Ferenc pápa videóüzenete a brazíliai labdarúgó világbajnokság nyitányára a sport és a béke kapcsolatáról

A csütörtökön elkezdődött brazíliai labdarúgó világbajnokság kezdetére, valójában a házigazdák és a Horvátország mérkőzésre Ferenc pápa videó-üzenetet küldött, melyben szívélyesen köszönti a szervezőket, a sportolókat és a szurkolókat. A pápa reménye, hogy a sportünnepen túl a világbajnokság a népek közötti szolidaritás ünnepévé válik. Ehhez szükséges a játék, a párbeszéd, a megértés és a kölcsönös emberi gazdagodás szellemisége.

A sport nem csak szórakozás, hanem – a pápa szerint – értékek közvetítése, melyek az emberi személy javát szolgálják. „Gondoljunk csak a becsületességre, az állhatatosságra, a barátságra, a megosztásra, a szolidaritásra. A sport ugyanis sok értéket teremt, melyek az emberi élet minden vonatkozásában, így a béke megteremtésében is fontosak. A sport pedig a béke iskolája”.

Ferenc pápa videó-üzenetében három gyakorlati sportleckét sorol fel, melyek lényegi módon szolgálják a béke ügyét. Ezek az „edzés, a tisztességes játék és az ellenfél tisztelete”. Kép

1. „Mindenekelőtt a sport azt tanítja, hogy a győzelemhez szükség van az edzésre. Ez egyúttal az élet metaforája is, ahol hasonlóképpen küzdeni kell a jó eredmények eléréséért. A sportszellem a szükséges áldozatok képére utal, melyek mindazon erényeket gyarapítják, melyek az emberi személyt alkotják. Ha már a személy jobbulásához szükség van az állandó és intenzív tréningre, mennyire inkább fontos ez az emberek és népek közötti „megjavított” találkozás és béke számára”.

2. A videó-üzenet második leckéje szerint „a futball legyen a ’találkozás kultúráját’ formáló iskola, mely harmóniát és békét visz az emberek közé. Meg kell tanulni a ’fair play’, a tisztességes játék szabályait. A pályán ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt a csapat javára gondolunk és nem saját magunkra. A győzelemhez szükség van arra, hogy legyőzzük az individualizmust, az önzést, a rasszizmust, az intoleranciát és az emberi személy eszközzé tevésének minden formáját. A futballban az önzés hátráltatja a csapatot, de éppúgy az életben is, a bennünket körülvevő személyek lenézése az egész társadalom iránti előítéletet jelent”.

3. A sportiskola harmadik hasznos leckéje „az ellenfél köteles tiszteletére” tanít. Tisztelni kell nemcsak a csapattársamat, hanem az ellenfelemet is. Senki sem győz egyedül, sem a sportban, sem az életben. Senki ne szigetelje el magát és senkit ne zárjanak ki a verseny során. És jóllehet csak egy csapat fogja felemelni végül a világbajnokság kupáját, a sportlecke arra tanít, hogy mindnyájan győztesek vagyunk, mert megerősítjük a bennünket összekötő kapcsolatokat”.

Ferenc pápa végül „örömének adott hangot, hogy üzenettel fordulhatott a brazíliai labdarúgó világbajnokság felé, majd imádságáról biztosította a résztvevőket. Bárcsak békességgel és nyugalommal teljék el ez a világbajnokság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás és az egyetlen családot alkotó emberek testvériségében”.

Vatikáni Rádió

Ferenc pápa

fociedzés

fair play

tisztelet

A Szentatya beszéde a Karizmatikus találkozón (Róma, 2014. jún 1.) 

Kedves Testvérek! karizmatikusok és Ferenc pápa

Nagyon köszönöm szerető köszöntéseteket.  Minden bizonnyal valaki elárulta a szervezőknek, hogy nagyon szeretem ezt az éneket: “The Lord Jesus Lives”  Amikor Buenos Aires-ben ünnepeltem a szentmisét a Karizmatikus Megújulással, átváltoztatás utáni imádságos csend majd néhány perc nyelveken való ima következett, s aztán ezt az éneket énekeltük éppen olyan örömmel és erővel, ahogyan ti ma énekeltétek. Köszönöm. Otthon éreztem magamat!

