Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a koronavírus-fertőzés terjedésének, a szentmisék kényszerű felfüggesztésének idején elmondja, hogyan meríthetünk erőt a lelki áldozás régi keresztény szokásából.

Szeminaristaként a gyóntatómtól hallottam először a lelki áldozás szokásáról, aki az Opus Dei Prelatúra papja, melynek tagjai rendszeresen élnek a lelki áldozás kegyelmeivel szentséglátogatás keretein belül vagy azon kívül is. Most, a járvány miatt kialakult nehéz helyzetben jó szívvel ajánlom az alábbi fohászt és gyakorlatot mindazoknak, akiknek a szíve szomjazza az Úr eucharisztikus jelenlétét.

A lelki áldozás nem más, mint egy fohász, amelyet józan önmérséklettel akár naponta többször is elmondhatnak azok, akik szeretnének a Szentségi Jézussal találkozni. A fohász célja, hogy általa Istentől ugyanazokat a lelki kegyelmeket nyerjük el, amelyeket a szentáldozáskor ad nekünk. Ennek a lelki cselekménynek a végzéséhez nem szükséges a kegyelem állapota, sőt akkor is hívhatjuk így Jézust a szívünkbe, ha azon a napon történetesen akár szentmisén vagy azon kívül már áldoztunk is. A lelki áldozás nem helyettesíti az Oltáriszentséget – ez vitathatatlan. Azonban az Úr kegyelme végtelen, és az Ő hatalmának semmi nem szabhat gátat. Ha Ő a szentáldozás kegyelmeit meg akarja adni annak, aki azokat hittel kéri, akkor az is a hatalmában áll. Ezt bízzuk az Ő irgalmára.

A szokás eredete az érett középkorra megy vissza. Petrus Lombardus (12. század) a Szentenciás könyvének IV. részében találunk egy szakaszt (distinctio IX.), amely az Oltáriszentség vételének kétféle módjáról beszél, méghozzá Szent Ágoston alapján (Sermones 71, c.11.n.17). Lombardus szerint az Eucharisztia vételének két módja van: a szentségi mód (sacramentaliter), ahogy igazak és gonoszok egyaránt veszik, illetve a lelki mód (spiritualiter), ahogy csak a jók veszik magukhoz. A következő évszázadban Aquinói Szent Tamás beszélt az Eucharisztia lelki vételéről (habere sacramentum in voto), melynek kapcsán másodlagos értelemben szólt a lelki áldozásról mint a Krisztussal való lelki egyesülés vágyáról (vö. Summa Theologiae III, q.73.a.3). A középkori megkülönböztetés nyilván nem arra vonatkozik, hogy elegendő volna Jézust pusztán a lelki találkozás formájában magunkhoz venni. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az Eucharisztia fizikai vétele még nem jelenti azt, hogy a szentséget lelkileg is magunkhoz vettük, hiszen – ahogy a Trentói Zsinat Katekizmusa (vö. pars II, cap. 4, 50–51) fogalmazott – az komoly lelki előkészületeket és alázatot igényel.

Krisztus Testét és Vérét alapvetően a szentáldozásban vesszük magunkhoz, ott találkozunk vele. Kivételes esetben, az ő kegyelmének szabad ajándékozásában bizakodva mégis imádkozhatunk a lelki áldozás kegyelméért. Főleg akkor, ha valamilyen rendkívüli okból nélkülöznünk kell a Szentség tényleges vételét. Szent II. János Pál pápa az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájában 2003-ban így fogalmazott: „nagyon jó állandóan éleszteni a lélekben az Eucharisztia iránti vágyat. Ebből született a »lelki áldozás« gyakorlata, mely századok óta közismert az Egyházban, és a lelkiélet szent mesterei ajánlják. Jézusról nevezett Szent Teréz írta: »Amikor nem áldoztok és nem vesztek részt szentmisén, megáldozhattok lelkileg, ami nagyon hasznos… Így nagyon megerősödik bennetek a mi Urunk szeretete«” (34. pont). XVI. Benedek pápa pedig a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában emlékeztetett a régi keresztény szokásra, mely szerint, ha valaki nem járulhat szentáldozáshoz, akkor „jó ápolnia a Krisztussal való teljes egyesülés vágyát, például a lelki áldozás gyakorlatával” (55. pont).

Ahhoz, hogy rendes körülmények között hatékonyan tudjon bennünk működni az a Krisztus, akit a kenyér színe alatt magunkhoz vettünk (sacramentaliter), ajánlott ébren tartani a lelkünket, és a lelki áldozás gyakorlata által készíteni a szívünket az ő hatékony befogadására.

