SzentháromságÁldott légyen a Szentháromság,az osztatlan Egység!

Mondjunk hálát néki, mert irgalmasságot tett ő vélünk!

Sok-sok évvel ezelőtt hittanosokat vittünk Püspökszentlászlóra nyaralni. Itt találkoztunk Vácz Jenő jezsuita atyával. Akkoriban álmodozott arról, hogy ebben a gyönyörű, világtól eldugott kis faluban építi fel az Életrendezés házát. Azóta az álomból valóság lett és sokan találtak lelki felüdülést a Mecsek völgyében megbújó falvacskában.

Életrendezés Háza

Fogadjátok szeretettel Vácz Jenő SJ atya pünkösdi gondolatait, melyet a püspökszentlászlói otthon idős szerzetes nővérei számára prédikált még az 1980-as években.

Dudásné Fekete Imelda

Vácz Jenő atya élete

Az Úr lelke betölté a földkerekséget, alleluja, s ki mindeneket összetart: annál vagyon a szó értelme, alleluja, alleluja!

 

„Hétfőn mikor bejöttem dolgozni a kolleganőm (aki maga is katolikus keresztény) érdeklődött az első elsőáldozásról.

Mennyi gyerek volt, milyen volt a szertartás, mit mondtak a gyerekek…..stb?

Közben pedig elkezdte mesélni saját gyermekei első áldozását, bérmálását. Ez is igazolja, hogy mind a szülők, mind pedig a gyerekek számára életre szóló élmény marad az elsőáldozás.

A verőfényes reggelen izgatottan gyülekeztünk a templom udvarában. Életünk egy csodálatos napja volt 2012. május 20-a, hiszen  beteljesült vágyu(n)k amire gyermekeink Meldi  segítségével már két éve készültek.

Nekem a szentségek közül talán ez a legkedvesebb, hiszen öröm ennyi gyermeket látni, amint   magához veszi az Oltáriszentséget,  Isten szeretetének szentségét.

Azt az egyet sajnálom, hogy gyermekeink már nem lehetnek ismét elsőáldozók.

Aztán következnek a hétköznapok, de az áldozók szívéből már kitörölhetetlen emlék az Istennel való találkozás élménye.”

Dr. Lukács Zsoltné/édesanya

„ Nagyon szép, megható volt a szertartás. A püspök még ünnepélyesebbé tette és a prédikációja is nagyon tanulságos volt. Már aznap délután a férjem idézte is /nem kell mindenért vitatkozni visszaszólni, csendesen el lehet rendezni, túl kell lépni a problémán hisz a jó Isten úgyis elrendezi ahogy kell./ A fehér ruhában nagyon szépek voltak, (nagyon jó ötlet volt mindenkinek egységes ruhát készíttetni) hallottam, hogy a híveknek is tetszett. Balázs nagyon jól érezte magát, tetszett neki a beöltözés csak egy kicsit izgult, mert életében először ő  olvasta a szentleckét.

Köszönjük, hogy részt vehettünk az ünneplésben!”

Vincéné Sikari Éva/édesanya

A képre kattintva megnyílik a fotóalbum.
Az elsőáldozáson készült videó pedig itt tekinthető meg:

Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi: Mária Evangéliuma
rockoperájának oratórikus változatát adta elő a Rotunda Énekegyüttes 2012 május 13-án a zsúfolásig megtelt Nepomuki Szt. János Főplébánia templomban.

Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje, Nepomuki Szent János a dél-csehországi Pomukban, Wolfflin János néven látta meg a napvilágot 1340 körül. Gyermekkorában súlyos betegség támadta meg, ekkor az aggódó szülők, gyógyulásáért imádkozva, a Mindenható Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának ajánlották fel gyermeküket.

János papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Padovában. Szerény származása ellenére gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán, a prágai székesegyház kanonokja lett. Kiváló szónok volt, egész Prága szerette és tisztelte. IV. Vencel király felesége, Johanna királyné őt választotta gyóntatójául.

