Jézus már tudja a kegyelem árát. Ő már tudja, mibe kerül a megbocsátás. De akkor is felajánlja.

Megmentő kegyelem

„Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.” (Róm 5,8)

Isten nem mondja, amikor ránéz életünk romjaira: „Majd meghalok érted, ha megérdemled.” Nem, bűneink és lázadásunk ellenére, Ő mégis úgy dönt, hogy örökbe fogad minket.

Jézus meghalt értünk, hogy megmentsen

Kisfiúként olvastam egy orosz tanmesét egy mesterről és a szolgájáról, akik együtt utaztak. Sok részletet már elfelejtettem, de a történet végére határozottan emlékszem. Mielőtt a két ember elérte volna úti célját, óriási hóviharba keveredtek. Nem tudtak tájékozódni, és így nem érték el a várost az éj beállta előtt. Másnap reggel aggódó barátok csapata kereste a két utazót. Végül megtalálták a mestert halálra fagyva. Amikor felemelték, meglátták a szolgát. Ki volt hűlve, de életben volt. Túlélte, és elmesélte, hogy a mester önszántából feküdt rá, hogy megmentse őt a biztos fagyhaláltól.

Évekig eszembe sem jutott ez a történet. De amikor arról olvastam, mit tett értünk Jézus, a történet egyszerre csak megelevenedett. Jézus a Mester, aki meghalt éltünk.

„De Krisztus Jézus éppen azért könyörült meg rajtam, a legnagyobb bűnösön, hogy így mutassa meg mindenkinek, milyen határtalan nagy a türelme.” (1 Tim 1,16)

Megváltónk letérdel és ránéz életünk legsötétebb cselekedeteire. Azonban, ahelyett, hogy szörnyülködve visszahőkölne, szeretetteljesen így szól: „Meg tudom tisztítani, ha akarod.” És kegyelmének medencéjéből merít a kezével és lemossa a bűneinket.

A hitünk nem teszi nagyobbá Isten szeretetét irántunk, mint ahogyan a butaságaink sem teszik kisebbé. A kereszt nehéz volt, a vér valódi, és az ár hihetetlenül magas. Minket csődbe döntött volna, így kifizette helyettünk.

Nevezd egyszerűnek! Nevezd ajándéknak! De ne nevezd könnyűnek!

Nevezd annak, ami valójában! Nevezd kegyelemnek!

 

Max Lucado