Domonkos Kasztíliában, Caleruega városában született, 1170 körül.  A vidéken óriási birtokokkal rendelkező Guzman család sarját már kisgyermek korában esperes nagybátyjához Palenciába küldték tanulni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagybácsi majd bevezeti a fiút a templomi szolgálatba. 1190-ben a került, a székesegyház iskolájába, ahol világossá vált számára, hogy pap akar lenni. (Fivére és leánytestvére is szerzetesek lettek.)

Ebben az időszakban éhínség tizedelte a lakosságot Kasztíliában, s a tehetséges fiú féltett könyveit pénzzé tette, s a pénzt szétosztotta a városlakók között. Segítőkész emberszeretetét örökíti meg a Domonkostól feljegyzett első mondat is, amely éppen erre az estre utal:

Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?

1198-ban meghívást kapott Diego de Azevedótól az osmai  székesegyház szolgálatára, itt szentelték pappá, felvételt nyert a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába és 1201-ben már szubprior lett a kanonokok között. Apostoli buzgalom lángolt fel a fiatal kanonok szívében, és amikor Diego püspökkel Rómában járt, mindketten azt kérték a pápától, hogy küldje őket a kunok közötti misszionálásra. Missziós lelkesedésüknek megörülve a pápa mégsem keletre, hanem nyugatra, Dél-Franciaországba küldte őket, ahol a katar és az albigens eretnekség mételyezte az embereket. Domonkos és Diego azt a feladatot kapták, hogy vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Diego püspök és Domonkos módszere teljesen eltért az előttük járó küldöttekétől. Ők keresték a személyes találkozás, a személyes beszélgetés és vita lehetőségét az eretnekekkel, prédikáltak és tanítottak, s a szó erejével igyekeztek meggyőzni az eltévelyedetteket. Felismerték, hogy az eretnekek apostoli életmódjukkal vonzzák magukhoz az embereket, külön törődnek a fiatalokkal és a nőkkel, az emberek pedig tudatlanságuk miatt nem ismerik fel a hitbeli tévedéseket. A két missziós pap éppen azokat az erényeket testesítették meg (apostoli lelkület, hűség az evangéliumhoz, közvetlen kapcsolat a hívekkel), melyeket az albigensek és katarok leginkább hiányoltak az egyház magatartásából. Domonkos egész élete és missziós tevékenysége során a szelíd térítés híve maradt: megtapasztalta ugyanis, hogy csak a kegyelem képes megnyitni a szíveket és csakis a kegyelem ad erőt a prédikáló szónak.

Egyre több társ csatlakozott hozzá. Domonkosnak azonban nagyobb tervei voltak, az egész világra kiterjedő szerzetesrend alapításáról álmodott.  Domonkos a IV. lateráni zsinaton felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, melynek megalapítását tervezte, a pápa szolgálatára. A rendalapításra végül 1216-ban került sor: Domonkos és társai elfogadták az ágostonos rend alapszabályait, megkapták a Szent Romanus templomot Toulouse-ban, melyet lakószárnnyal bővítettek, még ebben az évben megérkezett a jóváhagyás is III. Honorius pápától – ezzel a rendalapítás megtörtént. 1218-ban a pápa az egész világ püspökeinek ajánlotta a Prédikáló testvérek rendjét.

1217-ben Domonkos Rómában töltötte a nagyböjti időszakot és itt találkozott Assisi Szent Ferenccel. Élete utolsó éveiben Itáliában, Bolognában élt. Itt tartotta a rend az általános káptalant is (1220, 1221), ahol rend tagjai lemondtak minden birtokukról és azt a határozatot hozták, hogy nem lehet más ingatlan vagyonuk csak a konvent és annak kertje. Saját templomaikban feladatuk az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, és ebben segítenek a világi papságnak. Ezzel vált a Prédikáló testvérek rendje kolduló renddé. A domonkosok rendi szabályzatában az az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi regula szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek megmentésének szentelve magukat.

Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg, a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe temették.

 

A rózsafüzér és a domonkosok

A rózsafüzér imádság eredete (egyes korai keresztény sírkamrákban fellelhető ábrázolások alapján) akár a Kr. u. 2. évszázadra is visszavezethető, ám az első történeti szempontból is értékelhető feljegyzés Szent Domonkos személyéhez köthető. Az albigens eretnekség ellen Dél-Franciaországba küldött Domonkos ott imádkozta először a rózsafüzért, a Szűzanya segítségéért fohászkodva az eretnekség elleni küzdelemben. A legenda szerint Domonkosnak megjelent álmában  Szűzanya, s átadta neki a rózsafüzért, kérve, hogy ezt imádkozza az eretnekek megtéréséért. Az első Rózsafüzér Imacsoportokat Szent Domonkos tanítványa, Alain de Roche alapította. A barokk korszak festményeinek kedvelt témája az a pillanat, amikor a mennyekbe felvett és megkoronázott Szűzanya, ölében a Kisdeddel, átnyújtja a rózsafüzért az előtte térdelő Szent Domonkosnak.

Murillo festményén a szent lábánál fekete-fehér kutya ül, szájában égő fáklya, a fáklya lángjai a földgolyót nyaldossák: Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott. Az álomban egy kicsi, tarka kutya jelent meg, szájában fáklyát vitt, körbe-körbe szaladgált és lángba borította az egész földet. A gyermek jövőjét megidéző próféciában a domonkosok magukra ismerhettek, amint fekete-fehér ruhájukban járják a világot és szavaik lángjával elkergetik az Úr szőlőjében pusztító rókákat.

Ünnepe: augusztus 8.

Hajnal P.

(Forrás: Szentek élete, Katolikus Lexikon)

 

kép1 (Fra Angelico: Szt. Domonkos)

kép2 (Claudio Coello: Szt. Domonkos, 1685. körül)

kép3 (Avancino Nucci: Szent Domonkos siratása, XVI. század)

kép5 (Murillo: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától)

 

  1. 2015.október 17-én beöltöztem a Domonkos világi Közösségbe szolgálni Szeretettel az Úrnak Erika Anna

    Hozzászóló: Erika Anna Légrády
    válasz erre
  2. Kedves Anna!

    Nagy örömmel olvastam sorait!!! Olyan jó, hogy ma is vannak, akik bátran merik vállalni szeretetüket az Úr felé, és merik életüket Neki szentelni. Anna próféta asszony kísérje szerzetesi élete útján, hogy hozzá hasonlóan tudjon kitartóan imádkozni a Szentélyben és szemei megláthassák az Üdvözítőt.

    (U.I.: az én védőszentem is domonkos apáca)

    Hozzászóló: Fekete Imelda
    válasz erre