Az irgalmasságtól jobb lesz a világ

December 9-én, szerdán délelőtt a szokásos általános pápai kihallgatáson a Szentatya az Irgalmasság Szentévének jelentőségéről beszélt. „Tegnap nyitottam ki a Szent Péter-bazilika szentkapuját, miután a Közép-afrikai Banguiban már megnyitottam. Ma arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy miért is van szükség az Irgalmasság Szentévére? Mit jelent ez?”

Szükségünk van az Irgalmasság Szentévére

Az egyháznak szüksége van erre a rendkívüli pillanatra. Nem egyszerűen jó ez az egyháznak, többről van szó: az egyház rászorul erre a rendkívüli pillanatra. Korunkat a mély változások jellemzik, ezért az egyháznak az a feladata, hogy láthatóvá tegye Isten jelenlétének és közelségének jeleit. A szentév pedig mindenki számára kedvező alkalom, ugyanis Isten végtelen irgalmasságának szemlélése által meggyőzőbb és hatékonyabb tanúk lehetünk. Istenre, az irgalmas Atyára és az irgalomra szoruló testvéreinkre tekinteni azt jelenti, hogy figyelmünket az evangélium lényegi tartalmára irányítjuk: Jézusra, a megtestesült irgalomra, aki láthatóvá teszi szemünk előtt Isten szentháromságos szeretetének nagy misztériumát. Az Irgalmasság Szentévét megünnepelni egyet jelent azzal, hogy újból személyes és közösségi életünk középpontjába állítjuk a keresztény hit sajátosságát, vagyis Jézus Krisztust, az irgalmas Istent.

Az isteni irgalmasság lámpásai a világban

Ez a szentév tehát arra szolgál, hogy megéljük az irgalmasságot, hogy megtapasztaljuk életünkben Isten bocsánatának gyengéd és szelíd érintését, aki mellettünk áll és közel van hozzánk főleg, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ez a jubileum tehát egy rendkívüli pillanat arra, hogy az egyház megtanulja csak azt választani, ami Istennek a leginkább tetsző. És mi az, ami a legjobban tetszik Istennek? Megbocsátani gyermekeinek, irgalommal lenni irántuk, hogy aztán majd ők is megbocsáthassanak testvéreiknek, és Isten irgalmának kis lámpásaiként tündököljenek a világban. A jubileumi évben meg kell tanulnunk, hogyan válasszuk az ő irgalmasságát, az ő szeretetét, az ő gyengédségét, ölelését, simogatását.

Szükség van az egyházi intézmények megújulására

Az egyházi intézmények és struktúrák megújulása is hozzájárul az isteni irgalmasság élő és éltető erejének megtapasztalásához. Csakis az irgalmas egyház képes ragyogni! Ha csak egy percre is elfelejtjük, hogy az irgalmasság az, ami Istennek a leginkább tetsző, akkor minden erőfeszítésünk hiábavaló, ugyanis saját intézményeink és struktúráink rabjaivá válunk, bármennyire is megújítjuk őket. Az idei szentév célja az, hogy erősen érezzük magunkban annak örömét, hogy Jézus megtalált minket, mint Jó Pásztor, aki keresésünkre indult, miután elvesztünk. Ezáltal megerősíthetjük meggyőződésünket, hogy az irgalmasság ténylegesen hozzájárulhat egy emberségesebb világ építéséhez. Főként manapság, amikor a megbocsátás ritka vendég az emberek életében sürgetőbbé válik az irgalomra való felszólítás mindenütt: a társadalomban, az intézményekben, a munkában és a családban is.

Az irgalmasság képes megváltoztatni a világot

Erre valaki ellene vethetné: Na de atyám, az egyháznak nem kellene valami többet tennie idén? Rendjén való Isten irgalmasságát szemlélni, de vannak sürgős szükségletek. Való igaz, sok a teendő, és én vagyok az első, aki erre fáradhatatlanul emlékeztetek. Azt azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az önszeretet áll az irgalmasság elfeledésének gyökerében. A világban ez úgy jelentkezik, hogy az emberek a saját érdekeiket, élvezetüket vagy hírnevüket keresik és gazdagságot akarnak felhalmozni, a keresztényeknél pedig mindez gyakran az álszentség és világias szemlélet köntösébe burkolózik. Gyakran föl sem ismerjük, hogy bűnökről van szó. Ezért fontos, hogy elismerjük, bűnösök vagyunk és ezáltal megerősítsük magunkban az isteni irgalmasság bizonyosságát. Én is gyakran imádkozom: Uram, bűnös ember vagyok. Jöjj el irgalmaddal – mondta a pápa, majd mindenkit arra biztatott, hogy minden nap mondják el ezt a szép és egyszerű imát.

A szerdai általános kihallgatás végén Ferenc pápa azt kívánta, hogy a szentévben mindenki tapasztalja meg Isten irgalmát, hogy tanúskodjunk arról, ami Neki a legjobban tetszik. Talán naiv gondolat azt hinni, hogy ez megváltoztathatja a világot? Igen, emberileg őrültségnek hangzik, de hiszen „Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, Isten gyöngesége pedig erősebb az embereknél” (1 Kor 1,25).

forrás

képek