Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

Amikor leült tanítani, Jézus „fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé; így szólt Fülöphöz: »Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?« (Jn 6,5). Jézus nem szorítkozik arra, hogy tanítson, hanem hagyja, hogy az emberek életének éhsége megszólítsa őt. És lecsillapítja a tömeg éhségét azáltal, hogy szétosztja az öt árpakenyeret és a két halat, amit egy fiútól kapott. A végén, mivel több kenyérdarab is megmaradt, azt mondja tanítványainak, hogy szedjék össze őket, „hogy semmi se vesszen kárba” (Jn 6,12).

Ezen a napon, melyet a nagyszülőknek és az időseknek szentelünk, ezzel a három mozzanattal szeretnék foglalkozni: Jézus látja a tömeg éhségét; Jézus kiosztja a kenyeret; Jézus a megmaradt darabok összegyűjtését kéri. Három mozzanat, melyet három igével foglalhatunk össze: lát, megoszt, őriz.

Az első ige a lát. János evangélista az elbeszélés elején kiemeli ezt a részletet: Jézus felemeli szemét, és meglátja az éhes embereket, akik sokat gyalogoltak, hogy találkozhassanak vele. Így kezdődik a csoda, Jézus tekintetével, aki nem közömbös vagy elfoglalt, hanem észreveszi a fáradt emberiséget kínzó éhséget. Aggódik értünk, törődik velünk, csillapítani akarja élet, szeretet és boldogság utáni éhezésünket. Jézus szemében Isten tekintetét látjuk: ez egy figyelmes tekintet, amely észrevesz bennünket, fürkészi szívünkben hordozott várakozásainkat, látja a fáradozást, a fáradtságot és a reményt, amellyel előrehaladunk. Ez a tekintet meg tudja ragadni minden ember szükségletét:

Isten szemében nincs névtelen tömeg, hanem csak az egyén a maga éhségével. Jézusnak szemlélődő tekintete van, vagyis képes megállni a másik ember élete előtt és olvasni benne.

A nagyszülők és az idős emberek is ilyen tekintettel néztek életünkre. Gyermekkorunk óta így gondoskodnak rólunk. Egy áldozatos élet után nem voltak közömbösek velünk szemben, nem foglalták el magukat, tudomást sem véve rólunk. Figyelmes, gyengéd szemmel követtek bennünket. Amikor növekedtünk, és úgy éreztük, hogy nem értenek meg bennünket, vagy féltünk az élet kihívásaitól, ők észrevettek minket, meglátták változó szívünket, rejtett könnyeinket és titkos álmainkat.

Mindannyian nagyszüleink térdéről indultunk, akik ölükben tartottak bennünket. És ennek a szeretetnek is köszönhetjük, hogy felnőttek lettünk.

És mi hogyan tekintünk a nagyszülőkre és az idősekre? Mikor volt utoljára, hogy meglátogattunk egy idős embert, vagy felhívtunk valakit, hogy éreztessük vele közelségünket és engedjük, hogy szavai megáldjanak bennünket? Szenvedek, amikor olyan társadalmat látok, amely rohan, mindig elfoglalt, közömbös, túl sok mindennel foglalkozik, és képtelen megállni egy pillantásra, egy üdvözlésre, egy simogatásra.

Félek attól a társadalomtól, amelyben mindannyian egy névtelen tömeg vagyunk, és már nem vagyunk képesek feltekinteni és felismerni egymást. A nagyszülők, akik életünket táplálták, most ránk éheznek: a figyelmünkre, a gyengédségünkre.

Hogy közel érezzenek magukhoz bennünket. Nézzünk rájuk, ahogyan Jézus is ránk néz!

A második ige a megoszt. Látva ezeknek az embereknek az éhségét, Jézus enni akar adni nekik. De ez egy fiatalember ajándékának köszönhetően történik, aki felajánlja öt kenyerét és két halát. Olyan jó, hogy ennek a csodás eseménynek a középpontjában, mely annyi felnőttnek – mintegy ötezer embernek – volt hasznára, egy fiú, egy fiatalember áll, aki megosztja azt, amije van!

