– „Minden forrásom belőled fakad” – hangzik a NEK mottója. Hogyan mutatkozik ez meg a mi életünkben? A közelmúltban olvastam a Szépséges Eucharisztia című könyvet, amelyben egyházatyák vallanak az Oltáriszentségről. Órigenész mondja: az őszinteség alapvető a szentségre törekvésben. Akik részesülnek az Eucharisztiából, azoknak tiszta szívvel és Krisztus teste, az Egyház építésére irányuló őszinte vággyal kell ezt tenniük. „Az áldozás a közösségben élés valódi vágyát feltételezi a testvérekkel az Úrban. Aki nem akar békességben élni a hívek közösségével, az ne közelítsen Isten oltárához.”

– Csak a személyes tapasztalatomat tudom megosztani. „Minden forrásom belőled fakad”:

az Eucharisztia a jóság, a szeretet, a béketűrés forrása. A szentáldozásban Jézust fogadjuk a szívünkbe, és Ő elhozza a békéjét, örömét.

Ha éppen feldúlt lelkiállapotban vagyok, és leülök egy óra csendes szentségimádásra, teljesen megbékélt lélekkel jövök ki, hiszen Jézus maga mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és én felüdítelek titeket.” Jézus minden élet forrása, az örömé, a szereteté, a közösségünknek is Ő a forrása, nélküle semmit sem tudunk tenni. Innentől kezdve valóban minden tettünknek, gondolatunknak ő kell hogy a forrása legyen. Amit nélküle teszünk, nem biztos, hogy jó, sőt… Ha Ő vezet, akkor biztos, hogy nem járunk téves úton. A kongresszusnak ezért van minden napra tematikája.

Öröm, béke, szeretet, hűség, mind az Eucharisztiából fakad. Ha az Eucharisztiához hűek vagyunk, ezek gyümölcsként megteremhetnek bennünk.

– Hogyan viszonyul egymáshoz az akarat és isteni kegyelem? Ahhoz, hogy kövessük a mindennapokban a Lélek hangját, az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, szükség van mindkettőre?

– A kegyelemmel együtt kell működni. Régi példa:

ha a templom egere megrágja az Eucharisztiát, attól nem lesz szent. Ha valaki csak egy ostyát vesz magához, annak nem lesz túl sok kegyelmi hatása. De ha készülök rá, hogy ez egy személyes találkozás Jézussal, akkor sokkal jobban átélem.

Profán hasonlattal élve, egy hullámlovas, ha hasal a deszkán, de nincs lendületben, akkor a hullám felemeli és otthagyja, ahol volt. Ha viszont készül rá, lendületben éri a hullám, akkor messze tud siklani rajta. Az Istennel való találkozásra is fel kell készülni, hogy a találkozás létrejöjjön, és ne csak valami felszínes dolog legyen. A Jóisten kegyelmének nincsen határa, Ő mindenkire úgy hat, ahogyan akar, de a mi együttműködésünk gyümölcsözővé teszi. Ez a kulcsa az egésznek: van szakramentalitás, kiszolgáltatjuk a szentségeket sokaknak, de a gyümölcsözősége nagyon sok esetben a felkészítésen és azon a személyen múlik, aki befogadja.

– Díszbe kell öltöztetnem a szívemet, ünnepnek tekintenem, ha megyek szentségimádásra?

– Érdekes kettősség, hogy készülök is, másrészt pedig úgy mehetek Jézus elé, ahogy vagyok. A szentségimádásban azon kívül, hogy kifejezem az iránta való hódolatot és imádást, kérhetem, hogy adja meg mindazt, amire szükségem van. Töltsön be szeretetével, ha az enyém már elfogyott. Ez a szentáldozásra is igaz, és a szentségimádásra is. Szoktam kérni:

Jézus alakítsd szívemet, a Te Szent Szíved szerint, és töltsd be a te szereteteddel.

– Ferenc pápa többször beszélt arról, hogy nekünk, keresztényeknek nemcsak be kell engednünk Krisztust, hanem ki kell vinnünk a világba az Ő határtalan szeretetét.

