Erőt kértem az Úrtól, –
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, –
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, –
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, –
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!

 

(Szent Ritának tulajdonított imádság)

 

„Ugye, két fillérért öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten. Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!” (Lk 12,6-7)

Sok keresztény elköveti azt a hibát, hogy úgy gondol Istenre, mint aki túlságosan el van foglalva a „nagy dolgokkal” ahhoz, hogy érdekeljék Őt a kis problémáink. Te is így gondolod? Lehet a gyermeked ágyba pisilése, egy nézeteltérés a barátoddal, vagy az arcodon éktelenkedő pattanás; bármilyen jelentéktelennek is tűnik, ha neked gondot okoz, akkor Isten akar gondoskodni róla.

Isten életed minden területéről gondoskodni akar, még a legkisebb részletekről is. Annyira szeret, hogy még azt is tudja rólad hány szál hajad van! Márpedig, ha szerető Mennyei Atyádat életed ilyen apró részletei is érdeklik, akkor tudhatod, hogy egyetlen problémával sem kell egyedül szembenézned.

Amikor a kislányom, Jessica, hároméves volt, elvittük Disneylandbe. Tudtam, hogy lehetnek olyan dolgok, amik félelmetesek számára, így mindig előre megnéztem a produkciókat, amikre be akartuk őt vinni. Miközben az előadásokon ültem, folyton az járt az eszemben, vajon Jessica nem ijedne meg ettől? Nincsen túl sötét a számára? Csak azután vittem be őt, miután megbizonyosodtam róla, hogy neki való.

Kedves barátom, Mennyei Atyád ugyanígy törődik veled, miközben terveket sző számodra; akár kicsiket, akár nagyokat. És már az is mosolyt csal az arcára, ha rád gondol, mert tudja, hogy békességet és reményteljes jövőt szán neked (Jer 29,11).

Tehát, nem számít, milyen problémával kell éppen szembenézned, megnyugodhatsz az Ő irántad való szeretetében. Nincs túl jelentéktelen probléma, amivel Ő nem foglalkozna. Ő nem csak Mindenható Isten, hanem Ő a Mennyei Atyád, aki nagyon szeret téged!

 

Joseph Prince

A hegyi beszéd „vakmerő ítéletről” szóló napi evangéliumát magyarázta ez alkalommal a pápa és azt hangsúlyozta, hogy „Isten ítéletét a miénktől nem az különbözteti meg, hogy az övé mindenható ítélet, hanem hogy mindig irgalmas”.

Az ítélet egyedül Istenre tartozik

„Az ítélet egyedül Istenre tartozik, ezért ha nem akarunk ítélet alá esni, nem szabad megítélnünk másokat. Hiszen mindnyájan azt szeretnénk, hogy az utolsó ítélet során az Úristen jóindulattal tekintsen ránk, hogy felejtse el a rossz dolgainkat, amit az életünkben csináltunk”.

Isten képmutatónak tart bennünket, amikor megítélünk másokat

„Éppen ezért, ha te folyton megítélsz másokat – intett a pápa – ugyanolyan mértékkel mérnek majd feléd is. Az Úr tehát azt kéri tőlünk, hogy nézzünk tükörbe. Nézz a tükörbe, de minden trükkölés nélkül, hogy aztán nem vedd észre a ráncaidat! Nem, nem ezt tanácsolom. Nézz a tükörbe, hogy lásd magadat, te milyen vagy! Egyébként miért látod meg testvéred szemében a szálkát, amikor a sajátodéban nem veszed észre a gerendát? Hogyan minősít majd az Úr bennünket, ha ilyeneket csinálunk? Egyszóval:  Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáfoghatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!”.

Ítélkezés helyett inkább imádkozzunk másokért  

„Láthatjuk – folytatta a pápa – hogy az Úr egy kicsit indulatosnak mutatkozik, amikor magunkat tesszük az ő helyébe. Ez ugyanaz, amit a kígyó csinál, amikor meggyőzi Ádámot és Évát: Ha esztek ebből, olyanok lesztek mint ő! Róluk szól: Isten helyébe akarták tenni magukat.

