1. Íme, a Szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el. (Iz 7,10–14)

Immánu El, vagy ismerősebben Emmánuel jelentése: velünk az Isten. Ez lesz a neve a Dávid családjából származó Messiásnak. A prófétai látomás szerint az isteni ígéret egy reménytelen, kilátástalan, gyilkosságokkal tűzdelt, sötét történelmi korban hangzik el, amikor Ácház júdeai király a fegyveres szövetségesek erejében bízva akarja megtartani politikai hatalmát. Ácház elutasítja az isteni jelet, amely a próféta szaván keresztül érkezik, holott a királyt az Úr és népe szolgálatára kenték fel. A prófétai jövendölés annyira talányos és sokatmondó, hogy még azok is a Messiásra vonatkoztatták, akik akkor a közvetlen trónörökösre, Ezekiásra gondoltak. De az Emmánuel végső értelmét Krisztus születésekor, most karácsonykor értjük meg. Velünk az Isten. Isten földre születését, emberré testesülésének titkát ünnepeljük. A Boldogságos Szűzanya a Szűz, aki Fiút fogan a Szentlélektől, és Földre szüli Isten fiát. Micsoda mélységes titok. Az I. világháborúban a porosz bakák derékövét Velünk az Isten feliratú csat díszítette. Isten addig is velünk volt, a világ „őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” – de csodálatos és hallatlan kalandot vállalt, amikor karácsony éjjelén emberként közénk született. Úgy várjuk a születés ünnepét, hogy közben tudjuk, érezzük: velünk az Isten.

2. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség lelke szerint a halálból való feltámadásával Isten Fiának bizonyult.
(Róm 1,1–7)

Enélkül a hitigazság nélkül a karácsony giccs. Alkalom arra, hogy a télapó-tanfolyamok szervezői és a kereskedők megszedjék magukat, hogy aztán pár nap múlva az ajándéknak szánt sok felesleges holmit eldobjuk, a gyökértelenné vált karácsonyfát jobb esetben elégessük.
A közénk megszületett betlehemi istengyermek, a második isteni személy, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, aki halálával és feltámadásával legyőzte a halált és örök életet szerzett nekünk. Bölcső és koporsó, a szabadító Isten, aki a szenvedésben is velem van. Az Emmánuel születésének ünnepe ez. Ahogy Kiss Ulrich jezsuita fogalmaz: „Nem fordítási hiba, hogy Velünk az Isten és Isten a szabadító, egy és ugyanaz a név, egy és ugyanaz a személy. Meg kell szabadulnunk a bűntől, hogy láthassuk Istent. És látnunk kell Istent a szenvedő emberben, hogy felismerjük, benne van velünk az Isten.” Adventben erre is készülünk.

3. Jézus születésének története Máté szerint. (Mt 1,18–24)

Máriában szentséggé lesz az anyaság és a szüzesség. És emiatt nem szorul háttérbe karrierje, emancipációja, önmegvalósító női kiteljesedése. Mint ahogy József a csendes, biztonságot adó, imádságos hátteret biztosító családfő. Mert igaz ember. Az ő igaz voltát Isten garantálja. Nem az számít igaznak, akinek nincs bűnügyi priusza, akit mások annak tartanak, aki nem károsította meg az államot, és még csak az sem, aki amúgy törvénytisztelő, fair play életet él. Ennél több kell ahhoz, hogy igaz ember legyen valaki. Isten előtt áttetszőnek lenni, ráhagyatkozni, és belőle élni, a családdal együtt. Az ilyen apának van tekintélye gyermekei előtt, az ilyen férj nem kihasználja feleségét, és az ilyen férfira bátran támaszkodhat a tágabb közösség is: szolidaritásban, közös munkában, együttgondolkodásban társra lelnek benne. Jézus neve maga is üdvösség, hiszen ő szabadított meg bűneinktől, hiszen ő maga Isten. A jászolban pihegő törékeny kisded a világ Megváltója, akire a nemzetek vártak. Én várom-e? Várok-e rá? Mitől karácsony ez az ünnep, ha nem miatta?

forrás

Az adventi lelkigyakorlatot Vaslabán Csaba atya 2019. december 19-én, csütörtök és 21-én, szombat este 18, illetve  22-én, vasárnap reggel 8 órakor tartja. A karácsonyi szentgyónás elvégzésére alkalmat ad az atya fél órával a szentmisék előtt.

