Mt 2,13–18

Szent Család ünnepén is odalépünk a felállított betlehemek elé, hogy rádöbbenjünk Isten szeretetére, amely a családot választotta ki arra, hogy Egyszülöttje belépjen az emberi történelembe, és felkészüljön a küldetésére. Ekkor csodálkozunk rá igazán arra, hogy a Szent Család ünnepe valóban a mi ünnepünk is, hiszen mindannyian családból származunk, és valamilyen családban vagy egyházi közösségben, a családok családjában élünk. Ez Isten különleges ajándéka, ami egy életre szól, hiszen mindig is valakinek a gyermeke maradunk, vagy valakinek a testvére, szülője. Ez az ünnep arra hív bennünket, hogy érintettségünk okán Isten elé vigyük a családunkat, ahonnét jövünk, amelyben élünk.

Felbecsülhetetlen az az erő, gyengédség, amely a család sajátja: a kölcsönös segítség, egymás nevelése, a megtartó kapcsolatok, az osztozás az örömökben és a nehézségekben.

Az ember nem elégszik meg pusztán funkcionális kapcsolatokkal. Olyan, személyek közötti viszonyulásokra van szüksége, amelyek bensőségesek, érdek nélküliek és ajándékozók. Ezek közül alapvető az, ami a családban valósul meg. Az emberi élet kiterjedt hálózata abból a kapcsolatból bontakozik ki és születik újjá folyamatosan, amelyben egy férfi és egy nő felismeri, hogy egymás számára teremtettek, és elhatározzák, hogy egzisztenciájukat egy közös élettervben olvasztják össze: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 2,24).

Lényünk legmélyébe van írva a család valósága: vágy, eszmény, sokszor megtört valóság. Mégis a lelkünkben él az egészről, a teljes családról alkotott kép. Ez a családról szóló, belénk kódolt „tudás” szeretne megvalósulni egy életen át. Jézus is családban élt, Máriával és Józseffel, akik valódi és örök példák: Mária az Isten gyöngédségét, irgalmát hordozó anya, aki Isten akarata szerint éli mindennapjait. József az Isten tervét, erejét és biztonságát megjelenítő atya. Jézus pedig az ígéret gyermeke, az ajándék, a jövő reménye.

E hármas egységben van minden család ereje. Ez a család a szívünkben hordozott, sokszor meg sem fogalmazható vágyunk foglalata: hiszen ebben mondható el a múltunk, a jelenünk és a jövőnk, a szeretet, a biztonság, az elfogadó kölcsönönösség, a béke és az öröm, a kiteljesedő élet, mindaz, ami számunkra isteni és emberi.

Urunk Jézus is családban született, ott „tanulta meg ezt a világot”. Mintegy harminc éven át ebben a tapasztalatban tette magáévá az emberi állapotot, felemelve azt a Szentháromság közösségébe, és beépítve tanítói működésébe, amikor elhagyta Názáretet.

Az evangéliumokban Jézus közössége is egy család formáját ölti magára, egy vendégszerető családét, nem pedig egy kirekesztő, elitista csoportét. Itt találjuk Pétert és Jánost, az éhezőt és a szomjazót, az idegent és az üldözöttet, a bűnös asszonyt és a vámost, a farizeusokat, a tömegeket és a sor végén magunkat is.

A mai ünnep Jézus családjához kapcsol bennünket, hogy rajtunk keresztül a családunkat, a mieinket is bevonhassuk abba a biztonságba és erőtérbe, amelyre mindannyian rászorulunk.

Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora

kép

hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Ef 3,17-16

A betlehemi jászoltól kezdve a jeruzsálemi keresztig láthatjuk Mennyei Atyánk szeretetét irántunk. Mit lehet mondani egy ilyen hatalmas szeretetre? Amikor rádöbbensz, hogy Isten inkább vállalja a halált, minthogy nélküled éljen, mit szólsz ehhez? Hogyan lehet egy ekkora szeretetet megmagyarázni?

