2014. április 10-én, 11-én, és 12-én a 18h-ás mise keretében lelkigyakorlatos beszédet mond dr.Füzes Ádám, a Szent Család Plébánia  plébánosa.

Előtte ½ 6-tól gyóntat.  

 

Részletek a Magyar Kurírban megjelent cikkből:

Miért ment papnak?

12 éves koromban kezdtem ministrálni, és annyira belejöttem, hogy amikor kérdezték az iskolában, osztályfőnöki órán, hogy ki mi lesz, akkor én mondtam, hogy pap. A piaristákhoz jártam gimnáziumba, ott nem nagyon kérdeztek erről semmit sem, de az a nevelés, amit adtak, hozzájárult ahhoz, hogy meg tudtam erősödni ebben. Kántorkodtam is, és a kántorképzőn megerősödött a hivatásom, ekkor jöttem rá, hogy igazából nem kántor szeretnék lenni, hanem a templom másik végében, az oltárnál szeretnék szolgálni. A tanári hivatást is a magaménak éreztem egyébként, ahogy aztán sokáig tanítottam is papként. A kántorképzőben 1997-től 2004-ig tanítottam liturgikát és hittant, 2003-tól 2008-ig pedig a hittudományi karon, ugyancsak liturgikát. A liturgikára még az egyetemen specializálódtam, aztán amikor 1998-ban kiküldtek Rómába, eleve a Liturgikus Intézetbe küldtek, ahonnan licenciátussal jöttem haza.

Mivel foglalkozik még a plébánosságon kívül?

A tanítást abbahagytam, jelenleg egy papi szövetkezet, az Ecclesia működtetésében veszek részt, ami egy papi fogyasztási és beszerzési szövetkezet. Ezt 1951-ben hozták létre, amikor megszüntették a maszek kegytárgykereskedőket. Ez a szövetkezeti eszme, ami megpróbálja kiiktatni a köztes kereskedőket, sokat változott az előző évtizedekben, sokáig monopóliumban volt, ami nem tesz jót sem a piacnak, sem a monopolhelyzetben lévőnek, aki elkényelmesedik. Egyébként néha elmegyek úszni, szeretek kirándulni, kerékpárra pattanni. Ha van egy kis időm, próbálom ápolni az emberi kapcsolataimat. A papságban ugyanis az is nagyon gyilkos dolog, hogy olyan idősávban dolgozunk, amikor mindenki másnak szabadideje van, így a saját barátainkra, rokonainkra, családtagjainkra nem jut idő. Hétköznap éppen koradélutántól késő estig vagyunk foglaltak, ahogy a vasárnap is teljesen, ráadásul az összes zarándoklat, továbbképzés szombaton van. Egy hétköznapi délelőtt pedig nem sok mindent lehet tenni a kapcsolatainkért.

Miből töltekezik?

Sokféle dolgot csinálok, nem unatkozom. Ezek kiegészítik egymást, és az egyikhez a másikból is erőt tudok meríteni. Az idősek és a gyerekek látogatása nagyon hálás tud lenni, ők kifejezik, hogy örülnek nekem, sokat jelent nekik a látogatásom. Fontosnak tartom a liturgiát is. Ha szeretjük végezni a liturgiát, akkor nagyon sokat lehet belőle töltődni.

Érdekes lenne, ha egy pap nem szeretné a liturgiát végezni.

Mégis előfordul. Vannak helyek, ahol nehezen érzi magát otthon pap, és vannak kellemes, beimádkozott helyek. Van, ahol csak arra tud figyelni, hogy hideg van, rosszak a fények, ne vigye le a szél a fejét, esetleg nincs meg a harmónia a közösséggel. Egy hívő, főleg Budapesten, ha nem érzi jól magát egy misén, keres egy másik templomot, hacsaknem nagyon kötődik az adott paphoz. Egy pap nem teheti meg ugyanezt. Visszatérve az előző kérdésre: az imádság is fontos  a feltöltődés szempontjából, és ahogy telik az idő, egyre jobban felértékelődik a saját családom, a testvérem és a gyermekei. Idén pedig elkezdtem a SOTE-n a mentálhigiénés képzést, ami úgyszintén töltődést jelent. A saját belső dolgaimmal és másokkal is szakértő módon tudok így foglalkozni, és ez sokat ad.

 

Szent Család Plébánia

Magyar Kurír

kép