(Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz)

Iz 4,2-6; Zs 121; Mt 8,5-11

Eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött

 

„Úrtól kell kérnünk, hogy szabadítson meg a megosztottságtól, az egymás közötti harctól, az önzéstől és a pletykálkodástól. Mennyi kárt tud okozni a pletykálkodás! Éppen ezért, soha ne pletykáljunk! Soha ne beszéljük ki egymást!"

http://4.bp.blogspot.com/_OV9JXafVzHk/TR4CSX_-eSI/AAAAAAAAAgw/MU3Nl6g8z1E/s400/pletyka.JPG

1. ADVENT 1. VASÁRNAPJA

(Szent Blanka, Boldog Charles de Foucauld)

Iz 2,1-5; Zs 121; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44

Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére

 

 

"Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk legyen az Úrral."

Ferenc pápa

A karácsonyi ünnepkör bevezető része az advent. A neve a latin adventus, azaz eljövetel szóból származik, és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet. Ezt az időszakot három vonás jellemzi:

    1.Advent, mint bűnbánati idő.  Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglévő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az advent, mint előkészítő idő hasonlít a nagyböjtre. Ezért első jellemvonása a bűnbánat, mert erre és imádságra serkent. A szentleckében Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és mind arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját. f) Egyes szerzetekben még ma is böjt van advent szerdáin, és ilyenkor ünnepélyes menyegzőt sem szabad tartani. Mindazonáltal az advent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal és reménnyel.

   2. Advent az Úr eljövetelére való várakozás ideje.  Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. Mint gyermek, ki Betlehemben született; mint Üdvözítő, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bíró, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat.

Első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában. Második, kegyelmi eljöveteléről úgy emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít advent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat.

Harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezen kívül egész advent tele van az Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor „Dies irae” himnuszában – félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét. Így tehát egész földi életünk nagy advent, amelynek az Úr Jézusnak színről-színre való látása lesz a karácsonya. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen advent, mert évről-évre megismétlődő misztériumaival az egész Egyházat a nagy napra készíti elő, „Krisztus napjára”. – Hogy ez utolsó eljövetel volt a karácsonyi ünnepkörben uralkodó eredeti gondolat, mutatja az a tény is, hogy egy ideig Hetvened vasárnapjával kezdődött a liturgikus év, és az év befejezése az Epiphania volt, Krisztus királyi megnyilatkozásának ünnepe. Csak mikor advent lett a liturgikus év kezdete, akkor gondoltak inkább az Úr Jézus történeti életére.

    3. Végül advent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje.  Hogy is ünnepelhetné az Egyház advent idején az eljövendő és várva-várt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szíve alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük adventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a Mária-köszöntéseken kívül elsősorban a roráte misék. Szép, igazán finom szimbólum van abban, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igazi Nap. Még jobban a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a szent Szüzet a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, mely advent elejére esik. Ekkor ünnepeljük Máriát, mint azt a „signum magnum”-ot, nagy jelet, amelyet Szent János evangélista ír le. Ő az az asszony, kinek „ruhája a nap, a hold a lábai alatt és fején tizenkét csillagból álló korona ragyog”. Ő az, kit úgy köszöntött az angyal: Ave Maria, gratia plena

forrás

kép

Ifjúsági és mesekönyveket gyűjtő akciót szervez a Petőfi Irodalmi Múzeum a Karitásszal együttműködve. Az olvasást nem lehet elég korán kezdeni! Olvassunk együtt, adjunk olvasni valót a gyerekek kezébe!

Ehhez szeretne hozzájárulni a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Katolikus Karitász azzal, hogy összegyűjtik a máshol már „kinőtt” mesekönyveket, és eljuttatják a rászoruló gyermekekhez.

2013. november 18. és december 16. között várják azokat az ifjúsági és mesekönyveket, amelyekre otthon már nincs szükség!

A beérkezett könyveket a Katolikus Karitász segítségével célzottan a Gyermekek a gyermekekért akció keretén belül rászoruló és hátrányos térségben élő gyerekeknek és e térségek iskolai könyvtárainak juttatják el.

