A Nyugati Egyház egyik legismertebb szentje a III. században élt Rómában, gazdag patrícius család leányaként. Titokban megkeresztelkedett és szüzességi fogadalmat tett. Szülei, a kor szokásai szerint férjhez kívánták adni a vagyonos Valerianus-hoz. Cecília engedelmeskedett szülei akaratának, ám az esküvő estéjén őszintén elmondta férjének, hogy szüzességi fogadalmat tett és szüzességét egy angyal őrzi. Valerianus látni akarta az angyalt, mire azt a választ kapta, hogy láthatja, ha megkeresztelkedik. Valerianus I. Orbán pápa tanítványa lett, megkeresztelkedett és ekkor valóban meglátta az angyalt. Fivérét, Tiburtiust is elvitte I. Orbán pápához, és ő szintén megkeresztelkedett. A két testvér, a pápa kérésére, elvállalta a vértanúk holttestének eltemetését. A város prefektusának, Almachius-nak tudomására jutott mindez, elfogatta a fivéreket és mindkettőt kivégezték. A kivégzést végrehajtó tiszt, halálukat látva, maga is megtért, és ezért a prefektus őt is kivégeztette. I. Orbán pápa temette el mindhármukat.

Almachius római prefektus ekkor Cecíliát vádolta be, s amikor a lány kitartott hite mellett, sőt védekezése során oly bátran beszélt, hogy a tárgyaláson többen is megtértek, mégis halálra ítélték. Saját házának fürdőjébe zárták, hogy a gőzben megfulladjon, de a forró gőz három napon át sem ártott neki. Hóhért küldtek hát házába, aki háromszor sújtott le Cecília nyakára, de ő mégis még három napig életben maradt és másokat buzdított a megtérésre. Halála előtt vagyonát szétosztotta a szegények között. I. Orbán pápát megkérte, hogy házát alakítsa át templommá. A III. századi lakóház fölé a VI. században épült először templom, melyet I. Paszkál pápa a IX. században átépíttetett és az oltár alatti szarkofágba helyezte Cecília maradványait. 1599-ben felnyitották sírját, és láthatóvá vált romlatlan teste. A jelenlévők elbeszélése alapján alkotta meg Stefano Maderno Cecília szobrát, amely a bazilikában látható.

 

Zsolozsmájának 1. antifonája így kezdődik: Cantantibus organis, Caecilia soli Domino decantabat dicens – „hangszerek zenéje közben Cecília egyedül Istennek énekelt”. A Cantantibus organis szavak alapján lett a szent zene és a zenészek védőszentje.

 

A barokk templomok orgonakarzatainak mennyezetképein gyakorta látható, amint Cecília orgonán játszik és énekel, vagy más hangszeren muzsikál, vagy a szentek körében angyali koncertet hallgat.

Hajnal Piroska

kép1

kép2 (J. W. Waterhouse: Szent Cecília angyalokkal)

kép3

kép4 (Peeter Sion: Szent Cecília)