Ferenc pápa és a nők
könyv a nők egyházi szerepéről
A “Sole 24 Ore” olasz gazdasági napilap és az “Osservatore Romano” vatikáni napilap együttműködésével jelent meg július 9-én a kötet „Ferenc pápa és a nők” – címmel. Szerzője két történész-újságíró: Lucetta Scaraffia és Giulia Galeotti, akik a nők szerepét vizsgálják az egyházban, felvetve a még megoldandó kérdéseket, különös tekintettel Bergoglio pápa szavaira.
A kötetben összegyűjtik Ferenc pápa a megnyilatkozásait a katolikus egyház és a nők helyzetével kapcsolatban. Lucetta Scaraffia elemzésében a probléma történelmi és teológiai csomópontjaira mutat rá: „A nyugati országokban megvalósult női emancipáció összefüggésében az egyház magatartása az ellenkezőjére látszik fordulni. Főként egy olyan kultúrában, amely a női egyenjogúságot a fogamzásgátlók szabad használatával és az abortusz legalizálásával méri, az egyházat az emancipáció ellenségének tekintik. Ehhez a kulturális ellentéthez hozzáadódik a nők mellőzése az egyház döntéshozói szintjein, holott egyelőre a szerzetesnők száma messze meghaladja a férfi szerzetesekét. Emellett a nők általában alárendelt szerepekre és feladatokra kényszerülnek”.
A 2012-es adatokból kitűnik, hogy a katolikus szerzetesnők 702.529-en vannak a világon, míg a férfi szerzetesek száma (a papok nélkül) csupán 55.314. Ez azt jelenti, hogy 14 Istennek szentelt személyből 13 nő. Világszinten nézve a férfiak a katolikus szerzetesi közösségek mindössze 7 százalékát teszik ki. Az arányok megváltoznak, ha a férfi szerzetesekhez hozzáadjuk a püspököket és a papokat is. Ebben az esetben a nők súlya másként esik latba, de így is az Istennek szentelt személyek hatvan százalékát alkotják.
Giulia Galeotti írásában bemutatja a nők – szerzetesek és világiak – szerepét az egyház történetében, illetve azt, hogy korunk pápái hogyan válaszoltak a nők nagyobb egyházi jelenlétét követelő igényekre. Arról van szó, hogy a nők történelmi szerepe nem merült feledésbe, hanem eltorzult. Nem memóriaprobléma, hanem távlati kérdés ez: férfi szemmel nézve, teljesen elferdítve jutott el hozzánk a nők múltbeli szerepe, akik naggyá tették az egyházat.
Ebbe a társadalmi-kulturális szövegkörnyezetbe kell elhelyezni Ferenc pápa szemléletét, aki fontos dolgokat mondott a kérdésről. Mint ahogy beszédeiben többször hangusúlyozta: kész nagyobb teret adni a nőknek. Újszerűen őszintén és bátran beszél arról, hogy ma a nők alárendelt helyzetben vannak az egyházban, és tekintélyesebb jelenlétük igazolását sürgeti. Vallja: Nem elég, ha pusztán egy ember – legyen bár maga a pápa is – nyit a nők felé, hanem el kell ismerni jelentőségüket az egyház életében. Szükség van tehát a változásra, amelynek mélyrehatónak és átgondoltnak kell lennie.
