„Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S Ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” ( Fil 1,6)

„Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” (Ef 2,10,)

Vajon hányszor hallottuk már prédikátoroktól a következőt: „Istennek terve van az életeddel”. Egyetértően bólogattunk, mosolyogtunk, majd mentünk a dolgunkra. De nem vagyok benne biztos, hogy igazán el is hittük – legalábbis az életünk sokszor nem ezt tükrözte.

Mit jelent az, hogy Istennek tökéletes terve van számunkra? Talán a „tökéletes” szó okoz problémát. Esendőek vagyunk, és sokszor hibázunk. Hogyan tudna bármi is tökéletes lenni az életünkben? Túlságosan is jól ismerjük magunkat. Rögtön a gyengeségeink jutnak eszünkbe és a fejünket csóváljuk.

Ez az ördög trükkje! A terv nem azért tökéletes, mert mi tökéletesek vagyunk, hanem azért, mert Isten tökéletes. Tehát akkor mondjuk inkább így: „Istennek különleges terve van az életünkre.”

Gondolkodjunk erről a tervről. Pál arról beszél, hogy Isten az, aki megváltott, és Ő kezdte el a jó munkát. A Szentlélek mindig velünk van és ösztönöz, hogy előre menjünk. Pál azt is írja, hogy Isten saját kezével alkotott minket. Az ez előtt álló két vers pedig azt mondja, hogy Isten kegyelemből váltott meg; tehát nem a mi érdemünk és nem a mi teljesítményünk alapján. Isten ajándéka, hogy beleszülettünk Isten királyságába, mi csak elfogadtuk ezt. Igen, hiszünk, de nem a cselekedeteinkkel érdemeljük ki az üdvösséget.

Amikor arra gondolunk, hogy Isten munkálkodik bennünk, akkor az jut eszünkbe, hogy mennyire tökéletlenek vagyunk. Isten tökéletes. Semmi sem üti meg az Ő tökéletességének a mércéjét, amit teszünk. Jézusban, mint az Egyetlen Tökéletesben való hit tesz minket elfogadottá.

Pál apostol tovább megy, és azt mondja, hogy azért válttattunk meg Jézus Krisztuson keresztül, hogy véghezvigyük azokat a jócselekedeteket, amiket Isten már előre elkészített. Isten elkészítette azt az életet, amiben szeretné, hogy éljünk. Igéje világossá teszi, hogyan működik ez az élet.

Nem arról van szó, hogy tökéletesek lennénk, vagy ebben az életben valamikor is tökéletesek leszünk, hanem az, hogy Isten tökéletes, és terve van számunkra. Ez a terv pedig tökéletes, mert a Tökéletes Tervezőtől származik.

Az a dolgunk, hogy ezt a teljes életet éljük, és szemünket Jézuson, és nem a képességeinken, vagy azok hiányán tartsuk. Ne hagyjuk, hogy az ördög elvonja a figyelmünket Istenről a helytelen gondolatokon keresztül. Szerető Istenünk arra kér, hogy az elménket és a szívünket teljesen Felé fordítsuk.

Drága Istenem, kérlek, segíts megvívnom ezt a csatát az elmémben. A gonosz folyton a tökéletlenségeimre és a gyengeségeimre emlékeztet, de kérlek, Te emlékeztess engem a Te tökéletességedre, a Te szeretetedre, a Te közelségedre, hogy mindig győzelemben járhassak. Jézus nevében kérlek. Ámen.

Joyce Meyer

Sürgős hívószámok


Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et!

Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!

Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn 15-öt!

Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et!

Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6:19-34-et!

Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!

Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!

Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid 11-et!

Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!

Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1 Kor 13-at!

Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11:25-30-at!

Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!

Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!

Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!

Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs 1-et!

Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!

Ha elvesztetted bizalmadat az emberekben, hívd az 1 Kor 13-at!

Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt!

Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!

 

Figyelem! Minden vonal 0-24 óráig hívható.