A könyvek leadhatók: A Petőfi Irodalmi Múzeum (V. kerület, Károlyi u. 16.) portáján az arra kijelölt dobozban.

Köszönjük, hogy Ön is segített! Köszönjük, Hogy Te is segítettél!

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

KARÁCSONYRA

Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű Betlehemi barlangot, benne a Szent Családot, a Kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A Világmindenség Ura üres kézzel jön a világra! Nem hoz semmit, mert Ö maga az áldás, az ajándék. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Jn 3,16

Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!
Gyermekeimet arra biztattam az idei karácsony előtti elmélkedésekben, hogy legyenek kis Jézusok, váljanak ők maguk ajándékká, a jó Isten simogató, vigasztaló áldásává. Ügy szerette Isten a világot, – mondtam a gyermekeimnek – hogy megteremtett benneteket is, hogy ott, ahol vagytok általatok, felvidítsa, beragyogja, boldoggá tegyen mindenkit és mindent.

Sokszor elgondolkoztam itt a Dévai vár lábánál, Kőműves Kelemenen. Mit érezhetett ez az ember, mikor maga elé az asztalra kiürítette a felesége hamvai által szerzett pénzt. Családja szétesett, felesége, kicsiny fia oda lett, s ott van most előtte az a rakás gazdagság. Kőműves Kelemen leprája nagyon ragályos. A vár, a ház, a hírnév, a pénz, az anyagi világ a fontos, s ezért minden mást oda adnak nagyon sokan. Jövő évben a tízéves érettségi találkozóra készülő dévai fiatalokkal beszélgettem, huszonhatan végeztek, és szinte mind itthon is maradtak. Nagyon kevesen alapítottak családot, és csak haton vállaltak egy-egy gyereket.

Tíz év, huszonhat fiatal és hat gyermek, és tudom, hogy nemcsak Déván ezek a mutatók.

Úgy érzem, hogy valami nagyon elromlott. „Mindezt nektek adom” mondta a gonosz lélek. Az anyagi világ, a mindenféle elektromos, plasztik, króm limlom került a céljaink központjába. Nem a család a fontos, hanem a ház. Nem a gyermek, a szerelem a fontos, hanem a „minden”, melyet meg akarunk adni a meg sem születő gyermeknek.

Világunk örült esztelen sebességgel prédálja el a földünk tartalékait. Fogynak az erdők, kimerülnek a szénbányák. A világ kőolajmezői kb. 40 talán 50 évre elegendő energiahordozót tartalmaznak. Sokszor megfordultam a Zsil völgyében. Az ottani mérnökök szerint, ha ott bölcs kitermelés folyt volna, az ottani szén sok – sok évre tisztességes megélhetést jelentett volna nagyon sok embernek. Sajnos oda csődítettek, sok százezer fiatalt, kik a teremtett világ tisztelete nélkül, vetették bele magukat, egy diktatórikus rendszer totális és esztelen vezetésével, a bányászatba. A megmocskolt bányák részben kiürültek, a belőlük élő emberek, most máshonnan várják a segélyeket. Biztos vagyok abban hogy az, ami ma a Zsil völgye, 10-20 év múlva az lesz az egész Románia, és 20-30 év múlva az egész világ, ha nem állunk le ebben az esztelen rohanásban az anyagi dolgok után. Zsil völgyének még adnak annyi támogatást, hogy az emberek ne essenek egymás nyakának, de ki fog majd egy–egy országnak, s végül az egész világnak segélyt adni a túléléshez?

Nem érted?  Ki tudná megmondani hány millió tonna újra nem születő energiahordozóból előállított szemetet, vásároltak meg csak az idén Karácsonykor, a világ megannyi üzletében, egy-egy beteges egyke gyermeknek, hogy azt majd január- február folyamán kilapátolják a világ nagy szemétdombjaira? Gondolj csak a vágyaidra: hatalmas ház, központi fűtés, telefon, kábel-tv, internet, víz villany, autó, lehetőleg több is, és ruhák, és finom ételek, és nyaralás. Mindez hány ezer hordó kőolaj? Szorozd be anyagi vágyaidat hat milliárddal, (hisz mindenkinek ugyanolyan joga van?!) és az így születő végtelen nagy számmal oszd el, a világunkban fellelhető energia-hordozókat s akkor már érted, hogy miről beszélek. Tudatos önmérséklés nélkül a világunk elpusztul!

Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak.

Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól, csak a tudatos értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.

Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat legalább most az ünnepek alatt, (hátha rászoknánk,) az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben. Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van és te ezt oda ajándékozhatod Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek. Tedd meg alázattal, hisz erre születtél!

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. „(1. Kor.13,1.)

Egy vadász ismerősömmel beszéltem, ő mondta, hogy húsz őzike közül egy–kettő éri meg a felnőtt kort, a többi elveszik, elpusztul. Az őzek számára a fürgeség, az életrevalóság, az elevenség, a figyelmesség nagyon fontos, másképp a ragadozók zsákmánya lesz.

Azt gondolom, hogy ami az őz számára a gyorsaság, az, az ember számára a szeretet. A családjaink, közösségeink, népünk fennmaradásának legfontosabb feltétele az, hogy szeretet legyen köztünk, szolidaritás, összetartozás, bizalom. Azok az emberek, közösségek, népek, ahol a szeretet, a szolidaritás, az egymásra figyelés megszűnik, ott nincs tovább. Ezek nélkül az erények, értékek nélkül, a gonosz lélek bennünket egyenként levadász.

A szeretet tartja össze a közösségeinket, élettel, fénnyel, meleggel, lélekkel tölti meg a családjainkat. Aki nem tudja szeretni a munkáját, környezetét, családját, nemzetét, annak számára minden csak fájdalom: rossz neki munkába menni, rossz a feleségéhez bújni, rossz neki a himnuszt énekelni, a testvéreivel nemzeti ünnepet ülni.

A kialudt mécsest meg kell gyújtani! Nem parancsszóval, nem dühös kiabálással, vagy erőszakkal kell a saját igazam, számomra kedves értékek folyamatos hangoztatásával fellobbantani. Nem, mindez nem célravezető, és így nem fogok életet vinni férjemmel, feleségemmel való kapcsolatomba. A hazaszeretet dühös acsarkodás mellett, még ha igazam van, akkor sem fog elmélyülni a szívekben. Erővel a világot nem lehet jobbá tenni, a népeket nem lehet összepofozni, bombázni egy nagy, békés, vidám családba.

Egy dolgot tehetek, hogy alázatos szeretetemmel, Jézus példájára, jelen vagyok. Az én szeretetem lángja lobogjon, hogy társam a füstölgő mécsét belőlem meggyújthassa. Szabad akarata van neki is, kis szíve, még ha nem is mutatja, fél, bizalmatlan. Tarts ki, higgyél a szeretet végső győzelmében! Társad, ha türelmes vagy, majd lángot kér, s te úgy adj, mint ki kap, végül is, az ő fénye neked is világosságot ad, melyben megláthatod szép arcának vonásait. Társad lángot kér, mert őt is vonzza a tiszta fény, az életet adó meleg, a világosság, mellyel Krisztus azonosította magát.

Akarj szeretni, jó lenni és jönnek majd az emberek, hogy a Krisztusnál talált kincsed széthordják, és te verejték nélkül, úgy adod lángod, hogy attól gazdagabb leszel!

 Adná az Isten, hogy ez a nagyon fontos keresztény erény mindannyiunk számára betevő falat legyen!

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltetek, és én megnyugtatlak titeket.” (Mt. 11,28.)

A Napkeleti Bölcsek nem találják a Jézushoz vezető utat. Bekopognak Heródes palotájába, és Heródes hívatja a főpapjait, akik útba is igazítják őket: …Betlehem belőled származik a megváltó – mondják. Heródes udvari papjai tanácsára, vezetésével a Napkeleti Bölcsek célba érnek, átölelik a világ Urát. Döbbenetes, Heródes és főpapjai tudják az igét, az utat, az életet és még sincs nevük az élet könyvébe beírva.