Ma új szövetségre van szükség fiatalok és idősek között, meg kell osztani az élet közös kincsét, együtt kell álmodnunk, le kell győznünk a generációk közötti konfliktusokat, hogy mindenki számára készítsük a jövőt.

Az életnek, az álmoknak és a jövőnek e szövetsége nélkül az éhhalál veszélye fenyeget bennünket, mert szaporodnak a megszakadt kapcsolatok, a magány és az önzés különféle formái, a bomlasztó erők. Társadalmainkban nemegyszer feláldoztuk az életet annak az elképzelésnek az oltárán, hogy „mindenki maga boldoguljon”. De ez megöl! Az evangélium arra buzdít, hogy osszuk meg, amik vagyunk és amink van: csak így lakhatunk jól! Sokszor felhívtam már a figyelmet arra, amit Joel próféta mond erről (vö. Joel 3,1): fiatalok és öregek együtt. A fiatalok, a jövő prófétái, akik nem felejtik el a történelmet, amelyből származnak; az idősek, a soha nem fáradó álmodók, akik átadják tapasztalataikat a fiataloknak anélkül, hogy útjukba állnának. Fiatalok és idősek, a hagyomány kincse és a Lélek frissessége. Fiatalok és idősek együtt. A társadalomban és az Egyházban: együtt.

A harmadik ige az őriz. Miután ettek, az evangélium megjegyzi, hogy a kenyérből sok volt a maradék. Jézus pedig meghagyja: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba” (Jn 6,12). Isten szíve ilyen: nemcsak többet ad nekünk, mint amennyire szükségünk van, de még arra is ügyel, hogy semmi se vesszen el, egyetlen falat se.

Egy falat kenyér kicsinek tűnhet, de Isten szemében semmi sem eldobható. Pláne senki sem eldobható.

Prófétai felhívás ez, melynek visszhangra kell találnia bennünk és a világban: gyűjtsétek össze, őrizzétek meg, vigyázzatok rá! A nagyszülők és az idősek nem kidobható élethulladékok! Ők azok az értékes kenyérdarabkák, amelyek életünk asztalán maradtak, és amelyek még táplálhatnak bennünket olyan illattal, amelyet elvesztettünk: „az irgalom és az emlékezés illatával”. Ne veszítsük el az emlékezetet, amelynek az idősek a hordozói, mert mi ennek a történelemnek a gyermekei vagyunk, és gyökerek nélkül el fogunk sorvadni! Ők vigyáztak ránk növekedésünk során, most a mi dolgunk, hogy vigyázzunk életükre, enyhítsük nehézségeiket, meghallgassuk igényeiket, megteremtsük a feltételeket, hogy napi teendőiket könnyebben el tudják végezni, és ne érezzék magukat egyedül. Tegyük fel magunknak a kérdést:

Meglátogattam-e a nagyszüleimet? Családom vagy környezetem idős tagjait? Meghallgattam-e őket? Szántam-e rájuk egy kis időt?”

Őrizzük őket, hogy semmi se vesszen el: semmi az életükből és az álmaikból! A mi dolgunk, hogy ma megelőzzük a holnap bánkódását afelett, hogy nem fordítottunk elég figyelmet azokra, akik szerettek bennünket és életet adtak nekünk.

