya Őbenne. Jézus bennünk van, és mi Őbenne vagyunk. Ezt az éjszakát csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét.
Ápr. 14. Nagypéntek Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Ha nincs Krisztus, nincs Golgota, de nincs megváltás és új élet sem ezen a földön. Krisztus kellett és keresztút, amely hitet önt az emberek millióiba és a hittel csodákat tesz. Ostorozás kellett, az igazak megostorozása, mert csak a szenvedés teszi  képessé az embert , hogy az első kakasszóra meg ne tagadja hitét.
Ápr. 15. Nagyszombat –  A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert formál.
Ápr. 16. Húsvét –  A keresztre adott válasz a feltámadás. A feltámadás a kereszt isteni mélye. A húsvét ünnepe életünk alapjait akarja felrázni. Jézus valóságosan él.

 

Hajlák Attila-István

kép

A vasárnapi liturgia a Hegyi beszéd egy újabb szakaszát mutatja be Máté evangéliumában (Mt 5,17-37) – mondta Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveknek. Jézus a mózesi törvény újraolvasatát tárja hallgatói elé. Ő ugyanis azért jött el, hogy az Ószövetségben foglalt igazságokat tökéletessé tegye és véglegesen kihirdesse Isten törvényét egészen az utolsó i betűig (vö. 18). Jézus mindezt prédikációi révén és még inkább a kereszthalálig menő önfeláldozása által viszi véghez. Megtanítja, hogyan teljesítsük maradéktalanul Isten akaratát. Arra biztatja tanítványait, hogy „igaz voltuk”, igazságosságuk múlja felül „az írástudókét és a farizeusokét” (20). Ezt az igazságosságot a szeretet, a karitatív tevékenység, az irgalmasság hatja át, így képes arra, hogy megvalósítsa a parancsolatok lényegét, kerülve ezáltal a formalizmus veszélyét. A formalizmus a következő: ezt megtehetem, ezt nem, idáig elmehetek, idáig nem mehetek el – magyarázta a pápa.

Jézus tökéletessé teszi az ószövetségi törvényt

A vasárnapi evangéliumban Jézus három parancsolatot elemez közelebbről: a gyilkosságot, a házasságtörést és az esküdözést tiltó parancsolatokat. Ne tarts haragot! – az ötödik parancs kiegészítése. A „ne ölj” parancsolat nem pusztán a tényleges emberölésre vonatkozik, hanem azokra a magatartásokra is, amelyek sértik a személy méltóságát, beleértve a gyalázkodó szavakat (vö.22). Természetesen ezek a gyalázkodó szavak nem ugyanolyan súlyosak, mint a gyilkosság, de annak mintegy előfeltételei, ugyanolyan rosszindulatot fednek fel. Jézus arra szólít fel minket, hogy ne állítsunk fel ranglistát a sértésekről, hanem mindegyiket tekintsük ártalmasnak, mivel mozgatórugójuk egyaránt az a szándék, hogy kárt okozzunk felebarátunknak. Hozzá vagyunk szokva, hogy sértegessünk, olyan gyakran, mint ahogy „jó napot” kívánunk. És ez a gyilkosság vonalát követi. Aki sértegeti testvérét, szívében öli meg őt. Kérlek benneteket, ne sértegessetek! Hisz semmit sem nyerünk a gyalázkodással! – hangzott a pápa felszólítása.

A bűnös kívánság a házasságtörés útja felé vezet

Jézus a házasságra vonatkozó törvényt is tökéletesítette. A házasságtörést úgy tekintették, mint a férj felesége feletti tulajdonjogának megsértését. Jézus azonban a baj gyökeréig megy vissza. Mint ahogy a gyalázkodás, a sértegetés útja vezet el a gyilkossághoz, így ha valaki birtokló szándékkal tekint egy asszonyra, aki nem a felesége, könnyen a házasságtörés útjára léphet.

A bűnök szívünkben fogannak meg

A házasságtörés, mint a lopás, a korrupció és az összes többi bűn, legbensőbb énünkben fogannak meg. Amikor szívünkben meghoztuk a hibás döntést, utána megvalósulhat a konkrét magatartásban. Jézus ezt mondja: aki bűnös kívánsággal tekint egy asszonyra szívében, már elindult a házasságtörés útján.

Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem

Jézus azután azt mondja tanítványainak, hogy ne esküdjenek, mivel az esküdözés a bizonytalanság, az emberi kapcsolatok kétszínűségének a jele. Isten tekintélyét használjuk fel arra, hogy bizonyosságot kölcsönözzünk emberi történéseinknek. Ehelyett arra kaptunk meghívást, hogy családunkban, közösségeinkben megvalósítsuk az átlátszóság, a kölcsönös bizalom légkörét. Ha őszinték vagyunk, nincs szükségünk arra, hogy felsőbbrendű beavatkozáshoz folyamodjunk hitelességünk bebizonyítására. A bizalmatlanság és a gyanakvás mindig veszéllyel fenyegetik életünk derűjét.

A Szentlélek kegyelmével legyünk valóságos keresztények

Szűz Mária, a szelídség, a meghallgatás, az örömteli engedelmesség asszonya segítsen bennünket, hogy egyre jobban kövessük az evangéliumot, hogy ne „látszat” hanem „valóságos” keresztények legyünk! Ez a Szentlélek kegyelmével lehetséges, aki lehetővé teszi számunkra, hogy mindent szeretettel végezzünk és így maradéktalanul teljesítsük Isten akaratát.

Ferenc pápa

kép

 

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jer 29,11)

Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jer 29,11–12 ).

Ebben az évben kérd el Isten tervét!

Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó?
Mit szeretsz legjobban csinálni?
Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban?Képtalálat a következőre: „isten terve”
Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról?
Ha a pénz nem számítana, mivel töltenéd napjaidat? Hogyan viszonyul ez ahhoz, ahol most tartasz az életben?
Milyen kis lépést tudnál megtenni most rögtön – egy telefonhívás, egy levél megírása, egy rövid e-mail elküldése –, ami igazi elhívásod felé vezetne?
Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően?
Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba?
Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat?
Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva?
Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat?
Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek?

Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az ő tervét!

forrás

kép 1

kép 2

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” (Jakab 1,22)

Miért mondja a Biblia azt, hogy legyünk az igének cselekvői, ne csupán hallgatói? Mert, ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor unalmassá válik – minden esetben. Eljuthatsz odáig, hogy már annyi igehirdetést és tanítást hallottál, hogy azt mondod magadban: „Ó ne, már megint egy prédikáció!” A baj nem az Igével van, a gond az, hogy te túltöltődtél és lelkileg érzéketlenné váltál. Azért unatkozol, mert nem ülteted át a gyakorlatba, és nem aratod gyümölcseit annak, amit hallottál. Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (Jn 13,17). Ha egyszer elkezded megtenni, amit mondtak neked, nem lesz időd unatkozni. Azok, akik csupán hallgatói az Igének, olyanok, mint azok a diákok, akik az osztályban ülve csak hallgatják a tanárt, de nem felelnek, nem írnak dolgozatot, nem kapnak jegyeket. Ezeket az embereket nem érdekli a tanulás, nem akarnak átmenni a vizsgákon, nem akarnak diplomát szerezni, nem akarnak valami nagy dolgot véghezvinni az életben. Csak azért ülnek ott az előadásokon, mert gondolatébresztőnek találják azt, és jól érzik magukat a tömegben. Gyakran követik kedvenc tanítójukat egyik városból a másikba; szeretik az új előadókat, és amikor a tanítás véget ér, ott maradnak enni-inni, nevetni és beszélgetni. Általában csak intelligensnek akarnak tűnni mások szemében. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ne feledd, „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4,17). Fogadd szívedbe az igazságot, amit a prédikációban hallottál, és állítsd munkába életedben! Ha ezt teszed, nyugodt lehetsz, hogy soha többé nem fogsz unalomtól szenvedni.

forrás

kép

November 27-én, advent első vasárnapján a Szentatya az anyagi dolgokon való felülemelkedés szükségességéről, a valóság mélyebb dimenziójának meglátásáról elmélkedett a déli Mária-imádság elmondása előtt.