 

telefonálás

hívószámok

 

„A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, miután befejezte földi életének pályafutását, testestől, lelkestől föl lett véve a mennyei dicsőségbe.” XII. Pius pápa 1950. november 1-én kibocsátott tanmeghatározó bullájának (Munificentissimus Deus = A legbőkezűbb Isten) döntő mondata így fogalmazza meg Nagyboldogasszony ünnepének lényegét. Mária felvétele a mennybe azt mondja ki, hogy a Szűzanya földi életének befejezése után abba az állapotba jutott, ahová a többi hívők csak a feltámadás után, az utolsó napon fognak érkezni. A Megváltó ugyanis nem engedte át édesanyja testét a földi enyészetnek, hanem maga mellé emelte a mennybe.

A keleti egyházban már a VI. századtól ünnepelték Mária elszenderedésének napját (Dormitio Sanctae Mariae). A nyugati kereszténységben ünneplése a VII. századtól terjedt el. Az apokrif hagyományt felhasználva a Legenda aurea beszéli el Mária halálának és mennybevételének körülményeit. A bizánci művészetben jelentős képtéma Mária halála (ez később, a nyugati képzőművészetben eltűnik). A korai reneszánsz festészet, a trecento képviselőjének, Giotto di Bondonénak festménye még ezt az ábrázolás-típust képviseli: a gyászoló apostolok veszik körül Szűz Mária halálos ágyát. A Szűzanya fejénél Szent Péter térdel, Szent János odahajlik hozzá, mögötte Szent Pál. A csoport középpontjában Jézus áll, karján Mária kisgyermekként ábrázolt lelkével. Az apostolokat angyalok veszik körül, akik várják, hogy átvehessék a Szűzanya lelkét. Giotto képén a Szűzanya ágya mellett térdel Mária Magdolna is.

A kalendáriumokban a VIII. századtól már Assumptio beatae Mariae néven szerepel. Rómában I. Sergius pápa tette ünneppé, hamarosan vigíliát, majd oktávát is csatoltak hozzá. 2003 óta a Szeplőtelen Fogantatás (dec. 8) mellett ez a másik kötelező Mária-ünnep.

A Mennybevétel a skolasztika virágkorában lett általánosan elfogadott tan, amely méltó és színpompás kifejezést kapott a barokk művészetben.

VI. Pál pápa az Ünnepélyes Hitvallásban (Sollemnis Professio Fidei, 1969) kijelentette, hogy Mária előzetesen megkapta valamennyi igaznak az állapotát. Szűz Mária mennybevételében felragyog az a dicsőség, ami az idő végén minden hívő ajándéka lesz.

 

A magyar keresztény hagyományban különleges helyet foglal el ez az ünnep, hiszen Szent István király ünnepe Nagyboldogasszony oktávájába esik. Az Érdy-kódexben olvashatjuk, hogy Szent István király Székesfehérvárott megünnepelte Mária mennybevételének ünnepét. A Szűzanyát Magyarországon Boldogasszonynak nevezik – írja a krónikás – Szent István király pedig ezt az országot Boldogasszony országának nevezte. Első királyunk élete végén az Árpád-házat, nemzetségét, királyságát és a keresztény Magyarországot a boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Nagyboldogasszony a legkedvesebb hazai patrocíniumok egyike.

Hajnal Piroska

(Forrás: Kat. Lexikon; L. Scheffczyk, A. Ziegenhaus: Mária az üdvtörténetben, Szent István Társ., 2004)

kép1 (Tintoretto: Szűz Mária mennybevétele)

kép2 (Bartolomé Esteban Murillo: Szűz Mária mennybevétele)

Giotto

Tiszaföldvári róm. kat. templom

kiemelt kép (El Greco: Szűz Mária mennybevétele)

Domonkos Kasztíliában, Caleruega városában született, 1170 körül.  A vidéken óriási birtokokkal rendelkező Guzman család sarját már kisgyermek korában esperes nagybátyjához Palenciába küldték tanulni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagybácsi majd bevezeti a fiút a templomi szolgálatba. 1190-ben a került, a székesegyház iskolájába, ahol világossá vált számára, hogy pap akar lenni. (Fivére és leánytestvére is szerzetesek lettek.)