Testvéreim, a nagyszülők és az idősek jelentik az életünket tápláló kenyeret. Legyünk hálásak figyelmes tekintetükért, amellyel észrevettek bennünket, térdeikért, amelyekkel ölükben tartottak, kezükért, amellyel kísértek és felemeltek, a játékokért, amelyeket játszottak velünk, és a simogatásokért, amelyekkel vigasztaltak bennünket! Kérem, ne feledkezzünk meg róluk! Szövetkezzünk velük! Tanuljunk meg megállni, elismerni őket, meghallgatni őket! Sose dobjuk el őket! Őrizzük őket szeretetben! És tanuljuk meg megosztani velük az időt! Jobbakként fogunk kijönni belőle. És együtt, fiatalok és idősek, jóllakunk majd az osztozás Isten áldotta asztalánál!

forrás

Május hónapban nagy örömmel köszöntjük a Boldogságos Szűz Máriát imádságunkkal és a litánia eléneklésével, elimádkozásával. Ugyanilyen nagy örömmel és nagy melegséggel köszöntjük május első vasárnapján az édesanyákat.

S amikor az édesanyákat köszöntjük, akkor természetes, hogy mi mindannyian elsősorban saját édesanyánkra gondolunk. Őérette adunk hálát, neki mondunk köszönetet azért, akik vagyunk, amivé formálódtunk. Megköszönjük egész létünket, s megköszönjük terveinket, vágyainkat, céljainkat. Isten teremtésének a rendjében a férfi és a nő az, aki visszatükrözi Isten képmását. A férfi és a nő az, aki az isteni tulajdonságokat jelenvalóvá teszi, és éppen az anya az, aki ezt az isteni tulajdonságot egészen sajátos módon mutatja be, és éli meg. Azáltal, hogy az élet Istenétől kapott életet méhébe fogadja, testébe fogadja, hogy szinte észrevétlenül, de napról napra növekszik az élet.

S nem csak az anya testében növekszik, hanem növekszik az anya lelkülete által, szellemisége által, örömei által, vágyai által. Élettel ajándékozza meg az anya a gyermekét, és ez a növekedés továbbra is tart. Az a kapcsolat, ami a gyermek és az anya között van, semmi máshoz nem hasonlítható, és semmi máshoz nem fogható és nem is helyettesíthető. Hiszen ahogy a testében növekedett a gyermek, a testével táplálja, nem csak akkor, amikor kicsiny, hanem később is szeretetével, áldozatával. Azzal, hogy napról-napra szellemi-lelki-testi táplálékot nyújt gyermeke számára. Ez a gesztus, ez az éltető, ez az önmagát megtörő, feláldozó és szerető, gyermekének ajándékozó gesztus, ez a Krisztustól tanult isteni gesztus. Amikor az ember föláldozza magát, hogy a másiknak élete legyen és bőségben legyen. S nyugodtan lehet mondani, ez az anyai természet, ez az anyai lét, az eucharisztikus lét. Hiszen életet ad, önmagával táplál, életre vezet, és életre hív. Hiszen általában az édesanyák a maguk szeretetével megelőzik gyermekeiket, és Isten országába megérkezve, ugyanúgy segítik földi életükben gyermekeiket, mint földi életük során.

Szeretnénk megköszönni az édesanyáknak a létüket, szeretetüket, gondoskodásukat, ezt az isteni szeretetet megjelenítő létmódot. Szeretnénk ezért hálát adni. Még egy gondolatot emelnék ki. Leginkább a kedvességet édesanyánktól tanuljuk meg. Mennyire nagy szükség van erre. Imádkozzunk azért nagy hálával, nagy köszönettel, hogy az édesanyák örömmel tudják élni szolgálatukat. És talán arra a nagyon egyszerű gesztusra is hívhatom a kedves testvéreket, amikor városainkban, falvainkban kicsi gyermekükkel játszó, kicsi gyermeküket hordozó édesanyákkal találkozunk, akkor valami büszke, de nagyon kedves mosollyal tekintsünk rájuk, elismerve az ő nagyságukat.

forrás

A jezsuita rendház elöljárója mottóul az utolsó vacsoráról szóló evangéliumi rész egy részletét választotta: „Mindvégig szerette őket” (Jn 13,1).

A nagyböjt ezen pontján arra figyelünk, ahogyan Isten lehajol hozzánk, közel lép és meg akarja mosni a lábunkat. Ezt a titkot majd nagycsütörtökön éljük át, de készülünk ennek a befogadására.

