AZ EGERÉSZÖLYV

Ha egy egerészölyvet egy nyitott tetejű 2×2,2 m.-es ketrecbe teszünk,
akkor, habár tud repülni, ez a madár végleges fogságba kerül.
A jelenség oka az, hogy az egerészölyv a repülést a földön kezdi egy 3-3,5 m.-es futással.
Ha nincs ekkora hely a futásához, akkor szokása szerint ez a madár meg sem próbál repülni,
örök életére fogoly lesz ebben a nyitott tetejű kicsiny ketrecben.

A DENEVÉR

Az éjszakában repkedő figyelemre méltó fürge teremtmény,
a közönséges denevér képtelen sík területről felrepülni.
Ha ilyen helyre kerül, csak annyit tehet,
hogy reménytelenül ide-oda csoszog egészen addig,
amíg kétségtelenül fájdalmasan el nem jut valami enyhe emelkedőig,
ahonnan aztán végre a levegőbe vetheti magát.
Akkor aztán, mint a villám, a levegőbe emelkedik.

A DONGÓ

Ha egy dongót egy vizespohárba pottyantunk, amíg el nem pusztul, ott marad,
ha csak ki nem vesszük onnan. Soha nem fedezi fel a menekülés útját pohár tetején át.
A pohár oldalfalán próbál találni valamilyen kiutat, kitartóan keresve azt a pohár alján.
Ott keresi a menekülés útját, ahol az nem létezik.
Addig keres, míg el nem pusztul.

 

AZ EMBEREK

Sok tekintetben hasonlítunk
az egerészölyvre, a denevérre és a dongóra.
Küszködünk gondjainkkal és frusztrációnkkal,
közben soha nem vesszük észre, minden amit tennünk kell,
nem más, csupán felfelé nézni!
Ez a felelet, a menekülés útja és a megoldás bármely gondunkra…

Csupán tekints fel!

 

forrás

ölyvek

denevér

dongó

Tekints fel!

Nézz fel!

…mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Tessz 5,18)

Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait, bővelkedjünk a hálaadásban?

S mi a haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával? Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?

Akitől kaptunk valamit, annak adósa lettünk, tartozunk a hálával. És a szívből jövő köszönet gyakran többet ér, mint bármilyen viszonzás, mert ebben szív érintkezik a szívvel. A hála biztatás is újabb jótettekre. Valaki értelmi fogyatékos gyermekek közt dolgozik. Kezdetben nyomasztotta, hogy nem tud velük beszélgetni. Ma ezt vallja: semmi pénzért nem mennék el máshova, egész nap hálás tekintetek közt dolgozhatok. A köszönet: energiaközlés.

A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár”, amely elégedetté teszi az embert. A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.

Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről. Arról vall ezzel a hívő, hogy Isten gazdag, hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle kaptak mindent, és ezután is tőle kérnek és várnak mindent.

Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól. A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb bajból hogyan ad majd szabadulást. S mivel a hála s a mögötte álló hit magával Istennel kapcsol össze, ezért az ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent. Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák közt vezet az útja. Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat. Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób (Jób 1,21). A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.

Jób így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!

Cseri Kálmán

köszönöm

dicsőítés

Az egyik legnagyobb szükségünk az, hogy értékesnek érezzük magunkat. Mélyen legbelül, tudnunk kell, hogy fontosak vagyunk, és számít az életünk. Fontos tudnunk, hogy valami nagyszerűvel rendelkezünk, amit felajánlhatunk másoknak.

Gyakran az emberek múló dolgokból merítik az önértékelésüket – elért sikerek, külső megjelenés és a birtokukban lévő tárgyak. Akkor érzik fontosnak magukat, ha a leggyorsabb autót vezetik, vagy ha rendelkeznek a legújabb műszaki kütyüvel. Az a probléma, hogy ezek a dolgok változnak. Amikor mulandó dolgokból merítjük az önértékelésünket, melyek változnak, akkor az önértékelésünk is változni fog.

