Az ima az a kulcs, amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik, akkor ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az beképzelt, büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést. Amikor azonban egy keresztény imádkozik, nem távolodik el a hittől, Jézussal beszél.

Amikor azt mondom: imádkozni, akkor nem imákról beszélek, mert a törvénytudók is olyan sok imát mondtak, hogy mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog imádkozni és egy másik dolog imákat mondani.

Akik nem imádkoznak, elhagyják a hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.

Amikor egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor ugyanazt teszik, amit Jézussal tettek: amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok ellenségesen viselkedtek vele szemben – ezek az ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel kezdték faggatni, hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az Úrtól: soha ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet, hogy alázatosak maradhassunk. Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat az Úr előtt.

Ferenc pápa

 

kulcs

 

Teljes cikk: Magyar Kurír

 

Küzdeni kell a ‘Jónás szindróma’ ellen, amely álszent állásponthoz vezet, miszerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, elegendők saját műveink – állapította meg Ferenc pápa október 14-én, hétfőn reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Jónás szindrómaJónás jele – a Szentatya e két fogalomra összpontosított szentbeszédében. Az evangéliumi szakaszban Jézus ‘gonosz nemzedékről’ szól. Szavai nagyon erősek. De nem azokra az emberekre vonatkoznak, akik oly nagy szeretettel követték, hanem a törvénytudókra, akik próbára akarták tenni és csapdát akartak neki felállítani.

Ezek az emberek jeleket kértek tőle, és Jézus azt válaszolta nekik, hogy csak Jónás jelét kapják meg. Létezik azonban a Jónás szindróma is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Az Úr azt kéri tőle, hogy Ninivébe menjen, Jónás viszont Spanyolországba menekült. Jónás számára világos volt minden: „ez a tanítás, ezt kell tenni, a bűnösök oldják meg a problémáikat, én tovább állok”. Azokat, akik e szindróma szerint élnek, Jézus képmutatóknak nevezi, mert nem akarják a szegények, a tudatlanok, a bűnösök üdvösségét.

A Jónás szindróma nem rendelkezik azzal a buzgósággal, hogy megtérítse az embereket, olyan életszentséget keres, ami szép, jól néz ki, de nincs meg benne az a buzgóság, hogy: menjünk és hirdessük az Urat. Az Úr azonban e Jónás szindrómában megbetegedett nemzedéknek Jónás jelét ígéri meg (Lk 11,29–32): Máté evangéliuma szerint Jónás három éjjel és három napon át a bálna gyomrában volt – utalva Jézusra a sírboltban, halálára és feltámadására. Ez az a jel, amit Jézus megígér a képmutatás ellen, ez ellen a tökéletes vallásosság magatartása ellen, a farizeusok csoportjának e viselkedése ellen.

Ferenc pápa utalt arra az evangéliumi példabeszédre, amely bemutatja ezen aspektust: amikor a farizeus és a vámszedő imádkoznak a templomban. A farizeus nagyon biztos magában, az oltár előtt megköszöni Istennek, hogy nem olyan, mint a vámszedő, aki azonban csak az Úr kegyelmét kéri, elismervén, hogy bűnös. A jel, amit Jézus megígér a bűnök bocsánatára, halála és feltámadása révén, az irgalmasság. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Igaz, hogy Jónás jele bizalmat ad nekünk, hogy üdvözülünk Krisztus vére által. Hány keresztény van, akik azt gondolják, hogy csak azért üdvözülnek, amit tesznek. A tettek szükségesek, de annak az irgalmas szeretetnek a következményei, amely üdvözít bennünket. De a tettek önmagukban véve, e nélkül az irgalmas szeretet nélkül, nem jelentenek semmit. A Jónás szindróma csak a személyes igazságosságban, saját műveiben bízik – mondta homíliájában a Szentatya.File:'The Visit of the Queen of Sheba to King Solomon', oil on canvas painting by Edward Poynter, 1890, Art Gallery of New South Wales.jpg

Jézus gonosz nemzedékről beszél; a pogány nőt, Dél királynőjét csaknem ítélőbíróvá nevezi ki: felkel majd az ítéleten, hogy elítélje e nemzedéket. Azért, mert nyugtalan asszony volt, aki kereste Isten bölcsességét – tette hozzá a pápa.

