Életéről és életművéről ma még nem lehet részletesen kidolgozott képet rajzolni és végleges ítéletet alkotni, mert kéziratainak, prédikációinak, beszédeinek, előadásainak, sajtónyilatkozatainak nagyobbik része még nem hozzáférhető a kutatók számára, mert még összegyűjtésre vár kiterjedt levelezése és mert még a Vatikánban hét lakat alatt őrzik a vele kapcsolatos dokumentumokat. Mindezeken túl a végleges ítélethez szükséges történelmi távlat is hiányzik.
Azt azonban már ma is el lehet mondani róla, hogy rendkívüli egyéniség, makulátlan életű pap, buzgó és eredményes lelkipásztor, meggyőződését bátran megvalló közéleti szereplő, hazáját és népét rajongásig szerető magyar, legnagyobb főpapjaink egyike és legendás hírű száműzött szabadsághőseinknek, II. Rákóczi Ferencnek és Kossuth Lajosnak méltó utódja volt. Lelkialkata és jelleme annyira sajátosan egyéni, egymással ellen-tétes tulajdonságokat is magában foglaló és harmonikusan egybeolvasztó volt, hogy az ismert embertípusok egyikébe sem lehet belesorolni. A legkifejlettebb és a legfeltűnőbb jellemvonásai az akaraterő, az elvhűség és a munkakedv voltak. Átlagon felüli szellemi képességei közül messze kiemelkedett hihetetlenül erős emlékezőtehetsége. Egyszerű származását soha nem tagadta. Ellenkezőleg, minden alkalommal kihangsúlyozta, hogy a szülei ,,szőlő- és földművelők” voltak.