Most, hogy rendkívüli körülmények között, a komoly járványveszély miatt arra kényszerülünk, hogy a szentmiséktől és a szentáldozástól távol maradjunk egy időre, erőt meríthetünk a lelki áldozás régi keresztény szokásából. Tudatában annak, hogy a lelki áldozás nem helyettesíti a szentáldozást, jó szívvel ajánlom a lelki áldozás hagyományos imáját a nyitott templomokban való szentséglátogatás keretében vagy anélkül.

 

lelki áldozás imája

Magyar Kurír

részletes cikk a lelki áldozásról

kép

Fra Marinko Šakota atya üzenete Međugorje barátaihoz Međugorje, 2020. március 19-én, Szent József ünnepén

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Međugorje barátai! Kedves testvéreim szerte a világban, akik azon lelkiség által kapcsolódtok Međugorjéhoz, amelyet a mi Égi Édesanyánk Mária, a Béke Királynője hozott el ide számunkra, szívből köszöntelek benneteket és néhány szót szeretnék szólni hozzátok. Ma, Szent József ünnepén, ebben a helyzetben, egy üzenetet kaptunk mindnyájan, ez pedig Szent József és Mária életének üzenete.

Azt kérdezzük, milyen helyzetben van József? Nagyon nehéz helyzetben! Eljegyezte Máriát, Mária pedig gyermeket vár. Jól tudja, hogy nem az ő gyermekét hordozza Mária. Milyen nehéz helyzet! Mit kell tenni? Hogyan viszonyuljon a helyzethez? József nagy bajban van, de ő igaz ember, nem marad meg csak a saját terveinél, a saját gondolatainál, a saját vágyainál. Nem gondolja azt, hogy csak az a helyes, amit ő gondol, ahogyan ő látja a dolgokat, hanem nyitott. Nyitott Isten terveire, Isten látásmódjára. És amikor az angyal azt mondja neki: „József, ne félj! Ne félj magadhoz venni Máriát!”, akkor József ezt elhiszi. József hisz az angyalnak és feleségül veszi Máriát.

Kedves barátaim, nagyon fontos szavak ezek ma mindnyájunk számára: Ne félj! Ezeket a szavakat mondja Gábor angyal Máriának is: „Ne félj!” „Mária ne félj! Az Úr veled van!” Ezeket a szavakat mondja az angyal Józsefnek is: „József, ne félj!” Ezeket a szavakat mondja ma az Úr mindnyájunknak: Ne féljetek! Természetes, hogy létezik a félelem, amely jogos is, vigyáznunk kell, óvatosnak, fegyelmezettnek kell lennünk. Ügyelnünk kell a higiéniára, mert helyes és nagyon fontos. Nem szorongva, nem félelemben, hanem hitben! Abban a hitben, hogy az Úr velünk van, hogy mindannyian az Úréi vagyunk és minden jó lesz.

És ez a helyzet számunkra egy nagy lehetőség. Tekinthetünk rá tragikusan, olyan valamire, ami tragédia, és bizonyos értelemben az is, nehéz helyzet, de lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Alkalom arra, hogy visszatérjünk Istenhez, visszatérjünk az imádsághoz, a családhoz, az igaz értékekhez. Amikor minden jó, akkor mi elfelejtjük az Istent. Amikor minden jó, akkor mi a kényelmet keressük, a szórakozást, hogy anyagi értelemben jó legyen számunkra és elfelejtjük azt az egy szükségest, azt az egyetlen fontosat, amit Jézus mond Mártának. Hát, itt van most ez a pillanat! Valójában ebben az időben mi csak egyet kérdezünk, keressünk. Ma csak egyetlen dolog fontos számunkra, hogy túléljük ezt az időszakot. Mi keresztények, azonban nem csak így tekintünk az egy fontosra, hanem Krisztussal szeretnénk élni, most és az örökkévalóságban! Most Krisztussal élni!

