Az üdvtörténeti találkozás leírását Szent Lukács evangéliumában olvashatjuk (1,39-80). Ezen a napon Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő Szent János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük (noha ez a nap valójában Mária Erzsébetéktől való elköszönésének a napja). Szent Lukács beszámolója szerint a találkozás pillanatában Erzsébet betelt a Szentlélekkel, méhében megmozdult a magzat. Az előfutár, János anyja méhében megkapta a megszentelő kegyelmet (ezért ünnepeljük Keresztelő Szent János földi születésnapját is – június 24). Mária megbizonyosodott az angyali üdvözletben kapott jel igazságáról: “idős rokonod, Erzsébet szintén gyermeket vár”. Erzsébet “Uramnak édesanyjaként” köszöntötte Máriát, és elhangzottak látomásos szavai: “áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse…” Mária a Magnificat szavaival válaszolt a köszöntésre:

Magasztalja lelkem az én Uramat,

Örvendezve élek szárnyai alatt,

Szolgálója lettem, lepillantott rám,

Alázattal zengi dicséretét szám. (ÉE 251)

A találkozást követően Mária 3 hónapot tölt el Erzsébet és Zakariás házában, Keresztelő Szent János születéséig.

Ünneplését a minoriták a XIII. században már szorgalmazták, az egész egyházban VI. Orbán pápa rendelte el a XIV. században, Mária oltalmát kérve a nyugati egyházszakadás megszűnéséért. Az ünnep elnevezése Visitatio Beatae Mariae Virginis. A látszólag ellentmondásos dátum, július 2 – kilenc nappal Keresztelő Szent János születése után – Mária hazatérésének időpontját jelzi, miután három hónapig rokonánál tartózkodott.

A katolikus magyarság az aratás megkezdésekor is a Szűzanyához imádkozott, és a termés betakarításának idejére eső első ünnepet is Szűz Máriához kötötte. (Téves tehát az a hagyomány, amely az aratás kezdetét “Péter-Pál” napjához kapcsolja. Elképzelhető mindazonáltal, hogy egyes vidékeken valóban Péter-Pálkor kezdték meg a betakarítást.) Az ünnep magyar elnevezése, Sarlós Boldogasszony, a betakarításnak arra az ősi módjára utal, amikor az asszonyok sarlóval aratták a gabonát.

A középkori festészet kedvelt témája, Mária életének egyik legfőbb eseménye, gyakran az angyali üdvözlet párjaként jelenik meg. Erzsébet hódolattal fogadja Máriát, M. S. Mester képén kezet csókol neki. A késő gótikus művészek Erzsébetet idős asszonyként jelenítik meg. A jelenetet Erzsébet háza előtt vagy egy középkori város főterén láthatjuk, a mellékalakok között a barokk korban Zakariás és József is feltűnik.

Hajnal Piroska

Giotto

 M. S. Mester

Rippl-Rónai

 

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Ezen a napon, a legkorábbi igazán tavaszi ünnepen Jézus fogantatására emlékezünk. A szép magyar elnevezés, Gyümölcsoltó Boldogasszony onnan ered, hogy a gazdák ebben az időben végzik a fák oltását. Szűz Mária igenjére emlékezünk ezen az ünnepen, amely már a karácsonyi ünnepkör tavaszba előrenyújtott karjának tekinthető.

 Az ünnepet 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte, hogy nagyböjtben is ünnepeljék. A zsinati rendelkezés arra utal, hogy már hosszú ideje ünnepelhették. A történeti gondolkodás határozza meg dátumát: Jézus születésétől (december 25.) kilenc hónapot visszaszámolva – március 25. Rómában I. Sergius pápa (úr. 687-701) vezette be, hogy a Santa Maria Maggiore Bazilikában körmenettel ünnepeljék, Annuntiatio Domini névvel. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja (a keleti liturgiákhoz hasonlóan) ezt az ünnepet az Úr ünnepei közé helyezte.

Magyarországi megünneplését dokumentálja az ellenreformáció egyik kiemelkedő alakjának, Padányi Bíró Márton veszprémi megyéspüspöknek feljegyzése:

Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige megtestesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.

Ez az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat.

