Megtérésem története

Keresztény családban nőttem fel. Csak anyukám járt templomba, apukám nem. Voltam elsőáldozó és bérmálkozó is. Körülbelül 20 éves koromig én is jártam templomba. Azután megismerkedtem a férjemmel, és attól kezdve ritkán mentem. A házasságunk első pár évében még karácsonykor és húsvétkor azért elmentem, de később már akkor sem. A gyerekeim azért végigszenvedték a szokásos kötelező hittant, és mindent amit kellett anyukám jóvoltából.
1998 szeptemberében kisfiam beteg lett, agydaganata volt. Egy év alatt 2-szer műtötték, 2-szer sugárkezelés, de 1999 augusztus 19-edikén meghalt, 10 éves volt.
2001 májusában a barátnőm lánya is beteg lett. Az orvosok semmi baját nem találtak, csak a gyerek nem tudott menni. Vitte mindenhová, homeopátiás, természetgyógyászos kuruzslókhoz. Elvitte még Gyurcsok Józsefhez is. Akkoriban Gyurcsok sokat járt a falunkba egy ismerős családhoz. Gyógyító alkalmakat tartott a művelődési házban.
Egy alkalommal Kunszentmártonban tartott előadást. Én is elmentem. Ott imádkoztunk, hogy Isten nyissa meg az ég csatornáit, és jöjjön a gyógyító energia. Azt mondta még, hogy ha őrá gondolunk otthon is, akkor jön az energia. Külön (jó pénzért) még fogadta a pácienseket. Én is bementem hozzá……

Megtérés története

 

A második olvasmányban egyfajta vallási elképzelést javít ki Jézus, és megtérésre hív minket. A megtérés, az ó- és újszövetségben nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Ezzel nem foglalkozik soha. Azt sem jelenti, hogy a hitetlenségből istenhívő leszek, mert ilyet meg nem ismer az ó és újszövetség. – Az ideológiai ateizmus. – A metanoia, a megtérés, amit Jézus hirdet, az azt jelenti, hogy vallási elképzeléseinkből, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokból, tovább merünk lépni. Tehát mindig aktuális az evangélium, az utolsó napig…..

Barsi Balázs gondolatai a megtérésről

 

 

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Margit leányuk 1242. január 27-én. Szülei – a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben – felajánlották őt Magyarország megmentéséért.

Margit ennek megfelelően hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Nevelőnője Olympiades nővér volt. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet apja építtetett. Itt került sor Margit fogadalomtételére 1254-ben. Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban visszautasította II. Ottokár cseh király, valamint a lengyel király házassági ajánlatát is.

 

A keresztények az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldására. 1270. január 18-án halt meg a Margit-szigeti kolostorban. Ravatalát 1271 körül Albert és Péter lombardiai szobrászok faragták meg vörös márványból, egyes részeit pedig fehér márványból.

Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.

Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté.

Forrás

Szent Margit mise

Szent Margit legendája

Imádság hazánkért

Szent Pál búcsú : ( Szent Pál templom, 1173 Budapest, Lázár deák utca 13/a )

Az elágazásról a 198-as busszal az “Uszodáig” .

Vagy bármelyik befelé menő busszal a “Borsó” utcáig és onnan laza sétával 10 perc a Borsó utcán végig!

2012. január 28-án szombaton du. 16 órakor kezdődik .

 

Házasságunk titkai

Döbrentey Ildikó és Levente Péter

lelkiderűgyakorlata

Őket követi :
Ríz Levente és Barátai zenekar hangulatkeltése

 

 

 

 

A 18:30 -kor kezdődő ünnepi szentmisét bemutatja :
Balik Béla atya
az új rákoshegyi plébános

Közreműködik a templom kórusa.

 

 

 

AGAPÉRA VÁRUNK MINDENKIT SOK SZERETETTEL!!!!!

 

XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét


Meghívó

„Ó, Uram, múltamat irgalmadra,

jelenemet szeretetedre,

jövőmet gondviselésedre bízom.

Jelentem, megtértem!”

 

Eperjes Károly tanúságot tesz megtéréséről

2012. január 22-én, vasárnap este 7 órakor

(az esti 6 órai szentmise után)

a Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban, Bp. XVII. ker. Hősök tere 1.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt! A belépés díjtalan.

EPERJES KÁROLY

80-as évek egyik legjelentősebb magyar férfi filmszínésze tanár szülők gyermekeként született 1954, február 17-én a Fertő-tó melletti Hegykő községben, és kisebb vargabetű után került a színjátszás közelébe. Székesfehérváron számítástechnikai műszerészként dolgozott az érettségi után, és a Videotonban focizott, de nem volt igazán elégedett az életével. Egy este a városban bolyongva meglátott egy plakátot, a helyi színjátszó körbe kerestek jelentkezőket, ahová Eperjes, ismert becenevén Szamóca is felvételizett.

