Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. (1 Kor 1,3)

Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak minket. Legtöbbünk már megtapasztalta a kirekesztettséget, és azt a lelki fájdalmat, ami az elutasítottságból fakad. Nagyon tud fájni! Azonban, tudunk ellene tenni.

Évekkel ezelőtt olyan szituációba kerültem, ami visszahozta az elutasítottság miatt érzett fájdalmat, amiben még azelőtt éltem, hogy megtanultam volna Istenre hagyni, hogy meggyógyítsa a szívemet. Találkoztam egy illetővel, aki gyermekkoromban bántalmazott, és ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, engem hibáztatott olyasvalamiért, amit el sem követtem. Legszívesebben egy sarokba bújva nyalogattam volna a sebeimet, magamat sajnálva, annyira fájt a szívem.

De tudtam, hogy hagynom kell, hogy Isten szeressen, vigasztaljon és Szent Szelleme által gyógyítson. Kértem, hogy gyógyítsa meg sebzett érzelmeimet, és segítsen úgy kezelni a helyzetet, ahogy Jézus kezelné. Miközben Rá figyeltem, úgy éreztem, mintha gyógyító balzsammal kennék be a sebeimet.

Talán ismerősen hangzik a helyzet számodra. Tudod, mit jelent, ha bántanak, visszautasítanak, csalódást okoznak, vagy fájdalmas érzéseket keltenek benned. Nagyon nehéz a saját vigasztalónknak lenni. Éppen ezért a legjobb dolog, amit tehetünk az, hogy Istenhez fordulunk vigaszért. Ez az igeversünk is azt mondja, hogy Isten minden vigasztalás és bátorítás forrása. Menj Hozzá, és hagyd, hogy gyógyító kegyelme biztosítson számodra mindent, amire szükséged van.

Joyce Meyer