Dedicatio Beatae Mariae Virgines ad nives, a római Santa Maria Maggiore- bazilika dedikációs ünnepnapja, búcsúja.

 

A templomot III. Sixtus pápa építtette az Istenanya tiszteletére, az efezusi zsinat (431) után. A XIV. században elterjedt legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya jelölte ki: a legforróbb nyári napok egyikén, augusztus 5-én havat hullatott az Esquilinus domb tetejére, erre a helyre épült fel a bazilika.

V. századi mozaik, Santa Maria Maggiore-bazilika

A Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképét az ősi róma hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. A VI. század végén, egy pestisjárvány idején Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. A processzióban a pápa is részt vett. A hagyomány szerint, amikor a körmenet Hadrianus császár síremlékéhez ért, angyali ének csendült fel: Regina caeli, laetare, alleluia! Mennynek királyné asszonya, örülj szép szűz, alleluja! (Innen ered tehát a húsvéti antifóna.) Egy angyalt is láttak a körmenet résztvevői, aki pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek az emlékére utal az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

A kegykép tisztelete az V. század második felétől, az efezusi zsinatot követően bontakozott ki. A zsinat Mária istenanyai méltóságát, valamint a nyugati és a keleti kereszténységnek a Mária tiszteletében meglévő egységét hangsúlyozta.

Az ellenreformáció időszakában a barokk egyházban a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett Mária-kultusza szívesen nyúlt vissza az ősi forráshoz, a lukácsi szimbólumhoz.

A kegykép töröktől védő és oltalmazó jelentéssel is gazdagodott, Savoyai Jenő győzelmének köszönhetően: a péterváradi csatában 1716. augusztus 5-én aratott döntő fontosságú győzelmet a török felett.

Hajnal Piroska (MKL nyomán)

Bazilika

A kegykép (Salus Populi Romani)

Szentatya a kegyképnél