Sok ember másokból meríti az önértékelését. Azonban, ha az határozza meg az értékedet, hogyan látnak mások, akkor nagyon valószínű, hogy magad ellen fogsz fordulni, amikor kiábrándítanak és megbántanak, és ezt fogod mondani: „Biztos, hogy valami baj van velem.” A probléma az, hogy nem a megfelelő helyről meríted az önértékelésedet.

Mire alapozzuk hát az önértékelésünket? Hol találjuk meg az önbecsülésünket? Az értékünket egyedül az határozhatja meg, hogy Isten gyermekei vagyunk. Tudnunk kell, hogy fontosak vagyunk, mert Isten azt mondja, hogy azok vagyunk. Az érték, amit Isten beléd helyezett állandó. Senki, és semmi sem változtathatja ezt meg, még te sem.

Arra biztatlak, hogy vizsgáld meg a szívedet, és bizonyosodj meg róla, hogy az értékedet semmi másból nem meríted, mint Krisztus irántad való szeretetéből. Találd meg Benne a biztonságot és a nyugalmat, tudván, hogy értékedet a mennyben örökre meghatározták.

 

Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy. MTörtv 14,2


Victoria Osteen

cicus és oroszlán

kérdőjelek

 

„Az imában sok mindent kérünk, de a legnagyobb ajándék, amit Isten adhat nekünk, az a Szentlélek” – mondta homíliájában Ferenc pápa október 9-én, csütörtök reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

 

Isten annyira irgalmas, hogy nemcsak megbocsát, hanem nagylelkű, és egyre többet és többet ad. A könyörgésben kérjük Istentől azt, amit az ima remélni sem mer – hangsúlyozta a Szentatya.

A csütörtöki evangéliumi szakaszban (Lk 11,5–13) három kulcsszót találunk: barát, Atya és ajándék. Jézus megmutatja tanítványainak, hogy mi is az ima. Olyan, mint amikor egy férfi éjfélkor felkeresi egy barátját, hogy kérjen tőle valamit. Az életben vannak olyan aranyszívű barátaink, akik valóban mindent nekünk adnak, amit csak kérünk. De nem csak ilyen barátaink vannak. Ám akkor is, ha alkalmatlanok és betolakodók vagyunk, a baráti kötelék megkívánja, hogy megkapjuk tőlük, amit kérünk – magyarázta homíliájában a pápa.

Jézus egy lépést tesz előre, és az Atyáról beszél: „Melyik az az apa közületek, aki ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?

Tehát nemcsak az a barátunk segít, aki elkísér bennünket az élet útján, hanem a mennyei Atya is, aki mérhetetlenül szeret bennünket, és akiről Jézus azt mondta, hogy a mező madarairól is gondoskodik. Jézus fel akarja ébreszteni bennünk az imába vetett bizalmat: „Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.” Ez az ima – emelte ki Ferenc pápa. – Kérjünk és kopogtassunk Isten szívének ajtaján. És az Atya a Szentlelket adja azoknak, akik kérik tőle.

Ez Isten legnagyobb ajándéka. Isten soha nem adja csak úgy az ajándékot – anélkül, hogy ne csomagolná be figyelmesen, ne tenne hozzá még valamit, ami még szebbé teszi. Az Úr, az Atya a Szentlelket adja többletként: az Atya igazi ajándéka az, amit az ima még csak remélni sem mer – mutatott rá a Szentatya. – Én kérem ezt a kegyelmet, kérem ezt és ezt, kopogtatok, és sokat imádkozom. Reménykedem, hogy megadja nekem. Ő, az Atya, nemcsak megadja nekem, amit kérek, még többet is ad: a Szentlélek ajándékát.