Giulio Maria Crespi: Nepomuki János hallgatja a királyné gyónását

A kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó, IV. Vencel egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után gyanakvással viseltetett környezetének minden tagja iránt. A királyi udvar intrikusai hűtlenséggel vádolták meg a királynét, a király pedig Jánostól akarta megtudni, mit gyónt neki a királyné.

„… jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte! … Talán tudsz nekem fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?

A pap így válaszolt: Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges, de a gyónási titok pecsétjének őrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.”

(Ismeretlen festő: A királyné gyónása. Oltárkép, Törtel.)

 

Jánost ezután börtönbe vetették és embertelen kínzásoknak vetették alá (a hagyomány szerint kínzásában maga a király is részt vett), majd megkötözve a Moldvába vetették. Éjszaka csodás fényjelenség (öt csillag) jelent meg a folyó vize fölött, jelezve a királynénak és a népnek, hol találják János holttestét. Jánost a prágai Szent Vid Székesegyházban temették el. Sírja már a hivatalos egyházi jóváhagyást megelőzően zarándokhellyé vált.

A prágai Szent Károly-hídon látható szobrát 1683-ban állították. Ez lett a prototípusa a később Közép-Európa szerte utak mentén, hidak lábánál, malmoknál álló, többnyire barokk stílusban készült Nepomuki Szent János szobroknak: a birétumot és palástot viselő pap magához öleli a keresztet, másik kezében olykor a vértanúság pálmaága (vagy mutatóujját összezárt ajkához érinti), lábánál kis angyal, mutatóujját szájához illesztve inti csendre, a felesleges beszédtől való tartózkodásra önmagát és másokat.

 Nepomuki Szent János szobra a prágai Szent Károly-hídon

(Fotó: Tüzes Ágoston Károly)

 

Tisztelete a nép körében gyorsan és széles körben terjedt, bár szentté avatására csak viszonylag későn, 1729. március 19-én került sor (miután a szent tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére egyre nőtt). A szentté avatási procedúra során, amikor Nepomuki János sírját felnyitották, nyelvét épen találták. Ez a tény is tovább erősítette kultuszát a gyónási titok megőrzése terén. Magyarország területén kultusza igen széles körben elterjedt, ő volt ugyanis az első szent, akit a török Európából való kiűzése során oltárra emeltek. Képe, szobra szinte elmaradhatatlan a XVIII. században emelt magyarországi barokk templomokból. Templomunk kegyura, báró Laffert Ferdinánd Antal 1740-ben építtetett Csabán (újonnan kapott birtokán) egy kis templomot, saját költségén. A templom (templomunk) felszentelésére, Nepomuki Szent János tiszteletére 1741-ben (275 esztendővel ezelőtt) került sor.

Nepomuki Szt János

 Ismeretlen festő: Nepomuki Szent János megdicsőülése (oltárkép, Rákoscsaba)

(Fotó: Isóczki Péter Pál)

Nepomuki Szent János óv a rossz hírtől, a betegségektől, a tűzvésztől, a vízi úton utazók, a vízimolnárok, a hajósok patrónusa, a szép halál elősegítője.

Hajnal Piroska

(Forrás: A szentek élete, Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században, Liszka József: Adalékok Nep. Szt. János ikonográfiájához, Katolikus Lexikon)

kép1

kép2

kép3

kép4

kép5

 

 

 

 