Nagy Bálint szól arról, mi segíthet ebben a felkészülésben, abban, hogy felismerjük, Isten odahajol hozzánk. A videó végén hozzáteszi: ahogy egyre inkább észrevesszük, hogy az Úr megérint minket, és engedjük, hogy megmossa a lábunkat, mi is egyre inkább oda tudunk hajolni a másikhoz.

forrás

Ferenc pápa 2020. december 8-án, szeplőtelen fogantatás ünnepén Szent József-évet hirdetett, majd december 27-én, Szent Család vasárnapján, az Úrangyala imádság alkalmával elmondta, hogy 2021. március 19-én, Szent József ünnepén megnyitja az Amoris laetitia-családévet. Az alábbiakban Erdő Péter bíboros, prímás Magyar Kurír szerkesztőségéhez eljuttatott videoüzenetét adjuk közre írásban és képben. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntöm a főegyházmegye egész közösségét. Megpróbált minket a járvány az idén. Úgy ünnepeljük ma Szent József   Olvass tovább ...

Áldd meg, Uram, Magyarországot!
Áldd meg, Uram, a Te magyar néped!


Oldozd fel és szabadítsd meg
ellened elkövetett bűneitől,
mások ellen elkövetett bűneitől,
önmaga ellen elkövetett bűneitől,
az erkölcs terén,
szociális téren,
gazdasági téren elkövetett bűneitől,
a természet ellen,
az élet ellen,
az egész emberiség ellen elkövetett bűneitől,
múltja,
jelene
és jövője ellen elkövetett számtalan bűnétől!

Szabadíts meg minket, Uram,
a gyűlölködéstől,
a széthúzástól,
a rövidlátástól,
a kapzsiságtól,
a gyengeségtől,
a káromkodástól,
a kitartás hiányától!

Segíts minket, Uram,
hogy a jó győzzön, és ne a gonosz,
az igazság győzzön, ne a hamisság,
az erő győzzön, ne az erőszak,
a szeretet győzzön, ne a gyűlölet,
a józanság győzzön, ne az indulatok,
a megfontolás győzzön, ne a kapkodás,
az okosság győzzön, ne az ostobaság,
a szorgalom győzzön, ne az irigység,
a tehetség győzzön, ne a könyöklés!

Add, Uram, hogy megbecsüljük ajándékaidat,
kincseinket nehogy elpazaroljuk!
Hazánk szép tájait őrizzük meg épen,
a földet, a vizet, a levegőt tisztán,
az egészségünkre jobban vigyázzunk,
fogadjuk el a gyermekeket,
az időseket és szegényeket tiszteljük, segítsük,
a betegeket el ne tapossuk,
és ne felejtsünk el szívből mosolyogni!

Hatalmas erőddel támogass minket,
hogy emberhez méltó hajlékokban teremtsünk otthonokat,
az otthonokban egészséges, boldog családokat!
Az emberek tisztességes munkát végezzenek,
s a tisztességes munkának legyen becsülete!

Szabadíts meg minket, Uram a gonosztól és minden rossztól,
oltalmazz és védelmezz minket a súlyos csapásoktól!
Szenvedő testvéreinket különösen segítsd meg!

Adj nekünk bort, búzát, békességet!
Változtasd át a bort a Te Szent Véreddé,
a búzakenyeret a Te Szent Testeddé,
a békét a Te Békéddé, örök örömünkké! Amen.

forrás

kokárda

kép

kép 2

Február 26-án, pénteken hajnalban visszaadta lelkét Teremtőjének Snell György, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Szent István-bazilika plébánosa, akinél Covid-fertőzést állapítottak meg – tájékoztatta szerkesztőségünket Erdő Péter bíboros, prímás.

Snell György püspök életéért és szolgálatáért hálásak vagyunk, és imádságunkkal a Mindenható Isten irgalmába ajánljuk. A temetéséről később rendelkeznek – mondta szerkesztőségünknek a bíboros.

