A jezsuita elöljáró a harmadik videójában Jézus magányára irányítja figyelmünket. Arra az egyedüllétre, amivel az Olajfák

hegyén, az alvó tanítványok mellett virrasztva néz szembe a rá váró szenvedés előtt. Mottóul a Getszemáni-kertben játszódó evangéliumi rész talán legfontosabb mondatát választotta: „Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” (Mt 26,38)

A szenvedés hete nagyon hamar magára a szenvedésre irányítja figyelmünket, pedig ezen a héten a Vele maradás a kulcs. A közelmaradásunk hete ez. Ő az, aki tesz most. Ő az, aki megváltásunkra készül. Ő az, aki odaadja önmagát értünk, mert annyira szeret minket. Nem tudjuk megváltoztatni. A nagyhét arra hív meg bennünket, hogy ennek feszültségét elviseljük.

Nagy Bálint szól arról is, hogy két erős kísértés is les ránk. Az egyik, hogy csalódunk Jézusban, amikor szenvedőnek, gyengének látjuk, s ez felerősíti önsajnálatunkat. Jézus nagyon emberi, nagyon törékeny most. Magánya ismerős lehet saját kétségbeesett imáinkból, ha úgy érezzük, az Atya hallgat, amikor hozzá kiáltunk. A másik csalódás saját magunkra vonatkozik. Csalódunk önmagunkban, amikor észrevesszük, hogy bizony mi is elalszunk a szenvedésére készülő Istenfia mellett. E két kísértés, csalódás elrántja figyelmünket attól a szeretettől, amelyet a szenvedés hetében fokozottan megtapasztalhatunk. Ezért az elöljáró gyakorlatot is ad, amely révén teljesíteni tudjuk Jézus kérését: „Maradjatok itt, és virrasszatok velem!”

Magyar Kurír