Március a szántó-vető és gyümölcstermesztő emberek számára az új év első dolgos hónapja. A tartós tél után lassan ugyan, de mégis kitavaszodunk. Ilyenkor szorgosan munkához kell látni, mert a növényvilág élete hirtelen kibontakozik és vannak olyan munkák, amik nem tűrnek halasztást. Ha mégis nem végezzük el, pl. a fák megmetszését, vagy a gyümölcsoltást, akkor egy esztendő minden reménye odavész. […]
A gyümölcsoltáskor a nemes ágat oltjuk a vadalanyra, hogy növekedjék jó gyümölcsöt hozó fává. A mai ünnep lényegét, Urunk születésének hírüladását Szent János evangélista prológusában így írta le: „Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél. (…) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött-ének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt el be” (Jn 1,1-2; 15).
Az emberiség bűnbeesésével, a nemes emberből, az istengyermekből vad és bűnös ember lett. Azzal, hogy a Fiúisten értünk emberré lett, istenségét egyesítette emberi természetünkkel. Ebben az isteni cselekedetben fontos hely jutott a boldogságos Szűz Máriának, aki egész valóját, testét és lelkét Isten rendelkezésére bocsátotta, hogy a megtestesülés megtörténjék. Így a „nemes ág”, az örök Ige, a Fiú a „vadalanyba” oltódott, azaz emberré lett, hogy az ő istenemberségéből éljünk: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.” (Jn 1, 16-17). Szűz Mária istenanyává, Boldogasszonnyá lett az Ige megtestesülése révén.
Ünnepünk, akár a Szentírás, nem Istenről beszél, hanem az Isten és ember kapcsolatáról. Itt is az Isten képére alkotott emberről beszél, és arról, hogy az ember akkor talál magára, ha Istenre talál. Isten, mint üdvösséget nyújtó Valaki jelentkezett a kinyilatkoztatásban. És ez az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak beteljesedése. Az ember lényének törvényeit és kibontakozásának útjait a kinyilatkoztatásban az Isten tárja fel. Isten akkor hatékony a számomra, amikor saját emberségemről döntök az Ő igényei szerint.
Isten és ember kapcsolatról szól az áldozat és ajándék, az engesztelő és elégő áldozat. Az ember kereste a kapcsolatot Istennel, és a külső tettektől a lélek benső odaadásáig bizony hosszú utat kellett bejárnia. Nagyobb távot, mint amekkora távolság volt Káin külsőséges és látszat áldozatától Ábel szívből jövő és eget áttörő hálaáldozatáig.
Életünk kezdetben önmagunk és testünk körül fordul: gondoskodjatok rólam, cselekedjetek helyettem és szeressetek engem. Amikor megérünk, amikor Istenre találunk, akkor a szellem hódolatával, az akarat engedelmességével és szívünk odaadásával fejezzük ki. Ezt egy valaki tudta meg tenni úgy, hogy igazi áldozat lett odaadása, ez Jézus. „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének a feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,9,10).
Milyen az ember? Milyenek szoktunk lenni? Hát erről szól az ószövetségi olvasmány. Kr. e. 735-ben Szíria és Izrael királya szövetkeztek Júdea és a dávidi dinasztia ellen. Hadaikkal már Szamariában táboroztak, amikor Júdea királyának, Acháznak tudomására jutott. „Erre úgy megremegett a király szíve és a népnek a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.” (Iz 7,2). Ekkor küldte Isten Izaiás prófétát ezzel az üzenettel Acházhoz: ”Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat, és ne félj! Ne remegjen a szíved”. (Iz 7,4). Izajás az Úr megbízásából az ellenséges terv sikertelenségét hirdeti a királynak.
