“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet” Péld 4, 23

Általában úgy értelmezzük ezt a verset, hogy vigyáznunk kell a szívünkre, mint valami veszélyes törvényszegőre, vagy egy rossz kutyára, amit a szomszédok kiengedtek:

„Ne veszítsd szem elől!” Azt feltételezzük, arra kell vigyáznunk, hogy ne keveredjen bajba. Így hát szépen elzárjuk a szívünket, eldobjuk a kulcsot és tesszük a dolgunkat. Azonban, ennek a figyelmeztetésnek egyáltalán nem ez a lényege. Nem arra biztat, hogy őrizd a szívedet, mert egy gonosztevő; hanem arra bátorít, hogy őrizd, mert egy kincs, mivel minden rajta múlik. Milyen kedves Istentől, hogy ezt a figyelmeztetést adta nekünk. Mint amikor valaki a barátjára bíz egy értékes dolgot: „Kérlek, nagyon vigyázz rá – sokat jelent nekem.”

„Mindennél jobban…”? Hát, mi még kicsit sem vigyázunk rá! Mintha a megtakarított pénzünket lehúzott ablakok mellett az autó ülésén hagynánk – körülbelül ilyen gondatlanok vagyunk, amikor a szívünkről van szó. Pedig, ha tényleg odafigyelnénk rá, akkor minden más lenne. Előrébb lennénk és a hitünk mélyebb lenne, a kapcsolataink pedig jobbak. Az Isten által kijelölt ösvényen járnánk. De mi teljesen fordítva csináljuk. Minden más fontosabb, előrébb való, mint a szívünk. Még azt is megkockáztatom, hogy sokakban fel sem merül, hogy egyáltalán törődniük kellene vele. „Na, lássuk csak. El kell vinnem a gyerekeket edzésre, az autót meg a szerelőhöz… És a szívemre is szakítanom kell néhány órát a héten.” Azok után, amiket végigcsinálunk, valahogy nem is hangzik biblikusnak, ha ilyet mondunk.

Most komolyan felteszem neked a kérdést: mit teszel naponta a szívedért?

 

forrás

 

A Biblia így ír az Ef 6,18b-ban: “Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért”

Miért kellene kitartónak lenned az imádságban, amikor semmilyen választ nem kapsz? Itt van erre a kérdésre négy válasz.

A kitartó imádság összpontosítja a figyelmed.

Amikor újra és újra imádkozol valamiért, azzal nem Istent emlékezteted. Neki nincs szüksége emlékeztetőre. Magadat emlékezteted arra, hogy ki a válaszaid és minden szükséged  forrása. Ha eddig minden imádra, amit csak elmondtál választ kaptál volna, két dolog vált volna valósággá. Először is, az ima a pusztítás fegyverévé vált volna az életedben. Másodszor, soha nem gondoltál volna Istenre, mert csak egy imádság automata lenne számodra. Ha minden alkalommal, amikor imádkoztál megláttad volna azok eredményét, csak az áldásokra gondolnál. Isten azt akarja, hogy az Áldóra figyelj.

A kitartó imádság megtisztítja a kérést.

Az imára adott válasz hiánya időt ad neked, hogy tisztázd, mit is akarsz tulajdonképpen és hogy finomítsd az imádságaidat. Ha töretlenül imádkozol a mennyei Atyádhoz és valamit újra és újra elismételsz, az megtisztítja az imáidat a puszta szeszélyektől. Ezzel azt fejezed ki: “Istenem, számomra ez valóban fontos.” És ez nem jelenti azt, hogy Isten nem akar válaszolni az imáidra, mert akar. Csak azt szeretné, hogy biztos legyél abban, amit kérsz.

A kitartó imádság teszteli a hitedet.

A Jakab 1,3-4-ben ezt olvassuk: “A hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek…” Az egyetlen módja a lelki növekedésnek, ha a hited megpróbáltatik. Az egyik módja annak, hogy Isten megpróbálja a hitedet az, ha nem válaszol minden imádra.

 A kitartó imádság előkészíti a szíved a válaszra.