Ebben az időszakban éhínség tizedelte a lakosságot Kasztíliában, s a tehetséges fiú féltett könyveit pénzzé tette, s a pénzt szétosztotta a városlakók között. Segítőkész emberszeretetét örökíti meg a Domonkostól feljegyzett első mondat is, amely éppen erre az estre utal:

Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?

1198-ban meghívást kapott Diego de Azevedótól az osmai  székesegyház szolgálatára, itt szentelték pappá, felvételt nyert a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába és 1201-ben már szubprior lett a kanonokok között. Apostoli buzgalom lángolt fel a fiatal kanonok szívében, és amikor Diego püspökkel Rómában járt, mindketten azt kérték a pápától, hogy küldje őket a kunok közötti misszionálásra. Missziós lelkesedésüknek megörülve a pápa mégsem keletre, hanem nyugatra, Dél-Franciaországba küldte őket, ahol a katar és az albigens eretnekség mételyezte az embereket. Domonkos és Diego azt a feladatot kapták, hogy vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Diego püspök és Domonkos módszere teljesen eltért az előttük járó küldöttekétől. Ők keresték a személyes találkozás, a személyes beszélgetés és vita lehetőségét az eretnekekkel, prédikáltak és tanítottak, s a szó erejével igyekeztek meggyőzni az eltévelyedetteket. Felismerték, hogy az eretnekek apostoli életmódjukkal vonzzák magukhoz az embereket, külön törődnek a fiatalokkal és a nőkkel, az emberek pedig tudatlanságuk miatt nem ismerik fel a hitbeli tévedéseket. A két missziós pap éppen azokat az erényeket testesítették meg (apostoli lelkület, hűség az evangéliumhoz, közvetlen kapcsolat a hívekkel), melyeket az albigensek és katarok leginkább hiányoltak az egyház magatartásából. Domonkos egész élete és missziós tevékenysége során a szelíd térítés híve maradt: megtapasztalta ugyanis, hogy csak a kegyelem képes megnyitni a szíveket és csakis a kegyelem ad erőt a prédikáló szónak.

Egyre több társ csatlakozott hozzá. Domonkosnak azonban nagyobb tervei voltak, az egész világra kiterjedő szerzetesrend alapításáról álmodott.  Domonkos a IV. lateráni zsinaton felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, melynek megalapítását tervezte, a pápa szolgálatára. A rendalapításra végül 1216-ban került sor: Domonkos és társai elfogadták az ágostonos rend alapszabályait, megkapták a Szent Romanus templomot Toulouse-ban, melyet lakószárnnyal bővítettek, még ebben az évben megérkezett a jóváhagyás is III. Honorius pápától – ezzel a rendalapítás megtörtént. 1218-ban a pápa az egész világ püspökeinek ajánlotta a Prédikáló testvérek rendjét.

1217-ben Domonkos Rómában töltötte a nagyböjti időszakot és itt találkozott Assisi Szent Ferenccel. Élete utolsó éveiben Itáliában, Bolognában élt. Itt tartotta a rend az általános káptalant is (1220, 1221), ahol rend tagjai lemondtak minden birtokukról és azt a határozatot hozták, hogy nem lehet más ingatlan vagyonuk csak a konvent és annak kertje. Saját templomaikban feladatuk az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, és ebben segítenek a világi papságnak. Ezzel vált a Prédikáló testvérek rendje kolduló renddé. A domonkosok rendi szabályzatában az az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi regula szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek megmentésének szentelve magukat.

Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg, a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe temették.

 

A rózsafüzér és a domonkosok

A rózsafüzér imádság eredete (egyes korai keresztény sírkamrákban fellelhető ábrázolások alapján) akár a Kr. u. 2. évszázadra is visszavezethető, ám az első történeti szempontból is értékelhető feljegyzés Szent Domonkos személyéhez köthető. Az albigens eretnekség ellen Dél-Franciaországba küldött Domonkos ott imádkozta először a rózsafüzért, a Szűzanya segítségéért fohászkodva az eretnekség elleni küzdelemben. A legenda szerint Domonkosnak megjelent álmában  Szűzanya, s átadta neki a rózsafüzért, kérve, hogy ezt imádkozza az eretnekek megtéréséért. Az első Rózsafüzér Imacsoportokat Szent Domonkos tanítványa, Alain de Roche alapította. A barokk korszak festményeinek kedvelt témája az a pillanat, amikor a mennyekbe felvett és megkoronázott Szűzanya, ölében a Kisdeddel, átnyújtja a rózsafüzért az előtte térdelő Szent Domonkosnak.