 

VASLABÁN CSABA ANTAL

 

vastabancsaba.jpg

Született: Gyergyószentmiklós, 1972. febr. 12.
Pappá szentelték: Siófok, 1996. jún. 15.
Káplán: Siófok 1996-1997;
Plébániai kormányzó: Mernye 1997-1999;
Plébános: Mernye 1999-2000;
Svájcban tanul: 2000-2002;
Plébános: Balatonkeresztúr 2002. aug. 1.-

Szentelési jelmondata: “Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” (Mt 14, 28a)

 

forrás

kép

Első szentmiséje Balatonszentgyörgyön

 

1. Örüljön a puszta… és örömében ujjongva daloljon! (Iz 35,1–6)

Az advent örömteli várakozás. A nagyböjttől is ez különbözteti meg. A rózsaszín vasárnap harmadik gyertyájának fényénél nemcsak óvatos örömre szólít fel, hanem a próféta szavával már bátran láttatni meri a közelgő messiási idő megvalósulását. Izajás a szabadulás örömét, győzelmét és vigasztalását vetíti elénk, mert az Úr nem hagyja magára népét. A szenvedéssel, szegénységgel, hitványsággal teli világba az egyháznak ma is bele kell kiáltania az örömhírt: Isten megszabadít, megváltottak vagyunk! A jó erősebb a rossznál, a fény erősebb az árnyéknál!

2. Legyetek türelemmel… az Úr eljöveteléig! (Jk 5,7–10)

Szent Jakab apostol türelemre inti olvasóit. Az Úr eljövetelére való várakozás állandó ébrenlétet, készenlétet, örömteli készülődést jelent. Nincs helye a toporzékoló türelmetlenségnek, az elégedetlen okoskodásnak. A messiási idő megvalósulása rajtunk is múlik. Adventünk tevékeny készülődés, örömteli buzgó szorgoskodás, de úgy, hogy figyelünk az apró részletekre. Nem összecsapjuk dolgainkat, hanem hagyjuk, hogy a maguk természetes rendje szerint történjenek, és közben tapintattal elősegítjük, hogy beérjenek testi-lelki munkánk gyümölcsei. A gyermeknek is kilenc hónap kell anyja méhében, a szántóvető ember is mindent megtesz, hogy előkészítse a talajt, irtsa a gyomot, de az áldás Istené, és türelemmel kivárja, amíg a kalász szárba szökken, megérik és kész az aratásra. Az Úrjövet számunkra nemcsak karácsony, de akár halálunk órája is. Erre felkészülni, készen állni egész életprogram.

3. Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–11)

Keresztelő Jánoson a börtön mélyéről, közelgő halála tudatában lesz úrrá a kétely: valóban az általa megkeresztelt Jézus a Messiás? Jézus válasza pedig a prófétai ígéretek beteljesedésére irányítja a figyelmet. Nem szűnt ugyan meg a szenvedés, de Krisztus által a bitófából a feltámadás és megdicsőülés fája lett. Jézus „lelkigondozói” figyelmessége innen is látszik: nézz körül, már észreveheted Isten irgalmas tetteinek gyümölcseit… Türelmetlen korunkban ez a szent időszak is óva int, ne szaladjunk rögtön más istenek után, ha az Úr nem váltja be azonnal ígéreteit, ha imáinkat nem abban a percben hallgatja meg. Ne keressük máris máshol életrendezésünk receptjeit. Más megváltók, keleti-nyugati eszmeáramlatok, vallásos ízű szellemi koktélok után nyúlva – amelyek azonnali, instant üdvösséget biztosítanak, emelik az adrenalin szintet, és elkábítanak boldogság-igézetükkel, félő, hogy teljesen összezavarodunk, a lelki környezetszennyezés áldozataivá válunk. Ha igazán várjuk az Üdvözítőt, meg is érkezik. Az esztelen rohanás helyett több csendes odafigyelés, tapintatos várakozás szükséges, hogy észrevegyük „az Úr érkezését”. Töltsön el minket örömmel, hogy ő maga is elindult felénk. Reményünk már megvalósulóban, hiszen ő nem akar megvárakoztatni, szüntelen kopogtat lelkünk ajtaján. Legfeljebb mi ne késsünk le a vele való találkáról.