Amikor kérsz valamit Istentől, Isten majdnem mindig egy jobb s áldásosabb utat készít elő neked, mint amit te elképzeltél. Néha Isten nem ad választ az imáidra, mert túl kicsiben gondolkodsz. Valami nagyobbat és jobbat akar neked adni. De erre először téged kell előkészítenie. Ezért Isten néha nem válaszol az imáinkra, s ezt arra használja, hogy növekedj általa, hogy felkészülj, és előkészítsen egy jobb s áldásosabb válaszra.

Ne feledd: “Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk,” (Ef 3,20)

Rick Warren

kép

Október 1-től érvényes az április 30-ig tartó TÉLI MISEREND:

Vasárnap:

8h

9h-kor rövid, max. 40 perces diákmise

10h

Köznapi szentmisék:

7h-kor  szerda, péntek

18h-kor kedd, csütörtök, szombat

 

Októberben közösen végezzük a szentolvasót vasárnap reggel ½ 8-kor és -hétfőt- kivéve rögtön a köznapi szentmisék után (k-cs-sz: 18.30 h, sz-p-v: 7.30 h).

 

„A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, s ő ahol csak járt, jót tett…” (Ap Csel 10,38)

A kereszten bebizonyosodott, milyen értékes vagy Isten szemében. A Biblia azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32). Figyeld meg, azt írja: „mindent.” Krisztusban mind egyenértékűek vagyunk. De ha a hivatásodról van szó, akkor az értékedet az határozza meg, hogy milyen problémát tudsz megoldani. Ezért nagyobb a fizetése egy kardiológusnak, mint egy gyorséttermi alkalmazottnak. Jézus nagy problémamegoldó volt. Az emberek lelkileg éhesek voltak, ezért azt mondta: „én vagyok az élet kenyere…” (János 6:35). Betegek voltak, ezért Jézus „szertejárt… és meggyógyított mindenkit” (ApCsel 10,38). Tudta, mivel rendelkezik, felismerte, mire van szüksége az embereknek, és megadta azt nekik. Te mit tudsz felajánlani? Mivel próbálkoznál meg, ha tudnád, hogy biztosan nem vallasz kudarcot? Nem véletlenül vagy ezen a földön. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás 1,5). Minden, amit Isten teremt, betölt valamilyen szükséget, megoldás valamilyen problémára. Te mire kaptál elhívást, mihez kaptál tehetséget? Abban fogod megtalálni legnagyobb örömödet! Amivel hozzájárulhatsz mások javához, azt tekintsd Istentől rád bízott feladatnak! Pál sátrakat készített, hogy az abból szerzett bevételből támogathassa missziós munkáját. A te munkád is támogathatja a szolgálatodat. Akár teljes idejű missziómunkásként dolgozol, akár csak időnként vállalsz részt a szolgálatból, ne úgy érj életed végére, hogy nem fedezted fel, és nem töltötted be azt, amire Isten elhívott!

forrás

kép

A Lukács 11-ben az egyik tanítvány kérte Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni”. Ez egy nagyon jó kérés egy hívőtől és sok modern kori keresztény is kérte már ezt az Úrtól.

Azonban, úgy gondolom, van egy másik kérés, amit a modern kori keresztények is jó lenne, ha kérnének: „Uram, taníts meg minket játszani, nevetni.”

Jézus egy alkalommal azt mondta, ha nem leszünk olyanok, mint a gyerekek, elmulasztjuk Isten királyságát. A gyerekek játszanak. Amit tesznek, az lényük szerves része. Lényegében, Isten királysága egy ünneplés. „Isten királysága nem evés és ivás, hanem igazság békesség és a  Szentlélekben való öröm” (Róm 14,17). Ez a Biblia leírása arról, mit jelent Isten királyságában élni. Sok keresztény azonban annyira aggódik, és annyira befeszült, hogy még akkor sem ismernék fel a jókedvet, ha egyenesen az arcukba nevetne.

Én úgy képzelem, hogy sok nevetés van a mennyben. Valójában, az Írások alapján jó okunk van feltételezni, hogy maga Isten is egy kedélyes, vidámságot kedvelő személy. Nem egy befeszült, morgós, soha-semmi-nem-jó-neki fajta hamis isten, akit az ember teremt. Amikor Jézus Krisztus azt mondta, „Bevégeztetett”, elképzelem, hogy Isten elmosolyodott, és az a mosoly, azóta sem halványult el.