Éppen ezért nagyon rossz dolog ítélkezni. Az ítélet egyes-egyedül csak az Istené! Miénk a szeretet, a megértés, az imádság egymásért… És ha valami nem jó dolgot látunk, szólhatunk is annak, aki csinálta: Nézd csak, én ezt így látom, talán… De ne ítélkezzünk! Sohasem. Ha mégis megítélünk valakit, akkor viszont képmutatók vagyunk” – emelte ki a pápa.

Ítéleteinkből hiányzik az irgalmasság, egyedül Isten ítélkezhet      

Ha ítélkezünk, ahogy korábban mondtam, Isten helyébe tesszük magunkat – folytatta a pápa. Ám a mi ítéletünk egy szegényes ítélet, nem rendes ítélet. De miért is nem lehet olyan a miénk, mint az Isten ítélete? – kérdezte meg a pápa. Azért mert ő mindenható, mi pedig nem? – kérdezett tovább. Nem, válaszolta Ferenc pápa. Azért nem, mert a mi ítéleteinkből hiányzik az irgalom. Amikor Isten ítélkezik, irgalommal teszi azt. Gondoljunk csak arra, amit az Úr mond nekünk ma: Ne ítélkezz, hogy meg ne ítéltessél! A mérték, amivel ítélkezel, lesz az a mérték, amivel téged is megmérnek. – De hiszen ő ezt és ezt tette! – Várj csak egy kicsit! Tükörbe nézek és gondolkodom.

 

Végül Ferenc pápa összefoglalta a napi tanítását: Képmutató leszek, ha Isten helyébe teszem magam, az ítéletem pedig szegényes lesz. Hiányzik ugyanis az ítéletemből valami, ami megvan az Isten ítéletében. Ez pedig az irgalom. Adja az Úr, hogy jól megértsük ezt a titkot!” – zárta utolsó, szünidő előtti homíliáját Ferenc pápa.

forrás

ítélet

ítélkezés 1

ítélkezés 2

 

„Sokszor nem tudok elaludni, mert cikáznak a gondolatok a fejemben” – mondta nekem egyszer valaki. „Azokon a dolgokon gondolkodom, amik aznap történtek. A másnapra vonatkozó terveimen is agyalok.

A gyermekeim, a pénzügyeim, a múltban elkövetett hibáim és a jövőbeli terveim járnak a fejemben. Még képzeletbeli beszélgetést is folytatok különböző emberekkel, és elképzelem, mit fogok mondani, ha ez vagy az történik. Az őrületbe kerget!”

Ha voltál már ilyen helyzetben, akkor megnyugtatlak: nem vagy egyedül. Jézus több alkalommal is mondta a tanítványainak: „Ne nyugtalankodjatok! Ne aggódjatok!” (Máté 6,25, 31, 34,  és 10,19, Márk 13,11, Lukács 12,11 és 12:22). A parancs szó szerint így hangzik: „Az aggódásnak még a szikrája se legyen bennetek!” Egy hiperaktív elme elég ahhoz, hogy teljesen kiűzze a békességet.

Megkönnyíti a Jézus parancsának való engedelmességet, ha hisszük, hogy szerető Atyánk kézben tartja az életünket, és irányítása alatt tartja a dolgokat. Félre tehetjük hát az életünk felett való aggódást és tudhatjuk, hogy Ő már az örökkévalóságban földi életünk minden részletet kidolgozta.

Egy állandóan elfoglalt elme megosztott elme. Fontos, hogy állandóan erősítsük magunkat azzal az igazsággal, hogy Atyánk szeret és gondoskodik rólunk életünk minden területén. A folyamatos aggódás a körülményeink miatt testi megoldás arra, hogy az irányítást a saját kezünkbe vegyük. Ahogy növekszünk Mennyei Atyánk irántuk való szeretetének és kegyelmének megértésében, az elménk fokozatosan megtanul megelégedettségben megnyugodni.

Az elménket minden pillanatban alá kell rendelnünk a Szentléleknek. Ő növekedést fog hozni, és csak Benne fogunk nyugalmat találni nyugtalan elménk számára.

Mindig lesznek külső hatások, amik megpróbálják lefoglalni a gondolatainkat és elterelni a figyelmünket Krisztusról. A győzelem kulcsa ezen a területen az, hogy minden gondolatot foglyul ejtünk az Ő mindent átfogó szeretetében és véget nem érő ölelésében.

