„In ipso vita erat, et vita erat lux hominum.” (János 1, 4)

Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.

Mondja János apostol evangéliumának legelején rávilágítva arra, hogy miből indul és hová érkezik az élet, a mi emberi életünk. Mi volt a kezdet és mi volt a vég. Mert kezdetben volt az Ige! Ezzel a mondattal indítja Szent János apostol evangéliumát. Ez a mondat azonban visszautal a legelső kezdetre, a Biblia első mondatára: kezdettben teremtette Isten az eget és a földet. János apostol e mondattal egy új kezdetet intonál. Az esztendő utolsó napja egyben átfordul az újesztendő első napjába. Vég és kezdet összetartoznak az üdvösség rendjében, és összetartoznak e világi életünkben is. Egyetlen folyamat részévé lesz az óesztendő vége és a következő esztendő kezdete. A folyamat között, amelyet Isten indított el a világ teremtésekor, és a folyamat között, amelynek napjainak száma szerint mi is részesei vagyunk, van egy szerető kapcsolat: Jézus Krisztus, aki az Alfa és az Ómega. Ma, amikor a polgári év utolsó napján visszapillantunk a mögöttünk lévő esztendő napjaira, eseményeire, jó és rossz dolgokra, akarva-akaratlanul mérleget vonunk és egyenleget állítunk fel életünknek erre az időszakára. Velünk együtt valószínűleg így tesz még sok millió ember is. És amikor már egyenlegünket megvontuk, hálát adunk Istennek, hálát adunk egyszülött Fiának, Megváltónknak, Jézus Krisztusnak, hálát adunk Nagyasszonyunknak, a Boldogságos Szűz Máriának, hálát adunk szent főangyalainknak és őrzőangyalainknak, hálát adunk szentjeinknek, vértanúinknak, hálát adunk papjainknak, szerzeteseinknek, hogy ma itt lehetünk sokakkal ellentétben ennek az esztendőnek az utolsó napján és a születendő újesztendő első pillanataiban. Adjunk hálát Dsida Jenő költeményével édesanyáinknak, akik Isten közvetítésével életet adtak nekünk ezen a földön:

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Régen ezen a napon, szilveszter estéjén a falu apraja nagyja hálaadó istentiszteletre ment, éjfélkor pedig minden keresztény katolikus hívő ember a templomban harangszóval búcsúztatta az óesztendőt és köszöntötte az újat.  A fiatalok, ifjak bálokkal, vidám mulatságokkal várták az újesztendőt. Ma e szokásoknak és hagyományoknak már csak az emlékei élnek emlékezetünkben. Az emberek otthonaikba bújva töltik el ezeket az órákat, szorongva, félve a jövőtől, az újesztendőtől, hogy az vajon milyen nehézségeket, milyen megpróbáltatásokat hoz számukra és családjaik részére. Ez a félelem a sötétség, és a ridegség leplét borítja az egész falura. Nekünk keresztény katolikus híveknek példát és fényt kell mutatnunk a többi ember számára, bizonyítva, hogy nincs okunk félni semmitől, mert, aki életét, családja sorsát Istenre bízza, azt nem érheti bántódás, azt nem érheti olyan csapás, amelyet ne tudna leküzdeni. Már pedig ilyen nehézségekből és csapásokból kijutott az elmúlt évben bőségesen mindannyiunk számára. Mégis új remény csillant fel többször is ebben az évben: új kormányt választottunk, aztán lecseréltük közösen a helyi közélet szereplőit is. A megújulás, a hit és szeretett jegyében most egy új világot, és egy új életet igyekszünk megalapozni. Ennek az alapozásnak legyünk együtt kőművesei, erre a sziklára építsük az új Magyarországot, és vele együtt az új Katolikus Egyházat, Egyházközségünket is. Kérjük a mai nap szentjét I. Szent Szilveszter pápát is, aki az év utolsó napjának őrzője, hogy segítsen át bennünket is ebbe az új világba, hogy amikor éjfélkor a magyar himnusz szavaival búcsút intünk a régi időnek, akkor ő legyen pártfogónak az egész előttünk álló esztendőben. Hogy amikor felállva a himnuszt énekeljük, kezünket a szívünkre téve, majd velünk ünneplő szeretteinkkel együtt koccintva üdvözöljük az újesztendőt, akkor Isten áldása legyen mindannyiunkon, családjainkon, falvainkon, az egész nagy Magyarországon, és az egész keresztény világon.

 

részletek Szentcsalád kápolna oldaláról

kép