Köszönöm a Lélek-újulásban résztvevőknek, az ICCRS-nek és a Catholic Fraternity-nek ezt a találkozást veletek, mely örömmel tölt el. S hálás vagyok azoknak, akik először tapasztaltál meg a Szentlélek erejét ilyen erővel, azt hiszem Patty volt.    Ti, a Karizmatikus Megújulás nagy ajándékot kaptatok az Úrtól.   A Lélek akaratából születtetek ujjá, mint ajándék az Egyházért, az Egyházban.   Ezzel  tudjuk meghatározni, kik vagytok: folyamatos kegyelem.


Aki befogadja szívébe a Szentlelket, szilárd és végtelen békére lel, nem úgy, mint aki a pénz és a hatalom kínálta nyugalomra bízza magát. Erre tanított a Szentatya kedden reggel, a vatikáni Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

A dolgok: a pénz, a hatalom, a hiúság adta béke szemben a Szentlélek békéjével. Az első hamar tovatűnhet: ma gazdag vagy, hatalmas, holnap nem. A másodikat azonban senki nem veheti el tőlünk és ezért végleges béke. Ferenc pápa János evangéliumának 14. fejezetéhez fűzte gondolatait, amelyet a napi liturgiában olvasunk Krisztus békéjéről. Jézus mielőtt átadja magát a szenvedésnek, elbúcsúzik tanítványaitól: „Az én békémet hagyom nektek” (Jn 14,27). Ez a béke egészen más, mint amit a világ ad nekünk, amely kissé felületes, valamennyire nyugodt és örömteli, de csak egy bizonyos szintig.

„Vegyük például a gazdagság nyújtotta békét – magyarázta a pápa. Mondhatjuk: ’Hiszen én békében vagyok, mert elrendeztem mindent egész életemre, nincs miért aggódnom többé’. Ezt a békét adja nekünk a világ. Ne aggódj, nem lesz gondod, mert sok pénzed van…A gazdagság békéje. Jézus pedig azt mondja, hogy ne bízzunk ebben a békében, és nagyon realistán figyelmeztet: ’Vigyázzatok, mert vannak tolvajok… A tolvajok ellophatják a vagyonotokat’. A pénz nyújtotta béke nem végleges. A fém is berozsdásodik, a tőzsdei összeomláson elúszhat minden pénz. Nem biztos ez a béke, felületes, időleges” – figyelmeztetett a pápa.

És ez az érvelés igaz a másik két békére, amit a világ adhat nekünk. Az egyik a hatalom, amely nem működik, hiszen egy puccs elragadja tőled. Ugyanígy a hiúság is: ma tisztelnek, holnap sértegetnek, amint Jézussal történt Virágvasárnap és Nagypéntek között.

Egészen más természetű azonban az a béke, amelyet Jézus ajándékoz nekünk:
„Jézus békéje egy Személy, a Szentlélek! A feltámadás napján Jézus eljön a Cenákulumba és így köszön: Béke legyen veletek. Megkapjátok a Szentlelket. Ez Jézus békéje: egy Személy, egy nagy ajándék. És amikor a Szentlélek belép a szívünkbe, senki nem veheti el tőlünk a békét. Senki! Ez a béke végérvényes! És mi a mi dolgunk? – tette föl a kérdést a Szentatya, majd így válaszolt: az, hogy őrizzük ezt a békét. Őrizzük a békét, amely nem a miénk, amelyet egy másik személytől kapunk ajándékba, aki a szívünkben lakozik és elkísér bennünket egész életünkben. Az Úr adta nekünk ezt a békét”.

Ezt a békét a keresztségben és a bérmálásban kapjuk, de főként úgy, ahogy egy kisgyermek kapja az ajándékot: feltételek nélkül, nyitott szívvel. A Szentlelket pedig nem szabad kalitkába zárva őriznünk, segítséget kell kérnünk Isten e nagy ajándékától:

„Ha veletek van a Szentlélek békéje és tisztában vagytok ezzel, ne nyugtalankodjék a szívetek. Legyetek biztosak. Szent Pál azt mondja, hogy sok megpróbáltatást el kell viselnie annak, aki be akar menni a Mennyek Országába. Ez mindegyikünkre igaz. Kisebb, nagyobb megpróbáltatások állnak előttünk. De ne nyugtalankodjék szívetek (vö. Jn 14,1), ez Jézus békéje. A Szentlélek jelenléte által megnyugszik szívünk. Nem érzéketlenné válik, hanem békére lel. Legyünk tudatában ennek a békének, amelyet csak Isten jelenléte adhat nekünk” – fohászkodott végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.