Kedves barátaim ez egy lehetőség a rózsafüzér imára, hogy kezünkbe vegyük a rózsafüzért. A Szűzanya arra tanít bennünket, hogy a rózsafüzérben erő van! Rózsafüzért a kezekbe! Olvassuk Isten szavát, böjtöljünk, menjünk fel a Križevacra, a Jelenések hegyére, illetve a saját lakhelyünkön találjunk módot arra, hogy térdelve, egyénileg is és a családban is imádkozzunk. Tárd ki kezedet, nyisd meg szívedet az Úrnak. Kérd meg Őt, hogy erősítse meg a hitedet, erősítse meg a Benne való bizalmadat, erősítse meg a reményedet, erősítse meg a szeretetedet. Kérd Őt, hogy szívedben Isten szeretete uralkodjon. Kérd Őt, nyissa meg szívedet, hogy megismerd az Ő szeretetét, hogy megismerd az Irgalmas Atya szeretetét, aki feltétel nélkül szeret téged, hogy megnyílj ennek a napsugárnak, Isten szeretetének melegére.

Kedves barátaim, ez egy lehetőség, lehetőség arra, hogy felfedezzük az Eucharisztiát. Vannak olyan helyek, országok, ahol érthető okokból elmaradnak a szentmisék, hogy az emberek ne induljanak el, hogy minél több időt töltsenek otthon, hogy ily módon védekezzenek, és így ez betegség, ez a járvány megszűnjön. Számunkra ez nagy lehetőség arra, hogy felfedezzük az Eucharisztia értékét, hogy újra felfedezzük a szentgyónás szentségének értékét. Mert ezt is elfelejtettük vagy megszoktuk, és most, amikor nincs, akkor ez a hiány ébressze fel bennünk az Eucharisztia iránti éhséget, az Eucharisztia, a szentgyónás, a szentségimádás iránti szeretetet. Íme, kedves barátaim, ez a kegyelem ideje.

Nehéz idő, de a kegyelem ideje. Használjuk ki!Higgyünk az Úrnak, amikor azt mondja nekünk: Ne félj!

És amikor majd elmúlik ez az idő, akkor lesz egy erőteljes tapasztalatunk arról, hogy a nehéz pillanatokban hittünk. És ez fog vezetni bennünket az életünk útján és meg fogjuk érteni, hogy lehetséges, lehetséges, lehetséges. Erre tanít bennünket a Szűzanya. Ő nem vesz el tőlünk minden nehézséget, nem azt mondja: én elveszek tőletek minden problémát. Nem! Ő azt mondja: szeretnélek megtanítani benneteket arra, hogy bensőleg erősek legyetek, hogy legyen erős hitetek, reményetek, szeretetek, és akkor majd képes leszel arra, hogy kitarts a nehéz pillanatokban, hogy türelmes légy, tudj reménnyel és hittel várni.

fordította: Sarnyai Andrea

Eucharisztia kép

rózsafüzér kép

gyónás kép

Eucharisztia

Hol és mikor követhető élő szentmise-közvetítés?

A koronavírus-járványra való tekintettel hazánkban is veszélyhelyzet lépett érvénybe. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán a nyilvános liturgiák március 22-étől elmaradnak. Ezért különösen is fontos, hogy naprakész tájékoztatást nyújtsunk a szentmisék közvetítéséről, hogy a hívek megerősítést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül közöljük, hogy mely magyar nyelvű szentmise-közvetítésekbe lehet bekapcsolódni. Cikkünket a nagy érdeklődésre tekintettel a beérkező információk alapján FOLYAMATOSAN FRISSÍTJÜK.

Erre a linkre kattintva éri el a legújabb információkat!

A koronavírus-járványra való tekintettel hazánkban is veszélyhelyzet lépett érvénybe. A templomi szentmiséket továbbra is megtartják, ám sok testvérünk (különösen azok, akik veszélyeztetettek) otthonában maradva igyekszik átvészelni ezeket a heteket. Számukra különösen is fontos, hogy megerősítést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek. Összeállításunkban nekik szeretnénk segíteni.

1. A templomok mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat nem zárjuk be. Mégis felelősen és körültekintően kell eljárni, ezért a nyilvános liturgia 2020. március 22., nagyböjt 4. vasárnapjától a templomokban szünetel. Egyetlen kivétel a temetés, amelyet egyszerű formában, röviden kell megtartani.

2. A paptestvéreket kérjük, hogy továbbra is tartsanak templomainkban vagy megfelelő kápolnában szentmiséket, tanúságot téve arról, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa is tanít, hogy az Eucharisztia az Egyház életének középpontja (KEK 1343.). A már felvett miseszándékok így, sine populo módon engedélyezetten elvégezhetők vagy az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése értelmében áthelyezhetők (CIC 1309. k.). A híveket pedig arra bátorítjuk, hogy otthonról kapcsolódjanak be a szent cselekménybe, ezzel is kifejezve, hogy minden szentmisében az egész Egyház egyesül Krisztus áldozatával (KEK 1369.).