Ma az egyházban új liturgikus év kezdődik, vagyis Isten népe hitben járt útjának egy új szakasza. És mint mindig, az adventtel kezdjük. A mai evangélium (vö. Mt 24,37–44) az adventi idő egyik legszuggesztívebb témájába vezet be minket, ez pedig az Úr látogatása az emberiségnél. Az első látogatásra – mindnyájan tudjuk – Isten Fiának megtestesülésével, Jézusnak a betlehemi barlangban való megszületésével került sor. A második látogatás a jelenben zajlik: az Úr szüntelenül látogat minket, nap mint nap, mellettünk halad vigaszt adó jelenlétével. Végül lesz majd egy harmadik, utolsó látogatás is, amelyet megvallunk, valahányszor elmondjuk a hitvallást: „Újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.” Az Úr ma erről az utolsó, az idők végén bekövetkező látogatásáról beszél nekünk, elmondja, hová tart életünk.

Isten szava kiemeli a dolgok megszokott menete, a mindennapi rutin és az Úr váratlan eljövetele közötti ellentétet. Azt mondja Jézus: „A vízözön előtti napokban az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, s a víz el nem sodorta mindannyiukat” (Mt 24,38–39). Ezt mondta Jézus. Mindig megrendítő azokra az órákra gondolni, amelyek egy nagy szerencsétlenséget megelőznek: mindenki nyugodt, a megszokott dolgokat csinálja, és nem tudja, hogy élete nemsokára teljesen felfordul.

Az evangélium nyilvánvalóan nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem látásunkat egy további, szélesebb dimenzióra kívánja megnyitni, amely egyfelől viszonylagossá, másfelől értékessé, döntő fontosságúvá teszi a hétköznapi dolgokat. A „látogatásunkra jövő Isten”-nel való kapcsolat minden tettünknek, minden dolognak más fényt, más megvilágítást, szimbolikus értelmet ad.

Ebben a perspektívában a józanságra is meghívást kapunk, arra, hogy ne e világ dolgai, ne az anyagi valóságok uralják életünket, hanem inkább mi uralkodjunk felettük. Ha ellenben hagyjuk, hogy azok határozzanak meg minket és azok kerekedjenek fölénk, nem tudjuk észrevenni, hogy van valami sokkal fontosabb: végső találkozásunk az Úrral. Ez az igazán fontos: ez a találkozás! Ez kell, hogy legyen a mindennapi dolgok távlata! Ebben a távlatban kell néznünk őket: az Úrral való találkozás távlatában, aki értünk jön. Abban a pillanatban, ahogyan az evangélium mondja, „ketten lesznek kint a mezőn, egyiket felveszik, másikat otthagyják” (Mt 24,40). A virrasztásra szól ez a meghívás. Mivel nem tudjuk, mikor jön ő, mindig készen kell állnunk az indulásra.

Advent időszakában az a feladatunk, hogy kitágítsuk szívünk horizontját, engedjük, hogy meglepjen minket az élet, mely mindennap újdonságokat tartogat számunkra. Hogy ezt meg tudjuk tenni, meg kell tanulnunk, hogy ne függjünk megszokott bizonyosságainktól, kialakult sémáinktól, mert az Úr abban az órában jön, amikor nem is gondoljuk. Eljön, hogy egy szebb és nagyobb dimenzióba vezessen bennünket.

Mária, az advent szüze, segítsen minket, hogy ne tartsuk magunkat életünk birtokosának, ne álljunk ellen, amikor az Úr eljön, hogy megváltoztassa azt, hanem készségesen engedjük, hogy ő meglátogasson minket, aki szívesen várt vendégünk, még ha felborítja is terveinket.