Jónás szindrómája képmutatáshoz vezet bennünket; elégedettséghez, hogy tiszta, tökéletes keresztények vagyunk, minden parancsolatot megtartunk. Ez egy nagy betegség. Jónás jele, hogy Isten irgalmassága Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadt értünk, üdvösségünkért. Az első olvasmányban van két szó, amely ehhez kapcsolódik. (Róm 1,1–7).

Saint Paul the ApostlePál azt mondja magáról, hogy nem azért apostol, mert tanulta ezeket a dolgokat, hanem azért, mert Isten kiválasztotta őt evangéliuma számára. A keresztényeknek ezt mondja: „Jézus Krisztus hívott meg titeket”. Jónás jele hív minket: kövessük az Urat, mi, bűnösök, mindnyájan azok vagyunk, alázattal és szelíden. Van hívás, és van választás.

Használjuk fel az alkalmat, és a mai liturgia nyomán tegyük fel magunknak a kérdést és válasszunk: mit szeretnék én, Jónás szindrómáját vagy Jónás jelét? – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Jónás próféta

Dél királynője Salamon királynál

Pál apostol

misszionálás

 

… mindig jól viselkedik. Szépen beszél, csúnya szó soha nem hagyja el a száját. Mindig kedves és megértő. Sokat olvassa a Bibliát, sőt rendszeresen elmélyülten tanulmányozza, tudja, mi, hol van megírva, és ki, kicsoda. Gondolatai tiszták és nemesek, győz a kísértések felett, fegyelmezetten foglyul ejt minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. Türelmes és önfeláldozó, kész vonakodás nélkül megosztani, ami az övé, legyen az az ideje, pénze, javai vagy képességei. Minden reggel imával kezdi a napot és azzal is zárja, az Úr előtt jár, istenfélelemben. Az idejét hasznosan tölti és nem fárad bele a jó tevésébe. Ereje folyamatosan megújul, ha elfárad is, az nem tart tovább, mint néhány perc, amíg megerősíti magát az Úrban. Nem pazarolja idejét haszontalan, semmitérő dolgokra, e világi hívságokra. Céltudatos, célratörő, célorientált, idejét megszervezi, napjait megtervezi, terveit véghezviszi. Értékrendje tiszta, világos és megrendíthetetlen, nem mozdítja ki szilárdságából semmilyen érzelmi hullámzás vagy akarati gyengeség. Hat napon át munkálkodik és a hetediken nem dolgozik, bár nincs szüksége pihenésre vagy szórakozásra, hiszen öröme belülről fakad, nem pedig mulandó dolgokon alapszik. Minden gyülekezeti alkalmon ott van, mindig korán kel, hétvégén sem ad lehetőséget a testnek, hogy csapdába ejtse. Mindig öröm a társaságában lenni, különbnek tartja a többieket magánál, alázatos és a testvéreit mindig felüdíti. Pozitív személyiség, és mindig derűs. Szépen és hangosan énekel alkalmakon, becsukott szemmel. Normális, keresztény zenét hallgat, nem néz olyan filmeket, amiket Jézus nem nézne meg. Soha sem szomorú vagy depressziós, soha nem csügged el, mindig telve van reménnyel, mert az odafenn valókkal foglalkozik, és előre tekint a jutalomra. Gondolatait tisztán és világosan megfogalmazza, intvén és tanítván testvéreit, ajka az igazság forrása. Némán tűri, ha bántják, oda tartja a másik orcáját is. Elmegy a második mérföldre is. Szereti azokat, kik megvetik, áldja azokat, kik átkozzák. Szereti az ellenségeit, bár azok nincsenek neki. Nincsenek már kérdései, hiszen Jézusban megkapott minden választ. Teológiája letisztult és szilárd, érti az Igét, helyesen forgatja az igazság jobb- és baloldali fegyvereit. Tárházából előhoz ót és újat. Lába sziklán áll, ágain az ég madarai fészket raknak. Idejében megtermi bőséges gyümölcsét. Öltözete rendezett, jó az illata, fogai fehérek, haja nem zsíros, lehelete friss. Nem izzad.

A rendes keresztény nem létezik.