Egyszer hallottam, hogy valaki azt mondta, Isten akkor a legboldogabb, ha a gyermekei vidámak. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Túl sok keresztényt megfosztottak a gyermeki lelkülettől, és egy ál-érettséget erőltettek rájuk, ami megköveteli, hogy komolyak legyenek, és a legjobb módja, hogy ezt megmutassák az, ha minden vidámságot kiirtanak az életükből.

A Biblia azt tanítja, hogy „a vidám szív a legjobb orvosság” (Péld 17,22). Olyan, mint a vitamin, ami vitalitást visz az életedbe. A nevetésről azt mondják, hogy lecsökkenti és segíti egészséges szinten tartani a stressz hormonokat, mint a kortizol, a dopamin, az adrenalin és a növekedési hormon. Ezek a hormonok akkor termelődnek, amikor feszültek vagyunk, aggódunk vagy félünk.

Dr. James Walsh, Nevetés és egészség című könyvében úgy írja le a nevetést, mint egy minden szervünkre kiterjedő jó masszázst. Olyan a nevetés, mint egy aerobic edzés vagy egy kocogás. Amikor nevetünk, először felgyorsul a szívverésünk és a légzésünk. Miután a nevetés alábbhagy, egy nyugalmi időszak következik, ami oldja az izmok feszültségét, és jótékony hatású izomgörcs, idegfájdalom és reuma esetén. Úgy tartják, hogy 100 jó nevetés felér egy 10 perces evezéssel.

Szeretnél egy jobb általános közérzetet? Egy dolog biztosan a segítségedre lesz: ha megtanulsz játszani és sokat nevetsz. Miért is ne? Mennyei Atyád életed minden részletéről gondoskodik. Eltervezte, hogy „dicsőségről dicsőségre” vezet (2 Kor 3,18) majd végül hazavisz. Tehát, hozz egy döntést, hogy a köztes időben élvezni fogod az utat. Uram, taníts minket játszani, nevetni!

„Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor.” (Péld 8,27-30)

 

forrás

Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.
Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott. Zsolt 145,8-9

Amikor beszélünk valakinek Isten megváltó üzenetéről, nagyon fontos elmondanunk az illetőnek, hogy Isten nem haragszik rá. Olyan szomorú, hogy sokan – hívők és hitetetlenek egyaránt – azt gondolják, hogy Ő egy haragvó Isten, aki csak arra vár, hogy büntessen.

Az effajta gondolkodás miatt félnek Tőle, és nem tudják annak látni, aki valójában: egy szerető, törődő és gondoskodó Apa.

Az emberek általában azt sem értik, hogy Isten irgalma irántunk messze nagyobb, mint a haragja amiatt, amit teszünk. Ahogy a neves prédikátor, Charles Spurgeon, mondta: „Isten irgalma olyan nagy, hogy előbb lehetne kimerni a tengert, kioltani a nap fényességét, vagy a világűrt összezsugorítani, mint az Ő irántunk való hatalmas irgalmát kisebbé tenni.”

Csak gondolj bele ebbe egy kicsit! Ki tudná-e bárki is merni a tengert? Talán a fürdőkádat vagy egy medencét, de a tengert semmiképp! Ez a kép talán jól szemlélteti Isten irántunk való mérhetetlen irgalmát.

Hadd szögezzem hát le: „Isten nem mérges. Nagyon haragszik a bűnre, az igazságtalanságra, és a hasonlókra. Azonban Ő, karakterében nem egy haragvó Istent személyesít meg. Nagy különbség. Lehetetlen olyasvalakinek tetszeni, aki állandóan haragszik. Feszélyezve érezzük magunkat a környezetében. Istennek a bűn iránt érzett haragja, viszont a mi védelmünket szolgálja. Sokkal inkább megbocsát, mint hogy büntessen: „Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú…” (Szám  14,18).