Ez az üdvtörténet szempontjából különösen fontos esemény, amely az Ige megtestesülésének időpontját jelzi, kezdettől fogva szerepel a keresztény művészet témái között (Annuntiato-képtípus). A Jézus életét ábrázoló ciklusok ezzel a jelenettel kezdődnek, állandó része a Mária életét bemutató ciklusoknak is. Az angyalt és Máriát ábrázoló festmény mindig azt az eseményt örökíti meg, amikor Gábriel arkangyal köszönti Máriát (Lukács 1, 26-38). Ritkábban fordul elő az a jelenet, ahogyan az Úristen elküldi Gábrielt Máriához. Ezt festette meg Giotto di Bondone a padovai Capella degli Scrovegni freskóján (1306 körül), ahol Az angyali üdvözlet fölött Isten angyaloktól körülvett trónusa látható, ahonnan Gábriel útnak indul. Fra Filippo Lippi festménye a Meditationes Vitae Christi (Elmélkedésk Krisztus életéről) című, ismeretlen ferences szerzőnek tulajdonított középkori irat hatására létrejött képtípus példája, ahol mindkét szereplő térdel: az angyal a kiválasztott Istenanya iránit tiszteletből, Mária pedig mint az Úr alázatos szolgálóleánya (Ecce Ancilla Domini!) Az angyal liliomot tart kezében, ami itt nem az ártatlan tisztaság, hanem a paradicsomi életfa jelképe. Mária feje fölött sugárkoszorú. A hátteret (szobabelső, Mária szüleinek háza vagy Szent József háza) a festő két fülkére osztja, a fény az ablakokon keresztül az angyal oldaláról világítja meg a homályba burkolózó szobabelsőt, ahol Mária térdel. Az angyal feje felett a Szentlélek szárnyal, Mária hát mögött egy vázában rózsa és könyv, mely Mária bölcsességére utal.

B. E. Murillo festménye jellegzetes barokk műalkotás: a felhőkből vidám puttók szemlélik Mária és az arkangyal találkozását, a Szentlélek galambja által árasztott fény beragyogja a jelenetet. A Mária felé ragyogó fénynyaláb az Ige megtestesülését szimbolizálja. Gábriel az égre mutat, ahonnan küldetése ered, Mária alázatosan lehajtja fejét. A jelenet mintha egy templom oszlopai között lenne (ez a jeruzsálemi templomot jelképezi), Mária háta mögött üvegvázában egy szál rózsa – az üvegen a fény csorbítatlanul halad át, ez Mária csodálatosan megőrzött szüzességére utal. Dante Gabriel Rossetti (az angol pre-rafaelita irányzat képviselője, XIX. század vége) ábrázolásán (Ecce Ancilla Domini) a fehér szín dominál, melynek egyhangúságát csak a Szűz Máriához kapcsolódó színfoltok törik meg: bíbor, kék és arany. A megjelenítés szokatlan, az esemény csodálatos, természetfeletti voltát hangsúlyozza: a szűzi ágyán fekvő Máriát álmából riasztja fel az angyal, ijedtség és meglepetés tükröződik arcán a megadó elfogadás mellett. Gábriel arkangyal talpa alól lángnyelvek törnek elő (az égi követ szimbóluma), nincsenek azonban szárnyai. A Protoevangelium Jacobi hagyományát ismerő Rossetti az ágy végébe helyezte a hímzőállványt, amelyet Mária bíborfonalból készített a Templom számára. Az angyal áldásosztó és liliomszálat tartó keze felett a Szentlélek galambja lebeg.

Hajnal Piroska

(Fra Filippo Lippi, Giotto di Bondone, Eperjesi Szent Miklós templom, B. E. Murillo, Dante Gabriel Rossetti alkotásai)

Jézus Krisztus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és az Egyház patrónusa

