Idén nyáron rendhagyó tábor volt. Minden plébániai közösség egy táborba ment. Nyugati pályaudvaron mindegyikünk plébániai logóval ellátott pólóban érkezett, hogy megismerjük egymást és ne veszítsünk el senkit a nagy tömegben.

A vonat Zebegényig vitt minket, ahol a Kós Károly szecessziós templomában gyönyörködhettünk, és egyik társunk, Ajtony tartott magas szintű műv.töri előadást. Kis névtanulós játék után felmásztunk a hegyestetői kilátóba. Ha csöpörgős esőben is, de rácsodálkozhattunk a magasból a kanyargó Dunára. Miután kigyönyörködtük magunkat, az ég csatornái kinyíltak. Szakadó esőben küzdöttük le magunkat a hegyről kisebb-nagyobb potyogásokkal. Sáros ruha-sáros cipő verseny győztesét nehéz lett volna megállapítani, mert mindannyian joggal pályázhattunk erre a címre. A táborhelyen szerencsére nem csak meleg fürdő, meleg étel várt minket, hanem mosógép is. Mosógép egészen jól Fényképbírta, hogy több mint 50 embert mosott ki tetőtől talpig. Így a sáros ruháink nem kerültek be a tiszta ruhák közé a táskánkba (pedig a fiúk ilyet szívesen adtak  volna elő !!)

A sok-sok gyereket csapatokra osztották, akiknek szent Ágoston, szent Bernát, szent Ferenc  és szent Péter lett a védőszentjük. Megismerkedtünk életükkel, hiszen ők példaképeink, hogyan lehetünk szentek. Sőt még zászlókat is kellett készítenünk, ahol rájuk jellemző legfontosabbakat kellett megjelenítenünk, és a többi csapat nemcsak  lepontozta, hanem ki is egészítette, ami fontos kimaradt.

FényképFényképFényképFénykép

Második nap sárdagasztós lábunkat pihentetve kezünket dolgoztattuk. Hajókészítéssel, csomóbogozással, keresztszemes hímzéssel, vasalhatós gyöngy kirakással, karkötőkészítéssel tettek próbára minket vezetőink. Finom ebéd után a fiúk felesleges energiájukat a focipályán vezették le, a lányok szurkolással fárasztották hangszálaikat. A lemenő nap fényénél (nagy szigor mellett!) a Duna sekélyes vizében kipróbálhattuk saját készítésű hajóinkat.Fénykép

Másnap már nem csupán a Duna part szélén rohangáltunk, hanem kompról nézhettük hömpölygő folyót. Visegrádon a déli rekkenő hőségben felmásztunk a Salamon toronyhoz, majd a Fellegvárhoz. Újabb kilátóból, most a Duna másik oldaláról tekinthettünk le országunk legnagyobb folyójára, és a csodálatos hegyekre. De a legnagyobb élmény ezután várt ránk! Boboztunk!!! Ráadásul sokat!!!

A bobozás és a hegyről lerohanás (a vonat nem vár!!) élmények sorát esti tábortűznél hatalmas énekléssel csatakiáltásokkal folytattuk . A tábortűz fényénél még csapatunk névadójának életéből is kellett előadnunk egy-egy részletet különböző stílusban. Ezt a többi csapat nagy nevetésekkel értékelte.Fénykép

Pénteken már kissé fáradtabban keltünk, még Panka vezette reggeli torna is nehezen segített. De az akadályverseny izgalmai hamar felébresztettek minket. Gyors ebédet pakolás követte, mert a kisebbek elindultak Kata nénivel haza, mi pedig vártuk a “nagy öregeket”. Ők már dolgoznak, de még mindig összetart a közösségük és legtöbbjük nekünk vezetőnk.Fénykép

Szombat délelőtt ismerkedős játékokat játszottunk, majd a nyári hőséget vízi csatával hűsítettük. Vízi pisztoly segített ebben nekünk, de vízzel telt lufik is nagy számban durrantak el rajtunk. Délután kenuzás, majd sülysápi fiatalokkal dicsértük együtt Istent. Este régi fotók nézegetésében próbálták ki a korábban születettek, hogy felismerjük-e őket a régi tábori képeken.Fénykép

Vasárnapi szentmise után ebéd, majd a búcsúzkodás.

 

Jó volt egymást megismerni, együtt lenni!! Köszönjük a közösségvezetőinknek, hogy szerveztek közös tábort!

 

egy táborozó

Az összes tábori fotó erre a linkre kattintva megtekinthetők