Hadd bátorítsalak: Isten soha nem szűnik meg szeretni minket… még akkor sem, amikor valami rosszat teszünk. Igen, lehetnek a rossz döntéseinknek következményei, és Isten helyre fog tenni minket, mint ahogyan azt egy szerető apa tenné. De akkor is, az Ő irgalma és kegyelme mindig ott van, hogy meggyógyítsa és helyreállítsa az életünket. Ő nem haragszik ránk!

Joyce Meyer

kép

 

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Az emberek tanácstalannak, tehetetlennek érzik magukat az állandóan változó világban.

Bekapcsoljuk a tévét és ezt halljuk: „Ez a háború az egész világot válságba fogja taszítani.” Kinyitjuk az újságot és ezt olvassuk: „A munkanélküliek aránya elérte az eddigi legmagasabb számot.”

Kedvesem, Isten nem akarja, hogy gyámoltalannak érezd magad, mert te nem a világból való vagy (János 17:16). Te Istenhez tartozol, ezért nem kell a világi sémák szerint élned. Bármit is mutat a világ helyzete, ne félj, mert „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.

Figyeljük csak meg, hogy ez az ige azt mondja, hogy „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket”. Nem azt mondja, lehet, hogy betölti némely szükségeteket. Azt is mondja, hogy Isten az ő gazdagsága szerintteszi ezt, nem pedig az Ő gazdagságából. Ha egy milliomos száz dollárt ad neked, akkor a gazdagságából ad. Azonban, ha a gazdagsága szerint ad, az milliókat is jelenthet.

Végül, ez a bibliavers azt is mondja, az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban”. Tehát nem a céged gazdagsága szerint, vagy aszerint, hogy a gazdaság milyen jól teljesít. Nem, Isten gazdagsága szerint dicsőséggel, a Krisztus Jézusban!

Tehát, hogyan tudod megtenni, hogy ne érezd magad tehetetlennek és kiszolgáltatottnak ezekben a bizonytalan időkben? Úgy, ahogy én meg tudtam tenni, hogy ne legyek tengeri beteg, amikor hajóval utaztam. Azt tanácsolták nekem, hogy ne a körülöttünk lévő hullámokat nézzem, hanem a távoli horizontot. Amikor tekintetemet a mozdíthatatlan horizontra szegeztem, már nem éreztem a tengeri betegséget, noha a hajó ide-oda hánykolódott a hullámzó tengeren.

Barátom, ne a körülményeidre nézz, vagy a világban lévő rossz dolgokra, mert belebetegszel. Inkább tekints Isten változhatatlan, mozdíthatatlan, örökkévaló Igéjére. A szíved így szilárd helyet talál és meg fogod látni, ahogy Isten be fogja tölteni minden szükségedet az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban!

 

Joseph Prince

Világtalálkozójának záró szentmiséje a Krakkó közelében fekvő Irgalmasság kampuszon. A III. eucharisztikus ima latinul, az olvasmányok és a hívek könyörgése különböző nyelveken hangzottak el. Az ünnepi koncelebrált szentmisét a világegyház szándékára ajánlották fel. A Szentatya  homíliáját a lengyel és ószláv nyelven felolvasott perikópából kiindulva kezdte: Lukács evangélista (19, 1-10) mondja el a történetet, hogy Jézus Jerikón áthaladva leszólítja a fáról a gazdag Zakeus vámost, mert nála akar megszállni. Akik ezt látják/hallják, zúgolódnak, hogy Jézus bűnös ember, a rómaiakat kiszolgáló, ezért megvetett vámosnál száll meg. Mire Jézus kijelenti: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia.  Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

„A Jézussal való találkozás megváltoztatja Zakeus életét, mint ahogy ez ma itt mindegyikünkkel megtörténhet – fejtette ki a pápa. De Zakeusnak szembe kellett néznie legalább három akadállyal, hogy Jézussal találkozhasson, és ezek nekünk is szólhatnak.” A következő három akadályt fejtette ki Ferenc pápa: első az alacsony termet, második akadály a megbénító szégyen, harmadik a zúgolódó tömeg.

