A TEMPLOM TÖRTÉNETE

 

 

A Rákoscsabai Főplébániatemplom (hivatalos nevén: Rákoscsabai Nepomuki Szent János Főplébániatemplom, más néven: Ócsabai templom) Rákosmente legrégibb műemléke. Budapest XVII. kerületében, a Péceli úton áll.

Rákoscsaba lakói a török hódoltság alatt reformátussá váltak és az elpusztult katolikus templom helyére saját templomot építettek. 1727-ben a terület a német származású báró Laffert Ferdinánd Antal birtokába jutott, ezt követően a katolikus hívek száma megnőtt – részben az uraság által betelepített német családoknak köszönhetően. 1740-ben a földesúr új katolikus templomot építtetett Nepomuki Szent János tiszteletére, hogy a jobbágyainak ne Isaszegre kelljen járniuk szentmisére. Két év múlva készült el a Szentháromságot és a négy evangélistát ábrázoló secco, valamint a szószék.
1762-ben a rákoscsabai  egyházközség önállóvá vált, sőt Pécelt  is hozzácsatolták gróf Eszterházy Károly váci megyéspüspök rendelkezésére. Az első plébános, Berecz István plébániaépületet és iskolát építtetett a templom mellé. 1769-benMigazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök Rákoskeresztúrt is Csabához csatolta. A hívek növekvő létszáma miatt 1772–80 között az akkori kegyúr, báró Laffert Ignác kibővítette a templomot.

1821-ben javítani kellett a templom tornyát. 1842-ben Szent István és Nepomuki Szent János képével ékesített új harangot  vásároltak, amelyet Schaudt Antal pesti harangöntő készített.1848. augusztus 29-én a csabai templomban kötött házasságot Jókai Mór  és  Laborfalvi Róza . A szabadságharc idején az akkori plébános, Bruckner Endre a császáriak oldalára állt, ezért később ellenséges tevékenység miatt a komáromi várba zárták, ahonnan 1849 őszén tért vissza.
1872-ben Marencsik Károly plébános új orgonát vásárolt. 1882-ben jégeső és vihar rongálta meg a templomot. 1890-benSzűz Mária szobrot, hat évvel később lourdes-i oltárt, 1899-ben pedig Szent István  és Szent László király szobrokat kapott a templom.

A század elején, 1915-ben Rákoskeresztúr , egy évvel később Pécel  , majd 1920-ban Rákosliget filiák önálló plébániává alakultak. Az  I. világháborúban elrekvirált harang helyére 1926-ban újat vásároltak, melynek árát gyűjtés fedezte. Ugyanebben az évben villanyvilágítást építettek ki a templomban. A 30-as években felélénkült a közösségi és a hitélet: Katholikus Leányegyesület, Credo Egyesület, Katolikus Népszövetség, Szociális Misszió Társulat, Szívgárda, Ministráns Egyesület és a Rákoscsabai Katolikus Kör működött a plébánia területén.

A II.világháború csak kis mértékben érintette a plébánia területét: 1939-től több ezer menekülő lengyel katona szállt meg Rákoscsabán, 1941-től a légvédelmi előírások miatt nem harangozhattak. Az épületeket nem érte sérülés, de a kultúrházat és a plébániát katonai célokra vették igénybe. 1948-ban Zsellér Imre festőművész a templom üvegablakait  díszítéssel látta el. 1949-ben a Belügyminisztérium feloszlatta a Katolikus Kört,  államosították a katolikus iskolát és a kántori lakást, majd az egyházi javadalmi földeket is.
1955-ben elkezdték rendbehozni a templom belső terét, a következő években pedig a külső restaurálás következett. A felszentelés 225. évfordulóján, 1965-ben Nepomuki Szent János  ereklyéit helyezték el a templomban. 1968-ban a liturgikus reform részeként átalakították a szentély berendezését: Domonkos Jenő tervei alapján szembemiséző  oltár és  ministráns pad készült Ocsovai József hatvani faszobrász és Székely Ildikó esztergomi ötvösművész által. 1987-ben felújították a tetőszerkezetet, a következő években pedig kifestették a boltozatokat, a mennyezetképet és az oldalfalakat. 1993-ban a szószéket és a királyszobrokat kellett restaurálni. Három év múlva megújult a toronysisak, óra került a toronyba, villamos működtetést kaptak a harangok. 2000-ben újították fel az orgonát. 2011-ben kijavították a homlokzat vakolathibáit.
1993-tól az  Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez tartozik az  egyházmegyék határrendezése miatt.

 

 Rákoscsabai Főplébániatemplom