Ő egy fantom, egy álom, egy óriás, egy bálvány, egy vágy, egy hamis isten. Magányod és bukásaid perceiben belopózik és a füledbe suttog. Rávesz, hogy magaddal foglalkozz, hogy méregesd magad – hozzá. Elhiteti, hogy nem vagy elég jó, nem vagy szerethető, többé és mássá kell válnod, hogy olyan kell, hogy legyél mint ő. Rátelepszik válladra és beléd markol, hogy igyekezz, hogy állandóan vizsgáld magadat, hogy kijavítsd minden kis hibádat, hogy takargasd a mezítelenségedet, hogy valamivel elnyomd tested szagát. Rávesz, hogy a nap minden percében és órájában a tükörben méregesd magadat, értékeld teljesítményedet, feljegyezd hibáidat, bármit is tegyél, de csak magaddal légy elfoglalva, önmagad tökéletesítésével, ékesítésével, prezentálható állapotba hozásával, javítgatásával, foltozgatásával. Így hajt rabigába, így zár ketrecbe, önmagad börtönébe, és saját szentélyébe, ahol őt és csakis őt imádod, csak rá gondolsz, és olyanná akarsz lenni, mint ő.

Minden erejével azon igyekszik, hogy nehogy levedd tekinteted saját magadról és nehogy meglásd azt, aki pusztulását okozza: a Jót, a Szeretetet, a Tökéletest, az Elfogadót, a Kegyelmest. Azt, aki így szeret. Nem úgy, ahogy lehetnél, hanem úgy, ahogy vagy. Aki azt szeretné, hogy a Belőle áradó fény töltse el látótered és vakítson meg annyira, hogy magadat már ne is lásd, és ne is keresd. Hogy a megingathatatlan és megrendíthetetlen Elfogadás leromboljon benned minden önmagadra tekintést, magadban bízást vagy annak hiányát. Hogy átjárjon és megváltoztasson az örök és megváltozni képtelen Szeretet. Átöleljen, megtisztítson, átformáljon, hogy ne te akarj valakivé lenni, hanem engedd, hogy Ő létezzen benned. Ha ez megtörténik, kilépsz a börtönből, a bálványimádó szentélyből, és meglátod, hogy körülötted hányan vannak, akik egy fantommal a vállukon, önmagukba fordulva, saját börtönükben javítgatják, foltozgatják nyomorúságos énjüket, és méregetik magukat homályos torz-tükrükben, hogy felérnek-e bálványukhoz, vágyálmukhoz. Te viszont már fogod tudni őket szeretni és szolgálni, hogy a benned már ott élő Fény előbb-utóbb áttörje sötétségük burkát és átjárja őket is, hogy elhozza számukra is azt a szabadságot, ahol már nem kell önmagunkkal foglalkoznunk, hanem élhetünk Érte és egymásért.

A rendes keresztény fantomja pedig erejét veszítve köddé válik.

forrás

ima

ember

köd

 

 

Történet egy öregemberről, aki a hegyek között élt az unokájával.
 
 

A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját.
Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: – Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?

A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta: – Fogd ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, de az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért.

A nagyapa nevetett, és azt mondta: – A következő alkalommal jobban szedd a lábad! ? és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta: – Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé. Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen jóval azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: – Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod! Az öregember azt mondta: – Nézd csak meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szenes kosár megtisztult, mintha új lett volna.

– Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája. Átalakít minket, hogy megtisztuljunk, és lassan Krisztushoz, a Fiához legyünk hasonlók.

 

forrás

 

2013. október 19-én, szombaton, a Budapesti Szent István-bazilika előtti téren sor kerül Sándor István vértanú, szalézi testvér boldoggá avatására. Sándor István életének ismertetésével és bevezető közös imádsággal veszi kezdetét az ünneplés a bazilika előtti téren 9 óra 30 perctől. A 10.30 perckor kezdődő szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Az ünnepélyes szentmise keretében a Szentatya megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa teszi közzé a boldoggá avatásra vonatkozó határozatot.

A vértanúhalált halt szerzetesről Dér András rendező készített fikciós dokumentumfilmet Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú címmel. A Magyar Kurír vele beszélgetett.

A Don Bosco Szent János által alapított Szalézi Szent Ferenc Társaság ebben az évben ünnepli magyarországi letelepedésének 100. évfordulóját. Ugyancsak megemlékezünk arról, hogy 99 éve született a rend egyik tagja, Sándor István, akit 1953. június 8-án a kommunisták koncepciós perben halálra ítéltek és kivégeztek. Boldoggáavatási pere a hírek szerint 2013 őszén fejeződik be. A vértanúhalált halt szerzetesről Dér András rendező készített fikciós dokumentumfilmet Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú címmel. A Magyar Kurír vele beszélget.