Murillo festményén a szent lábánál fekete-fehér kutya ül, szájában égő fáklya, a fáklya lángjai a földgolyót nyaldossák: Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott. Az álomban egy kicsi, tarka kutya jelent meg, szájában fáklyát vitt, körbe-körbe szaladgált és lángba borította az egész földet. A gyermek jövőjét megidéző próféciában a domonkosok magukra ismerhettek, amint fekete-fehér ruhájukban járják a világot és szavaik lángjával elkergetik az Úr szőlőjében pusztító rókákat.

Ünnepe: augusztus 8.

Hajnal P.

(Forrás: Szentek élete, Katolikus Lexikon)

 

kép1 (Fra Angelico: Szt. Domonkos)

kép2 (Claudio Coello: Szt. Domonkos, 1685. körül)

kép3 (Avancino Nucci: Szent Domonkos siratása, XVI. század)

kép5 (Murillo: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától)

 

Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. (1 Kor 1,3)

Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak minket. Legtöbbünk már megtapasztalta a kirekesztettséget, és azt a lelki fájdalmat, ami az elutasítottságból fakad. Nagyon tud fájni! Azonban, tudunk ellene tenni.

Évekkel ezelőtt olyan szituációba kerültem, ami visszahozta az elutasítottság miatt érzett fájdalmat, amiben még azelőtt éltem, hogy megtanultam volna Istenre hagyni, hogy meggyógyítsa a szívemet. Találkoztam egy illetővel, aki gyermekkoromban bántalmazott, és ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, engem hibáztatott olyasvalamiért, amit el sem követtem. Legszívesebben egy sarokba bújva nyalogattam volna a sebeimet, magamat sajnálva, annyira fájt a szívem.

De tudtam, hogy hagynom kell, hogy Isten szeressen, vigasztaljon és Szent Szelleme által gyógyítson. Kértem, hogy gyógyítsa meg sebzett érzelmeimet, és segítsen úgy kezelni a helyzetet, ahogy Jézus kezelné. Miközben Rá figyeltem, úgy éreztem, mintha gyógyító balzsammal kennék be a sebeimet.

Talán ismerősen hangzik a helyzet számodra. Tudod, mit jelent, ha bántanak, visszautasítanak, csalódást okoznak, vagy fájdalmas érzéseket keltenek benned. Nagyon nehéz a saját vigasztalónknak lenni. Éppen ezért a legjobb dolog, amit tehetünk az, hogy Istenhez fordulunk vigaszért. Ez az igeversünk is azt mondja, hogy Isten minden vigasztalás és bátorítás forrása. Menj Hozzá, és hagyd, hogy gyógyító kegyelme biztosítson számodra mindent, amire szükséged van.

Joyce Meyer

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!” (Máté 6:25, EF)

Telve van a szíved aggodalommal az egészséged, a pénzügyeid vagy a jövőd miatt? Ha minden jól megy, néhányan még akkor is aggódnak, mert hallották másoktól, hogy „Ha minden békés, akkor kezdj el aggódni, mert valami baj van, ha az ördög békén hagy”. Így hát, akkor is aggódnak, amikor semmi okuk sincs rá.

Jézus viszont nem akarja, hogy aggódj amiatt, hogy mit eszel, vagy mit iszol, vagy mivel ruházkodsz, mert Isten, Aki a te Mennyei Atyád, tudja, hogy ezekre mind szükséged van, és gondoskodni akar rólad (Máté 6:32-33).