– Ferenc pápa szinte naponta elmondja, hogy nyitnunk kell a perifériák felé, ki kell lépnünk a templom falai közül. Ez a mostani járványhelyzet talán ebben is segített, hogy bár a templomok zárva voltak, de az online tér megnyílt. Sok atya mondja, hogy az online közvetített szentmiséket sokkal többen nézték meg, mint amennyien jelen szoktak lenni fizikailag a templomokban. Persze a kettőt nem lehet egy lapon említeni. A mostani helyzetnek köszönhetően új módon léptünk ki a falakon kívülre, de ez nem helyettesíti a templomban megélt élő közösséget.

– Beszélgetésünk elején említette, hogy úrnapja ünneppé nyilvánítása egy eucharisztikus csodához kapcsolódik. Az egyik legfontosabb katolikus ünnepről van szó, mégis, kevésbé él benne a köztudatban.

– Úrnapja eredete két szálra vezethető vissza. Az egyiket Belgiumhoz köthetjük, a másikat Olaszországhoz. 1209-ben Lüttichi Szent Juliannának volt egy látomása: látta a Holdat, de az nem volt teljes. Jézus azt kérte tőle, hogy az egyházi ünnepkörben legyen az Ő testének és vérének külön ünnepe. Ez először Belgiumban terjedt el, majd később, a bolsenai eucharisztikus csoda hatására döntött úgy IV. Orbán pápa, hogy az egész Egyház ünnepe legyen. A bolsenai eucharisztikus csoda leírása megtalálható a miracolieucaristici.org oldalon, ahol további 170 eucharisztikus csodáról is olvashatunk (hatvanról magyar nyelven is). A pápa a csoda után megbízta a domonkos rendi Aquinói Szent Tamást, korának legnagyobb teológusát, hogy alkossa meg az ünnep zsolozsmájának és miséjének szövegeit. Ekkor született a Tantum ergo sacramentum szentségi énekünk. Az úrnapjának nagyon szép, látványos elemei vannak, például a körmenet. Több településen virágszőnyegeket készítenek az Úr Jézusnak. Máshol virágszirmokat szórnak Jézus elé. Nagyon szép kifejezése ez a szeretetnek, tiszteletnek, hogy Jézusért mindent odaadunk. Kimegyünk az utcára, és tanúságot teszünk arról, hogy „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett”. Ezért lenne fontos, hogy megértsük, mekkora kincsünk és mennyire mélyen életünk forrása az Eucharisztia.

Részlet Fábry Kornél atyával készült interjúból

kép

“ISTEN A KEZDETEKTŐL TUDTA, HOGY EZ A HELYZET BEKÖVETKEZIK” – MOHOS GÁBOR

Az elmúlt hetekben már egyértelművé vált a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezőcsapatának, hogy a kialakult járványhelyzetben nem lehet idén megtartani Budapesten az eseményt. Mohos Gábor segédpüspök – aki a NEK Titkárság vezetője – a 777-nek adott interjújában kifejezetten optimistán és pozitívan nyilatkozott a helyzetről.

Ön mikor tudta meg, hogy a kongresszust elhalasztják egy évvel?

Mivel az elmúlt hetekben folyamatos egyeztetések voltak a szervezőcsapaton belül, illetve Erdő Péter bíborossal és a Szentszékkel is, ezért tisztában voltunk egy ideje már azzal, hogy az eseményt minden valószínűség szerint el kell halasztanunk. 

Tehát akkor ne úgy képzeljük el, hogy a sajtóból tudták meg, hogy 2021-ben lesz Budapesten a NEK…

Természetesen nem, a Szentszék többek között velünk is egyeztetett a lehetséges döntésről. A véleményünk kikérése után születetett meg az az álláspont, hogy egy évvel később tartjuk meg a kongresszust. 

Püspökként különleges lelki támogatást is adhat a munkatársainak. Mennyire van most szükség arra, hogy lelket öntsön a munkatársaiba?

Mivel már hetek óta tart a világjárvány, –  és az ezzel kapcsolatos életmódváltozás – ezért senkit nem lepett meg ez a döntés. Sejthettük hogy egy ekkora világeseményt nem fogunk tudni megrendezni. ilyen körülmények között – még ha addig enyhítés is lesz a mostani korlátozásokon. A munkatársak tehát sokkal inkább fellélegeztek, mert a veszélyhelyzet miatt számtalan nehézségbe ütköztek, például a helyszínbejárások kapcsán. Ez inkább egy lehetőség számunkra – a rengeteg munka mellett, hiszen most egyeztetnünk kell gyakorlatilag minden előadóval, valamennyi helyszínnel és szervezővel. Végig kell gondolnunk, hogy jövő szeptemberig hogyan és milyen módon tudjuk a változtatásokat véghezvinni.