A türelmes várakozás már önmagában képes átalakítani gondolkodásunkat, értékrendünket. Belső béke és öröm tölt el, és szemmel látható közösséggé tesz. Észrevesszük a mellettünk élő nincstelent, szegényt, hajléktalant, egy családtag arcában újra felismerjük Krisztus tekintetét, szerethető lesz a szomszéd, imát mondhatunk a politikusért, akit megválasztottunk, de időközben csalódtunk benne. Adventben Isten kicsalogatja belőlünk a jót, hogy elsimuljanak a ráncok, és értelmet kapjon minden, ami addig nyűg, szenvedés volt. Isten Krisztusban nem erőszakkal, törve-zúzva tesz igazságot az ember világában, hanem a szeretet szelídségével, tapintatával, a megélt hit meggyőző, átütő erejével. Örvendezzünk, fakasszuk fel másokban is a megváltottság örömét!

forrás

 1. Az Úr lelke nyugszik rajtam (Iz 11,1–10)

Izajás látomásában felsejlik a messiási korszak, amelyben Isten Szentlelke mindent átjár. Isten ígéreteinek megvalósulása annyira új fordulatot vesz, hogy ez még Ábrahám népének vágyait is felülmúlja. Jézus Krisztus megváltásával ugyanis az ószövetségi várakozások nemcsak pusztán megvalósultak, hanem az emberiség történelmében teljesen új fordulópont állt be. Jézus Krisztusban visszaállt a teremtés eredeti rendje. Elkezdődött a beteljesedés időszaka, amely egészen Krisztus második eljöveteléig tart. Erről kell tanúságot tennie az egyháznak, amely most már nemcsak a választott népet, hanem minden jóakaratú embert magában foglal. Ez nem globalizmus vagy internacionalizmus, nem is kozmopolitizmus, hanem Isten végtelen szeretetének a jele, amellyel minden népet üdvözíteni akar.

2. Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták. (Róm 15,4–9)

Szent Pál éppen azt magyarázza a római híveknek, hogy az isteni kinyilatkoztatás teljessége Krisztusban nem teszi fölöslegessé az ószövetségi szent iratok tanulmányozását. Akkor is voltak olyan hangok, amelyek le szerették volna vágni az egyházat az ószövetség köldökzsinórjáról. De Isten Lelke biztosítja az Ige állandó frissességét és aktualitását. Ezért a Szentírás szavai sosem vesztik érvényüket, minden kor emberének eligazítást nyújtanak. Ez csak akkor lesz érthető, ha az egység Lelkétől kapjuk a felvilágosítást, és mindent Krisztussal, Krisztusban és Krisztus által akarunk értelmezni. A Szentlélek garantálja az egyház egyetemességét, miatta nemzetek fölötti, s nem azért, mert Rómából irányítják… Ezért nem nézheti le egyik népcsoport vagy nemzet sem a másikat, és benne egy népnek sincsenek előjogai.

3. Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! (Mt 3,1–12)

Keresztelő János szilaj hangja a pusztában megremegtette az összegyűlt hallgatóságot. Isten kemény ítéletét hirdette meg azoknak, akik nem hajlandóak a bűnbánat útjára térni. Az adventi előkészület folyamán hajlamosak vagyunk mellőzni a gondolatot, hogy ez alapvetően bűnbánati időszak. A feszült várakozás, a karácsonyvárás, az ajándékkészítés, a hajnali misék, az adventi koszorún meggyújtott gyertyák, a különféle hagyományos népszokások ápolása csak a „körítése” mindannak, ami a lényeg: tartsatok bűnbánatot! A bűnbánathoz a magunkba nézés, a beismerés bátorsága szükséges. Amennyire – a lélekbúvárok szerint is – fontos a konfliktusok kezelése, megoldása, annál is fontosabb lelkünk tükrébe belenézni, Isten szemével meglátni a hozzá vezető út akadályait.

Egy régóta halogatott telefonhívás, baráti kézfogás, be nem váltott ígéret, jóvá nem tett ballépés, szemébe nézni közvetlen családtagunknak vagy egy ideje került ismerősünknek, és azt mondani: bocsáss meg, szégyellem magam, ígérem, jóváteszem, amit elrontottam! A bűnbánatban megtisztított szív nélkül képmutatás lesz az ajándékozás, önbecsapás lesz a sürgölődő fontoskodás a kamra és a pince körül, hogy karácsonyra „mindent” beszerezhessünk. Talán ez a magunkba nézés lenne adventben a legfontosabb. Az ide vezető út is legalább ilyen nehéz. De nem lehetetlen. Mert az elcsendesedés pillanataiban Isten Szentlelke nekünk is megsúgja, hol van szükség a változtatásra.

