Misztériumjáték / Márk evangélium

1. jelenet

Angyal: Látta Isten, hogy jó, mindaz, amit teremtett,

A teremtés művének csúcsához érkezett.

Embert alkotott és életre lehelte,

Az anyagi világ urává emelte.

 Gonosz:  Szép kis úr az ilyen-csak Isten szolgája!

Alázatos szívvel parancsait várta.

De én rábeszéltem, lázadjon fel végre,

Isten szeretetét önzésre cserélje.

Angyal: Isten jóságából nagy bizalom fakad:

Értelmes az ember, akarata szabad.

Isten azt szeretné, önként viszonozza

Annak szeretetét, aki létrehozta.

Gonosz: Homályos értelem, meggyengült akarat,

Isten kedvencéből látod ennyi maradt.

Csak egy kis kísértés, néhány ügyes mondat

Emberi hűségnek Isten búcsút mondhat.

Angyal:  Ne hidd, hogy az Istent bármi is meglepi

Ő a bűnös embert még mindig szereti.

Megígérte akkor, és szavát megtartja

Bűnnek rabságában az embert nem hagyja.

 Gonosz: Tudom, ezt ígérte, Megváltót küld neki.

Próféták szózata régóta hirdeti.

De a prófétákat bűnösök megölték,

Ha megváltó jönne, vele is ezt tennék.

Angyal: Idők teljessége elérkezett mára,

Megváltó születik a bűnös világra.

Tanítását hallva választhat mindenki

Üdvözülni akar, vagy a bűnt követi.

Gonosz: Jól van csak szülessen, én sem leszek tétlen,

Ellenkezést szítok az emberi szívben.

Üdvözítő Isten szerető kegyelmét

Földi gondok, bűnök előtte befedjék.

 Angyal: Megváltásnak művét öröktől rendelte,

Legyőz minden bűnt majd az Isten kegyelme.

Mesterkedj csak, Gonosz, te ezt választottad,
Isten Igéjével nem ér fel a szavad!

2. jelenet

 

Angyal:  Názáretben él egy kicsi leány, Mária.

Tiszta szívből Ő is a Megváltót várja.

Hogy Ő lesz az anyja, álmában sem sejti,

Eljövendő sorsát most még fátyol rejti.

Anna: Szótlan vagy, Mária szomorú a szemed,

Mi bántja szívedet, tán csak nem vagy beteg?

Máskor mindig olyan önfeledten játszol,

Most pedig annyira rosszkedvűnek látszol.

 Mária: Azon gondolkodom, miért oly rossz az ember?

Meddig lesz még Isten velünk türelemmel?

Próféták szavai megváltót ígértek,

Mikor lesz valóság az ősi ígéret?

Anna: Nagy titok ez lányom,nem tudok felelni,

Csak az Isten tudna jövőnkről beszélni.

Egész biztos eljön egy szent, boldog korban,

Mit próféták írtak, teljesednek sorban,k

Sok a bűn a földön, gonosz lett az ember,

Bűneit lemosni nem elég a tenger.

Ősi bűnnek súlya nehezül a népre,

Megváltóért esdve tekint föl az égre.

 Anna: Eljön majd az idő, imádkozzunk érte,

Amit jövendöltek, teljesedjék végre.

Jövőbe nem látunk, nem tudjuk, mikor lesz,

Szent reménnyel várjuk, mit az Isten tervez.

Mária:  Örömmel hallgatom, reménykedve várom

Életemben talán a Megváltót látom.

Üdvösségre jutni más reményünk nincsen,

Bűnből szabadulást más nem ad, csak Isten!

Gonosz: Íme egy tiszta lány, nincs hatalmam rajta,

Külön kegyelmekkel óvja Isten karja,

De Ő sem menekül, sok szenvedés várja,

Fájdalom a szívét de sokszor átjárja!

3. jelenet

Gonosz: Megváltásra várni évezredek óta,

Mindig csak remélni, már unalmas nóta.

Elege van ebből, hallgasd meg a népet,

Elég gond most nekik ez a földi élet.

1.ember:  Rosszak az emberek, nézz körül barátom:

Mindenütt csak a bajt, csak a bűnt találom.

Istent már nem félik, talán tényleg nincsen,

Megérett a világ, hogy elvesszen minden.

 2. ember: Ne légy reménytelen, hisz az Isten szeret,

A bűn sötétjéből napvilágra vezet.

Közel a Megváltó, Izrael királya,

Uralmával eljön az Isten országa.

1. ember: Hiszem, hogyha látom, ha gazdaggá tesz minket!

Uralma, ha leráz római bilincset!