Alacsony termete miatt mászott fel Zakeus a fára, hogy láthassa az elhaladó Jézust. Ferenc pápa az „alacsony termetet” átvitt értelemben magyarázta, a keresztények önbecsülésére és hitére alkalmazta, akiknek kevés az önbizalmuk. Pedig tudatosítaniuk kell, hogy valóban Isten gyermekei: Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve, a Szentlélek akar bennük lakni és az Istennel való örök örömre hivatottak. „Ez a mi „termetünk”, ez a mi lelki önazonosságunk: Isten szeretett gyermekei vagyunk mindig. Ha ezt nem értjük, nem fogadjuk el, elégedetlenkedve és csak a negatívumokra gondolunk, ez azt jelenti, hogy nem ismerjük el igazi önazonosságunkat. Isten szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk, és semmiféle bűn, hiba vagy tévedés ezt nem változtathatja meg. Jézus számára – amint az Evangélium mutatja – senki sem alacsonyabb rendű és távolálló, senki se jelentéktelen, hanem mindannyiunkat szeret és fontosak vagyunk számára. Te is fontos vagy számára! És Isten számít rád úgy ahogy, amilyen vagy, nem pedig azért mert vagyonod van, milyen ruhát viselsz, milyen mobilod van, milyen divatot követsz. Az Ő szemében értékes vagy, felbecsülhetetlen érték.” A pápa még folytatta: Isten makacsul szeret bennünket, akkor is, ha nem bízunk önmagunkban, reménykedve várja, hogy kilépjünk szomorúságunk zárkájából, nem akarja, hogy kiégettek legyünk, öröm nélkül éljünk.

Zakeus és a mi számunkra is a második akadály, hogy találkozzunk Jézussal: a megbénító szégyen. A vámos ismert ember volt, nevetséges volt, hogy kis termete miatt felmászott a fára. De legyőzte a szégyenérzetet, mert Jézus vonzása erősebb volt.  Magatartása lecke számunkra is: nem kell kioltanunk a szép kíváncsiságot, hanem kockáztatni kell, mert az életet nem lehet dobozba zárni. Jézus előtt nem maradhatunk ülve ölbe tett kezekkel. Őneki, aki az életet adja, nem válaszolhatunk egy gondolattal vagy egyszerű üzenettel. „Kedves Fiatalok! Ne szégyelljetek odavinni mindent a gyóntatószékbe. Gyengeségeiteket, fáradtságotokat, bűneiteket! Jézus meg tud lepni benneteket megbocsátásával és békéjével. Ne féljetek igent mondani Neki szívetek egész lendületével, és nagylelkűen követni Őt!”

Végül a harmadik akadály: a tömeg zúgolódása, Jézus váratlan gesztusának kritikája azért, hogy a bűnös vámosnál száll meg. Minket titeket is akadályozhat a Jézussal való találkozásban, ha egyesek el akarják hitetni velünk, hogy Isten távol van, rideg, érzéketlen, jó a jókhoz, rossz a rosszakhoz. De Ő Atyánk, aki felkelti napját jókra és gonoszokra. Arra bátorít bennünket: legyünk erősebbek a rossznál, szeretve mindenkit, ellenségeinket is. Ezt mondhatják nektek: miért hisztek az irgalmasság szelíd és alázatos erejében? Ne féljetek, hanem gondoljatok Jézus szavaira, e napok mottójára: ’Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!’ Álmodozóknak ítélhetnek benneteket, mert hisztek egy új emberiségben, amely nem fogadja el a népek közötti gyűlöletet, nem tekinti az országhatárokat korlátoknak és saját hagyományát önzés és ellenérzés nélkül őrzi. Ne bátortalanodjatok el: mosolyotokkal és nyitott karjaitokkal hirdessétek a reménységet és legyetek áldás az egyetlen emberi család számára, amelyet olyan jól képviseltek!”

Végül Ferenc pápa még hozzáfűzte: „Azt mondhatnánk, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó ma kezdődik, és holnap folytatódik otthon, mert Jézus találkozni akart veletek itt, e szép városban és később is, eljön veletek otthonotokba, veletek van minden nap: a tanulmányokban, az első munkanapon, a barátságokban és a szerelemben, a tervekben és az álmokban. Mindent vigyetek Eléje imáitokban! Jézus valamennyiteket nevén nevez, mint Zakeust. És most imádkozzunk csendben, hálát adva, hogy az Úr itt akart velünk találkozni.”

Ferenc pápa

kép