forrás

kép

Mt 24,37-44

Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna, és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
Nem azt mondja az Úr Jézus, hogy Noé korában az emberek loptak, csaltak, hazudtak, paráználkodtak és gyilkoltak, hanem hogy ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek. A vízözön mégis elpusztította őket. Nem azzal vétkeztek, amit tettek, hanem azzal, ami tetteikből hiányzott, hogy Istent csendesen és egyetemesen kihagyták az életükből. Az önfenntartás és a fajfenntartás napi rutinja annyira elfoglalta őket, hogy elmulasztották a leglényegesebbet: annak keresését, hogy mi okból és mi végett vagyunk a világon. Ezzel pedig visszazuhantak az öntudatlan állat szintjére, s olyan világot hoztak létre maguk körül, amelyben nem lehetett többé emberként élni. A vízözön tehát nem a sértett Isten pusztító bosszúja, hanem a létezés végső célját feledő emberiség önpusztító, saját értelmetlenségek tengerébe belefulladó életformájának képe.
Ma is Noé korát éljük. Vigyázzunk a statisztikákra, illetve a mögöttük működő, a nyíltan hangoztatott vagy csak sugallt ideológiára, hogy amit a többség csinál, az a jó. Legyünk óvatosak azokkal a kijelentésekkel szemben, melyek folyton azt kérik számon az Egyháztól, hogy miért nem alkalmazkodik jobban a modern világhoz. Ha Noé azt tartotta volna fontosnak, hogy alkalmazkodjék a környezetéhez, nem menekülhetett volna meg, s nem maradt volna élet a földön. Ha a názáreti Jézusnak az lett volna a célja, hogy megfeleljen kora vallási és politikai elvárásainak, nem tudta volna hitelesen kinyilatkoztatni az Atya szeretetét.
Urunk, kérünk, adj erőt, hogy merjünk akár nevetség tárgyává is válva bárkát építeni, olyan családi otthont, plébániai és kolostori közösséget, szeretetszövetséget létrehozni, melyben nem a világ értékrendje, hanem Te vagy az Úr; mely nem süllyed el a szennyes árban, hanem a széllel és a hullámokkal dacolva fennmarad, és eléri az örök partokat. Légy velünk és szenteld meg bárkánkat, mellyel útra kelünk az új egyházi év kezdetén, várva, hogy a Galamb, a Lélek elhozza nekünk az új ég és új föld olajágát!

Szeretném most Jézus életének egy olyan momentumát megnézni, amit az Ószövetségben, Dániel könyvében találunk lejegyezve. Isten elképesztő módon adott bepillantást ennek a derék prófétának a jövőbe. Számomra a legámulatosabb a következő:

Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.(Dán 7,13-14)

Jézus megkoronázása.

A történelem legörömtelibb, és leggyőzedelmesebb pillanata a feltámadás után. Most eljön a dicsőséges királyság, angyalok és emberek örök vidám nyara. Jézus megkoronázása a biztosítéka az öröm, a szépség és az élet végtelen királysága győzelmének. Azonban ehhez a trónhoz hosszú és nehéz út vezetett. Egyetlen király sem választott soha ilyen alázatos ösvényt. Az első lépése egy megdöbbentő alászállás – Isten Fia ember fiává válik.

6Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.(Filippi levél)

„Megalázta magát?”

Az alázat szó meg sem közelíti azt, amit Jézus megtestesülése jelent. Mintha aranyhallá változnál, akváriumban élnél a halak világában, és megpróbálnál segíteni a többi halnak többé válni. Észbontó. Az örök életű Isten Fia, aki „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől… az Atyával egylényegű”, kilenc hónapot töltött Mária méhében, majd keresztülment szülőcsatornáján. Meg kellett tanulnia járni. Isten Igéjének meg kellett tanulnia beszélni. Neki, Aki nevén szólítja a csillagokat, ugyanúgy meg kellett tanulnia mindennek a nevét, mint neked, vagy nekem. Évezredek óta táplálta keze a föld teremtményeit, most pedig Őt etetik, és ugyanúgy folyik a nyála, mint bármelyik totyogó kisgyereknek. Képzeld el a hétéves Jézust az ácsműhelyben, amint József tanítja Őt, hogyan kell a kalapácsot és a fűrészt használni. Ő, Aki felfüggesztette a galaxisokat, most azt tanulja, hogyan kell két deszkát egymáshoz szögelni.

Én megemelem a kalapom. Az alázat, amit látunk, szavakkal leírhatatlan.

Jézus nem csak megjátszotta, hanem valóban magára öltötte az emberi alakot. Gondolj csak bele, Ő, Aki soha nem fárad el, Aki nem szunnyad, nem alszik, elfogadta azt a tényt, hogy alvásra van szüksége. Minden éjjel. Mennyire fáradt lehetett, hogy a tomboló vihar közepette elaludt a hullámokon hánykolódó hajón? Jézusnak ennie is kellett, sőt a körmét is le kellett vágnia. Ő, Aki a mezők liliomait nagyobb pompába öltözteti, mint Salamon fénykorában, kimosta saját ruháit.

Na és az abban rejlő alázat, ahogy egyik helyről a másikra gyalog ment?

Ő, Aki a szelek szárnyán lovagolt, hároméves szolgálata alatt több ezer kilométert gyalogolt. Isten, Aki mindenütt jelenvaló, úgy ment egyik helyről a másikra, mint az, akinek még buszjegyre sincs pénze.