3. Az Egyházi Törvénykönyv előírásai szerint a megyéspüspök, ha úgy ítéli meg, felmentést adhat a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alól (CIC 87. k. 1. §., 1245. k.). Ezt a felmentést – a fertőzés elkerülése céljából – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ordináriusai megadják.

4. A jelenlegi kivételes helyzetben is érvényesek a katekizmusban (KEK 2183.) és az Egyházi Törvénykönyvben (CIC 1248. k. 2. §) található előírások, amelyek szerint ha valaki számára súlyos okból lehetetlenné válik az eucharisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy helyette töltsön kellő időt imádsággal – a Szentírás olvasásával, zsolozsma végzésével vagy más imával – egyénileg vagy a családban. Több helyen van online miseközvetítés. A közszolgálati televízió vasárnap és ünnepnapokon szentmisét közvetít azért, hogy megerősítést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek azok, akik most nem tudnak részt venni vasárnapi szentmisén. A közvetítések rendjéről felületeinken tájékoztatást adunk.

5. A betegellátás és a gyóntatás és a rendkívüli áldoztatás tekintetében is mindenben kövessük az állami járványügyi előírásokat. A rendkívüli helyzetre való tekintettel – szintén visszavonásig, azonnali hatállyal – lehetővé tesszük az általános feloldozás megadását (CIC 961–963. k.).

6. Oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben mindenben kövessük az állami előírásokat. A hatóságokkal mindenben működjünk együtt és legyünk figyelemmel az általuk adott általános irányelvekre.

7. A plébániai és a szerzetesközösségeket arra bátorítjuk, hogy – a járványügyi hatóságok előírásainak megtartása mellett – szervezzék meg a folyamatos imát a járvány érintettjeiért.

Jelen rendelkezés Magyarország latin szertartású egyházmegyéire érvényes.

A járvány időszaka rámutat törékenységünkre és arra, hogy a saját és mások életére vigyáznunk kell. Imáinkkal és példánkkal erősítsük a bizalmat Istenben és egymásban. Gyakoroljuk a nagylelkűség erényét, és ebben a helyzetben különösen is figyeljünk egymásra, főleg beteg és idős embertársainkra. Idős paptestvéreinket tisztelettel kérjük, hogy ebben a helyzetben különösen vigyázzanak egészségükre.

Budapest, 2020. március 17.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

 

Hol és mikor követhető élő szentmise? Kattints a linkre!

kép

forrás

 Már az Ószövetség idején voltak álmos templomlátogatók, még ha a prédikátor úgy beszélt is, mint Szent Pál!

Hosszú története van annak, hogy elalszunk a vasárnapi prédikáció alatt. Az Újszövetség elbeszéli egy Eutichusz nevű fiatalember történetét, aki Szent Pál beszéde alatt elaludt (Ap Csel 20, 7-12). Az apostol hosszadalmas, egészen éjfélig tartó beszéde alatt Eutichusz az ablak párkányán ült, és úgy elnyomta az álom, hogy kizuhant a harmadik emeleti ablakból, és holtan szedték össze.

A sors iróniája, hogy Eutichusz neve azt jelenti, hogy ’szerencsés, mázlis” (ami úgy tűnik, nem igazán jött be az ő esetében).

A katolikus prédikátornak olyan üzenettel kell készülnie, amelyet érdemes meghallgatni, a padsorokban ülő embereknek, nektek pedig lehetőleg készen kell lennetek arra, hogy meghallgassátok, amit mond. Még ha nem is ültök egy nyitott ablakban, gondoljátok át ezt az alább következő hét lépést a katolikus prédikáció, másnéven a szentbeszéd meghallgatásához, hogy ne aludjatok el.

1. Imádkozzatok, hogy a pap fel tudjon készülni a homíliájához

Tévedés azt hinni, hogy a homília akkor kezdődik, amikor a pap beszél. Az üzenet meghallgatása már egy héttel előbb elkezdődik, amikor a pap vagy a diakónus nekilát a vasárnapi szentbeszéd előkészítésének. Szüksége van az imáitokra, ezért imádkozzatok a papotokért.

Imádkozzatok, hogy Jézus megáldja a felkészülésre szánt idejét. Imádkozzatok, hogy megkapja azt a kegyelmet, amellyel rátalál az üzenetre, amelyet Jézus akar elmondatni vele vasárnap. Imádkozzatok, hogy szavai legyenek Jézus szavai. Kérjetek és kaptok (Mt 7, 7).