Itt ismerkedett meg beszédtanárával, Montagh Imrével, aki elsőként figyelt fel a tehetségére, és arra buzdította, hogy jelentkezzen a főiskolára – igen ám, de Eperjes a Gyógypedagógiai Főiskola logopédus szakára adta be a lapját. Hónapok teltek el, amíg tisztázták, hogy a tanár úr a Színművészeti Főiskolára gondolt.

Amikor elkezdi a főiskolát, már 27 éves, de ugyanolyan lelkesen veti bele magát a tanulásba, mint 18 éves osztálytársai. 1980-ban szerez diplomát, majd Kaposvárra szerződik, a hosszú színészévek alatt megfordul a Nemzeti Színháznál, a Katona József Színházban, majd a Radnóti és a Művész Színház után 2000-től az

Új Színházhoz szerződik.

A filmes szakma igen korán felfigyel széles repertoárjára és jellegzetes beszédmódjára – első igazán emlékezetes szerepét Feleki Kamill oldalán alakítja Gárdos Péter Uramisten című filmjében, melyben egy ifjú artistát játszik, aki a mester egykori világszámára pályázik. Együttműködése Bereményi Gézával A tanítványok című filmmel kezdődik 1985-ben, és a mai napig töretlen – a legnagyobb sikert az Eldorádó című közös filmjükkel aratják, melyben Eperjes Monorit, a robosztus piackirályt játssza, aki mindenre hajlandó a családjáért az 50-es években.

Bereményi (A tanítványok, Eldorádó, A turné, A hídember) mellett olyan jeles filmrendezőkkel dolgozik együtt hullámvölgyektől mentes, töretlen pályáján, mint András Ferenc (A nagy generáció), Gárdos Péter (Uramisten, Szamárköhögés), Szabó István (Redl ezredes, Hanussen), Tímár Péter (Csapd le, csacsi!, 6:3, avagy játszd újra Tutti!). Kvalitásait a szakma több rangos kitüntetéssel honorálta már – négyszer nyerte el a Filmszemle díját a legjobb férfi főszereplő kategóriában, Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas művész, aki a Chicagói Filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díjat is megkapta 1985-ben, és akit Európa-díjra jelöltek 1989-ben. Eperjes két gyermek édesapja, 1994-ben rövid ideig parlamenti képviselőként is tevékenykedett.

 

Eperjes Károly saját hitvallását találóan a következőképpen fogalmazta meg Bolberitz Pállal közösen irt  Thália és Teológia c. könyvében : “… keresztény apa és szinész igyekszem lenni Magyarországon, magyarul, mindannyiunkért. Igy tudnék a legjobban szolgálni az Úrjézusnak, a családomnak, a hazámnak és az egységnek.”

 

Forrás

 

Az Erzsébet-utalvány kibocsátására a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, míg forgalmazására az egyszemélyes tulajdonában álló Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. jogosult.

Az Erzsébet-utalvány forgalmazásából realizálható eredmény kizárólag állami közfeladat ellátására, közjóra fordítható. A Kormány döntése szerint útjára indul az Erzsébet-program, azaz a szociális üdültetés új rendszere.

Az Erzsébet-program keretében, első lépésként 2 milliárd forint értékben pályázatot hirdetünk meg szociálisan hátrányos helyzetűek részére üdülésük, pihenésük, rekreációjuk elősegítésére. Így a nyugdíjasok, a fogyatékossággal élők, a nagycsaládosok illetve a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi munkavállalók támogatásban részesülhetnek üdülési szolgáltatás formájában, amelyet állami tulajdonban lévő üdülőkben vehetnek igénybe a szociálisan rászorulók.

A pályázati kiírás a mai naptól megtekinthető a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány honlapján, a kérelem benyújtásához szükséges adatlap január 16-tól február 29-ig nyújtható be.

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány a szociálisan hátrányos helyzetű személyek részére üdülésük, pihenésük, rekreációjuk elősegítése érdekében pályázatot hirdet meg.

A pályázat itt található.

Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.

Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.

A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni.

Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.

A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.

Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök

Magyar Kurír


január 27-én pénteken 18h-kor

a Vigyázó Sándor Művelődési Házban.

Zeneszerző és szövegíró: IVÁNCSITS TAMÁS

A kiváló színdarab Krisztus után 1. századot ábrázolja: Róma városát Néró császár uralkodásával és a keresztények életét Péter apostol vezetésével. A keresztény közösség tagjai a katakombákban jönnek össze. Az üldözések ellenére is hűségesek maradnak, sőt hitük és reményük minden nehézségen átsegíti őket.Néró az őrült császár mindent megtesz azért, hogy kiírtsa a keresztényeket. De mi lesz Eubulosszal a császár keresztény hitre tért testőrével?