Az evangéliumok tanúsága szerint József Dávid házából származott (Lukács szerint egy bizonyos Jákob, Lukács szerint Éli fia), és már Mária jegyese volt, amikor Gábriel arkangyal elvitte Máriának az istenanyaság örömhírét. József, az igaz ember, aki híven megtartotta a Törvényt, titokban akarta Máriát elbocsátani, megtudván, hogy jegyese gyermeket vár. Ekkor azonban József álmot látott, és az angyal szavára ismét magához vette, de a gyermek születéséig nem ismerte meg őt. A Betlehemben megszületett kisdednek a Jézus nevet adta. Máté evangéliuma arról számol be, hogy a háromkirályok látogatása után, Heródes vérengzése elől József Egyiptomba menekítette családját. Heródes halála után visszatért Júdeába és Názáret városában telepedett le. Lukács beszámolója szerint József a népszámlálásra Betlehembe ment áldott állapotban lévő jegyesével, Máriával. Jelen volt Jézus születésénél. Ott volt a jeruzsálemi templomban a kisded Jézust bemutatásakor. József minden évben elzarándokolt a jeruzsálemi templomba, és amikor Jézus elérte a megfelelő kort, vagyis 12 esztendős lett, őt is magával vitte, Máriával együtt. Ezek azok a tények, melyeket az evangéliumok közölnek Jézus nevelőatyjáról.

 Az újszövetségi apokrif iratok több a keresztény hagyományban meggyökeresedett és köztudottá vált epizódot is tartalmaznak Szent József személyével kapcsolatban. Az apokrif elbeszélések számos motívuma a képzőművészetben a Szent József-ábrázolások attribútumává vált.  A Jakabnak tulajdonított Protoevangélium számol be Mária és József eljegyzéséről. Abban az évben amikor a templomi szolgálatot teljesítő Mária betöltötte a tizenkettedik életévét a főpap Jeruzsálembe hívatta az összes Dávid házából származó nőtlen férfit. Közöttük volt József is, az özvegy ácsmester. A férfiaknak egy-egy botot/vesszőt kellett magukkal vinniük, melyeket a főpap bevitt magával a szentélybe. A főpap a szentélyben imádkozott, majd az ima befejeztével kihozta onnan az összes vesszőt, de egyiken sem látszott semmilyen jel. Egyenként adta vissza a vesszőket a templom előterében várakozó férfiaknak, utolsóként Józsefnek. És íme, a vesszőből egy galamb szállt elő és letelepedett József fejére, a vessző pedig kivirágzott. A szöveg leírja, hogy József vonakodott kissé elfogadni Isten döntését, mert idősnek tartotta magát a szinte még gyermek Máriához, félt, hogy gúny tárgya lesz majd, hiszen már felnőtt fiai voltak. A főpap bátorítására azonban magához vette Máriát jegyeséül. Ez az apokrif irat több olyan epizódokat is rögzít, amelyek Józsefet a védelmező, szerető apát jeleníti meg, aki figyelmes gondoskodással veszi körül a gyermek Jézust.

A barokk kor templomi festészetének kedvelt témája „Szent József halála”. A IV. századra datálható József, az ács története vagy József halála című egyiptomi irat, melynek latin változata a XIV. században íródott. Az irat Szent Józsefet dicsőíti, latin változatának ismertté válása nyomán terjedt el Szent József tisztelete Európában (ami a korai keresztény időkben Egyiptomra korlátozódott). A bensőséges hangvételű irat (visszaemlékezés) narrátora Krisztus, aki apostolainak beszéli el József életét és halálát.

Halála előtt József Jézusnak adta át a Dávid családjában Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi jogot.

 Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz édesanyjának és Isten megtestesült Fiának.

Március 19-ét IV. Sixtus pápa (úr. 1471-84) rendelte el Szent József hivatalos ünnepévé, XV. Gergely pápa (ur. 1621-23) 1621-ben parancsolt ünneppé tette.Szent Józsefet védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, favágók, tímárok, bognárok, a jegyesek, ifjú házasok, családapák és a haldoklók. A XIX. századtól a papnövendékek és szerzetesek, a XX. Századtól a munkásság védőszentje.

Érdekesség: a József keresztnév magyarországi népszerűsége Habsburg-közvetítéssel kötődik Szent Józsefhez. I. Lipót császár (1655-1705), utóda nem lévén, Szent József közbenjárását kérte gyermekáldásért. Isten meghallgatta könyörgését és a gyermeket a császár Józsefnek nevezte. I. Lipót Szent Józsefet választotta a Habsburg-ház patrónusává, Buda török alóli felszabadulását is Szent József közbenjárásának tulajdonította, ekkor ajánlotta fel Magyarországot Szent Józsefnek (1686).