Jézus gyönyörűséges alázata lenyűgöz, és könnyeket csal a szemembe.

Minél jobban felfedezzük Jézust, azt, Aki Ő valójában – megszabadulva mindennemű vallásos máztól és ostoba elképzeléstől – annál inkább szerelmesek leszünk Belé, és annál inkább megtapasztaljuk Őt!

forrás

kép

Az év legforróbb hónapját, júliust, katolikus Anyaszentegyházunk Jézus Szent Vérének szenteli. Sok egyházközségben ilyenkor naponta elimádkozzák a Jézus Vére Litániát, és egyéb engesztelő ájtatosságokat tartanak az értünk kiontott Szent Vér tiszteletére. De honnan is származik a Szent Vér tisztelete Egyházunkban? Elsősorban Isten szava, a Szentírás az alapja:

„A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6,55-56)

„Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője.” (Zsid 9,12-15a)„(…) ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.” (Zsid 12,18-24)
Másrészt pedig Egyházunk kétezer éves története során több olyan csodás jelenség, eucharisztikus csoda támasztotta alá a Szent Vér kultuszát, amely ma is bátorít minket, mai keresztényeket, hogy Jézus Szent Vérét különleges tiszteletünkkel vegyük körül. Ezen csodás események során az átváltoztatáskor a bor valóságos vérré változott a kehelyben, vagy vércsöppek jelentek meg az átváltoztatott szentostyán, – így adatott jel a Mennyből a kételkedőknek az eucharisztikus jelenlét iránt. Ilyen Szent Vér ereklyét őriznek a németországi Walldürn-ben, ahol az átváltoztatás után az oltáron felboruló kehelyből vér folyt az oltárkendőre, s a megfeszített Üdvözítő alakját rajzolta ki; de Szent Vér kegyhely van Magyarországon is, a Baranya megyei Bátán, ahol a szentostyán véres csöppek jelentek meg. Itt július első vasárnapján, a Szent Vér ünnepén tartanak nagy zarándoklatot.
A Szent Vér tisztelete arra tanít bennünket, hogy becsüljük meg Jézus értünk hozott véráldozatát. Becsüljük meg azt, hogy annyira szeretett bennünket, hogy nem sajnálta a vérét ontani, az életét feláldozni érettünk. És igazán megbecsülni akkor tudjuk ezt a nagy szeretetet, ha hiteles, imádságos keresztény életünkkel méltókká válunk Jézus barátságára… Július hónap legyen jó alkalom arra, hogy Jézus Vérét különösen is tiszteletünk központjába állítsuk. Jézus Szent Vérének litániája megtalálható a „Hozsanna” imakönyvben, a Litániák között.

Jézus Szent Vérének rózsafüzére

A rózsafüzér 7-szer 7 fekete szemet tartalmaz, mint a Hétfájdalmas Olvasó.
Bevezetés:
Hiszekegy… Miatyánk… Üdvözlégy (3-szor)…
Üdvözlégy titkok:
1. akinek Szent Vére értünk kiserkedt.
2. akinek Szent Vére értünk elfolyt.
3. akinek Szent Vére értünk kiömlött.

Hetedek:
Miatyánk… Üdvözlégy (7-szer)… Dicsőség…
Üdvözlégy titkok:
1. akinek Szent Vére a körülmetéléskor kiserkedt.
2. akinek Szent Vére az elfogatatás éjszakáján a kínzások
következtében kiserkedt.
3. akinek Szent Vére a megostorozáskor kifolyt.
4. akinek Szent Vére a tövissel való megkoronázáskor kifolyt.
5. akinek Szent Vére a kereszt hordozásakor vállsebéből kifolyt.
6. akinek Szent Vére a keresztre szegezéskor a földre ömlött.
7. akinek Szent Vére Szívének átdöfésekor a földre ömlött.

Befejezés:
Könyörögjünk! Szűzanyánk! A Szent Vér Anyja! Vegyél körbe minket Szent Fiad Vérével, építs védőfalat Szent Fiad Véréből körénk, hogy ezen a Szent Falon ne tudjon áthatolni a gonosz semmiféle támadása. Szent Fiad Vére óvjon, védjen, őrizzen a jobb idők érkezéséig. Amen

 

forrás

kép