 

 

A rákosmenti plébániák az egész Művelődési Házat kibérelték, hogy az egyházközségek hívei együtt vehessenek részt a nagyszerű előadáson. Mindenkit, különösen fiatalokat és gyermekeket is szeretettel várunk a 80 perces színdarab előadására.

Jegyek 800 Ft-os áron kaphatók a Rákoskeresztúron a sekrestyében és az irodában

Irodaórák alatt: hétfőtől csütörtökig 16h-17h      Pesti út 136.

vagy megrendelhető fekete.imelda@gmail.com címen

 

Kíváncsi a zeneszerzőre? Milyen darabokat írt?  Hol mutatták be? Merre jártak már a nagyvilágban?

Tekintse meg Ivancsits Tamás honlapját!

zeneszerző honlapja

 

A 2012-es esztendő legelső posztjában, amolyan évkezdő felütésként szeretnék egy fontos gondolatot felvetni – egy olyan idézet alapján, ami óév napján került elém, és nagyon elgondolkodtatott:

“Az egyetlen, ami szükséges a gonosz diadalához az, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.”

Világunkban, hazánkban az államhatalom, a média, a gazdasági és a kulturális élet legnagyobb része alapvetően ateista, tehát Istent és a Biblia értékrendjét figyelmen kívül hagyó elvek alapján működik. Vagyis az ember alapvetően magára van utalva, és hiába is várja őt segítség egy nála nagyobb perspektívából, nem kér belőle. Mindenki szeretne boldog lenni és boldogulni, de a velünk együtt élő emberek nagy része ennek eléréséhez olyan utat választ, amelynek nincsen vertikális dimenziója. Amelyből hiányzik valami olyan többlet, amit az ember önmagából nem képes kiizzadni. Mi azonban tudjuk, hogy ez nem jó út! Akkor sem, ha széles, akkor sem, sokan járnak rajta, és akkor sem, ha embertársaink nagy része a látszat alapján nem is keres más utakat. Nem jó hiszen ismerjük mi is, jártunk rajta mi is, és rajtunk sem segített. És nem jó azért sem, mert nekünk már megmutatták, mi már megtaláltuk azt az utat, amelyik viszont érdemes arra, hogy végigjárjuk. Nem lettünk tökéletesek, még különbek sem a többi embernél (ezt sose felejtsük el, mert nincs visszataszítóbb a vakbuzgó ember szellemi gőgjénél!) – de legalább már nem vagyunk egyedül. Rátalálhattunk Istenre – és ezzel együtt rátalálhattunk egy értékes és hasznos élet lehetőségére is. És ettől kezdve van egy erkölcsi kötelességünk! Megmondani az embereknek, hogy nem jó úton haladnak, és megmutatni nekik a helyes ösvényt! Ez a mi erkölcsi felelősségünk és kötelességünk. Ez a mi nagy lehetőségünk, hogy szolgáljuk embertársainkat!

De két dolgot rögtön az elején világosan hozzá kell tennünk ehhez a képhez. Az egyik, hogy bármennyire is szeretnénk, a világot nem tudjuk megváltoztatni. Aki ismeri a Biblia próféciáit, az ismeri az emberiség jövőjét is. Az tudja, hogy egy olyan negatív folyamat részesei vagyunk, amely pusztulásra van ítélve – sajnos az embernek hihetetlen érzéke van önmaga elpusztításához. Viszont nekünk nem is kell a világot megváltoztatnunk, vagyis nem a világot kell megváltoztatnunk, “csak” a benne élő embereket! Amikor a Titanic léket kapott, és világossá lett, hogy menthetetlenül el fog süllyedni, akkor már nincs értelme a lyukakat foltozgatni. Akkor már csak egyetlen cél maradt értelmes: minél több embert megmenteni a biztos halálból. Ez a mi célunk is! A halált és az ítéletet nem tudjuk megállítani, de embereket meg tudunk menteni. Azonban tudnunk kell, hogy az idő rövid. Ezért azzal kell végre foglalkoznunk, ami igazán fontos: a barátaink, szüleink és rokonaink, osztálytársaink és kollégáink, az ismerőseink és ismeretlen embertársaink megmentésével.