Isten ugyanaz az Isten, Aki gondoskodott Izrael fiairól a pusztában, nap mint nap táplálva őket 40 éven keresztül (2 Mózes 16)! Népe nem szenvedett hiányt. Amikor a nép húst kért, fürjek estek az égből, nekik csak össze kellett szedniük a madarakat (4 Mózes 11:31Jézus-32). Ha maguk próbáltak volna húst keresni a sivatagban, valószínűleg nem jártak volna sikerrel.

Az a problémánk, hogy mindenáron mi akarjuk megoldani a dolgokat. Néhányan azt gondolják, hogy Jézusnak könnyű volt ilyeneket mondani, hogy „Ne aggódj! Ne nyugtalankodj az életed miatt!”, mert Ő nem érti, milyen problémákkal kell szembe néznünk.

De az az igazság, hogy Jézus nagyon is érti. Valójában, Ő nézett szembe azzal, amit úgy hívok, hogy a „végső probléma” – a halál. A halál a végső probléma, mert véget vet az összes többi problémánknak. Jézus szembe nézett a halállal, a kereszten legyőzte, és feltámadt. És mivel Ő legyőzte a legnagyobb problémát, bízhatunk Benne, amikor azt mondja, hogy ne aggódjunk!

Útravaló gondolat: Ne aggódj, Jézus, Aki legyőzte a legnagyobb problémát, gondoskodni fog rólad.

Joseph Prince

„Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.” (1 Kor2,16)

Elértem a megbeszélt találkozóhelyre a repülőtéren, ahova megbeszéltük a barátnőmmel, hogy értem jön. Nyugodt voltam, és arra gondoltam, milyen jót fogunk beszélgetni.

Meglepetésemre, nem volt ott. Fura volt, mert ő az a fajta személy, aki soha sehonnan nem késik el. Három perc sem telt el, amikor azon kaptam magam, hogy aggódom és ideges vagyok. Mi történt vele? Balesetet szenvedett? Megfeledkezett rólam? Három röpke perc leforgása alatt a teljes nyugalomtól eljutottam a pánikhangulatig, miközben semmi sem változott – az elmémet kivéve. Előkaptam a mobilomat, és amikor elkezdtem beütni a számokat, a barátnőm rám dudált. Az elmém ismét megnyugodott, és örömmel telt meg. Milyen pillanatok alatt megváltoznak az érzelmek!

Az elmém gyorsan megváltozott, amikor a körülményeim megváltoztak. Olykor könnyű meghallani Isten hangját… és hinni. Máskor pedig, az aggodalom tör utat magának az elmémben. A Biblia azt mondja, hogy hit által járjunk és ne látás szerint, de azon a napon ott a repülőtéren, egyértelműen az vezetett, amit láttam. Amikor aggódunk, akkor nem járunk hitben, és nem bízunk Istenben.

Sokáig kritikus, gyanakvó és ítélkező elmével bírtam. Ez normálisnak tűnhet a nem hívők számára, de én keresztény voltam. Évekig ugyanaz a gondolkodásmód vezérelt – ezt ismertem, ez volt számomra a természetes, ilyen voltam. Nem voltam tudatában, hogy a helytelen gondolkodásmód okozta a problémáimat, és mivel senki sem mondta, nem tudtam, hogy ezen kell változtatnom. Senki sem tanított engem a helyes gondolkodásmódra.

Isten egy új gondolkodásmódot, és egy új életmódot kínál nekünk. Arra hívott el, hogy újítsuk meg az elménket (Róma 12,2). Legtöbbünk számára ez egy folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra.

Egy nap az 1 Kor 2,16-ot olvastam, ahol Pál írja, hogy mi Krisztus elméjével rendelkezünk. Mit érthetett ez alatt? Napokig elmélkedtem ezen a versen. Arra jutottam, hogy az, hogy Krisztus értelme van bennünk, még nem jelenti azt, hogy soha nem követünk el bűnöket, vagy hogy tökéletesek lennénk. Hanem, azt jelenti, hogy elkezdünk úgy gondolkodni, mint Krisztus. Ha az Ő elméjével bírunk, akkor azokon gondolkodunk, amik jók tiszteletre- és szeretetreméltók.