 A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. Nem a tudás üdvözít bennünket. Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bűnforrása lesz. A kereszténység lényege az élő Istennel való személyes találkozás. Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok. Merre? Akarni kell, kérni, és az, ki a lábamat teremtette belép az életembe, az, ki kezeimet megálmodta, letörli a verejtéket, és gyöngéden átölel, és az ki nyelvemet adta, nevemen szólít szeretettel, becézni kezd engem, a tékozló fiút.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok. Nem azt mondja Jézus, hogy higgyetek bennem, hanem azt mondja, hogy gyertek hozzám. Ez a Szentírás rész mindannyiunknak szól.

 A Karácsony mindannyiunk számára ünnep lehet. Nem egy múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az örök életet, az örök Istennel való találkozást. Mindnyájan lehetünk pásztorok, napkeleti bölcsek, és a te otthonod, Betlehemi barlang lesz, benne az Élettel, ha kitárod szívedet Krisztus felé.

Ugyanez igaz az emberszeretetre is. A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk. Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.

 Mi határon túliak jól tudjuk mekkora érték a haza. Reméljük, hogy az EU-ban egész népünk otthonra talál. Adná az Isten, hogy mindannyian átérezzük, útra keljünk, áldozatot hozva megtapasztaljuk a hazaszeretet életet adó erejét!

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!

AZ ANYAGIAKHOZ VALÓ VISZONYUNK

A történelem minden sikeres változása, az anyagiakkal való kapcsolatunk átgondolásából fakadt. Nemcsak a Keresztény világnézet nagyjai, hanem Buddha, Konfucius, Lao-ce, Mohamed, mindannyian az anyagi világtól való viszonyuk rendezésével kezdték. Jézus Krisztus világosan megmondja, hogy ne gyűjtsünk e földön kincseket, olyanokat, melyet a rozsda szétmar, s a moly megemészt. Európa védőszentje, Szent Benedek, mindent ott hagyott és a hegyekbe vonult. Szent Ferenc a Szegénység Úrnőjének szolgája lett. A reformátorok puritán visszafogottságának sokat köszönhetnek a protestáns államok.

Anyagi visszafogottság: ha két számmal nagyobb cipőt veszünk, lábunkat a lábbeli leeszi, nem fogunk jobban haladni, boldogabbak lenni. Ha két számmal nagyobb vacsorát fogyasztunk, mint mire szükségünk van, betegek leszünk. De otthonaink kialakításakor, megvásárolt anyagi javaink halmozásával is túlléphetjük a határokat. Sok családot a szükség emészt, de nagyon sok család széthull a betegesen nagy ház, nyaraló, vagy más anyagi javak megteremtésének erőfeszítésekor, s azok fenntartása a te mókus-kereked.

 Úgy gondolom, hogy az elmúlt 15 évben nemzetünk, népünk, itt a Kárpát-medencében hihetetlen értékeket fektetett üresen álló ingatlanokba, fel nem használható anyagi javakba. Ezek az értékek nem hoznak gyümölcsöket, nem szülnek holnapot. Lehúznak, szárnyalásunkat beteges torzsalkodásba süllyesztik. Szép, tiszta lelkünket kicsinyes kapzsisággal, önzőséggel fertőzik. Ezen anyagi javak fenntartása, üzemeltetése sokszor erőnket meghaladó küzdelemre késztet, melyben könnyen egymást is letapossunk. Ha egy betörőt látunk, aki megrövidít, rendőrért kiáltunk. A gonosz lélek indítására, az életerőnk nagyon sokszor fölöslegesen, értelmetlenül elfolyik, olyan célokért, melyek maradandó boldogságot nem adnak, és mi még bután, büszkék is vagyunk „megvalósításainkra”.

Természetes egyszerűség, bölcs visszafogottság mellett, óriási erők szabadulnának fel egy jobb világ teremtéséhez. Nem véletlenül költözött az Isten karácsony éjjelén egy egyszerű barlangba. Ő tudatosan döntött az egyszerű, természetes élet mellett. Nekem is, neked is döntened kell, döntésedben vezessen a lelkiismereted, a teremtett világ iránti őszinte tisztelet, szeretet, vágy az örök boldogság után!

 Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!