Addig is örülök, hogy telik kenyérre,

Ha tele a hasam, nem vágyok egyébre.

 2. ember: Minden egyes ember Istennek képmása,

Többre kell gondoljon, mint evésre-ivásra!

Halhatatlan lelkét Istenhez emelje,

Földi gondjai közt üdvét ne feledje!

 1. ember: Ugyan, ez csak mese, áhítatos beszéd,

Aki erre hallgat, félreteszi eszét.

Földön boldogulni, ez is elég teher,

Megváltásra várni nincs már erőm nekem!

Angyal:  Sajnos sok az ilyen, ki reményét veszti,

Szívének gyötrelmét büszkeségbe rejti.

Isten örömhírét de sokszor elnyomja

Mindennapi élet ezer búja, gondja!

De a remény magva áttör minden sáron,

Istennek kegyelme győz majd a világon!

4. jelenet

 

Angyal: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!

Legméltóbb teremtmény az isteni tervhez!

Köszöntésre jöttem, Mária, tehozzád,

Hogy tudtodra adjam Istennek szándékát.

Mária: Miért jöttél hozzám, mi az üzenet?

Miért illet engem angyali üdvözlet?

Mire vagyok méltó, mi az a kegyelem,

Melyet nekem adott végtelen Istenem?

Angyal: A magas mennyekből rád tekintett Isten,

Tudja, hogy lelkeden bűnnek árnya sincsen.

Lelked tiszta, fehér, bűn nem érint téged,

A Te gyermeked lesz, ki megváltja néped.

Örömhírt közlök én, mint Isten angyala,

Beteljesül végre próféták szózata.

Akire vártatok, most Isten megadja,

Édesanya leszel, Megváltónak anyja!

Mária: Hiszek szavaidnak, bár nemigen értem,

Elfogadom, amit Isten tervez vélem.

Nagy vagy, jó vagy, Uram, éltető Istenem,

Ím szolgálód vagyok, tiéd az életem.

 

5. jelenet

 

1. katona: Római császárnak vagyok katonája,

Nincs most a világnak híresebb királya,

Amerre mi járunk, mindenki remeghet,

Elfutnak előlünk a barbár seregek.

2. katona: Mióta Augusztusz lett a mi császárunk,

Egyre jobban terjed hatalmas országunk.

Tisztelik hatalmát kicsinyek és nagyok:

Íme, itt a császár: parancsot halljatok!

 Augusztusz: Hatalmas országom, birtokom van nékem,

Mondja meg valaki, mennyi az én népem?

Azt szeretném tudni, itt a föld kerekén

Mekkora az ország, hány ember az enyém?

Gonosz: Nézd e hiú császárt, ahogy pöffeszkedik,

Minden kis szeszélyét milliók rettegik.

Ő is az engem szolgál, mikor hiúsága

Sok kínt és szenvedést zúdít az országra!

 Angyal: Kisebb-nagyobb bűnök, emberi gonoszság,

Nem változtatjátok meg a világnak sorsát.

Hiába hallgatnak a kísértő szóra,

Gondviselés fordít minden rosszat jóra.

 Augusztusz:  Rendeletet adok, országom figyeljen:

Az összeírásra mindenki elmenjen!

Számláljátok össze rengeteg sok népem,

Tudja meg a világ, mily nagy dicsőségem!

 1.katona: Minden embernek szól császárunk parancsa,

Amit kijelentett, mindenki megtartsa!

2. katona: Ha pedig valahol lázadozni mernek,

Császár katonái teremtenek rendet!

6. jelenet

 

Gonosz: Két szent embert látok, kik Istent szolgálják,

Egész életükben Isten útját járják.

Én majd ártok nekik, ahogyan csak lehet,

Gonoszul bánjanak velük az emberek.

József: Milyen szépen éltük dolgos életünket,

A császár parancsa megzavart most minket.

Betlehem városa őseim hazája,

Oda kell elmennünk az összeírásra.

Mária: Dávid családjából származol, jegyesem,

Messze ez a város, júdai Betlehem.

Áldott állapotom nehezíti utam,

Közel már az idő, s megszületik fiam.

 József: Hogyha megérkezünk Dávid városába,

Valamelyik rokon befogad házába.

De addig még hosszú, fárasztó lesz utunk,

Jó lesz, ha estére fedél alá jutunk.

 Mária: Názáretből megyünk kicsi Betlehembe,

Hosszú út előttünk, úti célunk messze.

Göröngyös, vad úton, tűző napon menni,

Türelemmel fogok Istenért szenvedni.