Amíg ezen a világon élsz, mindig lesznek dolgok, amiket nem fogsz érteni – dolgok, amiket nem tudsz irányítani. Amikor az elméd kattog, hajlandó vagy alárendelni Neki? Amikor nem érted Atyád útjait, nyugodj meg irántad való szeretetének valóságában. Nem fogja megválaszolni minden kérdésedet, de egyre nagyobb világosságot és több kinyilatkoztatást fog adni minden kérdéseddel kapcsolatban, amint Vele jársz az úton a teljes érettség felé.

Végül, mindenre választ fogsz kapni. Addig is nyugodj az Ő jóságában, kegyelmében, és abban a tudatban, hogy Ő melletted áll, veled van és érted van. Mindig a javadra fog munkálkodni. Bízz Benne és nyugi!

Steve McVey

     Csatlakozz a „Tízperces mozgalom”-hoz: inkább 10 perccel korábban, érkezz a szentmisére (és mindenhová), mint 1 vagy 10 perccel később!!!

     Miért? Mert,

ha 2 percet késel, lemaradsz a szentmise nyitányáról, amiből megtudhatnád, hogy mit ünneplünk és milyen szándékra van a szentáldozat;

ha 5 percet késel, lemaradsz a bűnbánatról és a lelked megtisztításáról;

ha 9-10 percet késel, lemaradsz az igeliturgiáról, az ószövetségi olvasmányról és az újszövetségi apostoli levélről;

ha 12 percet késel, már az evangéliumról is lemaradtál, Jézust sem hallgattad meg.

Kérdezd meg magadtól: Tényleg SZENT számodra a szentmise???

     Tiszteld már meg Istent és a közösséget, az egyházat (mely Krisztus teste), de a munkahelyet, az iskolát, a felebarátot is azzal, hogy pontosan érkezel, sőt inkább 10 perccel korábban! Így arra is lesz időd, hogy egy csöndes imával ráhangolódj Isten hullámhosszára (vagy éppen arra, aki és ami vár ott rád, ahová mégy: munka, tanulás, személyes kontaktus stb.), felebarátodat üdvözöld,  valamilyen szolgálatra jelentkezz vagy éppen fölkészülj.

„…hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait”.

A pontosság is szeretet!

forrás

óra

Légy pontos!

pontos

 “Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,15)

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé.

Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az üdvösségből.

A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük. Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” Isten előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” (Mt 20,26) Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki. Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj!

A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: Hozsánna a Dávid Fiának! Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, Isten a kicsiket használta fel arra, hogy dicsőítésének eszközei legyenek.

Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten ajándékait, az üdvösséget is? Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy ő legyen nagy az életemben? S bízom-e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az ő szolgálatára?

Cseri Kálmán

kép 1.

kép 2.

“Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. “(Szám 9,21)

Az, hogy élvezzük az életünket, nem kell, hogy a körülményeinktől függjön.

Inkább hozzáállás kérdése, egy döntés, hogy örülni fogunk mindennek, mert minden dolog – még a kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgok is – része az egésznek, életünk „nagy képének”.

Az élet egy utazás. Minden egy folyamat. Van eleje, közepe és vége. Az élet minden területe folyton fejlődik. Az élet mozgás. Mozgás, előrehaladás és fejlődés nélkül nincs élet. Más szóval, amíg élünk, addig mindig valamerre tartunk.

Ha eddig nem élvezted ezt az utazást, akkor éppen ideje elkezdeni. Ha eddig is élvezted az életed, akkor köszönd meg Istennek és fedezz fel benne még több örömöt.

Hálaadó ima: Köszönöm Atyám, hogy az életem egy utazás. Nem fogok örökké bent ragadni egy nehéz, erőt próbáló helyzetben – Te fogsz átvinni rajta. Segíts nekem felfedezni az örömöt a körülményeim ellenére is. Segíts nekem, hogy ma élvezni tudjam az életet!

 

Joyce Meyer

Képek megtekinthetők erre a linkre kattintva

Köszönjük Lissa házaspárnak a csodálatos fotókat!