A KARÁCSONY NEM CSUPÁN KÉT NAPBÓL ÁLL – HOGYAN TARTSUNK KI AZ ÜNNEPLÉSBEN VÍZKERESZTIG?
Isten emberré lett, testté lett, hogy üdvözítsen minket. Ez a karácsony csodája, amit egy-két napos ünnepléssel nehezen lehet befogadni. De nem is kell, hogy így legyen, hiszen a karácsony egy egész ünnepkör, amikor arra vagyunk meghívva, hogy nyolc napon át ünnepeljünk!
Az Egyház legnagyobb ünnepeit nyolc napon át (oktávával) ünnepli, hogy azok gazdag és kimeríthetetlen tartalmában jobban elmélyedhessünk.
„A Karácsony nyolcadának különlegessége, hogy néhány kiváltságos szentnek ünnepe erre a hétre esik. Mindnyájan közel állnak a kis Jézushoz, mintegy a megszületett Király ékes kíséretét adják. Nem homályosítják el, sőt inkább díszesebbé teszik a Születés ünnepét; mintha csak így vallanának Krisztusnak: Tiéd az elsőség a te hatalamadnak napján a szentek fényességében…” Karácsony nyolcadában van Szent István vértanú emléknapja (december 26.), Szent János apostol (december 27.), Aprószentek ünnepe (december 28.), Becket Szent Tamás (december 29.), Szent Szilveszter pápa (december 31.) emléknapja és Szent Család vasárnapja is (karácsony utáni vasárnap). Újév napján, január 1-jén Mária istenanyaságát ünnepeljük, karácsony nyolcada ezen a napon zárul, de még a rákövetkező napokat is a karácsony liturgiája, énekei, imádságai teszik örvendetessé.
Hogyan ünnepelhetjük tehát a karácsonyt az ünnepet követő időszakban úgy, hogy lelki ajándékokkal gazdagodjunk? Az első lépés a pihenés; vegyünk kicsit vissza, hagyjunk teret a kikapcsolódásra. Második lépésként imádkozzunk többet karácsony nyolcadában, és ha tehetjük, menjünk el minden nap szentmisére, hogy az Eucharisztiában is találkozzunk Jézussal! Fontos az is, hogy állítsunk fel otthon egy kisebb vagy nagyobb jászlat, találjunk annak méltó helyet, és a betlehem előtt imádkozzunk családunkkal együtt! Egy szerzetes javaslata alapján érdemes lehet a karácsonyt követő napokban magunknál hordani egy kis Jézus figurát, amit tarthatunk a kabátzsebünkben, vagy akár kitehetjük az autónkba is. Énekeljünk karácsonyi dalokat családi, baráti körben, odafigyelve az énekek szövegére! Ünnepeljünk finom ételekkel (a mértékletességre figyelve), és ha lehet, legalább Vízkeresztig tartsuk meg a karácsonyfánkat, hogy ne csak a szívünk, az otthonunk is ünneplőben maradhasson!
És végül íme egy rövid, ókori imádság az egyházatyáktól, amely szintén abban segít, hogy karácsony misztériuma bennünk élhessen az ünnep után is:
„Legyen a lábunk olyan, mint azoké az állatoké, akik meglátogatták a betlehemi jászlat, hogy az egész teremtés dicsérhesse Teremtőjét. Legyen a hasunk olyan, mint Máriáé, amikor elfogadta Krisztust, és hagyta, hogy növekedjen benne. Továbbra is befogadhatjuk Őt az Eucharisztiában. Legyenek karjaink olyanok, mint Józsefé, amikor Jézust ringatták, emelték, ölelték és szolgálták. Mi is megtehetjük ugyanezt nap mint nap azáltal, hogy felkaroljuk testvéreinket. Legyen a szánk és hangunk olyan, mint az angyaloké, hogy mindig énekeljük és dicsérjük, és hangosan hirdessük a testté lett Igét: dicsőség a magasságban Istennek! Legyen fülünk és szemünk olyan, mint a pásztoroké, akik bárhol is voltak, meghallották az angyali éneket, és eljöttek, hogy megnézzék a gyermeket. Legyen értelmünk olyan, mint a bölcseké, akik a csillagot látva hittek és útnak indultak; olyan értelem ez, amely engedi, hogy rácsodálkozzon egy gyermekre, aki Isten Fia, aki hasonlóvá lett hozzánk, hogy mi is hasonlóvá váljunk Hozzá. Legyen szívünk olyan, mint a jászol, amely az Örökkévalót tartotta, aki oly kicsivé lett, hogy szegénységünket igazi gazdagsággá és örömmé változtassa. Ámen.”
