Élmény beszámoló

Az idén napközis tábor témája „Mentőövem Jézus” volt. A héten egy felfedező utat tettek meg a gyermekek. A felfedező út közben kézműveskedtek, kincset kerestek és nagyon-nagyon sokat játszottak. A táborozás a plébánián volt a hittan terembe és udvaron, a templom tövében. A táborban 21 gyermek vett részt 3 éves kortól egészen 12 éves korig. Kata néni és Enikő néni szervezésében zajlott a tábor. A héten segítségükre volt Meldi néni is, és pedagógus pályára készülő fiatal segítők: Réka, Eszter és jómagam Kriszti.

A mindennapjainak: A gyülekezés 9-ig tartott. Miután minden gyermek megérkezett következett a reggeli torna. A tornán jól érezték magukat, játszottak, átmozgatták fiatal porcikájukat és felfrissültek tőle. Torna után következett a reggeli. Reggeli előtt imádkoztunk Jézushoz, hogy áldja meg ételünket. Ha tábor, persze lekváros kenyér minden mennyiségben, még ha ott van az asztalon a finom felvágott és sok zöldség is (de azért azok is elfogytak). Így lett igazi tábori hangulat! Reggeli után pedig imában adtuk hálát. Egy kis szabad játékra volt lehetőség, aki szeretett volna játszhatott kint az udvaron, de csakis nap elleni védelemmel felfegyverkezve (naptejezve, sapkával, csakis árnyékban játszva). Az udvaron sok játékra volt lehetőség pl. sátoroztak, fogócskáztak, kugliztak, fára másztak és sok-sok játékot kitaláltak. Elkészítettük a délelőtti feladatot. Készülődtünk az ebédhez és átsétáltunk az étkezdébe, megebédeltünk. Ebéd után pihentünk, játszottunk. Délután összegyűltünk a teremben és Kata néni tartott egy kis hittan órát. Hittan után elkészítettük a délutáni feladatot. Szabad játék volt hazamenetelig.

 

Hétfő reggel a gyerekek nagy örömmel érkeztek a táborba. Rögtön kérdezgetni kezdték, hogy mit fogunk készíteni aznap. Nekem is nagyon érdekes volt, hiszen ilyen jellegű táborba még nem vettem részt. A gyerekek nagyon hamar megbarátkoztak egymással és velem is hamar barátságot kötöttek, de közben szót is fogadtak nekem. Sokat játszottunk, beszélgettünk nevettünk. Az első feladat a tábori vitorla elkészítése volt. Minden gyermek tenyerét befestettük. Nagyon mókás feladat volt, mert egy-egy gyereknek annyira csiklandós volt a tenyere, alig bírta ki, hogy színes legyen a keze. Azután mindenki készített egy tenger kincse mintás karkötőt. Ezt a feladatot is élvezték. Ezzel a feladattal a kézügyességük és koncentrációjuk fejlesztése volt előnyben. A délutáni hittan órán Istenről tanultak. Kata néni egy szép játékot hozott, melynek neve „Isten kincses ládája”. Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek és igazán sokat tanultak belőle. Játék tanulsága volt, hogy Istennek minden ember fontos a világon. Minden gyermek elkészítette saját kincses ládáját, amelyben a héten elkészített kincsüket gyűjthették. Nekem nagyon tetszett az első nap, igazán jó dolgokat készítettek a gyerekek és sokat játszottunk, jól megismertük egymást.

 

Kedden reggel az előző nap elkészített kincses ládát díszítettük fel nagyon szép matricákkal. Volt köztük világítótorony, hajókormány, madarak és sok-sok tengerrel kapcsolatos alakzat. Igazi kincses ládák készültek. Ezen a napon is sokat játszottunk. Hol kint az udvaron, hol bent társasoztunk, memóriáztunk stb. Ezen a napon igazán meleg volt, de egy kellemes program volt megszervezve, mégpedig elmentünk fagyizni. Igazán jól esett mindenkinek a kis hűsítő fagylalt. Minden fáradságot megért, hogy elsétáljunk Rózsika nénihez a fagyizóba. Délutáni hittan órán „A vihar lecsendesítése” szentírási részről tanultak a gyerekek. Ehhez kapcsolódóan készítettük el a medúzákat. Nagyon ügyesen alkottak a gyerekek. Ha szükség volt rá a nagyobbak készségesen segítettek a kisebbeknek. Aranyos kis medúzák készültek, melyek egész héten díszítették a termet, olyan igazi tengeri hangulat lett tőlük. Minden medúza középső csápjára ragasztottuk a tábor jelmondatát, amely „Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.” (18 Zsolt 17.) szentírási idézet volt.