A barátunkkal imádkozunk, Jézussal, aki életünk útitársa, illetve az Atyával imádkozunk a Szentlélekben. Jézus a barátunk, Jézus kísér el bennünket , ő tanít meg minket imádkozni. Imánk legyen szentháromságos! Sokszor halljuk: „De ön hisz?” – „Igen, igen”; „Miben hisz?” – „Istenben!”; „De mi Isten az Ön számára?” – „Isten Isten!”. De Isten nem létezik: ne botránkozzatok meg! Isten nem létezik! Létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek: személyek, nem légből kapott eszmék… Ez az „Isten-spray” nem létezik! Személyek léteznek!

  • Jézus az útitársunk, aki azt adja nekünk, amit kérünk.
  • Az Atya gondunkat viseli, és szeret minket.
  • A Szentlélek pedig az ajándék, az a többlet, amit Isten ad, amelyet lelkiismeretünk remélni sem mer

– zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

Magyar Kurír

Szentlélek

spray

Ismerek egy embert, aki tíz évvel ezelőtt elveszítette feleségét, aki egy autóbalesetben halt meg. Nagyon szívszorító volt az eset. Természetesen a gyásznak is megvan a helye és az ideje. Ez a gyógyulási folyamat része.

Így alkotott meg minket Isten. Azonban, több mint tíz év után, ez a férfi még mindig gyászolt. A gyász időszaka az egész életét kitöltötte, és egy megkeseredett, haragos emberré vált. Mi történt? Ragaszkodott a hamuhoz. Isten örömöt akart adni neki, de mivel nem engedte el a régit, nem tudta elvenni az újat.

Az ellenség szeretné, ha az egész életedet a hamuban ülve töltenéd, megkeseredve a kapcsolat miatt, ami nem működött, mérgelődve, mert nem kaptad meg az állást, vagy magadat sajnálva, mert meghalt, akit szerettél. Ideje búcsút inteni a hamunak. Ha egy váláson mentél keresztül, engedd el. Isten valaki jobbat tartogat számodra. Ha nem bántak veled rendesen gyermekkorodban, engedd el, és hagyd, hogy Isten kárpótoljon. Hagyd abba a gyászt afölött, amit nem tudsz megváltoztatni. Ha Isten azt akarta volna, hogy tiéd legyen az a pozíció, amit nem kaptál meg, akkor a tiéd is lett volna. Rázd le magadról az önsajnálatot. Rázd le a csalódást.

Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,13-14). A „nekifeszülve” szó jelzi, hogy erőfeszítésbe kerül ezt megtenni. Ha nehézségen, vagy veszteségen mész keresztül, akkor könnyű állandóan arról panaszkodni, hogy mennyire elbánt veled az élet. De ha előre akarsz menni, akkor erősnek kell lenned, és Pálhoz hasonlóan ezt mondani: „Ez van. Nem szorongatom tovább a hamut. Tudom, hogy a jövőm nagyszerűbb lesz, mint a múltam. Nekifeszülök, és megyek előre az Isten által elkészített áldott életbe.”

Engedd el a hamut

Joel Osteen

hamu

  „Élet a Lélekben”

szeminárium  október 3-tól péntekenként este 19 órától

9 alkalom a Rákoscsaba Újtelepi Plébánián

 

Radnóti Mária szociális testvér vezeti az alkalmakat

 

„Amikor eljön majd az Igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra…”

                                          János 16,13

A lelkigyakorlat jellemzői:

 

* Jézus Krisztusban való személyes hit, amely tudatos döntésben és az evangéliumi értékrend elfogadásában valósul.

* A Szentlélek kiáradásáért való ima, amelyben megújul és hatékonnyá válik a keresztség és bérmálás kegyelme.

* A Szentlélek adományainak kérése (karizmák) és elfogadása Isten dicsőségére és az egyház szolgálatára.

 

 Szeretettel várunk tehát, ha:

–            közelebb szeretnél kerülni Istenhez,

–            szeretnéd egyre jobban megtapasztalni az Úr irgalmát, megbocsátását, gondviselését

–            az első keresztényekhez hasonlóan, szeretnéd megélni a Szentlélek kiáradását

–            szeretnél szolgálni az Egyháznak,

–            eltávolodtál, de szeretnél visszakerülni Isten szeretetébe,

–            új örömöt és erőt szeretnél megtapasztalni életedben.