Ahogy ilyenkor történni szokott, mindenki megmutatja, hogy milyen lelkület van benne. Acház király emberi segítséget akar, nem bízik Isten ígéreteiben. Ezért az Úr újra szól Acházhoz: ”Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” (Iz 7,11). A király kép-mutató válasza hitetlenségét takarja: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” (Iz 7,12).
A próféta egy gyermek születéséről jövendöl, aki jel lesz a hívők számára, mint a dávidi dinasztia megmaradásának és az ország megszabadulásának záloga. Ő az Immánuel-jel. Ki ez a csodálatos Gyermek? A zsidó és keresztény hagyomány a Messiást látja benne. Máté evangélista Krisztus csodálatos születésének meghirdetését olvassa ki a szövegből, utalva Máriára, aki szűz és anya egyszerre (Mt 1,23). Immánuel, velünk az Isten, hogy megszabadítson.
Az evangélium Urunk születésének hírüladásáról szól. Beteljesedik, amit Isten megígért. Az isteni világ hirtelen világunkba lép. Itt is a legtisztább lélekbe, a kegyelemmel teljes názáreti Szűz életébe. Gábor angyal megjelenése, az isteni világ berobbanása még a legártatlanabb teremtményben is félelmet keltett. A félelem – érzelem. Érzelmeink nem valami bűnös kinövések. Ugyanúgy hozzánk tartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk.
Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk uralkodnunk kell érzelmeinken. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1,30). A félelmet a szeretet oldja fel. Meg kell őriznünk, vissza kell állítanunk lelkünk nyugalmát. Az Istennel való találkozás elveszi a félelmet, a gonosz kísértő megjelenése nem.
Mária okos szűz, aki az angyali jelenés alatt mindvégig értelmét használja. Gondolkozni kezdett. Megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34).
Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni, hogy elveszítjük józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és ott megjelent a Szűzanya, ezt meg ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „engedelmeskednek” és nyomban terjesztésbe kezdenek. Csakhogy ez nem hit, hanem az emberhez méltatlan naiv hiszékenység. A Szűzanya magatartása szerint szabad kérdéseket föltenni, szabad gondolkodóba esni, nem szabad elfelejteni a természet rendjét, amely Istentől való. Szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval minden bűn és hiba nélkül: hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni.
Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik. Az angyal válasza arról tanúskodott, hogy őt valóban a mindenható Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz beleegyezését Isten terveihez, alávetve neki értelmét és akaratát. „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,37-38).
És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára.
Ma a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra. Térdemnek, testemnek ez a mozdulata fejezze ki földi életem teljes odaadását, akaratom beleegyezését, elmém értelmes meghódolását, érzelmeim elcsendesedését Isten rám vonatkozó terveire. Ámen.