 Hajnal Piroska

B. E. Murillo: A Szent Család Keresztelő Szent Jánossal

J. E. Millais: Jézus családja körében

Raffaello: Mária és József eljegyzése

B. E. Murillo: Szent József a Kisjézussal

 

Ezt az ünnepet X. Szent Pius pápa terjesztette ki az egész Egyházra, 1908-ban, a lourdes-i jelenések 50. évfordulóján. A Lourdes-i Boldogasszonyt (francia nyelven Notre Dame de Lourdes”) az első jelenés napján, február 11-én ünnepeljük.

Az 1858. február 11. és július 16. közötti időszakban a Boldogságos Szűz Mária tizennyolc alkalommal jelent meg a tizennégy esztendős Soubirous Bernadette-nek (akit 1933 óta a szentek sorában tisztelünk). A Pireneusok északi lábán fekvő Lourdes-ban Bernadette és két barátnője elindult rőzsét gyűjteni, amikor a társaitól lemaradva Bernadette a Massabielle-sziklafal barlangjában meglátott egy szép, fehér ruhás hölgyet. A hölgy kék övet viselt, saruit egy-egy sárga rózsa díszítette, kezében rózsafüzért tartott. Társai semmit sem láttak, a látomásokban mindvégig csak Bernadette részesült, bár a látomások hírére egyre többen kísérték őt a barlanghoz. A látomásokban megjelenő szép hölgy egy alkalommal arra utasította Bernadette-et, hogy fakasszon forrást a barlang egy bizonyos pontján, igyon belőle és mosakodjék meg benne. Később azzal is megbízta a kislányt, hogy „mondja meg a papságnak, építsenek kápolnát és jöjjenek el körmenetben a látomás helyszínére”. A kislány a helyi plébánosnak is beszámol a jelenésekről és az idő múlásával Peyramale abbé belátja, hogy a kislányt semmiféle érdek nem vezérli. A plébános azonban óvatos, egyre a szép Hölgy nevét tudakolja. Március 25-én a Hölgy bemutatkozik, s lourdes-i tájszólásban, a kislány előtt teljesen ismeretlen teológiai szakkifjezéssel fedi fel kilétét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (Je suis Conception Immaculate!). – A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját 1854. december 8-án hirdette ki IX. Pius pápa. A kis Bernadette-nek július 16-án jelenik meg utoljára a szép Hölgy, a látomások befejeződnek. De a forrás ma is ott bugyog, csodás gyógyulások történnek, helyzetüket reménytelennek gondoló betegek tízezrei gyógyultak meg a barlangnál, hirdetve Isten határtalan jóságát, mindenható karjának gyógyító hatalmát és a hit erejét. Isten ezt a kisleányt használta fel arra, hogy a betegek és a szenvedők figyelmét felhívja az Eucharisztia jelentőségére.

A tarbes-i püspök 1862-ben ismerte el a jelenések valódiságát és engedélyezte a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletét. 1864-ben állították fel a barlangban a szép „fehér hölgy” szobrát, melyet Joseph Fabisch készített Bernadette leírása alapján. A Szeplőtelen Fogantatás neogót stílusban épített templomát 1871-ben szentelték fel, 1876-ban basilica minor rangot kapott. A lourdes-i jelenések természetfeletti jellegét XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte 1891-ben. 1933-ban az Egyház a szentek sorába emelte Soubirous Bernadette-et.

Február 11-e a betegek világnapja.

Hajnal Piroska (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Bárdosy Éva in: Új Ember Kalendárium, 2009, 59-61.)

 

Soubirous Bernadette

Lourdes- basilica minor

 

Most bocsátod el szolgádat, Uram, a te igéd szerint, békességben.

Mert látták szemeim a Te üdvösségedet,

Akit rendeltél minden népek színe előtt. (ÉE 675 – Simeon hálaéneke)

Az ünnep eredete a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, az írott források szerint ugyanis az Úr Jézus bemutatását már 385-ben megünnepelték Jeruzsálemben. Erre utal a latin elnevezés: Praesentatio Domini. Az ünnepet Róma a VII. században fogadta el Hypapanté (gör. találkozás) néven, vagyis ezen a napon az agg Simeon és a Kisded Jézus találkozására emlékeztek. A nyugati kereszténységben az ünneppel kapcsolatban a X. századtól kezdve inkább Mária személye került a középpontba, az ő tisztulását emeli ki a hagyomány, és az ünnepet erről nevezik el: Purificatio Beatae Mariae Virginis. 1960 óta – összhangban a keleti egyház hagyományával – február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját az Úr ünnepeként, a templomban való bemutatásaként tartjuk számon. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy a Szűzanya Jézus születése után negyven nappal – a mózesi törvény (Exodus 13:12) előírásainak megfelelően – bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az ilyenkor megáldott gyertya a bemutatott istenfiút jelképezi, s jelenti azt is, hogy Urunk a nemzetek világossága.