 

Szerda délelőtt nagy odafigyelést igénylő feladat következett. Nem volt egyszerű sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek. Aznapi feladat szalvétatechnika kép készítése volt. Először a képkeretet festették le. Persze csakis „védőfelszerelésbe” öltözve, ugyanis mindenki kapott egy festő pólót. Akinek kellett segítettünk, de a nagyobbak is szívesen segítettek a kisebbeknek. Aki elkészült tenger kincse gipszformákat festhetett. Ez a feladat is nagyon jó hangulatban telt. Délután miután megszáradt a festék ráragasztották a szalvétát a falapokra. Most következett igazán a nagy koncentráció. A gyerekek választottak egy-egy szalvétát. Lehetett világítótornyosat, sirályosat, stb. Beragasztózták a falapokat, és óvatosan kellett ráragasztani a szalvétákat. Olyan csend volt a terembe, hogy a légy zümmögését lehetett hallani. De miután mindenki elkészült nagy öröm következett, hogy milyen szép képek készültek.

 

Csütörtök délelőtt a hittan óra témája „Világítótornyom Jézus” volt. A gyermekek Jézus a vízen jár szentírási részt tanulták. Ehhez kapcsolódóan készítettek egy ceruzatartót, amelyre egy világítótorony, nap, vitorlás hajó ragasztottak. Nagyon élvezték ezt a feladatot és szép ceruzatartók készültek. Remélem a jövőben díszítik asztalukat, és ha rá néznek eszükbe jut a táborban tanultak. Délután a hét legizgalmasabb meglepetése következett. Egy akadály pályával készültünk. Először csapatokat alakítottunk ki. Az első állomáson horgászatra volt lehetőség. Sok-sok halat készítettem papírból és fából horgászbotokat. Különböző feladatokat kellett megoldani. A második állomáson Kata néninél műanyag poharakból kellett kirakni egy-egy halformát. Nem volt egyszerű feladat, mert néha-néha fújt a szél és bizony eldőlt a pohár, de kihívástól a gyerekek jól szórakoztak és egy kicsit bosszankodtak is. A legérdekesebb állomás az íjászat volt, ahova Enikő néni kísérte őket. A gyerekek alig várták, hogy sorra kerüljenek. Köszönjük Balázs bácsinak, hogy eljött és elhozta íjász az felszerelést. Nagyon érdekes, izgalmas és mókás délutánt szerzett nekünk. Még mi felnőttek is kipróbáltuk, tényleg nagyon érdekes volt és megdöbbenve tapasztaltuk milyen nehéz eltalálni a célt, nem is gondolná az ember. A gyerekek hamar elsajátították a lövés, célzás mesterségét és nagyon ügyesek voltak. A gyerekeknek, de még nekünk is egy életre szóló élmény volt.

 

Pénteken már-már fáradtam, de örömmel és közben kicsit bánatosan érkeztünk reggel, hisz ez volt az utolsó nap a táborból. Délelőtt hittan órán összefoglaltuk az héten elhangzottakat. Homokképeket készítettünk. Mindenki választhatott tengerhez kapcsolódó képet, majd színes dekorhomokkal színezték ki. Nagyon érdekes, szép képek lettek. Aki szeretet volna készíthetett vasalható gyöngyökből kis formákat, Enikő néniék kivasalták. Az elkészült remekműveket hazavihették és díszíthették szobájukat. Az utolsó napra tervezett kincskereső játék következett. A gyerekeket csoportokra osztottuk. Minden csoport kapott egy menetlevelet. Az egyik csapat első feladata már ismert, előző nap gyakorolt horgászat. De már időre kellett kifogni a halakat. A másik csapat elment Enikő nénivel mocsárjárás feladatát elvégezni. A gyerekek nagy gonddal végezték, igazán beleélték magukat, hogy valóban „mocsár” felett kellett átugrálni a szigetek segítségével. Kata néni kezelte a menetleveleket minden állomáson. Miután minden csapat végzett a két feladattal, elindultunk a plébániáról a következő állomásra. Ott a csapatok kaptak szentírási idézeteket, de elvagdosva és azokat kellett helyesen párosítani. A következő állomáson a héten tanult éneket kellett elénekelni. Az utolsó előtti állomáson a gyerekeknek a napokat és az egyes feladatokat kellett párosítani. Elsétáltunk a patak partra, ahol Meldi néni és Réka néni várt minket. Azon az állomáson először is Meldi néni elmesélte Nepomuki Szt. János történetét. Egy adott területen minden csapatnak a saját jelével ellátott kincseket kellett megkeresni, a bennük lévő Nepomuki Szt. János történetét sorba kellett rakni. Mindenki jutalmul kapott egy-egy finom cukorkát. Délután sokat játszottunk, nevettünk.

 

Zárószóként A héten nagyon kedves, aranyos, jópofa gyerekeket ismertem meg. Már első nap találkozásától kezdve jó csapat kezdet kialakulni. A hét végére egy összeszokott, sok barátság kötött gyerek csapat jött létre. Nagyon tetszett az egész hét, élvezetem, bár nagyon elfáradtam, de hamar kipihentem magam. Remélem jövőre is lehetőségem lesz részt venni újra a nyári napközis táborba.

Bódi Kriszti

Fotók megtekinthetők erre e linkre kattintva

  1. A gyermekek arca mindent elárúl …

    Hozzászóló: Vén Attila
    válasz erre
  2. A gyermekek arca mindent elárúl …

    Hozzászóló: Vén Attila
    válasz erre