 Angyal: Engedelmes lányka, törékeny kis virág,

Sok-sok szenvedéssel vár téged a világ

De aki igent mond Isten szándékára,

Isten segítségét, nemhiába várja!

 

 7. jelenet

 

Gonosz:  Dávid városában. Lássuk, mire mennek?

Akad-e majd hajlék Máriának, Józsefnek?

Gonosz sugallatom gondoskodik róla:

Hideg szalma között feküdjön a pólya!

1. asszony: Mennyi ember tolong nálunk, Betlehemben,

Alig férünk már el, annyi az idegen.

Tele van a házunk, elkelt minden szállás,

Jó üzlet volt nekünk ez a népszámlálás!

 2. asszony: Féltem a vagyonom, a házam nyugalmát,

A sok idegentől kis családom álmát.

Csak már vége lenne a népszámlálásnak,

Betlehem lakói békességre vágynak.

 Mária:Csakhogy itt vagyunk már végre Betlehemben,

A hosszú, nagy úton bizony megszenvedtem.

Itt vannak asszonyok, szólítsuk meg őket,

Hátha fogadnának szálláskeresőket.

 József: Jó estét, asszonyok, messzi útról jövünk,

Éjszakai szállást adnátok-e nekünk?

Nehéz volt az útja, elfáradt Mária,

Szánjátok meg kérlek, hideg az éjszaka!

 Gonosz: Asszony, be ne fogadd, legyen kemény szíved,

Ne adjatok nekik házatokban helyet!

 1. asszony:  Micsoda idegen szólít meg itt engem?

Még hogy a házamba őket beengedjem?

Van már vendég nálunk, nem kelletek nekünk,

A sok idegentől nekünk sincs már helyünk!

 2. asszony: Szegény embereket mi most nem fogadunk,

Gazdagoknak pénzért szobát, szállást adunk.

Ha sokat fizettek, kaphattok még szállást,

Ne várjatok tőlünk ingyen szobát, lakást!

 Leány: Olyan szép, és kedves, örömmel fogadnám.

Ennek az asszonynak szobámat átadnám!

 Gonosz:  Anyádat ne kérjed, elhallgass, te gyermek,

Ő a pénznek szolgált és nem az Istennek!

 1. asszony: Szegényekkel, lányom, ne állj szóba soha!

Nem adok én szobát, menjetek máshová

Ha egyszer bent vannak, nem hagyják el házam,

Ingyenélők lesznek, ott maradnak nálam!

 2. asszony:  Én is csak azt mondom, szállást nem adhatok,

Az én lakásomba senkit nem fogadok.

A falu végére menjetek el innen,

Üres istállóban elfértek majd ketten!

 Gonosz:  Mária és József, utatok kiadták,

Isten embereit gonoszul fogadták.

Előre megmondtam, hallgat rám az ember,

Hogyha engem hallgat, szembeszáll Istennel.

 Leány: Hogyha én felnövök, nem leszek szívtelen,

Segíteni fogok a szegény emberen.

Szálláskeresőknek mindig ajtót nyitok,

Szegény koldusoknak alamizsnát adok.

 Angyal: Látod, e lány szíve csak hajlik a jóra.

Más is lesz, ki hallgat majd a Megváltóra.

Bár még a világot most a bűn uralja,

Eljön a Megváltó, megtörik hatalma.

8. jelenet

 

1. pásztor: Pihen a sok bárány, szép csillagos éj van.

Pihenek már én is, nagyon elfáradtam.

2. pásztor: Aludjunk hát egyet, nyugodtan pihenjünk,

A jóságos Isten őrködjön felettünk.

3. pásztor: Én is leheverek, fogom a bundámat,

Ide leterítem, mellé furulyámat.

4. pásztor: Én sem tehetek mást, alszom egy jó nagyot,

Magam mellé teszem a boros kulacsot.

5. pásztor: Sok munkában én is elfáradtam nagyon,

Késő éjszaka van, szememet lehunyom.

6. pásztor: Csendes éjszaka van, alszik ember, állat,

Magamra terítem én is subámat.

7. pásztor: Ti csak aludjatok, lusta vénemberek,

Én pedig majd nézem a csillagos eget,

Azt a szép csillagot figyelem én nagyon,

Amely az éjszaka tűnt fel ez oldalon.

 Gonosz:  Álmodjatok rosszat, Gonosznak hatalmát,

Soha ne lássátok Betlehem csillagát!

Földi gond és bánat szívetek befedje,

Át ne törjön rajta angyalok éneke!

