Voltál már úgy, hogy valami hatalmas változás előtt álltál és ezt egyszerre érezted izgalmasnak, de ugyanakkor ijesztőnek is? Amikor tudtad, hogy valami nagyszerű dolog előtt állsz, új élmények várnak rád, mégis érezted a gombócot a gyomrodban és a szorongással járó hányingert?

 

Talán te is éreztél már úgy, hogy éveken át küzdöttél valamiért, csalódásokon és nehézségeken keresztül, de amikor hirtelen megnyílt előtted a lehetőség, teljesült a vágyad és értelmet nyertek a küzdelmeid, mégsem a boldogság és a hála volt az első, amit éreztél, hanem a félelem. Hiszen amíg valami távolinak vagy talán lehetetlennek tűnik, addig nem is olyan ijesztő. Viszont amikor kinyílnak a kapuk, könnyen jöhet az elbizonytalanodás, hogy „vajon tényleg ez az utam”?

Bár önmagunk számára is nehezen tudjuk beismerni, de sokszor érezzük azt, hogy félünk a változásoktól, félünk nyitni az új dolgok, új emberek felé. Bevallom őszintén, én is olyan vagyok, hogy mindig is nehezen viseltem a változásokat és valahogy nehezemre esett kilépni a komfortzónámból. De ez akár többünkkel is megeshet, és valójában nincs benne semmi szégyellnivaló, hiszen emberek vagyunk mindannyian, gyengék vagyunk és nem látjuk tisztán előre mindazt, amit Isten eltervezett számunkra. Csupán foszlányokat érzékelünk belőle és megijedünk a bizonytalanságoktól, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben és könnyebbnek tűnik az eddig megszokott élet, mint az ismeretlen. Vagy legalábbis, kényelmesebbnek. Sőt, az is megeshet, hogy a hitünkben is elbizonytalanodunk, mert ilyenkor valahogy nehezebben megy az Istenre való hagyatkozás.

Jézus is hosszasan készült fel a küldetésére, neki is időre volt szüksége: a Mennyei Atyával töltött időre. Isten nem várja el tőlünk, hogy egyik pillanatról a másikra könnyen elfogadjuk a kezéből azokat a lehetőségeket, amelyeket felkínál számunkra. Isten minket is hosszasan készít fel életünk nagy küldetésére, a hivatásunkra. Ez egy hosszú út és az egész életünk sem elegendő ahhoz, hogy a maximumot kihozzuk belőle. Lesznek buktatók, lesznek mellékutak, lesz olyan, hogy elakadunk és nem tudjuk hogyan tovább. De a jó hír az, hogy maga a Jóisten kísér végig ezen az úton:

 „Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy…” – (Ter 28,15)

Isten egy nagyszerű tervet alkotott az életedről, mindannyiunk életéről. A döntés már csak rajtad áll, hogy elfogadod-e a kezéből, megragadod-e a lehetőségeket, vagy utat engedsz a félelmeidnek és hagyod, hogy legyőzzenek. Igen, tényleg nehéz dolog kilépni a komfortzónádból, de ha végig gondolod magadban, hogy mindvégig fogja a kezed és terelget ezen az úton, akkor már nem is tűnik olyan vészesnek:

„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” – (2Kor 12,9)

Ha el is bizonytalanodsz, gondold végig, hogy milyen jeleket kaptál Istentől: esetleg barátokon, családtagokon, keresztszülőkön, lelkivezetőn, közösségi tagokon keresztül vagy egyenesen a Jóistentől belső hang vagy egy erős megérzés formájában. Ha már sikerült elindulnod ezen az úton, és csak éppen megakadtál valahol, akkor azt is gondold végig, hogy egészen idáig mennyi mindenen átsegített Isten, ami elvezetett idáig! Ha kell, írj listát magadnak ezekről a megerősítésekről, hogy mindig emlékezni tudj rájuk, amikor elbizonytalanodsz!

Jézus sosem mondta, hogy zökkenőmentes lesz az életed. Lesznek nehézségek, bárhová is mész, de sosem engedi, hogy nagyobb terhet kapj annál, mint amekkorát elbírsz. Lehet, hogy foggal-körömmel kell küzdened, de ha Belőle meríted az erőt hozzá, akkor minden lehetségessé válik számodra!

Az igazi szabadság abban áll, hogy merd őszintén, szívből kimondani az IGENt Istennek. Onnantól kezdve nem kell félned, hogy rossz úton jársz! Viszont, ha hagyod, hogy a félelmeid visszatartsanak, akkor talán olyan lehetőségeket szalasztasz el, amelyeket később megbánnál!

Engedd, hogy Isten eltiporja a félelmeidet!

Nagy Barbara