Athleta patriae – Szent László király
Prohászka Ottokár püspök szerint a Szent István által megalapozott kereszténység Szent László idejében lett valódi, magyar kereszténységgé.
László (1046-95) a Szent István halála utáni zűrzavaros, trónviszályoktól terhes magyar politikai helyzet miatt lengyel földön született. Atyja I. Béla (1060-63), anyja a lengyel uralkodó leánya, Richéza. Bátyja, Géza három évig ült a magyar királyság trónján (1074-77).
Hadvezéri tehetsége, vitézsége korán kiderült, a besenyők és kunok ellen vívott cserhalmi ütközetben, valamint a Nándorfehérvárt ostromló bizánciak ellen vívott győztes csaták egyik hadvezére. Népszerűségéhez, a katonai erények mellett, hozzájárult még magas, izmos termete, “fejjel kimagaslott” a férfiak között, kortársai az elegantissimus rex elnevezéssel illették. Mély vallásossága, erényessége, embertársaival szemben megnyilvánuló együttérzése és szeretete méltán tették őt az európai lovagkirály eszmény egyik első képviselőjévé.
1077-ben kezdte meg az ország kormányzását. Egyes feltételezések szerint nem koronáztatta meg magát, mert a XIII. század elején keletkezett Szent László-legenda tanúsága szerint:
“a világi dicsőséget esendőnek és átmenetinek érezte, az igazságot szomjúhozta és éhezte, hogy az örök hazába szerencsésen eljusson”.
Uralkodása kezdetén új törvénykönyvet alkotott. Törvényeiben különleges szigorral büntette a tolvajokat, a szabadokat nagyobb büntetéssel sújtotta, mint a rabszolgákat. Az uralkodó erősítette az egyházat is, újra rendelkezett a tizedről, és szigorúan fellépett a pogány szokásokkal szemben.
“Ha valaki vasárnapon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg!”
A vitéz uralkodó országa tekintélyét területi hódításokkal is növelte: meghódította Horvátországot (1091), Zágrábban új püspökséget alapított. Sikeresen verte vissza az ország keleti határát fenyegető nomád támadókat (besenyőket, kunokat).
László teremtett új, keresztény és nemzetivé váló családi hagyományokat az Árpád-háznak is, amikor szentté avattatta Gellért püspököt, István királyt és Imre herceget, és ezután méltán nevezték az Árpád-házi uralkodókat “a szent királyok nemzetségének”.
(Szent László, Szent Imre és Szent István)
Uralkodása utolsó éveiben a német és a francia kapcsolatokat erősítette. II. Orbán pápa követe a meghirdetendő keresztes hadjárat vezetésére kérte fel, de Lászlót halála a terv megvalósításában megakadályozta. Somogyváron temették el, majd ra vitték át, ahol sírja kultuszhely és csodák színhelye lett.
Legjelentősebb egyházalapítása: somogyvári Szent Egyed bencés apátság, amely a francia kapcsolatok és a franciás műveltség terjesztésének fellegvára is lett egyben.
A rajnai Adelheid hercegnőt vette feleségül, akitől három leánya született. Egyetlen leányának a neve ismert, ő Piroska, aki a bizánci uralkodó felesége lett, és Szent Irén néven a bizánci egyház egyik legkedveltebb szentje. 1192. június 27-én avatták szentté.
Szent László király hermáját a győri székesegyházban őrzik. 
Magyarország és Erdély patrónusa. Természetmagyarázó mondák hőse (lova patkója nyomán vízforrás fakad, szomjas katonáinak, akárcsak Mózes a pusztában sziklából fakaszt vizet – Mátraverebély). A magyarság Szent László oltalmába vetett hitéről, a személyéhez kapcsolódó nemzeti büszkeség érzéséről tanúskodnak a nevét őrző helynevek, patrociniumok.
Hajnal P. (Forrás: Kat. Lexikon, Árpád-kori legendák és intelmek, Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók)
kép2 (Szent László győzelme a kunok felett)
kép4 (Szent László hermája)