 

 Ének / közben bejönnek az angyalok /

 

Angyal: Nézzétek, angyalok, ezek jó emberek,

Ébresszük fel őket, hirdessünk örömet!

Angyalok:  Öröm napja virrad, keljetek emberek,

Betlehemi pusztán Megváltónk született!

1. pásztor: Micsoda égi hang, csodálatos álom,

Angyalok járnak a betlehemi tájon!

2. pásztor: Mi történt énvelem, ki küldi ez álmot?

Talán csoda történt, földre angyal szállott!

3.Pásztor: Hű de sajnálom már, hogy így elaludtam,

Angyalok énekét kár, hogy nem hallottam!

4. pásztor: De rövid az álom, és máris ébredek,

Csodálkozva hallok mennyei éneket.

5. pásztor: Alig aludtam még, szememben az álom

Mi ez a fényesség az éjszakai tájon?

6. pásztor:  Álmosan ébredek, keveset aludtam,

Álmomban angyalok énekét hallottam.

7. pásztor: Ébredjetek, lusták, angyalok érkeztek,

Örömhírt mondanak minden jó embernek!

Nézzétek az égen azt a szép csillagot

A sok csillag között legszebben az ragyog!

Angyalok: Menjetek pásztorok, barlangistállóba,

Gyermeket találtok, szalma közt a pólya,

Szűz Mária virraszt kisgyermeke mellett,

Szent József őrködik szent családja felett.

Pásztorok: Elmegyünk azonnal, Jézust megkeressük.

Ajándékot viszünk, köszöntjük, segítjük.

Amerre a csillag, mi is arra menjünk,

Barlangistállóban Megváltónkra leljünk!

Gonosz: Itt van a Megváltó, megszületett mégis.

Élete hogy telik, beleszólok én is!

Gondom lesz majd arra, ne sokáig éljen,

Hamar elpusztítsák, én majd elintézem!

 

9.jelenet

 

Heródes: Királyságom alatt nyugtalanság támadt,

A szegény emberek Megváltóra várnak.

Új király kell nekik, én már nem vagyok jó,

Akiről beszélnek, ő a szabadító.

Nem hagyom ennyiben, nem találom helyem,

Elpusztítom nyomban, amikor meglelem.

Gonosz:  Jól beszél Heródes, ő is engem szolgál,

Újszülött Megváltót eléri a halál!

Heródes Felesége: Mi bajod, jó férjem,miért borult el arcod?

Ezt a szóbeszédet veszélyesnek tartod?

3. katona:  Itt van három király, zörgetik az ajtót,

Keresik, kutatják újszülött Megváltót!

4. katona: Messzi földről jöttek, országunkat járják,

Kérdik, az új királyt merre, hol találják?

Heródes: Jöjjön a bölcs tudós, írásmagyarázó,

Mondja meg azonnal, hogy van a Megváltó?

Heródes Felesége: Nyugodjál meg végre, veszély nem fenyeget,

Hűséges hadsereg megvédelmez minket.

Írástudó: Parancsodra jöttem, felséges királyom,

Rendelkezz felettem, tiéd a tudásom.

Egész életemet tanulásra szántam,

Nincs nálam okosabb az egész országban.

Heródes: Három király van  itt, tőlem azt kérdezik,

Világ megváltóját merre, hol lelhetik?

Írástudó: Szent hitünknek könyve igazít el minket,

Próféták megírták, erről jövendöltek.

Kinyitom a könyvet, felolvasva neked:

Amit ebben írtak, mindig teljesedett.

Betlehemben egyszer csillag gyúl az égre,

Ott fog megszületni a Megváltó végre.

Szent Szűz lesz az anyja, szent ember vigyázza,

Istennek Fia jön a bűnös világra.

Heródes:  Betlehem földjére induljatok nyomban,

Írásaink szerint a Megváltó ott van.

Hogyha megleltétek, jelentsétek nekem,

Katonáim élén és is felkeresem!

Gonosz:  Ez az én emberem, mintha csak én lennék,

Ő fogja megölni az Isten gyermekét!

Emberi gonoszság így szolgál ki engem,

Ördögi tetteket visz véghez az ember.

Angyal: Császárnak, királynak lehet nagy hatalma,

De Isten terveit egyik sem zavarja.

Ez a gyermek felnő, sok szenvedés várja,

De mégis megváltást hoz majd a világra.

3. katona: Igenis, királyom, parancsod átadom,

A három bölcs királyt most útnak indítom.

4.katona: Hűségünk a tied, melletted maradunk,

Harcban, küzdelemben érted bátran halunk!

10. jelenet

 

Angyal: Nagy kalandra indul ma éjjel a világ:

Elküldötte Isten egyszülött, szent Fiát.