Csakhogy – és ez a második dolog – ők egyáltalán nem akarnak „megmentődni”. Ők azt mondják, nincsen semmi baj. Azt mondják, hogy a hajó nem is süllyed, legfeljebb nagyok a hullámok, vagy ha süllyed is, majdcsak betömjük valahogy a léket. Azt mondják, hogy ne riogassuk őket, ne akarjunk beleszólni az életükbe, ne akarjuk rájuk erőltetni azt, amiben hiszünk, mert az a mi magánügyünk, és hagyjuk őket békén. Toleráljuk azt, hogy ők nem kérnek a Bibliából, Jézusból, az egyházból és a megváltásból. Toleráljuk azt, ahogyan élnek, ahogyan beszélnek, amilyen jövőt építenek.

Csakhogy ha ezt megtesszük, akkor mindazok, akik erre kérnek bennünket, egy valamennyire boldog vagy boldogtalan, ideig-óráig tartó sikereket, elkerülhetetlen kudarcokat és megállíthatatlan veszteségeket magával hozó élet után meg fognak halni, és még azután sem lesz nyugtuk, hanem ítéletet és büntetést kapnak. Ha engedünk a kérésüknek, akkor a világ rosszabb lesz, mint amilyennek lennie kellene, akkor kevesebb lesz a jóság, a szeretet, az öröm a világban, mint amennyi lehetne.

Sajnos a mai kereszténység legnagyobb része passzív és defenzív: berendezkedett a védekezésre, arra, hogy egy sajátos szubkultúrába, egy lelki-szellemi gettóba bezárkózva megpróbálja megvédeni az emlékeit és a hagyományait. A Sátán azt mondta nekünk, fogjuk be a szánkat, húzzuk meg magunkat azon a kicsi területen, amit nekünk elkülönített, foglaljuk le magunkat a mi saját pitiáner teológiai vagy kegyességi problémáinkkal, játsszuk a játékainkat és játszmáinkat, és hagyjunk békén mindenkit mást. És mi szót fogadtunk a Sátánnak! Miközben Isten Igéjére hivatkozunk, aközben a Sátánnak fogadunk szót. Csak a vak nem látja ezt, és a gyáva nem meri beismerni! Ezen kellene változtatni! Ha akarunk egyáltalán változást! Mert ahogyan a politikában, úgy a szellemi életben is meg lehet venni a szavazatainkat látszattal és láttatással, az igazság megmásításával, az érvényesülés és a boldogulás ígéreteivel, azzal, hogy a többség úgysem a mi oldalunkon áll, és hogy nincs semmi ok arra, hogy harcoljunk. Mi azonban tudjuk, hogy hiába akarja a Sátán elhitetni azt, hogy nem is létezik, és nincs is mi ellen harcolnunk, nekünk akkor is harcolnunk kell! Mert nem csak az ország politikai vagy gazdasági állapota, hanem az ország szellemi és erkölcsi állapota is változást kíván! (És az előbbi ez utóbbi nélkül úgysem történhet meg!) És ez a változás rajtunk is múlik! Szerencsére nem csak rajtunk, de rajtunk is múlik!

A változáshoz azonban fel kell vállalni egy nagyon nehéz feladatot: fel kell vállalnunk a konfrontációt az igazság mellett és a hazugságok ellenében. Ha ezt megértjük, akkor meg kell értenünk egy nagyon lényeges dolgot is, ami ebből fakad: mégpedig azt, hogy konfrontálódni csak az tud illetve fog, akinek egyrészt vannak elvei, amelyekhez ragaszkodik, másrészt pedig nem közömbös a többi ember sorsa iránt. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy korunkban az elvtelenség a trendi. Ma a toleranciát elvárjuk, kötelezővé tesszük a magunk irányába, de mi oly nehezen adjuk meg másoknak. Ma azt mondják, ha nincsenek elveid, akkor nem fogsz konfliktusokba kerülni, akkor nem szükséges az elkötelezettséggel járó áldozat, elkerülhetünk egy csomó fájdalmat és kudarcot, ha nem bízunk semmiben és nem tesszük le a voksunkat senki és semmi mellett úgy igazán, akkor nem is fogunk csalódni sem.

Nekünk azonban vannak elveink. Kell, hogy legyenek! És ezeknek az elveknek tettekre kellene sarkalniuk minket. Nemes, tisztességes, építő tettekre. Ha ezt a két dolgot sikerül végre a helyére tennünk az életünkben,  az életünket vezérlő alapelveket és a többi emberhez való helyes viszonyulásunkat, akkor sok minden változhatna bennünk is, körülöttünk is.

Ne felejtsük ezt az üzenetet:

“Az egyetlen, ami szükséges a gonosz diadalához az, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.”

Legyen 2012 az az év, amikor mi keresztények igenis sokat teszünk embertársainkért, nemzetünkért, világunkért.

Ehhez kívánok erőt, kitartást, és ebben kívánok örömöt, felüdülést!

UI: Az idézet Edmund Burke-től származik.

Forrás: Apcsel29