Jó dolog jónak lenni, nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó jónak lenni. A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet ad, adja a vizét. Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad. Akkor van vize, ha ad.

Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel adni, meghalunk. A kút vizét minél gyakrabban merik, annál többször feltelik, a hajszálereken szivárogva a víz feltölti a kutat. Amikor nem merik a vizet, akkor pangani kezd a kútban az élet, a hajszálerek betömődnek, beomlanak, lassan már nem fog a víz vándorolni a mélyebb pont felé a föld alatt.

Az évek alatt a nap heve lassan kiszárítja a kútban levő vizet. Ahonnan elköltözik az ember, ott meghal a kút, mert nem adhatja önmagát.

Nem kell félnünk, ha adunk. Nem kell félnünk attól, hogy szeretünk, hogy jók vagyunk, hogy áldozatokat hozunk egymásért. Mink van, mit nem kaptunk? Isten áldását oda árassza, ahonnan az tovább is csörgedezik.

Az ember nem arra született, hogy gyűjtőmedence legyen, és önmagáért éljen, hanem, hogy Isten áldása, kegyelme, jósága rajta keresztül áradva, folyjon tovább. Szeress, és add magad, nagylelkűségeddel úgy sem tudod felülmúlni az Urat!

Arra születtünk, hogy mi is ajándékokká váljunk, ajándékot osszunk. Minden, amid van, vagy a szereteted hordozója, s Egy nagy dobozt cipelő emberakkor szárnyaddá válik, az égbe röpít. Vagy meddő súly, bőrönd, amit hurcolsz, s önzéseddel, minden lépésedet keservessé teszed, fáradtan ezért lihegsz.

Amit szeretetből odaajándékozol gyermekednek, társadnak, nemzetednek, az örökre a tied marad!

Böjte Csaba testvér

kút

bőrönd cipelése

adni jó

„Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni!” Csaba testvér 2016. január 2-án közzétett levelét olvashatják.

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!!

Soha nem felejtem el, nagybeteg édesanyám meglátta, hogy a kabátom hónalja ki van bomolva. Tűt, cérnát kért, felült az ágyban és szépen kibontotta a bélést, majd belülről össze varrta a kibomlott kabátszövetet, majd úgy, ahogyan kell, bevarrta a bélést is. Kabátom szebb lett mint újkorában! December 14-én, hétfő hajnalban édesanyám veséje, mája leállt! Nagyon szenvedett, ő is látta, hogy a katéteren már semmi nem távozik a testéből! Nagyon sokat imádkoztunk, szinte folyamatosan mondtuk a rózsafüzért. Este, vacsoraidőben megszólalt, hogy itt az idő, hogy együnk! Megkérdeztem, mit enne az én kedves édesanyám? Töltelékes káposztát – jött a válasz, (nemsokkal azelőtt egy kedves hölgy hozott négy finom tölteléket). Édesanyám elhaló hangon szólt a húgomnak, Katikának, hogy menjen és melegítse meg mind a négy tölteléket! Majd felült az ágyban, és úgy, ahogyan nyolc héten keresztül mindennap tettük, az ölébe megterítettük a lacikonyhát, és húgommal a két oldalán ülve elkezdtünk vacsorázni! Szegény 4-5 alkalommal is megpróbálta a szájához vinni a villán a falatot, de mindig lehanyatlott a keze! Igazából tudtuk, hogy már vizet sem tud magához venni, de mivel ott volt a vacsora ideje, csak azért, hogy mi ne maradjunk étlen, megtette mindazt, mi egy édesanyának kötelessége gyermekeivel szemben! Talán életemben nem ettem soha olyan keserű káposztát, de azért a húgommal együtt viccelődve, dicsérve a vacsorát, utolsó falatig megettünk mindent! Olyan döbbenetes volt látni édesanyámat, hogy hihetetlen akaraterővel abbahagyja a haldoklást csak azért, mert itt van a vacsora ideje, és a gyermekeinek enniük kell!