Az 1 Kor 2,14-ben Pál ezt írja: „Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni…” Ó igen, pontosan így működik.
Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy Krisztus elméjével, azaz gondolkodásmódjával rendelkezünk – megvan a képességünk, hogy szeretetteljes gondolatokat gondoljunk, és győzedelmeskedjünk az ellenség támadásaival szemben.

Drága Istenem, Krisztus gondolkodásmódja szerint akarok élni. Kérlek, segíts, hogy pozitív, szeretetteljes gondolataim legyenek magammal és másokkal kapcsolatban. Segíts, hogy a jó dolgokat lássam meg az életben, ne a rosszakat, és azokon gondolkodjam. Jézus nevében kérem. Ámen.

Joyce Meyer

Volt egyszer egy férfi, aki egy sziklán gyönyörködött a táj szépségében. Egy óvatlan pillanatban azonban lecsúszott.

Több száz méteres mélység volt alatta, egyszer csak elkapott egy kiálló faágat.. Látta saját helyzetét, mely egy hajszálon függött, és arra gondolt, hogy órákig nem fogja bírni ezt a kapaszkodást sem ő, sem az ág. A halál vár rá, ha nem találja meg valaki, és nem segít rajta. Úgy gondolta, hogy a legbölcsebb, amit tehet, az az, hogy elkezd kiabálni és reméli, hogy valaki meghallja és ledob neki egy kötelet, amin felhúzza őt a szikla tetejére.

– Segítség! Segítség! Van ott fenn valaki? Segítség! – kezdett kiabálni emberünk.leesés

Sokáig nem jött válasz, egyszer csak egy hang nevén szólította és megkérdezte, hogy “Nincs semmi baj”?

– Jól vagyok – mondta emberünk – leszámítva ezt a cudar helyzetet, de te ki vagy?

– Én az Úr vagyok – jött a felelet.

– Úgy érted…Isten? – jött a bátortalan kérdés.

– Igen, úgy – szólt a hang.

– Istenem, kérlek, segíts rajtam! Megígérem, hogyha segítesz innen lejutni, többé soha nem vétkezem. Nagyon jó ember leszek. Életem hátralévő részében Téged foglak szolgálni.

– Lassabban az ígéretekkel – szólt az Úr – előbb leszedlek onnan, aztán beszélgetünk. Egy dolgot kérek tőled, nagyon figyelj!

– Bármit kérsz, megteszem! Csak mondd, hogy mit tegyek, Uram!

– Engedd el az ágat! – jött az Úr kérése.

– Micsoda???

– Engedd el az ágat, bízz bennem!

Csönd következett pár percig. Ezután újra elkezdett kiabálni a bajba jutott: “Segítség! Van odafenn valaki más”???

Ez a történet kétségkívül mosolyra derít, ám életünk elevenére tapint.

El tudjuk-e engedni azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak az  Istentől? Mert az Isten ezt kéri tőlünk, hogy engedjük el ezeket a földi, világi dolgokat, és fogjuk meg az Ő kezét. (Győzelmes jobbommal támogatlak) — bíztat bennünket a Szentírás Izaiás könyvében (41,10).
Ha az ember el tudja engedni azt, ami köti és lehúzza, és meg tudja markolni az Isten gondviselő kezét, akkor olyan áldások várhatnak ránk, amelyek elképzelhetetlenek sokszor.
De a történet azt is megmutatja, hogy mennyire nehéz elengedni a látható kicsit egy láthatatlan nagyért! Már pedig Isten ezt kéri tőlünk, hogy higgyük el, Ő látja életünket, ismeri a gondjainkat, és az Ő kezét fogjuk meg, minden mást engedjünk el. Az Ő kezébe tegyük le életünket, családunkat, munkánkat, a gondjainkat, az örömeinket és mindent, mert csak ez használ nekünk.

A Jóisten nem úgy akar rajtunk segíteni, ahogyan mi elképzeljük, hanem számunkra elképzelhetetlen módon, ám minden bizonnyal abból sokkal jobb származik majd, hiszen minden elképzelésen túl szeret minket…

 

forrás

kép 1

kép 2