…szabadulást hozott, mert szeretett. Zsolt 18,20

Több oka van annak, hogy Isten megmentett: azért, hogy megdicsőítse Önmagát, azért, hogy megelégítse igazságát, azért hogy megmutassa mindenek felett való hatalmát. De a legdrágább Tőle, hogy azért mentett meg, mert szenvedélyesen szeret. Szereti, ha a közelében vagy. Nagy becsben tart.

…és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened. Iz 62,5

Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Na és a karácsonyi ajándékod, egyenesen Betlehemből? Kedves barátom, be kell látnod: teljesen odavan érted!

Max Lucado

kép

Az első karácsony, és azóta minden karácsony az Isten embereknek elmondott gyönyörű szép meséje.

Tanítják, hogy a mese nélkül nevelkedett gyermekek lelke sivár. A mese a szív levegője és napfénye. Istenem, meséld minden évben újra és újra nekem, nekünk, a jelenben élő és a jövőben élő embereknek Fiad születését, meséld a karácsonyt, melyet nekünk készítettél! Apánk meséit nem felejtjük el. Mennyei Atyánk, mesélj, a Te meséd igaz, jó, szép valóság és az életet jelenti nekünk!

Az első karácsony óta a betlehemi istálló és bármilyen emberi “istálló” nem istálló többé, mert ahol jelen van a megszületett Szeretet, ott a menny, ott az Isten. És ezért az első karácsony óta minden palota, kastély, toronyház, felhőkarcoló, kunyhó, templom vagy akár az emberi szív, ha nem születik meg benne a szeretet, csupán istálló.

Az első karácsony óta Jézusban Isten emberként vállalta ezt a világot, és élni kezdte emberi életünket. Az első karácsony óta ez a világ nem átkozott, hanem áldott! Az Istengyermek szívének dobbanásait anyja sem hallotta. Oly kicsiny a magzatnyi szív. De ez a szív első dobbanása óta szereti a világot. Földünket és életünket Isten szívéhez emeli.

Az első karácsony óta hihetjük, hogy az ember többé nincs a Földhöz kötve. Tér és idő rácsait szétfeszítette a Megtestesült Isten Fia. Örök sorsát veszendő sorsunkba szőtte, mulandóságunkat örökkévalóságába emelte. Az első karácsony óta mi emberek, istenképmások, rokonai lehetünk Istennek. “Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” – mondja Jézus. (Mk 3,35)

Az első karácsony óta az ember továbbra is érzi, tapasztalja a világkatasztrófákat, háborúkat, ártatlanok szenvedését és gondolhatja, hogy ” az Isten is lehunyja a szemét”, ám éppen azóta hittel hihetjük: keserű tapasztalatunknál erősebb a tény, hogy Isten megtestesült Fiában kinyitotta a szemét. Emberszemmel látja könnyeinket, emberszívvel szenvedi szenvedéseinket és mondja: “Ne féljetek… Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből…” (Lk 10,18)

Az első karácsony óta, ha valaki Istennel nem akar találkozni, az embert kell, hogy elkerülje… Őrjítő lehet ez annak, akit nem érdekel az Isten, tagadja és állítja: Nem láttam soha!.. – ám kénytelen tudomásul venni, hogy Jézus ezt mondja: “Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim (a rászoruló emberek) közül eggyel is tettetek, velem tettétek… Amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek (a rászoruló emberek) közül, velem nem tettétek.” (Mt 26,40)

Ám az is igaz, ha Istennel akarunk találkozni, oly “könnyű”, hiszen elég szeretni embertársainkat és akkor már Őt szeretjük és Ő emberszíveken át lép elénk. Az ember szívével közeledhet Istenhez, s amit szíve dobog, azt szája vallhatja: szeretlek, Uram! – Ő válaszol, szíve dobog szavaiban: “Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! ” (Jn 13,34) És nemcsak karácsony ünnepén…

Az első karácsony és azóta minden karácsony a szív ünnepe. Mi más lehetne, hiszen “Szeretet az Isten”.