Arra kaptunk most lehetőséget, hogy egy még jobb kongresszust tudjunk szervezni.

Egyelőre annyit közölt a Szentszék, hogy 2021 szeptemberében lesz a kongresszus. Az Önök naptárjában már szerepel egy konkrét javaslat, hogy melyik időpont lenne a legalkalmasabb? Ez azért is fontos, mert ha a hírek igazak, akkor Ferenc pápa naptárjával is egyeztetni kell ezt…

Még csak a szeptember került megjelölésre, a pontos időpont még egyeztetés alatt van, ez több tényezőtől is függ – például, hogy az előadók mikor érnek rá. Mindenképpen szükség lesz kisebb-nagyobb módosításokra, hiszen egy az egyben nem lehet áttenni egy ekkora eseménysorozatot egy másik időpontra. Meg kell találnunk a lehető legjobb kompromisszumot a konkrét dátum kapcsán.

A halasztásnak komoly anyagi vonzatai is lesznek, készült már becslés erre vonatkozóan?

Ezeket a szempontokat is mérlegeljük természetesen, igyekszünk csökkenteni a kiadásainkon. Ez azt is jelenti konkrétan, hogy elhagyhatunk olyan nem lényegi elemeket, amelyekkel eredetileg terveztünk volna. Erre azért van szükség, hogy minimalizáljuk a költségeket.

Ön hogy éli meg, hogy még egy évet várni kell arra az eseményre, amelyet évek óta terveztek? 

Kicsit “messziről” indulok a válasszal: van a kongresszusnak egy imája, amelyet sokan ismerhetnek. Ebben azt kérjük, hogy “a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja”. Én hiszem azt, hogy Isten meghallgatja az imáinkat, ezért azt is gondolom, hogy a mostani helyzet tényleg a lelki megújulásunkat tudja szolgálni.

Isten a kezdetektől fogva pontosan tudta, hogy ez a helyzet be fog következni, mi pedig most ismerjük ezt fel. 

Ahogy előbb is fogalmaztam, én a lehetőségek megnyílását látom. Csak hogy egy példát említsek, a járványveszély miatt a digitális kultúra robbanásszerű fejlődésnek indult. Lehetséges, hogy ennek köszönhetően a jövő évi kongresszusra sokkal többen fognak tudni online bekapcsolódni, mint azt korábban reméltük és terveztük. Ez a változás tehát engem nem sokkolt, hanem inkább egy nagy rácsodálkozást hozott, hogy Istennek milyen tervei vannak.

Ha már optimizmus: a mostani helyzetet hogyan lehet a saját magunk javára fordítani?

Ez az időszak lehetőség mindannyiunk számára, hogy újragondoljunk néhány olyan dolgot az életünkben, ami eddig megszokott volt és nem is gondolkodtunk rajta. Lehetnek olyan változások most az életünkben, amelyek egyáltalán nem rosszak, érdemes lehet őket hosszútávon megtartani. Az életünk igazi változásai a személyiségünk mélyén vannak, amelyek lassan történnek. A helyzet szomorúsága mellett – ha csak az elhunytakra és a hozzátartozóikra gondolok részvéttel – biztos tudunk pozitív lehetőséget is találni ebben a válságban. Ragadjuk meg a jó dolgokat, a családi kapcsolatainkra helyezzünk nagyobb hangsúlyt, keressük fel virtuálisan régi barátainkat! Természetesen az is fontos, hogy az Istenre szánt időnket is növeljük, most erre is több lehetőségünk van!

forrás

Mohos Gábor előadása – Az Eucharisztia a személyes életemben – egyszerre volt tanúságtétel és tanítás. Hogy erről a kapcsolatról képet adjon, egész életét áttekintette, és azt mutatta meg, hogyan vezette és vezeti Jézus a hitében találkozásról találkozásra, és arra hívta meg a résztvevőket, ők is gondolják át ezt a kapcsolatot.