 

Vatikáni Rádió

1. kép

2. kép

Ne legyünk „denevér keresztények”, akik félnek a Feltámadás örömétől

Vannak keresztények, akik félnek attól az örömtől, amelyet Jézus Feltámadásával kíván nekünk adni. Életük temetésre hasonlít, de a feltámadt Úr mindig velünk van – állapította meg Ferenc pápa április 24-én, a Szent Márta házban bemutatott reggeli szentmiséjén.

A napi liturgia evangéliumi szakaszában (Lk 24,35-48) Krisztus megjelenik a tanítványoknak. Az Úr „Békesség nektek!” köszöntésére a tanítványok, ahelyett, hogy örülnének, megrémülnek, és félnek. Azt hiszik, hogy egy szellemet látnak. Jézus meg akarja értetni velük, hogy a valóságot látják. Arra szólítja fel őket, hogy tapintsák meg testét, majd ennivalót kér. De a tanítványok nem hittek, nem hihettek, mert féltek az örömtől.

„Ez a keresztények egyik betegsége” – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Félünk az örömtől. Jobb azt gondolni: igen, Isten létezik, de messze van; Jézus feltámadt, de messze van. Kissé távol vannak. Félünk Jézus közelségétől, mert ez örömmel tölt el bennünket. Ez magyarázza, hogy annyi keresztény élete egy szüntelen temetéshez hasonlít. Jobban szeretik a szomorúságot, mint az örömet.

Nem az öröm világosságában, hanem az árnyékban mozognak jobban, mint azok az állatok, amelyek csak éjszaka tudnak kimenni, de a napfényben nem látnak semmit. Mint a denevérek. Egy kis humorérzékkel azt mondhatjuk, hogy vannak „denevér keresztények”, akik jobban szeretik az árnyékot, mint az Úr világosságának jelenlétét.

De Jézus, Feltámadásával örömet ad nekünk: annak az örömét, hogy keresztények vagyunk. Az örömet, hogy közelről követhetjük, hogy a nyolc boldogság útján járhatunk, annak az örömét, hogy Vele lehetünk.

És minket olyan sokszor megrémít ez az öröm, vagy tele vagyunk félelemmel, vagy azt hisszük, hogy egy szellemet látunk, vagy azt gondoljuk, hogy Jézus egy cselekvési mód: mi keresztények vagyunk, nekünk ezt kell tennünk. De Jézus hol van? Jézus az égben van. Te beszélsz Jézussal? – tette fel a híveknek a kérdést a pápa. Te mondod azt Jézusnak, hogy: ’hiszem, hogy te élsz, hogy feltámadtál, hogy közel vagy hozzám, hogy nem hagysz el?’ A keresztény életnek ilyennek kell lennie: párbeszéd Jézussal, mert – ez igaz – Jézus mindig velünk van problémáinkkal, nehézségeinkkel, jó cselekedeteinkkel.

Mi, keresztények, hányszor nem örülünk, mert félünk! Olyan keresztények vagyunk, akik „vereséget szenvedtek” a kereszten.

„Hazámban van egy mondás, amely így hangzik” – folytatta homíliájában Ferenc pápa: ’Amikor valaki megégeti magát a forró tejjel, sírva fakad, ha lát egy tehenet’. Ezek (a keresztények) megégették magukat a kereszt drámájával, és ezt mondták: Mi álljunk meg itt; Jézus fent van az égben; nagyszerű, feltámadt, de ne jöjjön el még egyszer, mert már nem bírjuk tovább”.

Kérjük az Urat, hogy tegye azt mindnyájunkkal, amit a tanítványokkal tett, akik féltek az örömtől: nyissa meg értelmünket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat”. Nyissa meg értelmünket és értesse meg velünk, hogy Ő élő valóság, hogy van teste, hogy velünk van és elkísér bennünket. Ő az, aki győzött. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ne féljünk az örömtől – mondta csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.

kép

forrás

Számos kiadványt készült XXIII. János és II. János Pál április 27-i szentté avatása alkalmából. A Laudetur Kiadó Közeledj Istenhez, és utat mutat számodra című könyve a két pápa tulajdonságai közül nyolc erényt állít elénk követendő példaként.