Csodálom Máriát, aki nemcsak tudta, de tette is a dolgát, úgy, ahogyan a mennyei Atya elvárja az édesanyától! Olyan jó lenne, ha a nagy világ zaja, gondja, baja nem terelné el a figyelmünket a mindennapi feladatainkról! Isten mindannyiunkat teendőkkel küldött erre a világra! Van, akinek a szorzótáblát kell megtanulnia, van, akinek az érettségire kell készülnie, van, aki gyermeket nevel vagy földet művel, vagy autót vezet! Mindegy, hogy mi a te dolgod, csak az nagyon fontos, hogy állapotbeli kötelességeidet ott, ahol lenned kell, s azt amit éppen neked tenned kell, pontosan, szépen elvégezd! Bármi is történik, neked, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit kér tőlünk a szeretet, hogy itt és most mi a dolgunk, és azt a tőlünk telhető legnagyobb összeszedettséggel, kitartással, szorgalommal el kell végeznünk! Ez az üdvösség útja! Nem jó, ha a más dolgát nagyszerűen végezzük! A fontos, hogy a mi saját dolgunkat végezzük el legalább úgy, ahogy tudjuk! Ne nézzük, hogy körülöttünk más mit csinál, hogy munkánkat megköszönik-e vagy sem, vagy e nagy világban mi történik! Egyetlen dolgot kér számon tőlünk az Isten, és az nem más, mint a személyesen ránk bízott munka!! Nekem is, de neked is van egy szent, Istentől kapott drága feladatunk, melyet bármi is történhet bennünk, körülöttünk, azt akkor is teljesítenünk kell!

Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, hogy vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának, nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abba hagytuk-e!? Igen, testvérem, neked is megvan a magad feladatod, melyet becsületes munkával, kitartó erőfeszítéssel szépen el kell érjél ezen a földön! Mondhat bárki bármit, az örök üdvösség csak akkor lesz a tied, ha munkádat pontosan, szépen bevégzed! A mindennapi állapotbeli kötelességeink tudatos felvállalása az üdvösségre vezető egyetlen út!

Szeretettel, Csaba t.

 

Magyar Kurír

kép 1

kép 2

‘Képzeld el, hogy karácsonyra készítesz a gyermekednek egy kis ajándékot fizetésedből, kis nyugdíjadból, azt, amire éppen telik, szépen becsomagolod, összerakod, és a fa alá teszed. Boldog vagy.
A gyermek odamegy, kibontja és eldobja. Mit éreznél mint szülő vagy nagyszülő? – Isten ötmilliárd év óta formálja, alakítja ezt a világot. És mi gyakran nem tudunk örvendeni egy szál virágnak, naplementének, az éneklő feketerigónak, embertársamnak, aki szóba akar állni velem.’

Böjte Csaba

ajándék

Sok csalódott, megtört, pesszimista ember él jelenleg e világon! Azoknak, akik nem látnak kiutat a fojtogató válságokból, de igazából minden egyes embernek hatalmas bátorítást, lendületet adhat egyházunk nemrég megválasztott legfőbb elöljárója, Ferenc Pápa. Számomra ő egyértelműen a reménység pápája, a holnapba vezető út embere! Argentínából nagy alázattal jött közénk és mindannyiunknak két szép szárnyat hozott ajándékba, két evangéliumi ősi szárnyat, melyet szeretettel megoszt velünk. Ezekkel a szárnyakkal mellyel ő maga is kitört a távoli latin-amerikai külváros nyomorából, mi is kitörhetünk a fojtogató krízisekből, társadalmainkat széttépő feszültségekből egy tágas, mindannyiunknak otthont, békét kínáló új világba.

Melyek ezek az evangéliumi, ősi és mégis a ma embere számára elengedhetetlen szárnyak?

1. Egyszerűsége, természetessége. Ferenc pápának jó az a réz mellkereszt mit segédpüspöki kinevezésekor kapott, jó a kopott, régi cipő, az a szállás ahol mások is laknak, nem kell a palota, a luxus, a pazarló gazdaság! Nem kell neki sem, de nekünk sem, mert nem az anyagiakban való dúskálás teszi boldoggá vagy jobbá az emberiséget! Sőt egyenesen Jézus figyelmeztet: A gazdagoknak nehéz bejutni a mennyek országába!