 

A szent törvények értelmében Jézus a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának és prófétaságának ószövetségi előképeivel (Simeonnal és Annával) találkozik. Az a ő jelenléte szenteli meg a jeruzsálemi templom szent helyét, ezáltal lesz teljessé a Sion szerepe a történelemben.

 

Ez az ünnep a karácsonyi liturgia méltó befejezése. Csillagfényes angyali misével kezdődött Urunk születésének ünneplése, s őt, mint kisdedet az angyalok, majd a pásztorok, s végül az egész világ családja körében szemlélhette. Most eljön, hogy találkozzék az Egyházzal. Íme, ma eljött a Vőlegény (Jézus), hogy találkozzék a Menyasszonnyal (az Egyházzal), s templomunk a lakodalmas ház, ahol együtt ünnepeljük ezt a szent találkozást!

 

Fény a népek világosságára és dicsőségére népednek, Izraelnek! (ÉE 675)

Hajnal Piroska (ÉE, Magyar Katolikus Lexikon, Adoremus 2013/2 nyomán.)

 

Giotto

 Hypapante

Giotto2

Fölragyogott ránk a szent nap! Jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat,mert ma nagy fényesség szállt le a földre! Alleluja!

A karácsony titka Izajás jövendölésében már felhangzott: “Íme, a szűz fogan és fia születik, akit Emmánuelnek fognak hívni, ami annyit jelent, hogy velünk az Isten.” Kétezer esztendővel ezelőtt az Ige megtestesült Názáretben, és hogy Isten fia közénk, emberek közé szülessen, kellett a názáreti Szűz hite: hitt és igent mondott az angyali szóra, így lett választott Szűzből Isten anyja. Ezért, a Szűzanyához fohászkodva hány és hány ember ajkán hangzik fel Gábor arkangyal köszöntése:

“Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!”

Francesco Albani: Angyali üdvözlet

Isten irántunk való végtelen szeretete nyilvánult meg abban is, hogy egyszülött Fia szegénységben, egy istállóban, barmok között lett emberré. Úgy jött el közénk, mint ártatlan kisgyermek. A betlehemi éjszakában csak Mária, József és az állatok voltak jelen születésénél. Csend volt, ragyogtak a csillagok, és egyszer csak megjelent a zene! Az angyalok, akiknek léte maga a zene, hangos szóval köszöntötték az isteni Gyermeket: Gloria in excelsis Deo! “A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala… és így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lukács evangéliuma) Vajon él-e szívünkben a pásztorok hite? Hisszük-e, hogy a jászolban fekvő kisded az Isten fia, hogy ő az Emmánuel, a mindig velünk lévő Isten? Hisszük és tudjuk, hogy ezt a születést, hogy Isten közénk jött, ezt ünnepeljük ma, amikor felhangzik ajkunkon az ének: “Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok…!” Menjünk mi is Betlehembe és boruljunk le a jászol előtt!

Abraham Hondius: Angyalok híradása a pásztoroknak

A pásztorok el is indultak Betlehembe, megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Józsefet hite megtartotta Mária mellett, és mivel hitt, a Kisded, az emberek közé született Istengyermek szerető családban nevelkedett. A mennyei fényben tündöklő jászolban fekvő Kisjézust hódolattal imádják a pásztorok, féltő szeretettel becézi édesanyja, és a háttérben ott van a gondoskodó oltalmat jelentő “családfő”, József. Nemcsak a Kisded iránt érzett szeretet köti őket össze, hanem a kételkedés nélkül való hit. Ők valamennyien hittek, és ezért hajolhattak a jászol fölé, hogy megfürdessék arcukat az őket kitárt karokkal váró Istengyermek, az Emmánuel szeretetében. Ez a karácsony misztériuma.

Murillo: Pásztorok imádása

Fel, nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett,

Mária karján égi a lény, isteni Kisded Szűznek ölén,

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet.