„…egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«” – olvashatjuk Péter első levelében (1Pét 15-16). A mérce tehát igen magasra állították, hiszen itt nem kevesebbet vár az Isten az embertől, minthogy váljon tökéletessé. De vajon hogyan? Nem irreális elvárni a halandótól, hogy hasonlatossá váljon Teremtőjéhez? „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,26)

Igen, lehetséges az életszentség legmagasabb fokára jutni. Bizonyítják ezt azok, akiknek életéről az Egyház azzal tesz bizonyságot, hogy példaképül állítja hívei elé. Április 27-én két XX. századi egyházfőt, XXIII. Jánost és II. János Pált avatja szenté Ferenc pápa. Azt, hogy ez egy rendkívül különleges esemény lesz, az is bizonyítja, hogy számtalan kiadvány készült ebből az alkalomból. Közéjük tartozik a Laudetur Kiadó Közeledj Istenhez, és utat mutat számodra – XXIII. János és II. János Pál 8 erénye, ami közelebb visz a boldogsághoz című könyve, amely a két pápa tulajdonságai közül nyolc erényt állít az olvasók elé, követendő példaként.

Ferenc pápa: Sok keresztény tunyasága és formalitása bezárja a kaput üdvösségük előtt

Az érzéstelenített, elbódított keresztények nem tesznek jót az egyháznak – hangsúlyozta Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. Hangsúlyozta, hogy nem szabad formalizmusokba merevedni, hanem le kell küzdeni a spirituális tunyaságot, és személyesen vállalni kell az evangélium hirdetésével járó kockázatot.

Ferenc pápa homíliájában ahhoz az evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 5,1-3a. 5-16), amely Jézus és a 38 éve béna férfi közötti találkozót írja el. A béna férfi a bethesdai fürdő oszlopcsarnoka alatt várta gyógyulását. Panaszkodott, hogy nincs senki, aki bevigye a tóba, amikor felkavarodik a víz. Mire odaér, már valaki más bement előtte. Jézus kitágítja a látóhatárt, és megparancsolja a bénának: keljen föl és induljon el. A csoda kiváltja a farizeusok bírálatát, mivel szombat lévén a beteg nem vihetné arrébb az ágyát.

Ebben az elbeszélésben két súlyos spirituális betegséggel állunk szemben – mondta a pápa. Mindenekelőtt ott van a beteg belenyugvása, aki keserűen panaszkodik, és meg sem próbál tenni valamit.

„Azt hiszem, sok keresztény, sok katolikus, bár hívő, de lelkesedés nélkül, megkeseredetten él. Minden vasárnap megyek misére, de jobb, ha nem keveredek bele a dolgokba, én hiszek a saját üdvösségem miatt, de nem érzem szükségét, hogy másoknak átadjam a hitet. Éljen nyugodtan mindenki a saját otthonában. Ha csinálsz valamit, akkor úgyis szemrehányást tesznek. Nem, jobb nem kockáztatni” – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ez a tunyaság, a keresztények másik spirituális betegsége. Ez a hozzáállás megbénítja az apostoli buzgóságot, következtében a keresztények egy helyben álló személyekké válnak, nem törődnek azzal, hogy kilépjenek bezártságukból és hirdessék az evangéliumot. Elkábított, elaltatott emberekké válnak.

A kábultság negatív tapasztalat. A be nem avatkozás spirituális tunyasággá válik. A tunyaság pedig szomorúság: ezek a keresztények szomorúak, nem ragyogó, hanem negatív személyiségek. Minden vasárnap misére megyünk, de ha kérnek valamire, elutasítjuk: kérem, ne zavarjanak. Ezekre az apostoli buzgóság nélküli keresztényekre nincs szükség, nem tesznek jót az egyháznak. És milyen sok az ilyen keresztény, önzők és csak önmaguknak élnek. Ez a tunyaság bűne, amely szemben áll az apostoli buzgósággal, ellenkezik azzal az akarattal, hogy Jézus újdonságát átadjuk másoknak, azt az újdonságot, amit én ajándékba kaptam.

Az evangéliumnak ebben a szakaszában találunk egy másik bűnt is: Jézust azért bírálják, mert a beteget szombaton gyógyította meg. Ez a formalitás bűne. Ezek a keresztények nem hagynak helyet Isten kegyelmének. Ezeknek az embereknek a keresztény élet azt jelenti, hogy minden iratuk, minden okmányuk, bizonyítványuk rendben van.

