Amikor leült tanítani, Jézus „fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé; így szólt Fülöphöz: »Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?« (Jn 6,5). Jézus nem szorítkozik arra, hogy tanítson, hanem hagyja, hogy az emberek életének éhsége megszólítsa őt. És lecsillapítja a tömeg éhségét azáltal, hogy szétosztja az öt árpakenyeret és a két halat,   Olvass tovább …

Minden ismerősöd egzotikus helyeken nyaral, miközben te beleolvadsz a betonba? Csak görgeted az Instát és nem érted, miért van ennyi pénze/ideje az embereknek? Nyáron fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a vakáció-irigységnek, amely megmérgezheti a szívünket és gondolatainkat. Biztos téged is elfogott már az irigység az ismerőseid nyaralós fényképei láttán: hideg koktélok, finom ételek, egzotikus tájak, csillogó   Olvass tovább …

Nyáron dúskálunk az élményekben, egyik programról rohanunk a másikra, miközben hetekre kimaradunk a templomból, vagy elhagyjuk a napi imádságokat. Ennek nem kell így lennie, ezért megosztunk veletek pár segítő tippet, hogy testileg és lelkileg feltöltődve vághassatok neki az új tanévnek. 1. Ne add fel a rutinodat! Csak azért, mert nagy a pörgés, még nem kell   Olvass tovább …

Az olasz származású Justo Antonio Lofeudo Argentínában született, a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesközösség egyik alapítója, az Örökimádás apostola. A főként Olasz- és Spanyolországban szolgáló Lofeudo atya 2014-ben járt először Magyarországon, hogy segítsen a váci Piarista templom örökimádás kápolnájának megvalósulásában. Háromezer örökimádó kápolna világszerte Az Eucharisztia missziójának köszönhetően, körülbelül 3000 örökimádó kápolna van ma a világon;   Olvass tovább …

Roy Schoeman konzervatív zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Felnőttként ateista lett. Elismert, népszerű professzorként tanított a Harvard Business Schoolon. Schoeman úgy érezte, élete nélkülöz minden jelentést és célt. „Csak egy hátránya van annak, ha valaki katolikus vallásba születik: az illető nincs tudatában annak, micsoda csodának a részese.” – kezdte tanúságtételét Schoeman. Új-Zélandon 2015-ben   Olvass tovább …

Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

Bellovics Gábor ezúttal a veresegyházi Szentlélek-templomban elmélkedik a pünkösdről. „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet” – mondja Jézus a követőinek. A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, aki képessé tesz minket a saját korlátainkat meghaladva az igazán lényegesre figyelni. Jézus ugyanazokat az apostolokat küldi tanúságot tenni, akik szétszéledtek, megtagadták őt, amikor baj volt, akik már apróbb vagy nagyobb vizsgákon megbuktak – virrasztásból, hűségből, kitartásból… Mégis bízik bennük. Nem az a kérdés, mindig mindent a legtökéletesebben tudtak-e megtenni, hanem hogy eljutott-e mélyen a szívükhöz, hogy Krisztus feltámadt a halálból.

A húsvét utáni ötven nap kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy találkozzanak a Feltámadottal, a szívükben megértsék, hogy Jézus legyőzte a halált. Pünkösd után már képesek elindulni és tanúságot tenni. Krisztus az elesettségünk és hibáink ellenére minket küld és bízik bennünk. Pünkösdkor megkapjuk a küldetést: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet.”