Bónuszként rá fogtok jönni, hogy a vasárnapi prédikációért való imádkozás előkészít benneteket arra, hogy meghalljátok Isten üzenetét.

2. Készítsétek fel magatokat is előre

Ne feledjétek, hogy az Írásokat Isten sugalmazta, és az Evangéliumok Jézus üzenetét hordozzák. Felolvasásukkor a vasárnapi összejövetelen közvetlenül Jézus szól az ő népéhez. Ezért állnak fel a katolikusok, amikor az Evangéliumot olvassák fel.

Tudjátok előre, hogy Jézus közölni fog valamit a misén. Szombaton este (vagy ha általában szombaton jártok misére, akkor pénteken este) olvassátok el a vasárnapi szentírási részleteket, imádkozzatok azért, hogy ezek a szavak otthonra találjanak a szívetekben, és hogy a prédikátor Isten szavait egy nektek szóló üzenettel nyissa meg.

Törekedjetek arra, hogy nyugodt, jó éjszakai pihenésetek legyen. Senki nem tud úgy beszélni hozzátok, hogy már odaérkezésetek előtt elalszotok. Az imádság és a megfelelő alvás segít majd, hogy összpontosítani tudjatok Jézusra vasárnap, ahogyan azt kell.

3. Jegyzeteljetek

A katolikus keresztények nemigen gondolnak erre, de hát semmi sem tiltja. Amikor először láttam ilyet, meglepődtem, kicsit zavarba jöttem.

Első vasárnapi misémen a Canterbury Szent Tamás (Becket Tamás) templomban, amikor felolvastam az Evangéliumot, megláttam egy nőt (a nekem dolgozók közül), aki belenyúlt a táskájába, kivette az iPad-jét, kinyitotta és olvasni kezdett, mialatt én azt az üzenetet mondtam éppen, amelyet órákon keresztül készítettem elő. Arra gondoltam: „Na, ez aztán passzívan agresszív! Ez a plébánia nagy kihívás lesz a számomra.” Aztán később láttam, hogy ugyanezt csinálja a következő néhány vasárnapon is.

Amikor egyszer szóba hoztam neki, értetlenül nézett rám, és azt mondta, ő nem olvassa az iPad-jét, hanem kinyitja a jegyzeteket, és felír egyes gondolatokat abból, amit mondok. Egy pillanat alatt megváltozott a véleményem: már nem éreztem sértettséget, hanem nagy benyomással volt rám (és meg is könnyebbültem). Milyen remek módja ez annak, hogy a vasárnapi üzenetet a későbbiekben beépítsük az imádságainkba, vagy megbeszéljük vacsora közben a barátainkkal! (És persze, ha valakit jegyzetelni látok, az engem arra ösztökél, hogy nagyon is jól felkészüljek a vasárnapi beszédemre: ne csak egy meghallgatni érdemes üzenetet mondjak, hanem egy olyat, amelyről jegyzetelni is érdemes.)

Ha nem vagytok jegyzetelő típus, akkor is még később valamit lefirkanthattok valamit abból, amit hallottatok, arról, hogy hogyan szólította meg Isten a szíveteket, és hozzátehettek egy kis imát azért a kegyelemért, amire szükségetek van az Isten üzenete szerinti élethez. És akkor álljatok készen arra, hogy a következő négy módon válaszoljatok Isten üzenetére.

4. Legyetek készen hitetek megvallására

Ha valaki a szívetekhez szól, ösztönösen igyekeztek ti is mondani neki valamit, hogy megerősítsétek a kapcsolatotokat, ezt csináljuk mi, katolikus keresztények. A prédikáció meghallgatása után várunk egy pillanatot, hogy befogadjuk Jézus üzenetét. Aztán közösen felállunk és megvalljuk együtt a hitünket Jézusban.

A szavaknak, amiket kiejtünk, van egy neve: Hitvallás. Rendszerint a Hiszekegyről van szó, amelyet 325-ben írtak Niceában a püspökök, akik azt vitatták, milyen választ adjanak a kor eretnekségeire, különösen a Jézusról szóló keresztény tanításokat eltorzító arianizmusra. A viták eredményeként született egy nyilatkozat, amellyel megerősítették, hogy hisznek Jézusban. Ezt a nyilatkozatot tesszük meg mi is minden vasárnap, válaszul arra, amit Isten mond nekünk.