(Gárdonyi Géza)

Kegyelemmel teljes, áldott karácsonyi ünnepet kívánunk minden kedves rákoscsabai hívünknek!

(Hajnal Piroska)

 Botticelli: Krisztus születése

 

Lelki megtisztulásunkat és lelkünk, szívünk és elménk felkészülését szolgálja a három alkalomból álló lelkigyakorlat, a triduum, a szentmiséken elhangzó lelkigyakorlatos szentbeszéd. Ebben az esztendőben Gável Henrik atya, pestszentlőrinci plébános tartott lelkigyakorlatot templomunkban.

 A Messiáskirály napjaiban az igazság virága nyílik, és teljes béke lesz a világ végéig. (24. zsoltár)

tintorettoj

A karácsonyra várakozó ember, még a hívő ember figyelmét is eltereli az őt körülvevő hangoskodással teli világ a karácsony lényegéről, pedig Isten éppen azt akarja, hogy ezt a lássuk meg. A karácsony lényege az, hogy az Úr személyesen jön el hozzánk. Az ünnephez kapcsolódó hagyomány nem fedheti el előlünk ezt az igazságot. Ma már mindenki és bárki által ismételgetett közhely: a karácsony a szeretet ünnepe. Igen, az, de milyen szereteté? Azé a szereteté, hogy Isten szeret bennünket. A karácsony Isten szeretetének ünnepe. Az Isten fia közénk jövetelének ünnepe. Ez a karácsony legfontosabb üzenete: Isten fia közénk született – ez a mi valóságunk, és ezt a valóságot kell elfogadnunk (benne a betegséget, a halált is), a földi életet, úgy ahogy van.

Mit vár tőlünk és mit kínál nekünk az Úrjézus? Jézus észreveszi tanítványaiban a hitet, ők hisznek abban, hogy Jézusban az Isten van jelen. Újra át kell élnünk, a Szentlelket hívva segítségül, hitünk misztériumait, és mindezt a karácsonyra készülve mélyebben élhetjük át. Tudatosuljon bennünk az, hogy a hit nem magától értetődő dolog, a hit – ajándék. Gondolkodjunk el azon, talál-e hitet az Emberfia itt, amikor másodszor eljön? Az Úrjövet időszakában az Egyház a vőlegényt (Krisztust) váró menyasszony. Él-e ez a vágyakozás az Egyház tagjaiban – bennünk? Amikor az Egyház a karácsonyt ünnepli, az nem csak egyfajta megemlékezés! Krisztus valóban eljön, az idén is, mert Ő folyamatosan érkezik: ő az Emmánuel! Nem válhat a hitünk hagyománnyá, olyan ünnepléssé, amit a világ diktál. Ebben a szent időben várjuk az Urat, és csak Őt várjuk!

tintoretto

A triduum harmadik napján, december 7-én este, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának előestéjén Henrik atya gondolatban végigvezetett minket a Szűzanya igenjéhez vezető úton. Mária igenjére volt szükség ahhoz, hogy megkezdődjön a karácsony. Szűz Mária teljes kegyelmi fényben tündököl és így tündöklik az Egyház misztikus testének minden tagja a megváltás kegyelme által. Isten tervének megvalósításához kell a mi igenünk. Szenteknek kell lennünk, az Úr szentté akar bennünket tenni, mert csak a szentek üdvözülhetnek. A szentség nem kevesek privilégiuma, hanem minden keresztény kötelezettsége. Isten a lelkemen keresztül közelít meg engem, de teljesen birtokba akar venni: előbb-utóbb a testemet is.

A karácsony üzenete tehát túl az érzelgősségen, az édeskés hangulaton, a családi összejöveteleken, az ajándékozáson, a külsőségeken valódi örömet hirdet: Krisztus azért jött közénk, hogy velünk legyen mindig.

Alig néhány nap van már hátra karácsonyig. Ebben a rövid időben is jusson eszünkbe Henrik atya egyik, nagyon is a jelenkorban élő ember számára szóló figyelmeztetése: legyen a karácsony igazi ünnep, és semmiképpen se legyen az adventi hajszát követő kifulladás!

 (Lejegyezte: Hajnal Piroska)

 Giotto di Bondone: Jézus születése

 Tintoretto: Jézus születése

 Tintoretto: Angyali üdvözlet