Érdekes, hogy mindig a szőlő áll az első helyen, és az is, hogy sohasem használja a paraszt kifejezést. Nyilvánvalóan azért, mert ennek a szónak a Dunántúlon abban az időben lekicsinylő mellékíze volt.
Gyakran beszélt és írt szorosan vett családi hozzátartozóin kívül a tágabb értelemben vett apai és anyai rokonságáról is. Feltűnő, hogy soha, még gyerekkori emlékeinek a felidézése közben sem fordul elő a nagyszüleinek a neve. Ennek oka, hogy egyáltalán nem ismerte őket, mert azok már szülei házasságkötése előtt meghaltak.
Nagyon szerette a szüleit és a nővéreit, de — jóllehet az egerszegi plébánia bőséges jövedelemmel rendelkezett — anyagilag csak ritkán, nagy szükség esetén támogatta őket, mert elítélte a papi körökben annak idején gyakran előforduló és a híveket megbotránkoztató nepotizmust, a rokonok feltűnő pártfogolását. Az volt a felfogása, hogy a papnak az egyszerű megélhetés feltételeinek biztosítása után fennmaradó jövedelmét egyházi intézmények támogatására és szegény hívei segélyezésére kell fordítania. ,,Soha nem találkoztam — mondta róla egyik bizalmas munkatársa — sem pappal, sem civil emberrel életemben, aki hivatását s az abból folyó kötelességeket olyan halálosan komolyan vette volna és teljesítette élete utolsó pillanatáig, mint Mindszenty József.” Ugyanolyan hivatástudatot és munkakészséget követelt meg a papjaitól és a világi apostoloktól is. Ezért a lanyhábbak és a kényelemszeretők néha — a háta mögött — morogtak is ellene.
Akik csak felületesen ismerték, a modorát merevnek, az emberkezelését hidegnek tartották. Akik azonban hosszabban a közvetlen közelében éltek, egyöntetűen azt vallják, hogy nagyon barátságos és vidám is tudott lenni, és hogy a zárkózott külső igen meleg, együttérző, segíteni mindig kész szívet takart.
Határozott elvei voltak és azokat akkor is megvallotta, ha csak kevesen értettek vele egyet. És helyesnek tartott tervei kivitelezését akkor is megkezdte, ha azoknak megvalósítását a tanács-adói lehetetlennek tartották.
Kétségtelenül volt benne bizonyos fokú ,,szent” makacsság, az igaza tudatában a főszolgabíróval is szembeszálló falusi bíró édesapja elvhűségének és édesanyja célratörő akaratának szerencsés ötvözete, amelynek azonban semmi köze sem volt a köznapi értelemben használt emberi gyöngeséghez. Sok tekintetben ennek a ,,szent” makacsságának köszönhető, hogy — magyar és világviszonylatban egyaránt — élete és életműve kitörülhetetlenül beíródott a történelem lapjaira.
A lefogatását megelőző rágalomhadjárat idején Kádár János belügyminiszter rendőrkopói Zalaegerszeget is végigszaglászták, de üres kézzel kellett távozniok. Az öreg Bábi néni, akit szintén megkérdeztek, nyíltan a szemükbe vágta: ,,Ha az egész várost tűvé teszik is, semmit se találnak ellene…!”
Legelső és legfontosabb feladatának — mint plébános, mint püspök, mint prímás és mint száműzött bíboros egyaránt — a lelkipásztori munkát tekintette. Hit és erkölcs dolgában a hagyományos katolikus tant követte, az igehirdetés és lelkigondozás terén azonban a legmodernebb módszereket is szívesen alkalmazta. Feltűnő volt, hogy a második vatikáni zsinat után mennyire szorgalmazta a magyar nyelvű istentiszteletek bevezetését. A sajátos magyar helyzet hozta magával, hogy a közéleti, politikai szereplést is kötelezőnek érezte. Mint ilyen a haladó konzervatívok csoportjához tartozott. Az volt a felfogása, hogy jobb jövőt csak a múlt értékeinek a fundamentumára lehet építeni. De ugyanakkor azt se szűnt meg hangoztatni, hogy a parasztságnak és munkásságnak is jogot kell biztosítani a nemzet sorsának intézésében és a közösen szerzett nemzeti jövedelem élvezetében. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik kezdettől fogva világosan látták, — és ebbeli meggyőződésüket nem is rejtették véka alá — hogy kereszténységünknek és magyarságunknak a nemzeti-szocializmus és a kommunizmus is halálos ellensége. Ezért emel-te fel a szavát a hitleri megszállás ellen és ezért utasította vissza — még mint veszprémi püspök — a két kisgazdapárti papképviselő, Balogh István és Varga Béla ajánlatát, akik arra kérték, hogy utazzék fel velük a fővárosba és mondjon köszönetet Sztálinnak és Vorosilov marsallnak szabadulásáért és az orosz hadseregnek az Egyház iránt tanúsított jóindulatáért…
Mind a Hitler, mind pedig a Sztálin által uralomra segített csatlós rezsim üldözte. De se az egyiknek, se a másiknak komiszkodása nem tudta lelohasztani szívében annak a mély és forró szeretetnek a lángját, amellyel hazáját és nemzetét kisgyerek kora óta szerette. Nem utolsó sorban az ő hősi kiállásának és vértanúlélekkel vállalt szenvedésének köszönhető, hogy a szabad világ megismerte a kommunizmus igazi arcát és az orosz imperializmus hódító szándékait.
Amit a száműzött bíboros kényszerű emigrációjában végzett, az fizikai és szellemi vonatkozásban egyaránt egyedülálló teljesítmény. Magyar embernek még soha nem volt a nagyvilágban akkora híre-neve, mint Mindszenty Józsefnek. A szabadföldi magyarság életét pedig az egész nyugati féltekét behálózó missziós körútjaival legalább egy nemzedékkel meghosszabbította.
VI. Pál pápa, akivel pedig a Vatikán új keleti politikája miatt komoly ellentétei voltak, amikor a Bíboros elhunytát közölték vele, ezt a kijelentést tette: ,,A halál olyan lángot oltott ki a földön, amely ragyogó fényével bevilágította az Egyház útjának utolsó évtizedeit…”

