A megdicsőült Egyház (Ecclesia triumphans) ünnepe, latin elnevezése festum Omnium Sanctorum. Az Egyház ezen a napon ünnepli a kanonizált szenteket és mindazokat a megdicsőült lelkeket, akiket a kalendárium név szerint nem említhet meg, éppen megszámlálhatatlan sokaságuk miatt. Ők azok az ismeretlen szentek, akik a hétköznapokban megélték a keresztségben kapott életszentséget, amely egyes szenteknél a hitért folytatott küzdelmet, a Krisztusért vállalt (sok esetben tömeges és névtelen) vértanúságot vagy éppen a mindennapok keresztjének türelmes hordozását jelenti. De ide tartoznak mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba, ahol örvendező szívvel hódolnak Mindenszentek Királynője, Szűz Mária trónusánál.

Én, János… ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott, a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal. Hangos szóval kiáltották: “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! (Jelenések könyve 9,7-10).

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a Mindenszentek ünnepe és a rá következő halottak napja az Egyház saját ünnepe, a pogány ünnepektől teljesen függetlenül alakult ki, jóllehet azok egyes rítusai a két naphoz kapcsolódó hagyomány egyes elemeiben fellelhetők. A szentek, és különösképpen a mártírok ünneplése már az egyház első századaiban ismert volt. A hitükért mártíromságot szenvedettekről való megemlékezés igénye Diocletianus császár (Kr. u. 284-305) uralkodásának véres keresztényüldözései után jelent meg. A keleti egyházban több dátum is kapcsolódik az ünnephez (május 13, húsvét utáni első péntek, pünkösd utáni első vasárnap). Két keleti egyházatya, a szír Szent Efrém (Kr. u. IV. sz.) és Szent Johannész Chrysostom (Aranyszájú Szent János, Kr. u. V. sz. eleje) említést tesz erről a napról. A nyugati egyházban a pünkösd utáni első vasárnapon emlékeztek meg a szentekről.

A nyugati egyházban az ünnep dokumentálható kezdete egy templomszenteléshez kapcsolódik. Phokasz császár Kr. u. 609-ben átadta Szent IV. Bonifác pápának a római Pantheon épületét. A pogány Róma egyetlen épségben maradt templomát eredetileg Mars és Vénusz tiszteletére építtette Augustus császár veje, Kr. e. 27-ben. Fontos egybeesés, hogy Nagy Heródes király ebben az évben kezdte meg Jeruzsálemben az új Templom építését, és ebben az évben született Isten legszebb Temploma, Szűz Mária. A pápa 609. május 13-án, a Szűzanya, Mindenszentek Királynője, és az összes vértanúk tiszteletére szentelte a Pantheont. Egy nappal korábban 18 feldíszített kocsi hozta ide a katakombákból a vértanúk ereklyéit, és elhelyezték azokat a felszentelendő Vértanúkról elnevezett Mária-templomban.

Másfél évszázaddal később III. Gergely pápa (731-741) az eredeti Szent Péter Bazilikában egy oratóriumot szentelt fel a szentek tiszteletére, november 1-én. Szent Béda (megh. 735) feljegyezte, hogy Angliában november 1-én van a szentek ünnepe, és a források hasonló ünnepről számolnak be Salzburg városában is. III. Gergely pápa uralkodása alatt (731-741) kapta az ünnep “a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” elnevezést. Egyházi források tanúsága szerint, az ünnepet IV. Gergely pápa (827-844) helyezte át május 13-ról november 1-re. A pápa kérésére Jámbor Lajos császár (778-840) elrendelte, hogy Mindenszentek ünnepnapja a Szent Római Birodalomban november 1. legyen.

 

Mindenszentek estéje már halottak napjának vigíliája, ismertebb nevén halottak estéje. A tisztítótűzben szenvedő lelkek számára Mindenszentek napján, 12 órától nyerhető teljes búcsú. A búcsú feltétele: szentáldozás (ha szükséges, szentgyónás is), a Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség elmondása a pápa szándékára.

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

 

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

 

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Hajnal Piroska

(Forrás: itt, Katolikus Lexikon, Szentek élete)

kép1 (Hubert és Jan van Eyck: A genti oltárkép)

kép2 (Hubert és Jan van Eyck: A Bárány imádása)

kép3 (Pantheon, Róma)

kép4