 

 

Jelentkezni és érdeklődni lehet: Kis Károlyné Aninál

a plébánián (hétfő délután, szerda és péntek délelőtt a 258-40-74) vagy a 06/30-323-4813 telefonszámon

         Akik már elvégezték a szemináriumot újra részt vehetnek.

képek

 

 aki szeret minket, és kézen fogva vezet bennünket


Ahhoz, hogy az Atya közvetíteni tudja gyöngéd szeretetét az emberek felé, arra van szüksége Istennek, hogy az emberek kicsinnyé váljanak.

Nem vár semmit, hanem adakozik. Nem beszél, hanem cselekszik. A Teremtő teremtményei iránti szeretetében árnyéka sincs a passzivitásnak. Isten kegyelmet és örömet ad nekünk, hogy ünnepelhessük Fia szívében szeretetének nagy műveit. Mondhatjuk azt is, hogy ma Isten szeretetét ünnepeljük Jézus Krisztusban, ünnepeljük Isten irántunk való szeretetét, Isten bennünk lévő szeretetét – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

A szeretetnek két jellemzője van. Az első: a szeretet inkább ad, semmint kap. A második: a szeretet sokkal inkább a tettekben valósul meg, mintsem a szavakban. Amikor azt mondjuk, hogy inkább ad, semmint kap, akkor a szeretet önmagát közli: mindig. És megkapja őt a szeretett személy. Amikor pedig azt mondjuk, hogy sokkal inkább a művekben, mintsem a szavakban nyilvánul meg, az azt jelenti, hogy a szeretetből mindig élet fakad, a szeretet növekedést idéz elő.

Ahhoz, hogy az ember megértse Isten szeretetét, arra van szüksége, hogy keresse a végtelenhez arányosan viszonyított ellenkező dimenziót: a kicsinységet, a szív kicsinységét.
Mózes (MTörv 7, 6-11) elmagyarázza a zsidó népnek, hogy Isten azért választotta ki őket, mert minden népnél kevesebben vannak. Miközben Jézus dicsőíti az Atyát az evangéliumi szakaszban (Mt 11, 25-30), „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek”. Tehát Isten az emberrel az apuka-gyermek kapcsolatot keresi, megsimogatja, és azt mondja: „Én veled vagyok”.

Ez az Úr szeretetének gyöngédsége; ez az, amit az Úr közöl velünk és erőt ad gyöngédségünknek. Ha azonban mi erősnek érezzük magunkat, akkor soha nem tapasztalhatjuk meg az Úr simogatását, az Úr olyan szép simogató szeretetét. „Ne félj, én veled vagyok, kézen foglak” – ezek mind az Úr szavai, amelyek megértetik velünk azt a titokzatos szeretetet, amelyet Ő irántunk érez. Amikor Jézus saját magáról beszél, ezt mondja: „Én szelíd vagyok és alázatos szívű”. Ő is, Isten Fia is lealacsonyítja magát, hogy részesüljön az Atya szeretetében.

Isten szeretetének másik sajátos jele, hogy Ő elsőként szeretett bennünket. Ő „mindig megelőz” minket. Ő vár ránk – biztosította a híveket Ferenc pápa. Homíliája végén azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy beléphessünk ebbe a titokzatos világba, hogy elámuljunk, és béke töltsön el bennünket ezzel a szeretettel, amely közli önmagát, amely örömet ad, és amely az élet útján gyermekként, kézen fogva vezet bennünket.