Menjetek mindazzal és mindannak ellenére, amit találtok a saját életetekben; hozzátok Isten elé, aki gyógyítja sebzettségünket. Minden önreflexió annyiban gyümölcsöző, amennyiben a végén oda tudjuk tartani Isten elé, aki igent mond ránk. Isten elsődleges szeretetének megtapasztalása és az erre adott viszontszeretet lesz a könnyed és természetes keresztény élet kulcsa, nem a megfelelés, a parancsok betartása. Krisztus velünk marad mindennap a világ végéig. Kérhetjük a Szentlelket, irányítsa Istenre a tekintetünket, aki bízik bennünk. A gyengeségeinkből, sebeinkből fakadó élettel mások mellé állva elfogadóbban, mélyebben az evangéliumba gyökerezve tudunk élni. Adja az Isten, hogy ebben tudjunk növekedni napról napra.

forrás

Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

Ez alkalommal a fiatal jezsuita Dobogókőn a rendházban elmélkedik egy borongós májusi napon. Elmondja, hogy papi, szerzetesi képzése alatt nem töltött egy helyen átlagosan két évet sem: három ország, hét város, folyamatos költözés… Nehéz továbbmenni, amikor megszeretünk egy helyet, az embereket. Elárulja, hogy a költözéseknél sokszor félt és vonakodva vágott bele az újba. Át kell menni egy folyamaton, amikor elengedünk, távolságot veszünk. Fontos tisztázni a félelem okait: nem azért volt nehéz, mert alkalmatlan volt rá, hanem mert ez minden embernek nehéz. Beazonosíthatóvá vált a nyomasztó körülmény, ami nem a hivatás krízise, hanem az elválás fájdalma volt. És amikor az ember be tud azonosítani egy helyzetet, már nem olyan félelmetes.

Vannak könnyű helyzetek és vannak félelmetes, sötét helyzetek. Ahogy Dobogókőn a köd éppen elfedi a Dunakanyart, olyan sokszor a lelki életünk is. Pünkösdre készülve bátran kérhetjük a Szentlelket, hogy ha a felhők miatt nem is látjuk a kilátást, életünk biztonsága akkor is erre a valóságra épüljön: Isten országa valóban jelen van közöttünk.

Szent Ignácot idézi, aki a vigasz–vigasztalanság megkülönböztetést használja erre. Bár vannak sötétebb pillanatok, meg tudjuk tanulni beazonosítani, felismerni a különbséget. Szent Ignác szerint nem lehet folyamatosan a fényben lenni, a cél, hogy meg tudjuk különböztetni, éppen miben vagyunk. Ne a sötétség, bizonytalanság pillanataiban hozzunk döntéseket az életünk irányáról, hanem tudjuk, hogy ez elmúlik, felváltja a vigasztaló Szentlélek jelenléte. Bátran ráhagyatkozhatunk arra, hogy Isten tart minket, a kilátás tisztulni fog és ha ezt megtapasztaltuk, legközelebb kevésbé fogunk megijedni.

forrás

Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

A fiatal szerzetes a budaörsi Kálvária-dombról tekint le a városra és elmeséli, milyen volt számára a jezsuita novíciusok számára előírt harmincnapos csendes lelkigyakorlat Dobogókőn, és milyen furcsa, idegen érzés volt utána a siető, magyarázó embereket látni a HÉV-megállóban.

Elárulja, hogy azóta is szeret néha felmenni egy hegyre, ahonnan minden kicsinek látszik, ahol eltávolodunk a nyüzsgéstől. Loyolai Szent Ignác egy elmélkedésében arra biztatja a lelkigyakorlatozót, képzelje el, hogyan történt a megtestesülés: Isten letekintett erre a földre és megesett rajta a szíve. Talán amiatt – teszi hozzá –, hogy mennyi felesleges dolgon gondolkodnak, esnek egymásnak az emberek.

Pünkösdre, a Szentlélek, az igazság és bölcsesség Lelke kiáradásának ünnepére való készülésként az javasolja Bellovics Gábor, hogy a következő héten lélekben vagy valóságosan menjünk fel egy hegyre, hogy távolságot vegyünk a hétköznapoktól. Gondoljuk át, mi után futunk néha feleslegesen, milyen felesleges vitáink vannak. Isten vajon milyen szemmel tekint ezekre a helyzetekre? A bölcsesség Lelke megtanít megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, megtanítja, mi fontos az Isten országa szempontjából. Kérjük azt is Istentől, alakítsa a bennünk róla élő képet egyre inkább olyanná, amilyen ő valójában!

forrás