Boldog Gizella – május 7.
Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya 985-ben született Passauban. Regensburgi Szent Wolfgang nevelte őt és testvéreit. A mélyen vallásos, imádságos lelkületű, szelíd hercegkisasszony kolostorba akart vonulni, ám szülei kívánságára I. (Szent) István király felesége lett. (Az eljegyzést ábrázoló regensburgi falfestmény tanúsága szerint Gizella majdnem egy fejjel magasabb volt Istvánnál.) A politikai indokból megköttetett eljegyzést Gizella nagynénje, Gerberga apácafőnöknő hevesen ellenezte, sérelmezvén, hogy unokahúgát egy „barbár” ország „barbár” királyának szolgáltatják ki. A fiatal István azonban műveltségével, jó modorával, kedvességével eloszlatta a bajor apácafőnöknő aggályait.
Gizella új hazájában sokat tett a keresztény Nyugat megerősítéséért. Városa Veszprém lett (ettől kezdve a veszprémi püspök a mindenkori királyné gyóntatója), felépíttette a székesegyházat, zárdát alapított.
Gyermekei közül Ágota és Imre érte meg a felnőttkort. (Ágota a trónviszályok elől Magyarországra menekült skóciai Edwin herceg felesége lett, az ő unokája Skóciai Szent Margit). Fia, (Szent) Imre halála (1031) Gizella mindinkább visszavonult, férje halála (1038) után sok méltánytalanságot kellett elviselnie a trónkövetelőktől és saját környezetétől is. Özvegysége alatt is bőkezűen gyakorolta a jótékonyságot, ezért gondnokság alá helyezték, bevételeit csökkentették, Veszprémben házi őrizetben tartották, majd – akárcsak később Szent Erzsébettől – tőle is a beszámíthatatlanság ürügyén elvették javait. 1042-ben visszatért Bajorországba és a passaui Niederburg bencés kolostorban lett apáca. 1045-ben apátnővé választották. Feltételezhetően 1065-ben hunyt el, a kolostor kápolnájában temették el. Emlékét halála pillanatától szentnek kijáró tisztelet övezi. 1975-ben avatták boldoggá.
Szent István törtvényei szerint a templomok liturgiai könyveit és kelyheit a püspököknek kell beszerezniük, de a miseruhákat és egyéb felszerelési tárgyakat a királyi udvarnak kellett biztosítania. Ezt a király Gizella királynéra bízta, aki magyar és bajor udvarhölgyeivel és a veszprémi zárda apácáival együtt maga is részt vett a munkában. Gizella nagyon szépen hímzett és a hagyomány szerint az ő keze munkáját dicséri a koronázási palást, valamint két Szent Márton és Szent György képével díszített zászló a Koppány elleni hadjárathoz.
Szent István király nagy legendája így ír róla:
Királyságának sorsául pedig, de kivált sarjadékának szaporításáért a római császári méltóságot viselő, szelíd erkölcsei miatt jámbornak nevezett Henrik húgát, név szerint Gizellát vette házastársul, kit miután olajkenettel felkentek, a korona viselésében társának ismert el. Hogy ez Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezeti iránt, mely buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyházi keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden Isten szolgálatához szükséges arany- vagy ezüstneművel és sokféle ruhával felékesített.
Hajnal Piroska (Árpád-kori legendák és intelmek, Szentek élete, Magyar Katolikus Lexikon)
(Címkép: www.vmmuzeum.hu)