Az emberiség szárnyalása újból és újból csillogó anyagi kincsek birtoklásába, tobzódó fogyasztás mocsarába süllyed, és ilyenkor krízisek, háborúk, véres forradalmak tépik ezer darabba a társadalmat. Aztán jön valaki és felemeli a názáreti egyszerű ács fiának a zászlaját, kibontja a természetes egyszerűség szárnyát és magasba emelkedik.

Bizakodó vagyok, hiszem, hogy eljön az az idő – s talán már itt is van, – amikor nagyon megfogjuk nézni, hogy mit birtokolunk. Igen, ahogyan most a táplálkozásban tudatosan visszafogjuk magunkat és nem kövér, húsos falatokat, hanem kevés, egyszerű ételeket Piknik ételekfogyasztunk, ugyanúgy mérlegelni fogjuk azt is, hogy milyen anyagi javak után nyújtjuk ki kezünket. Miért tennénk ki testünket elhízásnak,időnap előtti betegségeknek, pusztulásnak? Miért pazarolnánk földi életünket fölösleges lim – lomok gyűjtögetésére, azok fárasztó  őrzésére, hurcolására? Mi vagyok én múzeumőr, raktáros? Jó nekem az, ha az anyagi dolgaimért rettegnem kell, ha a rámnehezedő adók, terhek alatt roskadozom? Egy kis kertes ház, néhány ruha, edény és hatalmas szabadság, ez az amire vágyunk mindannyian! Miért hurcolnék magammal lihegve hatalmas koffereket, repülésemet visszafogó zsákokat? Ne gyűjtsetek e földön olyan kincseket – mondja a mi mesterünk Jézus Krisztus, – amelyeket a moly szétrág és a rozsda megemészt!  Ahogyan a fékezhetetlen táplálkozás tönkretesz és megöl, hiszem, hogy a nyakló nélküli vásárlás, birtoklás lehúz, szellemi, lelki és fizikai életünket időnap előtt kioltja!

Igen, van remény! Lám, eljött az az idő amikor a fizikailag szikár test a kívánatos, és a súlyos kilók alatt görnyedő hájas alakok jogosan szégyenkeznek. Hiszem, hogy ugyanúgy a fölösleges luxusban, gazdagságban szétfolyó nagy házak lakói is hiteltelenné válnak és szégyellni fogják magukat, mert a bizalmat és az elismerést azok fogják kapni kik szerényen, egyszerűen élnek és javaikat megosszák testvéreikkel. Az, hogy egy egyszerű tömegközlekedéssel érkező főpapot választottak pápává ki szerényen az egyházunk koldusának a nevét a Ferencet választotta, és nem egy nagy luxusautóval érkező bíborost, az már üzenet, jelzés a gazdagoknak, hogy új szelek fújnak. Csak néhány bíboros döntött?! Lehet, de döntésük mögött hiszem, hogy ott volt több mint egy milliárd keresztény imája, őszinte vágya és a Szent Lélek mindent megújító, áldó jelenléte! Úgy gondolom, hogy Ferenc pápa szelíd, szónélküli élete és az a hatalmas népszerűség mely ezt az életformát övezi, sok gazdag embert elgondolkoztat. Hiszem, hogy bankárok, politikusok, de miért ne mondanánk ki papok, főpapok, kezdik magukat rosszul érezni a fényűző palotáikban, luxus ruháikban, sok fogásos vacsoráik mellett. Ferenc pápa szónélkül is tanít azzal, hogy ő maga csak annyit tesz a tányérjába amennyi neki elég, azt mondja te se végy többet  -még ha megtehetnéd is- mind amennyi jólesik, és a többit oszd meg testvéreiddel. A gondviselő Isten bőségesen kirendeli mindazt mire szükségünk van, csak mi jó testvérek módjára osszuk szépen el, annyit vegyen mindenki mindenből magának, amennyire szüksége van. Imádkozom, hogy a szegény, egyszerű názáreti ács fia, Jézus Krisztus, és az ő legkisebb szolgája Szent Ferenc vezessék e bölcs mértékletesség útján Ferenc pápát, hogy nekünk is tudja megtanítani, hogy milyen édes, gyönyörűséges az anyagiaktól való igazi szabadság.