Ezek álszent keresztények. Csak a formalitás érdekli őket. Szombat volt? Nem, szombaton nem szabad csodákat tenni, Isten kegyelme nem működhet szombaton. Becsukják az ajtót Isten kegyelme előtt! Nagyon sok ilyen keresztény van az egyházban, nagyon sok. Ez egy másik bűn. Az elsők, akik a tunyaság miatt vétkeznek, nem képesek arra, hogy előre haladjanak apostoli buzgósággal, mert úgy döntöttek, hogy magukba zárkóznak, szomorúságukba, sértettségükbe. Ezek pedig azért nem képesek elvinni az üdvösséget, mert bezárják a kaput az üdvösség előtt. Számukra csak a formalitás a fontos. Nem lehet – ez az a szó, amit a leggyakrabban használnak.

Ezekkel az emberekkel mi is találkozunk. Gyakran mi magunk is restek voltunk, vagy hipokriták, mint a farizeusok – mondta a pápa. Ezek olyan kísértések, amelyeknek ki vagyunk téve, de ismernünk kell őket, hogy védekezzünk ellenük. A tábori kórház, mely az egyház jelképe, ahol annyi a sérült ember, Jézus csak ezt kérdezi: Meg akarsz gyógyulni? És kegyelmét adja, amely mindenre képes. És amikor ismét találkozik a bénával, így szól hozzá: „többé már ne vétkezz”.

Két keresztény kifejezés: „meg akarsz gyógyulni?” és „ne vétkezz többé”. De előbb Jézus meggyógyítja a bénát, és utána mondja: ne vétkezz többé. Gyöngéden, szeretettel mondja. Ez a keresztény út, az apostoli buzgóság útja: közelednünk kell sok emberhez, a tábori kórház sérültjeihez, akiket gyakran egyházi személyek sebeztek meg. Mondjuk ezt a szót testvérünknek: meg akarsz gyógyulni? És amikor halad tovább, mondjuk neki ezt: ne vétkezz többé, nem tesz jót. Ez sokkal helyesebb: Jézus két szava sokkal szebb a tunyaság vagy az álszentség magatartásánál – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Magyar Kurír

kép

Útjára indul a MennybeMenő-kampány

Bár az országgyűlési választásokhoz közeledünk, egy más, egészen különleges célú kampány is kezdetét vette március 30-án. Az óraátállítás napján indult a MennybeMenő elnevezésű kezdeményezés, amelyhez a Magyar Kurír is csatlakozott. Ennek céljáról Gégény Istvánt, a szervezőcsoport vezetőjét kérdeztük.

Mi indította Önöket erre a kezdeményezésre?

– Alig egy hónap van hátra április 27-ig, amikor Ferenc pápa szentté avatja elődeit, II. János Pált és XXIII. Jánost. Meggyőződésünk, hogy rengeteg kincset hordoz a két szentéletű egyházfő tanítása, életpéldája, amelyekről érdemes beszélnünk, és ezeket a kincseket egymással megosztanunk. Minderre nagyon kevés az az egyetlen nap, az a néhány óra, amikor újra a vatikáni Szent Péter térre, az egyház szívére figyel majd a világ. Az elkövetkező négy hétben ezért rá szeretnénk hangolni mindazok lelkét erre az eseményre, akikhez eljutnak az üzeneteink, hogy valóban felemelt szívvel kapcsolódhassunk be akár személyesen, akár távolról a szentté avatás örömteli eseményébe.

Miért éppen a MennybeMenő nevet választották?

– Olyan elnevezést kerestünk, amely tömören kifejezi az előbb említett célt. Egyrészt aki szent, az hitünk szerint a mennybe ment. Ugyanakkor a szentté avatás cselekménye példát is ad, követendő példaképeket állít számunkra, akik még zarándokolunk a földön. Mi is lehetünk mennybe menők, ha azon értékek mentén élünk, mint a szentek. Ráadásul a mennybe menni minden ellenkező vélekedés ellenére – fiatalosan fogalmazva – „menő” dolog, bár erről talán keveset beszélünk. Beszédes tény, hogy a mostani szentté avatásban érintett mindhárom pápát a maguk idején az év emberének választotta a Time magazin. Ez a fő üzenet: légy te is mennybe menő! A kampányunk nem elsősorban a két egyházfőről szól, ők csak példaképek, akik segíthetnek közelebb kerülni a mennyországhoz, a személyes életszentséghez. Ez a történet rólunk szól. Azokról is, akik például ezt az interjút olvassák.