Üdvösséget hoz majd igaz embereknek,

Bűnbánó szív előtt megnyílnak a mennyek.

De a szeretetnek, aki ellenszegül,

Gonosz lelkek közé, kárhozatra kerül.

 Mária: Pihenjél gyermekem, jászol most az ágyad,

Nincs a föld kerekén szegényebb tenálad.

Őrizlek én téged, takarlak, vigyázlak,

Megváltója leszel az egész világnak.

 József: Megváltó Jézusom, te isteni gyermek,

Isteni lakója e méltatlan helynek,

Korán elkezdődik földi szenvedésed,

Pedig sok szent ember várta érkezésed.

Angyalok: Aludjál, pihenjél, te gyönyörű gyermek,

Virraszt majd feletted anyai szeretet.

1-2. angyal: Csodálatos éjjel köszöntött e földre,

Az irgalmas Isten szent fiát elküldte.

3-4. angyal:  Próféták álmai végre teljesednek,

Akik szüntelenül megváltást hirdettek.

5-6. angyal: Eljöttél a földre, betlehemi kisded,

Földi életedet szenvedéssel kezded.

Angyal: Öröm költözzön ma minden emberszívbe,

Békesség, szeretet uralkodjék végre!

Bejönnek a pásztorok

 

Pásztorok: Ideküldött minket angyalok szózata,

Fejünk felett ragyog Betlehem csillaga.

Rád találunk végre, újszülött kis gyermek,

Aki üdvöt hozol a bűnös embernek.

 1.pásztor:  Ezt a pásztorbotot adom én teneked,

Pásztor leszel te is, népedet vezeted.

 2.pásztor: Ennivalót hoztam, vajat, sajtot, tejet,

Finom, friss cipó is akad néhány szelet.

 3.pásztor: Furulyámat adom, ez legnagyobb kincsem,

Nem sajnálom tőled, jászolodhoz teszem.

4.pásztor: Hogyha vándorolsz, majd kísérjen utadon

Ez a kis tarisznya, tiszta szívvel adom.

5. pásztor: Legkisebb én vagyok,nincs más ajándékom,

Szerető szívemet neked felajánlom.

 7. pásztor: Hát én öreg pásztor, mit adhatok neked?

Leborulok eléd, imádlak, szeretlek.

Örülök, hogy itt vagy, megváltó Istenem,

Örömmel szolgállak, fogadd el életem!

 József: Betlehemben mégis vannak jó emberek,

Kedves, jó pásztorok, köszöntelek titeket!

Kedves  ajándékkal segítséget adtok,

Pedig tudom, ti is szegénységben vagytok.

Áldjon és segítsen jóságos nagy Isten,

Áldjon meg titeket sok mennyei kinccsel!

 

 Bejönnek a bölcsek

 

Bölcsek: Hosszú útról jöttünk, elfáradt a lábunk.

Gyaloglást, utazást bizony nem sajnáltunk.

Láttuk messzi földről a fényes csillagot,

Az hirdette nekünk földre jött Megváltót.

Gáspár: Nem üres a kezem, és ha már itt vagyok,

Szívesen hoztam én, ajándékot adok.

Itt ez a kis doboz, aranypénz van benne,

Világ minden kincse hozzád kevés lenne!

Menyhért: Ajándékom én is neked készítettem,

Kis dobozba zárva jászolodhoz tettem.

Legyen ez a tömjén szívem ajándéka,

Fogadd el ezt tőlem, tiszta szívem adja.

Boldizsár: Utoljára én is előtted meghajlok.

Szépséges szent estén ajándékot adok.

Itt van ez a mirha, drága, finom kenet,

Szenvedő Megváltó, Legyen ez a tied!

 József: Megköszönöm nektek a sok ajándékot,

Mit a kis Jézusnak jászolához hoztok.

Jót tettetek velünk, mások nem így tettek,

Áldja meg az Isten egész életetek!

Gonosz: Itt van a Megváltó, de én résen leszek,

Ahogyan csak tudok, ellenére teszek.

Enyém a világban a csábító szerep,

Kárhozatba döntök, akiket csak lehet!

Angyal: Ember szabadságát Isten el nem veszi:

Csak magára vessen, ha a bűnt követi.

Megváltás kegyelmét mindenkinek adja.

Üdvösségre jut az, aki elfogadja.

 

Mind: Szent este ez a mai, Isten közénk szállott,

Bűnétől megváltja az egész világot.

Induljunk most haza, boldog Karácsonyra,

Béke és boldogság szálljon otthonunkra!