 

Darvas-Kozma József

 

 

Forrás:  vizforrasmagazin.hu

 

A Megváltó jövendő őrzője, “József úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta, és magához vette feleségét”.
Az első évszázadok egyházatyái épp az evangélium indítására hangsúlyozták, hogy Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.
Száz éve jelent meg XIII. Leó pápa Quamquam pluries kezdetű enciklikája. Ezért, kedves testvéreim és nővéreim, e jubileum alkalmából, a Szent József iránti tisztelet több százados nyomán haladva szeretnék nektek felvetni néhány elmélkedő gondolatot arról a férfiról, akire Isten “legdrágább kincsei védelmezését” bízta. Örömmel töltöm be ezt a lelkipásztori kötelességet, hogy minden keresztényben növekedjék az egyetemes Egyház patrónusa iránti tisztelet, valamint a Megváltó iránti szeretet, hiszen Szent József őt úgy szolgálta, hogy mindenki számára ragyogó példát adott.

Így az egész keresztény nép nemcsak buzgóbban fog Szent Józsefhez fordulni és kérni az ő pártfogását, hanem azt is szem előtt fogja tartani: milyen alázatos és bölcs módon szolgálta az emberek üdvözítésének művét, és miként vett részt abban. Meg vagyunk győződve, hogy ha az Egyház ismét elelmélkedik Mária jegyesének az isteni misztérium szolgálatában való részvételéről, az segíteni fogja az egész emberiséggel együtt a jövő felé haladva, hogy sajátos természetét mindig megtalálja annak az üdvözítő szándéknak a keretében, amelynek alapja a megtestesülés misztériuma.
A Názáreti József éppen ebben a misztériumban töltött be — Máriát, az emberré lett Ige édesanyját kivéve — egyetlen más emberi teremtményhez sem hasonlítható szerepet. Máriával együtt részese volt e misztériumnak, mert Isten őt is bevonta a tulajdonképpeni üdvtörténeti eseménybe, és ugyanannak a szeretetnek lett a védelmezője, amelynek hatalma révén az Örök Atya “eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk”.
 Az evangélium adatai:
“József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, mert a gyermek, amelyet a szíve alatt hordoz, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezel el, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől”. Ezek a szavak tartalmazzák a Szent Józsefről szóló szentírási igazság központi magját, életének ezt a pillanatát, amelyre az egyházatyák különösen sokszor hivatkoznak. Máté evangélista megmagyarázza e pillanat jelentését, elmondván, miként élte meg azt József. Ám ahhoz, hogy egészen megérthessük mondanivalójának tartalmát és összefüggéseit, föl kell idéznünk Lukács evangéliumának párhuzamos helyét. Ugyanis Mária várandósságának a Szentlélektől való eredete — melyet Máté így mond el: “Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől” — Lukácsnál is olvasható, amikor az angyali üdvözletről ír, de sokkal részletesebben és pontosabban.
“Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták”
Az angyal szavai — “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” — Máriában komoly nyugtalanságot keltettek és gondolkodóba ejtették. A hírnök ekkor megnyugtatta a szüzet, és kinyilatkoztatta Isten reá vonatkozó különleges tervét: “Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják nevezni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját…
Néhány verssel korábban az evangélista megerősítette, hogy az angyali üdvözletkor Mária “jegyese volt egy József nevű férfinak, aki Dávid házából származott”. E jegyesség lényegét Lukács közvetve magyarázza meg, amikor Mária az égi hírnök szavainak meghallgatása után a gyermek születésével kapcsolatosan megkérdezi: “Hogyan történik mindez, amikor férfit nem ismerek?”. Erre a következő választ kapja: “A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő gyermek szent lesz és Isten Fiának fogják nevezni”. Mária, még ha József “jegyese” is, szűz marad, mert az angyali üdvözlet során benne megfogant gyermek a Szentlélek közreműködésével fogant.
Ezen a ponton Lukács szövege megegyezik a Máténál leírtakkal, és megvilágítja azt, amit itt olvasunk. Ha a Józseffel való eljegyzés után úgy mutatkozott, hogy Mária “gyermeket vár a Szentlélek közreműködése által”, ez a kijelentés teljesen megfelel a hírüladás tartalmának és különösen Mária ezt követő szavainak: “Történjen úgy, ahogy mondtad”. Miután Mária igent mondott Isten tervére, a következő napokban és hetekben nyilvánvalóvá vált az emberek és József előtt, hogy gyermeket vár, hogy szülni fog és az anyaság titkát hordozza magában.
Ilyen körülmények között “József, aki igaz ember volt és nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, elhatározta, hogy titokban bocsátja el”. Nem tudta ugyanis, hogyan viselkedjen Mária “csodálatos” anyaságával kapcsolatban. Választ keresett a nyugtalanító kérdésre, és kiutat a számára nehéz helyzetből. “Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: ‘József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől'”.