Hogyan lehet bekapcsolódni a kezdeményezésbe?

– A MennybeMenő elsődleges felülete a Facebookon létrehozott közösségi oldal, melynek elérhetősége: facebook.com/mennybemeno. Ott rendszeresen közzéteszünk majd üzeneteket, videókat, valamint iránymutató gondolatokat megfogalmazó személyekkel készült interjúkat. Ezek azonban csupán feldobott labdák, amelyekre remélhetőleg minél többen reagálnak majd saját élményeikkel, gondolataikkal. Lehet üzenni e-mail útján is, a mennybemeno@katolikus.hu címre küldött elektronikus levéllel. Nagy örömöt jelent számunkra, hogy a katolikus hírportál mellett több katolikus médium is bekapcsolódott a hír közzétételébe. A kezdeményezők között van az Új Ember hetilap, a Mente Médiamisszió, a Magyar Katolikus Rádió és a Bonum Televízió, további sajtóorgánumok részvételét pedig szintén köszönettel fogadjuk.

Lehet-e tudni, hogy kik lesznek azok, akiknek a pápákkal való találkozásáról szóló élményeit, a mennyről megfogalmazott gondolatait interjú formájában olvashatjuk majd?

– Húsz ilyen interjút tervezünk, ebbe a folyamba kapcsolódnak be a hírportál által március első hete óta közölt interjúk is, melyekben már megszólalt Szabó Ferenc jezsuita, Somorjai Ádám bencés, Pápai Lajos püspök és Puskely Mária nővér. A további személyek kapcsán elárulhatjuk, hogy főpásztorok, szerzetesek mellett művészek, médiamunkások is lesznek közöttük, és – ha már a kampányban is dominánsan szereplő M-betűnél maradunk – egy miniszter is megosztja gondolatait. Érdekesség, hogy a kapuk kitárása, az aggiornamento jegyében nem csupán katolikusokkal beszélgettünk. Sok személyes élményt, szépen ragyogó lelki értékeket hoznak felszínre ezek az interjúk.

Maga a kampány mennyire katolikus?

– Teljes mértékben. Abban az értelemben mindenképp, hogy egyetemes, tehát mindenkihez igyekszünk szólni, inkulturált módon, lelkesen, közvetlen nyelvezettel. A Magyar Katolikus Egyház vezetői pedig örömmel értesültek a MennybeMenő elindításának szándékáról, Beer Miklós püspök vállalta a védnökséget. Magam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szereztem diplomát, azóta kommunikációs területen tevékenykedem. Érdekes „véletlen”, hogy a szervezőtársak egy része az évfolyamtársaim közül került ki. Újra összehozott minket a Gondviselés, talán nem is annyira véletlen ez.

Mi történik majd április 27. után, amikor letelik az említett négy hét?

– A kampányunk akkor véget ér: ilyenek a kampányok. Azt viszont már most tudjuk és hirdetjük, hogy április 29-re egy ifjúsági hálaadó zenés este szerveződik Budapesten. Biztosan sok hasonló utódallam, visszhang is szárnyra kel majd. Konkrét tervünk van arra is, hogy miként tudnánk a jövő számára megőrizni mindazokat az értékeket, amelyeket a MennybeMenő felszínre hoz. Időben hírt adunk majd ezzel kapcsolatban, most azonban arra törekszünk, hogy minél többekhez elvigyük a kezdeményezés hírét.

Örömmel buzdítok mindenkit a MennybeMenő kezdeményezésben való részvételre, amely XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatásához kapcsolódóan, az egyházfők életpéldája, tanítása mentén a mai kor nyelvén, frissen, fiatalos lendülettel mutat rá a mennyország örömére, egyben Krisztus derűs, elkötelezett követésére hív.

Korunk szentjei köztünk élnek: egy közülük talán épp e sorokat olvassa most.

Azt kívánom, hogy akihez eljutnak a MennybeMenő üzenetek, maga is váljon Krisztus képmásává, mennybe menni vágyó emberré!
Beer Miklós püspök
a MennybeMenő védnöke

 

forrás