– Hogyan talált rá Sándor István szalézi atya történetére?
– A történet talált meg engem. Családommal együtt régóta vagyunk „laza” tagjai a Bécsi úti Don Bosco Szalézi Közösségnek. Néhány évvel ezelőtt a szaléziek jelenlegi tartományfőnöke, Ábrahám Béla atya vetette fel, hogy készítsek dokumentumfilmet Sándor Istvánról. Őszintén bevallom, hogy Sándor Istvánt nem ismertem addig. Megismerve azonban az életét, egyre jobban érdekelt az alakja. Varga Judit történésztől kaptam anyagokat, elolvastam Szőke János szalézi atya és Ádám Lászlónak, a szaléziek akkori tartományfőnökének a könyveit is. Néhány őt ismerővel is beszéltem, így Sándor István öccsének, Sándor Jánosnak a lányával és Bíró Lóránt atyával, aki a Klarisszeum jelenlegi plébánosa, ahol Sándor István az 50-es évek elején sekrestyés volt. Szaléziaktól, szalézi munkatársaktól, a Terror Házától és a szolnoki Máthé György atyától is sok segítséget kaptam. Egy nagyon szép, közös összefogás eredménye lett ez a film.

– Mivel vívta ki Sándor István a kommunista hatalom haragját?
– A kommunisták szemében Sándor Istvánnak nagyon súlyos vétkei voltak. Huszonöt éves korában lépett be a szalézi rendbe. Az egyre nyilvánvalóbban kiépülő diktatúra 1946-ban betiltotta az egyesületeket, minden keresztény egyesületet is. Sándor István azonban továbbra is folytatta Don Bosco szellemében az ifjúság nevelését, hiszen elsősorban azért lett szalézi szerzetes, hogy fiatalokkal foglalkozhasson. Ezt a tevékenységét a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása után is folytatta. Sándor István kezdetben fém- és gépipari  szakiskolába járt, majd kitanulta a nyomdászmesterséget. A Rákospalotát és Újpestet összekötő vasúti felüljáró alatti Clarisszeumban (Az épületet az alapító grófné, Károlyi Sándorné Korniss Klára védőszentjének – Assisi Szent Klárának – emlékére építették – B.D.) volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok gyermekeit befogadó fiú nevelőintézet. A Clarisszeumban gyűltek össze a munkásfiatalok, akiket a rend tagjai tanítottak a keresztény hit alapjaira. Sándor István 1949-ben sekrestyés lett, és fiatalokkal, köztük árva gyerekekkel is foglalkozott, nagyon szerette őket, és ők is szerették őt, mivel vidám, humoros ember volt. A kommunista hatalom azonban hamarosan felfigyelt rájuk, ugyanis sok clarisszás fiatalt besoroztak a néphadseregbe, akik közül többeket átirányítottak az ÁVH-hoz. Ám ezek a kiskatonák továbbra is visszajártak Sándor Istvánhoz. Ez Rákosiék szemében drámai, megbocsáthatatlan vétség volt, amire felépítettek egy koncepciós pert, ez volt a Pártőrség pere. Maga Rákosi hívta fel az elvtársai figyelmét arra, hogy szigorúan, kíméletlenül járjanak el ebben az ügyben, mivel a klerikális reakció befurakodott az ő legbelsőbb, legmegbízhatóbb soraik közé. A vád ennek megfelelően államellenes szervezkedés, a rendszer megdöntésére irányuló kísérlet volt, ami a legsúlyosabb elbírálás alá esett. A kihallgatási jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy Sándor István államellenes feladatok elvégzésével bízta meg a fiatalokat, bizalmas információkat szedett ki belőlük az ÁVH belső ügyeiről, amiket aztán felhasznált a népi demokratikus rendszer ellen, de szerepelt a vádpontok között a fegyveres ellenállásra való felkészülés is. A vádlottak között voltak papok, szerzetesek – köztük Ádám László szalézi tartományfőnök –, ávós őrmesterek, alhadnagyok, a tizenhét vádlott közül hármat Sándor Istvánnal együtt kivégeztek, a többiek öt és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Az egyik elítélt, Dániel Tibor katolikus kispap, aki letartóztatása előtt bújtatta Sándor Istvánt, belehalt a kínzásokba. Az egyik kivégzett katonának, Zana Albertnek a menyasszonyát, Hegedűs Hajnalkát is elítélték öt évre, de előtte iszonyatosan megkínozták, s a szörnyű szenvedések hatására sok nevet, információt elárult. 1956-ban szabadult, s a forradalom leverését követően Londonba emigrált. Soha nem ment férjhez.