Snell György 1949. március 8-án született Kiskirályságon (a Csongrád megyei község neve 1956 óta Eperjes – a szerk.). Felsőfokú tanulmányait a központi szemináriumban és az Egri Érseki Papnevelő Intézetben végezte. 1972. április 3-án szentelték pappá Egerben a Váci Egyházmegye szolgálatára. 1993-ban, a magyarországi egyházmegyék határainak átrendezését követően inkardinálódott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe.

Szolgálati helyei:
1972–1975: káplán Kiskunlacháza-Peregen,
1975–1987: káplán Budapest-Rákoskeresztúron,
1988–2008: plébános Budapest-Rákoskeresztúron,
2004–2006: plébános Budapest-Rákosligeten,
2000–2003: a Rákosi Esperesi Kerület helyettes esperese,
2003–2005: a Rákosi Esperesi Kerület esperese.

2003-tól 2014 végéig ellátta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága igazgatói tisztségét.

2008. augusztus 1-jétől a budapesti Szent István-bazilika plébánosa volt.

2014. október 20-án a Szentatya Snell Györgyöt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, és a pudenzianai címzetes püspöki címet adományozta neki. Püspökké szente

Snell György 1949. március 8-án született Kiskirályságon (a Csongrád megyei község neve 1956 óta Eperjes – a szerk.). Felsőfokú tanulmányait a központi szemináriumban és az Egri Érseki Papnevelő Intézetben végezte. 1972. április 3-án szentelték pappá Egerben a Váci Egyházmegye szolgálatára. 1993-ban, a magyarországi egyházmegyék határainak átrendezését követően inkardinálódott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe.

Szolgálati helyei:
1972–1975: káplán Kiskunlacháza-Peregen,
1975–1987: káplán Budapest-Rákoskeresztúron,
1988–2008: plébános Budapest-Rákoskeresztúron,
2004–2006: plébános Budapest-Rákosligeten,
2000–2003: a Rákosi Esperesi Kerület helyettes esperese,
2003–2005: a Rákosi Esperesi Kerület esperese.

2003-tól 2014 végéig ellátta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága igazgatói tisztségét.

2008. augusztus 1-jétől a budapesti Szent István-bazilika plébánosa volt.

2014. október 20-án a Szentatya Snell Györgyöt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, és a pudenzianai címzetes püspöki címet adományozta neki. Püspökké szentelése 2014. december 6-án volt a Szent István-bazilikában.

Magyar Kurír

 A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája idén is elindítja a „lelki örökbefogadás” programját, amelynek keretében szerzetes nővérekért, testvérekért és papokért lehet imádkozni. Február 16-ig várják az örökbefogadók jelentkezését.

Az örökbefogadó vállalja, hogy kilenc hónapon keresztül, az eucharisztikus kongresszusig hordozza azt a személyt imáiban, akit választ magának. Az imádság gyakorisága, módja az örökbefogadóra van bízva, de a program honlapján olvasható bemutatkozásokban többen jelezték, mi az az imádság, aminek különösen is örülnének.

A szerzetesek profilja alatt feltüntették, milyen módon lehet kapcsolatba kerülni velük azoknak, akik imádkoznak értük. Elérhetőséget csak személyesen, örökbefogadói kérésre adnak ki a szerzetesek által megjelölt módokon.

Az örökbefogadó bárki lehet, aki szívesen elköteleződik az imádságban. Egyénileg és csoportosan is van lehetőség a csatlakozásra.

Jelentkezési határidő: 2021. február 16.

Az örökbe fogadható szerzetesek listája, valamint a jelentkezéshez szükséges űrlap ITT található.

Felmerülő kérdés esetén a nek@szerzetesek.hu e-mail-címen lehet érdeklődni.

Forrás: Nek.szerzetesek.hu

kép

Juhász Gyula:

Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!