Csak akarni kell, vágyakozni az után, akire várakozunk. Ahogyan ég az arcunk, ha elpirultunk, az Isten utáni vágy belső ébrentartására is „égetően szükségünk van”. Türelmesen átalakítva mindennapjainkban a fontossági sorrendet: örök üdvösségem szempontjából mi, ki a legfontosabb? Karriert, házat építgetek vagy a Szentlélek templomát magamban és körülöttem?

forrás

1. Rajta, menjünk fel az Úr hegyére (Iz 2,1–5)

Izajás próféta látomása elénk vetíti a messiási időket, amikor Isten megmutatja irgalmas szeretetét népe iránt. Jézus Krisztusban minden ember meghívást kapott „az Úr hegyére”, Sion templomába, ahol a megtestesült Ige békét és igazságot hirdet minden népnek. Jákob háza az egyház. A prófétai szó Jézus Krisztus eljövetelével beteljesedett. A népek várakozása nem volt alaptalan. Az első advent megvalósult.

2. Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból (Róm 13,11–14)

A megváltott ember is elálmosodhat. Mindennapi gondjai, a megélhetés küzdelme, gyermekei sorsa, a politikai harcok, a fogyasztói világ kísértései mind-mind elhomályosíthatják örök céljának tündöklését. Könnyen elfelejti, miért él. Egyházunk mint jó édesanya és pedagógus Szent Pál apostol szavaival akar felrázni, nehogy lekéssük örök üdvösségünk vonatát. Az advent kegyelmi időszak. Ha eddig el is bóbiskoltunk, töröljük ki az álmot a szemünkből, nyissunk új lapot életünkben, rázzuk le magunkról a tunyaság, aggodalom vagy fásultság nehezékét – mint kutya a vizet –, és merítsünk új erőt Isten állandóan friss, vonzó szerető jelenlétéből. Ahogyan az őr várja a hajnalt, ahogy múlóban az éjszaka és az új nap új feladatok kihívásait, ajándékait adja kezünkbe, úgy induljunk az új egyházi év kezdetén.

3. Legyetek készen (Mt 24,37–44)

Noé idejében az emberek élték megszokott napjaikat, elmerültek a munka és szórakozás, az élvezetek és hasznosnak vélt földi teendőik végzésében. Nem törődtek azzal, hogy bármikor rájuk szakadhat a katasztrófa. Felelőtlenül éltek, akárcsak mi. Jézus minket is fel akar rázni lanyhaságunkból. Ne a körülményeket, a politikai-gazdasági csillagállást hibáztassuk azért, ha lelki létünkben egy jottányit se fejlődtünk. Sem az autonómia, sem a kormánycserék, de még a gazdasági fellendülés se hoz megújulást közösségi és egyéni életünkben, csakis a tevékeny várakozás. A virrasztó lelkület. Amelyből a szeretet gyümölcsöző tettei fakadnak.

Olvastam egy érdekes gondolatsort, amit Noétól és a bárka építéséből megtanulhatunk.

– Ne késd le a hajót.

– Emlékezz, mindig ugyanabban a hajóban vagyunk!

– Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette bárkáját.

– Tartsd jó erőben magad. Lehet, hogy már 60 éves leszel, amikor valaki felkér egy nagy dolog megalkotására.

– Ne törődj a kritikákkal. Csak tedd meg, amit meg kell tenned.

– A jövődet építsd jó magasra.

– Biztonságod érdekében utazz párban.

– A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.

– Ha stresszes vagy, lebegj egy kicsit.

– Emlékezz: a bárkát amatőrök, a Titanicot profik építették.

– Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Az adventi virrasztás, a fokozott éberség ideje ráébreszt földöntúli hivatásunkra. A karácsonyi előkészület az Istennel való személyes találkozást hivatott szolgálni. Az adventi koszorú készítése, a jócselekedetek, a böjt, az imádság, a szórakozás és az élvezetek visszafogása nagyobb teret nyit a léleknek, hogy újra fellélegezzék, beteljen Isten szeretetével. Készíthetünk listát elvárásainkból, amelyekről az advent folyamán le kellene mondanunk. Rádöbbenhetünk arra, hogy egész életünk egy állandó advent, útonlét, készület az örök hazába. A Messiás már eljött és kopogtat személyes létünk ajtaján. Ha nagyon várjuk, ha akarunk vele találkozni, ha elébe megyünk és ajtót nyitunk – könnyebben eléri a szívünket.
A messiási korszak számunkra akkor el is érkezett.

forrás

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

Tegnap este hivatalosan is eldördült a startpisztoly, elkezdődött advent.  Szombaton este fellobbant az első láng a koszorú lila gyertyáján és kezdetét vette az új egyházi év, mely a várakozással indul.

Négy hét áll rendelkezésünkre, hogy Szent Pál szavait követve felkészült emberekké váljunk: “Titeket pedig gyarapítson, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket, s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. (1 Tessz. 3, 12 – 14)

Az Emberfia érkezését azonban nem csak a próféták, hanem a természet is jelezni fogja. Jelek lesznek, Napban, Holdban és csillagokban (Lk. 21, 25) és amikor pedig láthatóvá válnak a jelek, kihúzzuk magunkat és felemeljük a fejünket, mert közel van a megváltásunk.

Az éberség lesz a feladatunk, fürkésznünk kell a jeleket az égbolton, az emberekben, nem lankadhat a figyelem, nem terelheti el semmi csillogás és hangoskodás. Nem dőlhetünk be a csalfa ígérgetéseknek, a november elejétől kezdődő „karácsonyi vásárok” fényeinek, a Black Friday, Saturday ….. megtévesztő üzeneteinek, mert a szívünk elnehezül, befogadóképességünk megtelik és az élet gondjai között egyszer csak megérkezik az Emberfia. Készületlenül, a világi hívságok vakító fénye közepette. Mivel a fogyasztó készületlen a gyermekkel való találkozásra, így nem érti meg az ünnep valódi tartalmát, ezért menekül a külsőségek felé, a csillogások irányába és üres lesz az ünnepe.

A tömegember túléli karácsonyt.

A jelek azonban egyértelműek: világít az első gyertya, a hajnali szentmiséken megtelik melegséggel minden templom és a sötétség elmúlik, mert a Fény, Jézus közénk érkezik. Ne hagyjuk magunkat! Legyünk igényesek és válasszuk a hitelest, az igazit és az egyszerűt. Ebben az Adventben mondjunk igent a születendőre és utasítsuk el mindazokat, melyek át akarják venni a gyermek szerepét! Csak így élhetjük át Betlehem éjszakáját, a születés éjszakáját.

Csak így halljuk meg az angyalok Gloriáját, csak így válik megtapasztalhatóvá a Szentcsalád öröme és boldogsága.

Bese Gergő atya


Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:

győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene – s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

kép



A történelem nem jelentéktelen történések végtelen sorozata, hanem egy irányított mozgás egy nagy esemény felé. Istennek van időrendje, és Betlehem miatt, tudjuk, hogy hol állunk.

A következő nagy esemény a második eljövetel. Egy szempillantás alatt Krisztus személyesen, látható módon, testben fog visszatérni. Jézus mondta: “ismét eljövök” (Jn 14,3). A Zsidókhoz írt levél szerzője pedig ezt írta: „Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják” (Zsid 9,28).

Ahogy egyszer már eljött, Krisztus újra el fog jönni. De nem úgy fog eljönni, ahogy annak idején eljött.

Csendben jött el Betlehembe. Dicsőségben és kiáltással fog visszatérni. “Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott meghallja a sírokban a Fiú hangját” (János 5,28).

Betlehemben az újszülött Jézus szundikált. Visszajövetelekor „amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből” (1 Tessz 4,16).

Első eljövetelét csak néhány ember vette észre. Azonban a második eljövetelekor „a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé” (Mt 25,36).

Betlehemben József jászolba helyezte Jézust. Második eljövetelekor elfoglalja trónját: „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára” (Mt 25,31).

Most karácsonykor élvezd Jézus első eljövetelének gyümölcseit, miközben várakozással tekintesz második eljövetelére. Két advent között élünk. Az első szolgáljon étvágygerjesztőül a másodikhoz.

„Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni” (2 Pt 3,13)

 

Max Lucado