– Zana Albert volt Sándor István egyik legkedvesebb tanítványa. Az egyik fő vádpont szerint tudott arról, hogy Zana 1945-ben terrorakciót hajtott végre szovjet katonák ellen, de nem jelentette…
Ez nincs bizonyítva. Zana Albert a kínzások hatására bevallotta, hogy megölt egy szovjet katonát, de ezen kívül semmiféle bizonyíték nincs erre vonatkozóan. Hozzáteszem a kínzások hatására a fogvatartottak döntő többsége mindent bevallott, amit az ávósok akartak tőlük. 1953 márciusában Sztálin meghalt, s akkor a különböző perek végrehajtói olyan utasítást kaptak, hogy zárják le minél gyorsabban a futó pereket. A Pártőrség-per vádlottjaival elhitették, hogy ha mindent önként bevallanak, aláírják a jegyzőkönyvet, akkor hamarosan felmentik őket. Ez volt a csapda. Miután legtöbbjük elfogadta ezt a feltételt, gyorsított eljárásban hirdettek ítéletet az ügyükben.

– Még a letartóztatása előtt Sándor Istvánnak Ádám László tartományfőnök azt javasolta, hogy disszidáljon, már elő is voltak készítve részére a papírok, ám ő ennek ellenére, arra gondolva, hogy a rendalapító, Don Bosco sem menekült el soha a küldetése elől, önként, tudatosan vállalta a vértanúságot, a magyar ifjúságért…
– Igen. Sándor István nagyon gyorsan bekerült az ÁVÓ látókörébe. Egyik alkalommal a tanítványai bekenték szurokkal a Clarisszeum közelében lévő Pokol Csárda Lépj be a Pokolba! című plakátját, ami a lebukásukhoz vezetett, mivel valaki feladta őket. Miután pedig 1950-ben a tanítványaival együtt mentették a Clarisszeum nyomdájából az értékeket, bujkálnia kellett, Kiss István néven. Az előbb említett Dániel Tibor katolikus papnál rejtőzködött, de a házmester feladta őket. Valóban lett volna lehetősége a disszidálásra, mégsem ment külföldre. Sándor István nem volt túl bonyolult lélek, egyszerű, jó humorú fiatalember volt, nagyon nyílt, aki mindenét Istennek adta. A szalézi lelkület teljesen áthatotta a személyiségét, a don boscói irányelvek az ifjúság neveléséről, szelídség, szeretet, a büntetést elvető, mégis szigorú és tekintélyt kivívó nevelési módszer jellemezte. Színészi adottságait is kamatoztatta, amikor színjátszócsoportot hozott létre, játékos módon tanított, oktatott, nevelt. Az egész életpéldája erről szól. Az, hogy az elöljárói által előkészített és ajánlott utazás helyett végül tudatosan vállalta a vértanúságot, nem hagyta cserben a fiataljait, az hatalmas lelkierőről tanúskodik. Mintha azt mondta volna, hogy nézne az ki, hogy beszélek nekik, hirdetem Krisztust, de amikor baj van, itt hagyom őket, kitéve a hatalom kegyetlen zaklatásainak, miközben én nyugodtan, biztonságban élek valahol külföldön. Nem elég tehát a szöveg, személyes tettekre van szükség. Sándor István a vértanúságával bebizonyította, hogy valóban a saját fiaiként szerette azt a sok fiatalt, akiket tanított, nevelt. Ábrahám Béla atya fogalmazta meg, hogy Sándor István élete példa arra, hogyan lesz valaki utolsóból első. Volt egy fiatal srác, aki soha nem volt jó tanuló, különösebben semmiben nem tűnt ki, de tette a dolgát, ami ráméretett, és a történelem úgy hozta, hogy végül mártírrá vált. Isten bárkit kiválaszthat a nagy feladatra, meghívhat, s a dolgok ott dőlnek el, hogy képes vagy-e végigjárni azt az utat, ami számodra van előkészítve. Ha megvan benned a szilárd hit, az elszánt elkötelezettség, és a lelkiismereted szavára hallgatsz, akkor igen, bárki képes erre.
Dér András filmjének operatőre Tóth Zsolt, zeneszerzője Szalai Katalin; gyártásvezető: Gáspár Dénes. Sándor Istvánt Orth Péter, az édesanyját Dér Denisa, Ádám László tartományfőnököt Lux Ádám játssza. A filmet először február 22-én a Sándor István tiszteletére rendezett emlékülésen vetítik a Terror Háza Múzeumban. Dér András a fenruár 13-i Magyar Nemzetben (Boldoggá avatás előtt a Rákosi-rendszer szerzetesmártírja 5.o.) is nyilatkozik a filmről.