Hasonló volt König bécsi bíboros-érsek gondolatmenete is, aki temetési búcsúbeszédét ezzel a latin mondattal fejezte be: ,,Defunctus adhuc loquitur.” Magyarul: ,,Holtában is beszél.” Adja Isten, hogy a nagy magyar hitvallónak és vértanúnak a tanítását ne csak meghallgassuk, hanem kövessük is.
A bazilika Szent László-kápolnájának sírján kívül még két másik emlékmű is beszél Máriacell nagy magyar halottjáról: a Mindszenty-stáció és a Mindszenty-Emlékmúzeum. A szabadvilág magyarságának adományaiból épült Mindszenty-stáció Közép-Európának ezen a legnagyobb kegyhelyén maradandó emléke lesz a nagy hitvalló-vértanúnak és vele együtt a második világháború és az ötvenhatos szabadságharc áldozatainak és hőseinek akkor is, amikor az ország felszabadul és a Prímás földi maradványai az ,,ideiglenes” sírból hazatérnek az esztergomi bazilika kriptájába. A stáció a Szentolvasó tizedik titkát szemlélteti: ,,Akit érettünk keresztre feszítettek.” És egyike lesz annak a 15 kápolnácskának, amelyek képben és írásban bemutatják az Úr Jézus életét. A városkán kívül, gyönyörű alpesi környezetben álló kápolnácska magas talapzatának a közepén magyar- és német nyelvű tábla hirdeti, hogy ,,Mindszenty József, a vértanú magyar hercegprímás dicső emlékezetére, valamint a második világháború és az 1956-os szabadságharc áldozatainak emlékére állították menekült magyarok 1977-ben.’
Éppen úgy, mint a síremlék és a stáció felavatása, nagy magyar zarándoklat keretében történt meg a Mindszenty-Emlékmúzeum megnyitása is 1979. június 17-én a bazilikát a bencés rendházzal összekötő épületrészben. A belépőt a Megboldogult életnagyságú portréja, az USA-ban élő Schmidt Béla festőművész remek-műve, fogadja. Az arca ugyanolyan jóságosan szelíd és átszellemült, mint akkor volt, amikor világot járó körútjain az istentiszteletek után a köszöntésére eléje járuló ,,magyarjai”-t várta. Természetesen a múzeum csak keveset tud mutatni otthoni életéről: szülei képét, néhány családi csoportfelvételt, kopott reverendáit és papi imakönyveit. De ott van a pázmáneumi íróasztal, amelynél sokat dolgozott és az ágy, amelyen keveset aludt. És ott van a sok-sok ajándék, drága főpapi gyűrűk, szép miseruhák és egyszerű, szeretettel horgolt kézimunkák, amelyeket pápáktól, egyházi és világi méltóságoktól, egyházközségektől, vagy öreg imádságos magyar asszonyoktól kapott. Magától értetődik, hogy a három emlékmű közül a sír gyakorol-ja a legnagyobb vonzóerőt a zarándokokra. Temetése óta — írja a bazilika egyik gyakori látogatója — ,,a Szent László kápolna előtt nap mint nap megilletődött, imádkozó embereket (nagyon sok idegent is!) lehet látni; feltűnően sokan jönnek magyarok Csehszlovákiából, Jugoszláviából, még Erdélyből is, de az otthoniak is megtalálják az utat-módot a ,,tiltott sírhoz”, letesznek néhány szál magyar földben termett s nemzeti szalaggal átkötött búzakalászt, kis mezei csokrot, hazulról hozott kézimunkát. A temetési koszorú-szalagokra százan és százan írták rá nevüket, címüket, sokan rövid fohászokat, kéréseket is hozzáfűztek.”
A vértanú-prímásra való emlékezés és az iránta táplált tisztelet azonban nem szorítkozik Máriacellre. Reá való emlékezésből és az iránta táplált tiszteletből számos szabadföldi — egyházi és világi — magyar intézmény és szervezet vette föl a nevét.

Azok a városok és helységek pedig, amelyeket missziós körútjain meglátogatott, sorra megörökítik ott-tartózkodása emlékét. Ezen a téren az USA magyarsága vezet. New Brunswickban, amelynek szépen renovált templomát újra felszentelte, a róla elnevezett téren hatalmas bronzszobor — Varga Ferenc monumentális alkotása — hirdeti, hogy az Egyesült Államokban ott prédikált először. Clevelandben a városnak ugyancsak róla elnevezett reprezentatív te-rén, ahol megáldotta a rabnépek örökégő szabadságlángját, a magyar szervezetek felállították ifjú Hollósy Ervin által készített szép mellszobrát. New Yorkban a Magyar Ház oromzatán Mindszenty címerével díszített emléktáblán magyar és angol nyelvű szöveg közli az arrajárókkal, hogy ,,mikor járulhatott vészterhes korunk történelmi hercegprímása elé New York és környéke magyarsága.” Washingtonban a ferencesek szentföldi bazilikájában pedig féltett kincsként vitrinben őrzik azt a kelyhet és liturgikus ruhát, amelyet ottani misézése alkalmával használt.
Az emléke ápolását és tisztelete terjedésének szorgalmazását végző mozgalmak koordinálását a müncheni székhellyel működő Mindszenty-Emlékbizottság végzi.

Forrás: vizforrasmagazin.hu

Magyar Rendfőnöknői Konferencia felterjesztése alapján március 14-én a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetésében részesül Sztrilich Ágnes, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárója, a konferencia elnöke.