Gábor atya elmondta, hívő családba született, első gyerekként. Őt még egy-két hetesen megkeresztelték, akkor még nem halasztották ezt a szülők megfelelőbb időpontot keresve. „Sírós gyerek voltam, még egyszer az orvost is kihívták emiatt a szüleim. De a misén nem sírtam” – Gábor atya úgy véli, Jézusnak megvannak az eszközei, hogy megérintse a gyerekeket, nem véletlen a hívása: „Engedjétek hozzám a gyerekeket.” Azt tanácsolta, szerencsés, ha a gyerek kapcsolata az Oltáriszentséggel kiskorában elkezdődik, akkor is, ha ez nem tudatosul benne.

Felidézte az elsőáldozásra való készület időszakát is. „Elsősorban ismereteket kaptunk a felkészítésben. Mint racionális gyerek nem igazán tudtam megragadni a titkot, de az bennem volt, hogy valami különleges dologról van szó. Vártam az élményt, hogy ezt meg is élem, de nem így történt.” Visszatekintve úgy értékeli, nem sikerült akkor eljutnia a Jézussal való személyes találkozásig. „Mára ez lett a legfőbb célom.” Ennek alapja a nyitottság: ez segít, hogy az ember meghallja Isten neki szóló szavát. Ez a megszólítás egyedi, nincs rá recept, és nem is könnyű felismerni. Keresni és figyelni kell. A kezdeményezés mindig Istené – ez a lelkipásztor tapasztalata.

Mit tehet az ember? Mohos Gábor kiemelte, a legszebb élmények akkor érték, amikor engedte, hogy „meglepje Isten”. A nyitottság mellett fontos az éberség, és hogy a gondolatok ne csak a földi dolgokon járjanak. Teret kell teremteni erre a találkozásra, amikor csak Istenre figyelünk. Az sem mindegy, hogyan élünk. Megvan életünk erkölcsi tisztasága? Vagy kompromisszumokat kötögetünk? Lejjebb tesszük a mércét? Jézus ugyanis nagyon igényes partner. Azt kéri, tiszták legyünk döntéseinkben, emberi kapcsolatainkban, anyagi viszonyainkban. Ennyire összetett, hogy mit tehetünk azért, hogy nyitottan fogadjuk a Jézussal való találkozást – tanított a püspök.

Gábor atya arról is vallott, hogyan közeledett a szentmise mint titok valóságához: „A titok az, amit rejteni kell, ez hittitok, misztérium, amit értelmemmel soha nem érthetünk meg a maga teljességében, de a szívünkben feltárul.”

Ez a feltáruló misztérium át tudja járni és formálni tudja az ember életét. Mohos Gábor elmondta, egyre inkább engedte, hogy a titok vezesse. A bencéseknél a gimnáziumi évek alatt megszerette a szerzetesekkel végzett vesperást, és el-elidőzött Jézussal az estében. „Jó volt ott lenni, és megosztani vele, ami a szívemben volt.” Innen visszatekintve még inkább a mélyére lát: Jézussal megélt kapcsolatunk is olyan, mint minden emberi kapcsolatunk. Minél többet teszünk bele, időben, figyelemben, annál mélyebb lesz. Jézussal pedig könnyű, ő mindig rendelkezésre áll. A szemináriumi évei alatt a misztérium szemléléséhez vezető úton még mélyebbre hatolt. A kispap átélte, mennyire fontos a tisztelet az Oltáriszentség iránt, a készület a befogadására. Egyre jobban elsajátította, hogyan tudja Isten szemével nézni dolgait, és figyelmét Isten ügyeire irányítani.

Gábor atya számára a szentmise a találkozás kiemelt helye és alkalma. „A szentmisében valóságosan jelen van Krisztus áldozata, a szentáldozásban Isten a kezembe adja magát.” A szentáldozásban ott az áldozat – ismételte meg a gyakran használt szót. „Hozok-e én is áldozatot? Mert a kapcsolat úgy épül, ha én is áldozok valamit. Nekem is tennem kell Istenért – ez még nehezebb, mint földi céljainkért –, még ha erről a mai ember számára nehéz is beszélni. Így válik személyes tapasztalattá a misztérium, életet alakítóvá a találkozás.” Ez a püspök titka.

 

forrás

2020. január-szeptember Alacoque Szent Margitnak a XVII. században Jézus 12 ígéretet tett. A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Mit kell hát tenni? Kilenc egymás utáni első pénteken megáldozni. Mit jelent az, hogy Jézus Szíve „biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”?