Magyar Kurír

kép

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.

Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.

– Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő – mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
– Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
– Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
– Azt gondoltam, – szólt az árvácska – amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

hervadó virágok

kiszáradt fa

árvácska

 

Eusebius Hieronymus néven látta meg a napvilágot a dalmáciai Stridonban, keresztény szülők gyermekeként. A tehetséges és szorgalmas fiú 354-ben került Rómába, ahol tanulótársaihoz hasonlóan kalandos és zajos életet élt ugyan, de rendszeresen látogatta a katakombákat is. Tanulmányai befejeztével, 366-ban jelentkezett a katekumenek közé, és még ugyanebben az évben keresztelte meg őt Liberius pápa. Ezután kezdődtek el véget nem érő vándorútjai.

Rómából Galliába ment, ahol egy szerzetesközösséghez csatlakozott, A szerzetesi élet olyan nagy hatással volt Jeromosra, hogy elhatározta, ő is egészen Krisztus szolgálatának szenteli életét. Galliából Aquileába és itt kezdett el elmélyülten foglalkozni a Bibliával. Az aquileai papi közösségben mégsem maradhatott sokáig, nehéz természete, összeférhetetlensége miatt távoznia kellett. Ismét útra kelt tehát, búcsút véve családjától összecsomagolta könyveit és elindult, hogy felkeresse a szír kolostorokat. Antiochiában hosszabb időre megállt, itt sajátította el a görög nyelvet, majd valóban kiment a pusztába a szír szerzetesek közé. Jeromos olyan helyet keresett magának, ahol teljes magányban élhetett, még szerzetestársai sem zavarták. Rendszeresen tanulmányozta a Bibliát, ám Platón, Vergilius és Cicero művei után a próféták nyelvezetét nehézkesnek, stílustalannak találta. Napokon-éjszakákon át vívódott, testét sanyargatta: elméjét görög-római műveltsége, testét kísértések gyötörték, ifjúkora Rómájáról álmodott. Ekkor újra tanulni kezdett, a rá jellemző fanatikus buzgalommal egy rabbi irányításával a héber nyelvet tanulta és tanulmányozta. 378-ban tért vissza Antiochiába, ahol 379-ben pappá szentelték. Két évet töltött Konstantinápolyban, ahol Nazianzoszi Szent Gergely beszédeit hallgatta, Gergely hatására mélyedt el Órigenész Szentírás magyarázataiban.

 382-ben Rómában Damasus pápa felfigyelt a tehetséges tudósra és megbízta az evangéliumok latin fordításának kijavításával, majd a Biblia egészének szövegrevíziójával. A húsz esztendőn át tartó munka eredménye a Vulgata. Jeromos Damasus pápa legszűkebb környezetéhez tartozott, tudományos munkát végzett, de népszerű lelki vezetővé is vált Rómában, tanácsait előkelő családok, gazdag római asszonyok kérték ki. Jeromosnak egyre több irigye támadt, éles nyelve, kíméletlen kritikai megnyilvánulásai ellenségeket szereztek számára. Damasus pápa halála után, jórészt a rosszindulatú pletykáknak köszönhetően Jeromos helyzete tarthatatlanná vált Rómában, ismét csomagolni kezdte könyveit és keletre indult testvérével, Paulinianusszal. Betlehemben telepedtek le, ahol Jeromos kolostort építtetett. Hamarosan követték az előkelő római asszonyok is, Paula pénzéből három női kolostor épült.