A Máténál és Lukácsnál közölt híradás között szoros egybehangzás figyelhető meg. Isten küldötte beavatja Józsefet Mária anya-ságának titkába. Mária, aki a törvény szerint az ő “hitvese”, miközben szűz marad, a Szentlélek erejétől “megárnyékozva” anya. Ha majd világra jön a fiúgyermek, akit Mária méhében hord, a Jézus nevet kell kapnia. A “Jézus” név ismert volt a zsidóknál, és időnként a fiúgyermekek kapták. Ebben az esetben azonban arról a Fiúról van szó, aki — az isteni ígéret szerint — beteljesíti a Jézus név jelentését: Jézus — Yehosua azt jelenti: Isten üdvözít. A hírnök úgy fordul Józsefhez, mint “Mária hitveséhez”, akinek az lesz a kötelessége, hogy a Názáreti Szűztől, az ő jegyesétől születendő fiúgyermeknek a Jézus nevet adja. Tehát Józsefhez fordul, és megbízza, hogy ő lássa el Mária mellett a földi apa fel-adatait.
“Amikor József felébredt, úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta, és magához vette feleségét”.Magához vette őt anyaságának egész titkával, magához vette a fiúval együtt, akinek a Szentlélek ereje által kellett világra jönnie: így a Máriáéhoz hasonló készséges beleegyezésről tett bizonyságot mindazzal kapcsolatban, amit Isten rábízott a küldötte által. Amikor Mária nem sokkal az angyali üdvözlet után belépett Zakariás házába, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, a köszöntéskor megértette a szavakat, melyeket Erzsébet “a Szentlélekkel eltelve” mondott. Az angyal köszöntésével egybehangzó szavai után Erzsébet így szólt: “Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott”. E szavak adták a vezérgondolatot Redemptoris Mater kezdetű enciklikánkhoz, amellyel a II. Vatikáni Zsinat tanítását kívántuk elmélyíteni, mely azt mondja: “A Boldogságos Szűz a hit zarán-dokútját járta. A Fiával való egységet hűségesen megőrizte, egészen a keresztig”, ezzel “megelőzvén” a hitben Krisztust követő embereket.
A zarándokút kezdetén Mária hite találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: “Boldog az, aki hitt…”, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igen-nel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal “híradására”, mint Mária, hanem “úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát mint hitvesét”. Amit tett, az a “hit legtisztább engedelmessége”
Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott. A Zsinat ezt tanítja: “A kinyilatkoztató Istennek a ‘hit engedelmességével’ tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, ‘értelmével és akaratával egészen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt’ és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást”. Az előbb idézett mondat, amely a hit lényegét érinti, teljességgel és egészében ráillik a Názáreti Józsefre.
Ezért egyedülálló módon lett annak a titoknak őrzője vagy letéteményese, amely “kezdettől fogva el volt rejtve Istenben”. Ami-ként Mária birtokosa lett ennek a titoknak abban a döntő pillanatban, melyet az apostol az “idők teljességének” nevez, amikor ugyanis “…Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, … hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük”. “Istennek úgy tetszett — mondja a Zsinat — az ő jóságában és bölcsességében, hogy kinyilatkoztassa önmagát és tudtunkra adja akaratának titkát, hogy az emberek Krisztus, a testté lett Ige által a Szentlélekben eljussanak az Atyához, és az isteni természet részesei legyenek”.
József Máriával együtt az első letéteményese ennek az isteni titoknak. Máriával együtt — és éppen Máriához való kapcsolatában is — kezdettől fogva részesedik Isten Krisztusban megvalósuló önkinyilatkoztatásának döntő szakaszából. Ha szem előtt tartjuk a két evangélista, Máté és Lukács szövegét, azt is mondhatjuk, hogy József az első, aki részesedik az Istenanya hitében, és ezáltal támogatja hitvesét az isteni hírüladás hitében. Ezen túlmenően ő az; akit Isten elsőként állított a “hit zarándokútjára”, amelyen Mária — különösen a Kálvária és a pünkösdi események óta — tökéletes módon előttünk jár.
József személyes útja, hitbeli zarándoklása előbb ér véget, mint Máriáé. Mária még ott áll a Kálvárián a kereszt tövében, és miután Krisztus visszatért az Atyához, ő még jelen van az utolsó vacsora termében pünkösdkor, azon a napon, amikor a világ előtt nyilvánosságra lép az Igazság Lelkének erejéből született Egyház. Mégis, József a hitnek ugyanazt az útját járja, mint Mária. Az ő útját is teljességgel az a misztérium határozza meg, amelynek Máriával együtt lett első letéteményese.
A megtestesülés és a megváltás ugyanis feloldhatatlan, bensőleg összefüggő egységet alkot, amelyben “a kinyilatkoztatás üdvrendje egymáshoz lényegileg kapcsolódó eseményekben és szavakban bontakozik ki”. Épp eme bensőséges kapcsolat miatt rendelte el XXIII. János pápa, Szent József kiváló tisztelője, hogy a megváltás örök emlékezetében, nevezetesen a római misekánonban, Szent József neve Máriáé mellé kerüljön, megelőzve az apostolok, a pápák és vértanúk neveit.

 

 

Forrás: vizforrasmagazin.hu