Isten mindent tud, mégis meghagyja a szabadságunkat. De hogyan tud Isten hatni ránk és ugyanakkor szabadon hagyni minket?

Többféle hatás lehetséges. Amikor elfordítod a kulcsot a zárban, akkor egy anyag gyakorol hatást egy másik anyagra, s az eredmény az, hogy kinyílik az ajtó.

Van másféle hatás is. Tavasszal elültetsz egy magot a kertben. A napfény, a nedvesség, a levegő, a földben található vegyületek együttesen hatni kezdenek a magra. Nyilvánvaló, hogy itt nem ugyanaz történik, mint amikor egy fémdarab megfordul a zárban. A magban hatalmas növekedési képesség rejlik, és ami leginkább növekedésre serkenti, láthatatlan: a napsugár.

További példa: az apa beszélget a fiával, és próbálja rávenni, hogy például legyen orvos. A fiúra egy láthatatlan igazság hat, valamint az apa és a fiú egymás iránti nagy szeretete. A szeretet szabad cselekvésre indítja a fiút. A fiú nem köteles pontosan azt tenni, amit az apja akar. Szabadon teheti az ellenkezőjét is. Ám az igazság és a szeretet hatására meglátja, hogy apja az ő emberi kiteljesedésén munkálkodik. Később talán azt mondja majd: „Mindent annak a beszélgetésnek köszönhetek apámmal. Akkor kezdtem igazán megismerni önmagamat.”

Ilyen titokzatosan munkálkodik Isten a lelkeden. Nem úgy, mint kulcs a zárban; kevésbé észrevehetően, mint amikor az apa beszélget a fiával. Ám ugyanazokkal a titokzatos szavakkal: te és én. Isten maga a szeretet. A Szeretet arra indít, hogy azzá légy, akinek megálmodott: szabad emberré, a szó legnemesebb értelmében. Minél inkább Isten szeretete vezérel, annál inkább válsz valóban önmagaddá. Mégpedig úgy, hogy közben egyetlen pillanatra sem veszíted el a szabadságodat.

forrás