Mácz István

Urunk, segíts,

hogy úgy ünnepelhessük születésedet,

 

mint a pásztorok:

 

hogy riadjunk fel magányos
sötétségünkből,
amibe önfejűségünk
és rövidlátásunk taszított,

 

 

 

mint a bölcsek:

hogy emeljük szemünket a csillag felé,

amelyet csak azok látnak,
akik rátermettségük bölcsességéhez

mindig hozzáfűzik alázatos imájukat is;

 

 

mint Mária:

hogy mi is szeretni tudjuk a titokzatos, gyenge Gyermeket,
amennyiben az Egyházat szeretjük
megmagyarázhatatlan és sokszor
elesettnek látszó valóságában.

 

 

 

 

 

Forrás:Szent születésed mily csoda, Agapé
Karácsonyi nagykönyv az egész családnak

kép 1

kép 2

kép 3

kép

 

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Iz 9,5)

Egy szó van, ami leírja az éjszakát, amikor Ő eljött: átlagos.

Az éjszaka átlagos volt. Néha egy fuvallat megrezegtette a leveleket és lehűtötte a levegőt. A csillagok olyanok voltak, mint a fekete bársonyon ragyogó gyémántok. Felhők vonultak el a hold előtt. Gyönyörű éjszaka volt, de nem különleges. Egy átlagos éjszaka, átlagos éggel.

A bárányok átlagosak voltak. Volt néhány kövérkés, néhány hordóhasú, néhány soványka, néhány pipaszár lábú. Átlagos állatok. Nem volt aranygyapjuk. Semmilyen díjat nem nyertek.

És a pásztorok. Egyszerű emberek voltak. Bárányszaguk volt és valószínűleg éppolyan szőrösek is voltak. Nem fogod megtalálni a botjukat egyetlen múzeumban sem, sem az írásaikat egyetlen könyvtárban. Senki nem kérte ki a véleményüket a társadalmi igazságtalansággal, vagy a Tórával kapcsolatban. Névtelenek és egyszerűek voltak.

Egy átlagos éjszaka, átlagos bárányokkal és átlagos pásztorokkal. És ha Isten nem olyasvalaki lenne, aki szereti „extrákkal” feldobni az átlagosat, akkor az éjszaka észrevétlenül ment volna el. A bárányokról és a pásztorokról mindenki megfeledkezett volna.

Azonban Isten az átlagosok közt jelenik meg és jár táncot. És azon az éjszakán ezt tette, és keringőt táncolt.

A fekete égboltot átjárta a fény. A fákat, amik addig csak árnyékok voltak, egyszerre világosság borította be. A bárányok, amik eddig csendben voltak, a kíváncsiság kórusává váltak. Egyik pillanatban a pásztorok még aludtak, a következőben pedig a szemüket dörzsölték és ámulva bámultak a mennybéli idegenek arcába.

Az éjszaka többé már nem volt átlagos.

A bejelentés először a pásztoroknak szólt. Ők nem kérdezték, vajon Isten tudja-e mit csinál. Ha az angyalok teológusokhoz mentek volna, azok először a kommentárjaikba bújtak volna. Ha az elithez mentek volna, ők először körülnéztek volna, hogy vajon valaki látja-e őket. Ha a sikeresekhez mentek volna, azok először a naptáraikat vették volna elő, hogy ellenőrizzék van-e idejük ilyesmire.

Így hát a pásztorokhoz mentek. Olyan emberekhez, akiknek nem kellett megvédeniük a hírnevüket, akiknek nem voltak önző céljaik. Olyan emberekhez, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy megmondják Istennek, hogy angyalok nem énekelnek a bárányoknak és messiásokat nem lehet csak úgy jászolban találni.

Az angyalok éjszaka jelentek meg, mert ilyenkor lehet legjobban látni a fényt, és ilyenkor van rá a legnagyobb szükség. Isten ugyanezért jön az átlagoshoz.

A legegyszerűbbek az Ő leghatalmasabb eszközei.

Max Lucado

2015. december 23-án 40 gyermek mutatta be Jézus születésének történetét. Köszönjük nekik a szöveg betanulását, és szüleiknek a ruhák mosását, vasalását. Köszönjük Tüzes Marcelléknak az orgonás kíséretet.

Kívánjuk a fotók nézegetésében sok örömük teljen!!!

Áldott új esztendőt kívánunk minden hittanosnak és szüleiknek!!