Következésképpen a vasárnapi üzenet meghallgatásakor keressük azt, hogy mi segít benne nekünk hitünk megvallásában.

5. Legyetek készen arra, hogy másokért imádkozzatok

Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek kapcsolódása, aki semmi másért, mint magáért a szeretetért szeret bennünket. A hitvallás után mások szükségleteiért imádkozunk, ez az együttérzés első cselekedete, melyet Jézus szavai inspirálnak.

A Biblia arra int bennünket, hogy legyünk az imádkozás népe. Imádságunk mintája Jézus, aki „bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget” (Mt 9, 35).

Hallgassátok Istent, amint a szívetekhez szól, és álljatok készen arra, hogy együttérző imádságot mondjatok másokért.

6. Legyetek készen arra, hogy hálát érezzetek

Miután megvallottuk hitünket és imádkoztunk másokért, az oltárra készítjük a kenyeret és a bort ahhoz a szent étkezéshez, amelyet az Újszövetség a kenyér megtörésének nevez. A korai időszak keresztényei már korán az Eucharisztia nevet adták neki. Ez a szó hálaadást jelent.

Másképpen fogalmazva, a vasárnapi üzenet azt akarja nektek megmutatni, hogy miért kell hálásnak lennetek azért, amit Isten tett értetek Jézuson keresztül. Jézus megmondta, hogy meg fog halni és fel fog támadni … és meg is tette! Azóta is abban a kiváltságban van részünk, hogy osztozhatunk halálában és feltámadásában a szentáldozás révén. Ennél épületesebb motiváció nincs is arra, hogy hálát érezzetek.

7. Legyetek készen a küldetésetekre

Isten olyan talentumokat és ajándékokat adott nektek, mint senki másnak. Ha halljátok, hogy Jézus a szívetekhez szól, tudjátok, hogy a nektek adott talentumok és ajándékok használatára küld benneteket. Az Ige és a Szentség támogatásával megújult erővel léphettek ki a templom kapuján, mivel elfogadjátok a következő hétre az Istentől kapott küldetést.

Jakab apostol írja a következőket: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok” (Jak 1, 22).

Kérdés: Mi van akkor, ha a prédikáció (homília) tényleg nagyon rossz?

Válasz: Nem akarom mentegetni a gyengécske homília-felkészüléseket (Isten a tudója, magam sem ütöm meg mindig a mércét), de meggyőződésem, hogy Jézusnak mindig van egy üzenete a számotokra, ha meghallgatjátok. Ha jól felkészültetek, ha azt várjátok, hogy Jézus szóljon a szívetekhez, és ha úgy jöttök a templomba, hogy készen álltok hitetek megvallására, a másokért való imádkozásra, a hálaadásra és az Istentől kapott küldetés teljesítésére, akkor meg fogjátok hallani Isten nektek szánt üzenetét is.

Vegyük elő újból Eutichusz történetét

Vasárnaponként sohasem hallható a Pál apostol gyilkos prédikációja miatt elpusztuló Eutichusz története. (Az emberek nevetnének, ha ezt olvasnák fel nekik vasárnap.) Az Eutichusz-sztori alaposabb elolvasása (ApCsel 20, 7-12) azonban egy mélyebb értelmezés felé is elvezet minket.

Figyeljétek meg, hogy az incidens a hét első napján történt (ez a keresztényeknél a vasárnap), amikor megtörik a kenyeret (értsd: szentáldozás van). Ebből következően itt egy korakeresztény miséről van szó, amelyen Pál prédikál és az ifjú Eutichusz elalszik, majd lezuhanván halálra zúzza magát. Pál apostol lerohan, a fiatalembert életre keltik, majd mindenki visszatér a szentáldozáshoz (a kenyér megtöréséhez).

Ez a furcsa történet arra emlékeztet bennünket, hogy halál és feltámadás történik a mise alatt. A homília felkészít bennünket, megelőlegezi halálunkat és feltámadásunkat Jézussal, a bor és a kenyér segítségével. Eutichusz története a ti történetetek. Ti magatok vagytok Eutichusz. Ti vagytok azok a szerencsések, akik osztozhattok Jézus halálában és feltámadásában.

Kérdések

  • Hogyan készültök fel a vasárnapi üzenet meghallgatására?
  • Van valamilyen megszokott gyakorlat, amellyel készültök?
  • Mit tehet egy katolikus prédikátor azért, hogy világosabban meghalljátok Jézus üzenetét?

Dave Mercer atya