A kolostorokban szerzeteinek nemcsak lelki, de tudományos művelésére is gondja volt. A kiváló tollforgató nem bizonyult jeles szónoknak, pedig a hippói püspök, Ágoston szónoki sikereihez hasonló elismertségről álmodozott. 391-ben látott neki a Biblia lefordításának, úgy hogy az ószövetségi könyveket nem a hetvenes fordításból, hanem a héber eredetiből kívánta latinra fordítani. Vállalkozása nem maradt visszhang nélkül a keresztény világban – ám nem pozitív értelemben. Még Ágoston is feleslegesnek ítélte Jeromos vállalkozását. A fordítás mellett kommentárokat is írt. Jeromos legbensőbb gondolatait, lelkületét, mély hitét levelei tükrözik leghívebben.

 Jeromos utolsó évei keserűségben teltek. Egészsége meggyengült, látása romlott. 410-ben Alarich gótjai elfoglalták Rómát, s ez mélyen megrázta Jeromost, leveleit ekkor már diktálta, s hangja többször elcsuklott diktálás közben, ha Róma tragédiája jutott eszébe. 412-ben menekülnie kellett a szaracénok elől. Halála előtt még teljes vehemenciával vetette bele magát a pelágiánus vitába, a siker lecsillapította háborgó kedélyét. Utolsó levelét Ágostonnak írta, melyben szerencsét kívánt vitapartnerének. Az aggastyán Jeromos már teljesen magányos volt, amikor 419 (vagy 420) szeptember 30-án meghalt.

 

A Szentírás tudományban Szent Jeromos jelentősége, a tanuláshoz való viszonyának példája a mai napig hat: egész életében a Szentírással foglalkozott, de nem tudott lemondani Cicero, Vergilius és Platón műveinek tanulmányozásáról. A tanulás volt az aszkézise, lobbanékony, heves, indulatos természetének megfékezésére így tett kísérletet. Többnyire sikertelenül. Vitairatai tükrözik kíméletlen kritikai érzékét, írásait gonoszkodó szellemesség járta át.

 Nem véletlen, hogy a katolikus egyház a Szent Jeromos emléknapjához legközelebb eső vasárnapot tekinti a Szentírás vasárnapjának. Jeromos Bibliához kötődő munkáját az evangélium ólatin szövegének (Vetus Latina) kijavításával kezdte, majd a hetvenes fordítás alapján a zsoltárok latin szövegének javítását végezte el (ez a Psalterium Romanum). Legnagyobb és a katolikus hívek valamint a tudományosság számára máig ható vállalkozása az Ószövetség fordítása a héber szöveg alapján. Fordítói buzgalmát kortársai értetlenkedve fogadták, ám a Jeromos által fordított szövegek egyre szélesebb körben terjedtek el, és ezt a fordítást nevezik a XIII. századtól kezdve Biblia Vulgatának. A bibliafordítói és szövegkritikai munkákon kívül számos kommentárt fordított, valamint teológiai értekezéseket görög nyelvből, teológiai értekezéseket a tévtanítók ellen. Egyháztörténeti és teológiai szempontból is felmérhetetlen jelentőségűek levelei.

A mindenféle szempontból feddhetetlen erkölcsű, mélyen vallásos, de összeférhetetlen és heves természetű Jeromost, Damasus pápa titkárát Rómában az a vád érte, hogy csak nőknek tart a Szentírással kapcsolatos magyarázatot. Az éles nyelvű Jeromos így utasította el a vádakat: nemcsak asszonyoknak beszélnék a Bibliáról, ha volna olyan férfi Rómában, aki kérdésekkel fordulna hozzám.

Hajnal Piroska

Tihany

Rubens

Gérome: Szent Jeromos

 

Tisztelettel és nagy szeretettel meghívja Önt, kedves családját és ismerőseit

2013. szeptember 29-én 15 órára

Makovecz Imre

világhírű építész,

a rákoskerti ökumenikus templom tervezője halálának

2.évfordulójára szervezett közös megemlékezésre.

Makovecz Imre méltatója:

Dr. Bolberitz Pál

teológus-professzor

Meghívott vendég:

Pitti Katalin

Liszt Ferenc díjas opera-énekesnő

 

 

Helyszín: Rákoskerti Művelődési Ház

1171 Budapest,Rákoskert sugárút 66.

 

A belépés díjtalan!

Adománygyűjtés a templom építésére a helyszínen.220130604-19838-1cuwxyr.gallery

Makovecz Imre

Bolberitz Pál

Pitti Katalin

 

templom terv