2. A másik nagyon hatalmas szárny melyet Ferenc pápa mindannyiunknak hozott: a becsületes, tisztességes munka, Isten adta feladataink szorgalmas végzése!

Lám, egy egyszerű Argentin vasúti munkás fia becsületes, kitartó munkával a világ legfontosabb székébe ülhetett! Egy imádkozó, dolgozó szerzetesből nemcsak főpásztor, hanem a világegyház legfőbb elöljárója lesz, s nem mert kapzsi nagyurak csalafintán összeesküdtek, hanem mert a jó Isten a kicsinyeket felemeli és a gazdagokat megalázza és elküldi üres kézzel. Szorgalmas, tevékeny élete nem ért véget azzal, hogy megválasztották pápává, hanem azt látjuk, hogy bölcsen társakat gyűjt maga mellé és kemény munkával elkezdi Egyházunk megújítását. Igen, Jorge Mario Bergoglio dolgozott keményen és most mint Ferenc pápa is nap mind nap keményen dolgozik, mert hiszi, hogy ezen a földön egyedül Isten irgalmas szeretete, türelme végtelen, minden más véges, és ami véges azt a véges ember becsületes munkával meg is tudja újítani. Ferenc pápa mindennap dolgozik, végzi azt a feladatot melyet Isten rábízott, melyre nagycsaládja az Egyház felkérte. Természetesen az a szép, hogy nem csak prédikál meg kormányozza a világegyházat, hanem az egyszerű feladatokat sem utasítja vissza, hisz minden munka embernek való. Csodálom az alázatát, ahogy ő maga fizeti ki megválasztása után a szállodai szobájának a költségeit, de maga hívja fel a hűséges postását is, hogy visszamondja a folyóirataira az előfizetését, lekváros kenyeret ken az ajtaja előtt strázsáló svájci gárdistának. Öröm volt olvasni most május elsején a becsületes munkáról szóló beszédjét! Dolgozni kell, minél több emberrel meg kell szerettetni az alkotó, teremtő munkát, azt, hogy bölcsen kiválasztott feladatát szépen, okosan végezze!

A becsületes, tisztességes, jól végzett alkotó munka után érzett boldogság nemcsak a földi létünk egyik legtisztább öröme, hanem biztos út a szentté váláshoz, ahhoz, hogy átalakuljunk a “mindmáig munkálkodó” Isten képére és hasonlatosságára. Hiszem, hogy nincs annyi feladat előttünk, melyet – ha mindenki oda teszi a vállát, – jáci könnyedséggel el ne tudnánk végezni. Hiszem, hogy minden feladat örömmel megoldható ha az emberiséget felszabadítjuk a becsületes, alkotó munkára. Hiszem, hogy Isten országa melynek eljöveteléért a Miatyánkban imádkoztat a mi Urunk Jézus Krisztus, becsületes, kitartó munkával megvalósítható! A jövő, a gazdaság, a felvirágzás a munkálkodó, a dolgozó ember előtt van! Vállaljuk bizalommal a munkát Szentatyánk példájára és megújul a világunk!

Ferenc pápa szárnyai a szentek szárnyai, általuk ő kitört a lenézett harmadik világ nyomornegyedéből. Hiszem, hogy ezek a szárnyak által kitörhet megfeneklett világunk is a fogyasztó, habzsoló és mégis szegénységben, krízisekben mind mélyebbre lerántó örvényből. Nem szabad elkeseredni, és nem csak azért mert a gonosz lélek pont ezt akarja, –  a sátán mindig arra fogad, hogy Isten szép terve, a világunk kibontakozása nem fog sikerülni – hanem azért is mert valóban van megoldás, van jövő mindannyiunk számára! Igen, van két olyan szárnyunk, – Ferenc Pápa szárnyai – mely egy élhető, fenntartható világba repíthet bennünket, a világunkat!

Bontsuk ki bátran hatalmas szárnyainkat és emelkedjünk a magasba!

Szeretettel, Csaba t.

2o13. június 1o.

szárnyak

ételek

Ferenc pápa

emberek

vasúti munkás

Böjte Csaba