Amikor megérkezünk, Ő ott van. Amikor keressük Őt, akkor Ő már előzőleg keresett bennünket. Ő mindig előttünk jár, vár bennünket, hogy befogadjon szívébe, szeretetébe. Ez a két dolog segíthet bennünket, hogy megértsük a velünk való Isten szeretetének misztériumát. Ahhoz, hogy kifejezhesse önmagát, szüksége van kicsinységünkre, lealacsonyodásunkra. Szüksége van ámulatunkra is, amikor keressük és megtaláljuk őt, aki vár ránk – fejezte be Jézus Szentséges Szívének ünnepén mondott homíliáját Ferenc pápa.
forrás

apai szeretet

„Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S Ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” ( Fil 1,6)

„Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” (Ef 2,10,)

Vajon hányszor hallottuk már prédikátoroktól a következőt: „Istennek terve van az életeddel”. Egyetértően bólogattunk, mosolyogtunk, majd mentünk a dolgunkra. De nem vagyok benne biztos, hogy igazán el is hittük – legalábbis az életünk sokszor nem ezt tükrözte.

Mit jelent az, hogy Istennek tökéletes terve van számunkra? Talán a „tökéletes” szó okoz problémát. Esendőek vagyunk, és sokszor hibázunk. Hogyan tudna bármi is tökéletes lenni az életünkben? Túlságosan is jól ismerjük magunkat. Rögtön a gyengeségeink jutnak eszünkbe és a fejünket csóváljuk.

Ez az ördög trükkje! A terv nem azért tökéletes, mert mi tökéletesek vagyunk, hanem azért, mert Isten tökéletes. Tehát akkor mondjuk inkább így: „Istennek különleges terve van az életünkre.”

Gondolkodjunk erről a tervről. Pál arról beszél, hogy Isten az, aki megváltott, és Ő kezdte el a jó munkát. A Szentlélek mindig velünk van és ösztönöz, hogy előre menjünk. Pál azt is írja, hogy Isten saját kezével alkotott minket. Az ez előtt álló két vers pedig azt mondja, hogy Isten kegyelemből váltott meg; tehát nem a mi érdemünk és nem a mi teljesítményünk alapján. Isten ajándéka, hogy beleszülettünk Isten királyságába, mi csak elfogadtuk ezt. Igen, hiszünk, de nem a cselekedeteinkkel érdemeljük ki az üdvösséget.

Amikor arra gondolunk, hogy Isten munkálkodik bennünk, akkor az jut eszünkbe, hogy mennyire tökéletlenek vagyunk. Isten tökéletes. Semmi sem üti meg az Ő tökéletességének a mércéjét, amit teszünk. Jézusban, mint az Egyetlen Tökéletesben való hit tesz minket elfogadottá.

Pál apostol tovább megy, és azt mondja, hogy azért válttattunk meg Jézus Krisztuson keresztül, hogy véghezvigyük azokat a jócselekedeteket, amiket Isten már előre elkészített. Isten elkészítette azt az életet, amiben szeretné, hogy éljünk. Igéje világossá teszi, hogyan működik ez az élet.

Nem arról van szó, hogy tökéletesek lennénk, vagy ebben az életben valamikor is tökéletesek leszünk, hanem az, hogy Isten tökéletes, és terve van számunkra. Ez a terv pedig tökéletes, mert a Tökéletes Tervezőtől származik.

Az a dolgunk, hogy ezt a teljes életet éljük, és szemünket Jézuson, és nem a képességeinken, vagy azok hiányán tartsuk. Ne hagyjuk, hogy az ördög elvonja a figyelmünket Istenről a helytelen gondolatokon keresztül. Szerető Istenünk arra kér, hogy az elménket és a szívünket teljesen Felé fordítsuk.

Drága Istenem, kérlek, segíts megvívnom ezt a csatát az elmémben. A gonosz folyton a tökéletlenségeimre és a gyengeségeimre emlékeztet, de kérlek, Te emlékeztess engem a Te tökéletességedre, a Te szeretetedre, a Te közelségedre, hogy mindig győzelemben járhassak. Jézus nevében kérlek. Ámen.

Joyce Meyer